-Mit kerestek itt?-jött oda hozzánk egy sötét hajú lány.
-Öhm igazából csak eltévedtünk.-motyogtam. Szeme aranysárgán izzott, ami eléggé ijesztő volt.
-Nem érdekel. Hol van a kocsitok?
-Hát ez egy jó kérdés.
-Jól van, gyertek velem. Segítek megkeresni a kocsitokat, de aztán tűnjetek innen.
-Okés.-mondta Vani félénken, majd követni kezdtük a lányt.
-Ahj már csak ez hiányzott.-sóhajtott fel dühösen, majd morgó hangot kiadva rohanni kezdett. Vanival értetlenül összenéztünk, majd követni kezdtük, de végül csak fáradtan leültünk az egyik fa tövébe.
-Ki ez a lány?-lihegtem a futástól.
-Fogalmam sincs. A szeme elég para.
-Shhh maradj csöndben!-kezdtem el sugdolózni, majd figyeltem az eseményeket.
-Mit kerestek itt? Ez magánterület.-mondta a lány erélyesen.
-Nem mintha érdekelne. Tudod, hogy Scott még újonc, én pedig segítek neki.
-Stiles?-jöttem elő a fa mögül.-Mit csináltok itt?
-Öhm, piknikezünk.
-Kettőkor a sötét erdőben?
-Miért is ne?-mondta Scott lehajtott fejjel. Nem nézett ránk, ami elég furcsán hatott ebben a helyzetben.
-Lányok, menjünk. Ez nem rátok tartozik.-mondta a lány.
-Mi folyik itt Stiles?-kérdeztem egyre mérgesebben.
-Figyelj Sandra, majd én elkísérem a lányokat a kocsijukhoz, ti ezt rendezzétek le.-karolta át a vállam. Furán néztem rá, majd leráztam magamról a karját és Vanival együtt elindultunk. Egész úton szó nélkül sétáltunk, majd amikor odaértünk a kocsihoz, Vani beült hogy tudjak egy kicsit beszélgetni Stilessal.
-Mi a baj?-simította meg a karomat.
-Semmi Stiles. A buli után nem is kerestél. A suliban se. Összezavarsz.
-Sajnálom. Elmondanám, ha lehetne. De ez nem az én titkom. Vagyis nem csak az enyém. A buli óta Scott kicsit megváltozott és vele kell lennem.
-Jól van. Holnap találkozunk.-ültem be az autóba, és amilyen erősen tudtam becsaptam az ajtót.
-Öhm igazából csak eltévedtünk.-motyogtam. Szeme aranysárgán izzott, ami eléggé ijesztő volt.
-Nem érdekel. Hol van a kocsitok?
-Hát ez egy jó kérdés.
-Jól van, gyertek velem. Segítek megkeresni a kocsitokat, de aztán tűnjetek innen.
-Okés.-mondta Vani félénken, majd követni kezdtük a lányt.
-Ahj már csak ez hiányzott.-sóhajtott fel dühösen, majd morgó hangot kiadva rohanni kezdett. Vanival értetlenül összenéztünk, majd követni kezdtük, de végül csak fáradtan leültünk az egyik fa tövébe.
-Ki ez a lány?-lihegtem a futástól.
-Fogalmam sincs. A szeme elég para.
-Shhh maradj csöndben!-kezdtem el sugdolózni, majd figyeltem az eseményeket.
-Mit kerestek itt? Ez magánterület.-mondta a lány erélyesen.
-Nem mintha érdekelne. Tudod, hogy Scott még újonc, én pedig segítek neki.
-Stiles?-jöttem elő a fa mögül.-Mit csináltok itt?
-Öhm, piknikezünk.
-Kettőkor a sötét erdőben?
-Miért is ne?-mondta Scott lehajtott fejjel. Nem nézett ránk, ami elég furcsán hatott ebben a helyzetben.
-Lányok, menjünk. Ez nem rátok tartozik.-mondta a lány.
-Mi folyik itt Stiles?-kérdeztem egyre mérgesebben.
-Figyelj Sandra, majd én elkísérem a lányokat a kocsijukhoz, ti ezt rendezzétek le.-karolta át a vállam. Furán néztem rá, majd leráztam magamról a karját és Vanival együtt elindultunk. Egész úton szó nélkül sétáltunk, majd amikor odaértünk a kocsihoz, Vani beült hogy tudjak egy kicsit beszélgetni Stilessal.
-Mi a baj?-simította meg a karomat.
-Semmi Stiles. A buli után nem is kerestél. A suliban se. Összezavarsz.
-Sajnálom. Elmondanám, ha lehetne. De ez nem az én titkom. Vagyis nem csak az enyém. A buli óta Scott kicsit megváltozott és vele kell lennem.
-Jól van. Holnap találkozunk.-ültem be az autóba, és amilyen erősen tudtam becsaptam az ajtót.
-Aúú ez nem hangzik valami jónak.-húzta a száját Vani.
-Hazaviszlek, okés?-tapostam a gázba, majd még utoljára ránéztem Stiles csalódott arcára. Ez van, én is csalódtam benne. Miután kitettem Vanit, hazahajtottam. Otthon már vártak rám de nem az volt amire számítottam.
-Kicsim, jól vagy?-ugrott anya a nyakamba.
-Igen, persze. De most ha lehetne én megfürödnék és lefeküdnék. Jóéjt.-mondtam, majd felkullogtam az emeletre. Holnap lesz Stilesék meccse, amire jelen helyzetben nem tudom jó ötlet-e elmennem. Amint beléptem volna a kádba megcsörrent a mobilom, de csak SMS. Visszamentem hogy megnézzem.
Ijedtemben elhajítottam a telefont az ágyra, majd értetlenül néztem magam elé. Végül nem törődtem vele, hajnal 3kor volt jobb dolgom is. Talán valaki csak szórakozik, de lehet hogy csak Stiles mérges rám. Fürdés után azonnal ágyba is bújtam, mert kevesebb mint 3 óra múlva kelnem kell.
Másnap reggel az SMS-re gondolva ébredtem. Egyáltalán nem jó érzéssel indultam iskolába. A parkolót pásztáztam, hátha észreveszek egy gyanús alakot, és ez így ment a szekrényemig, amikor beleütköztem valakibe.
-Bocsi.
-Semmi gond. Hogy vagy?-kérdezte Stiles. Nem akartam a szemébe nézni, inkább kerültem a pillantását és a szekrényemet próbáltam kinyitni. Amikor már harmadjára rontottam el a kódom csak belevertem egyet.
-Úgy látom még mindig mérges vagy.
-Jó hogy mérges vagyok. Összezavarodott. És ez az SMS...
-Miféle SMS?-kérdezte. Tehát nem ő küldte.
-Tegnap, miután hazaértem, ezt kaptam.-nyomtam a kezébe a telefonom.
-Hű. Ki küldte?
-Szerinted tudom?
-Kiderítjük. De most menjünk órára.-karolt át, és így mentünk egészen a teremig.
A nap végéig kerestem a szememmel a gyanús alakokat, és Stiles is odafigyelt.
-Hazavihetlek?-mondta, miközben mentünk ki a suliból.
-Kocsival jöttem én is.-mondtam.
-Ohh...hát jó.-mondta csalódottan.-Jössz ma a meccsre?
-Persze.-fogtam meg a kezét, és a kocsimnak támaszkodtam. Mosolyogva simogatta ujjaival a kezem, ami nagyon jó érzés volt.
-Stiles, el kell mondanod mi történt tegnap este.
-El se tudod képzelni mennyire el szeretném mondani. De nem tehetem. Sajnálom.
-Nem bízol bennem?
-Én bízok. De Scott és a titka nem biztos.
-Oké. Mennem kell.
-Látlak este?-mosolyodott el.
-Az első sorban szurkolok majd.-nevettem el magam, majd nyomtam az arcára egy puszit. Beültem a kocsiba és hazahajtottam. Útközben felhívtam Vanit, hogy jöjjön át hozzám és készüljünk együtt. Szépen lassan haladtam hazafelé, amikor valami kirohant elém az útra. Ijedtemben felsikítottam és befékeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése