Part 26. Who is the devil?

A hétfő kapkodósan indult, mivel sikerült bealudnom. Gyorsan összekaptam magam, de a hajamat nem volt időm megcsinálni, szóval felfogtam egy magas copfba. A kocsimmal beszáguldottam a suliba, épphogy nem késtem el. Mindenki körbe vette Vanit, és örültek, hogy visszatért. Én is mosolyogva a barátnőm mögé settenkedtem, majd megöleltem.
-Halii!-ugrott le mosolyogva a padról, majd rendesen megölelt.
-Látom minden rendben.-mosolyodtam el.
-Igen, tök kedvesen fogadtak. Veled minden oké?
-Persze, jól vagyok.-mosolyogtam, majd leültem a padomba.

Szünetben épp a szekrényemben kotorásztam, amikor Scott megállt előttem pár méterrel. Furcsán rá pislantottam, majd odamentem hozzá.
-Mi a baj?-kérdeztem, de ő csak odasétált az egyik szekrényhez.
-Ez az. Ugyan olyan az illata, mint a póló darabnak amit adtál.
-Suli után feltörjük, de most menjünk.-mondtam, majd a terembe vezettem.
-Stiles!-szóltam a barátomnak, aki éppen az egyik sráccal beszélgetett.
-Hmm?-fordult felém mosolyogva.
-Scott megtalálta a vámpírt aki rám támadt. Vagyis a szekrényét.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen. Suli után feltörjük, benn maradsz?-öleltem át a nyakát, ő pedig mosolyogva bólintott.
-Persze. Veled mindig.-mosolyodott el, majd megcsókolt.

Órák után Sandra is bennmaradt velünk, mivel kellett neki a fuvarom.
-Oké. Csináljuk.-mondtam, majd letörtem a lakatot, Stiles pedig elismerően bólintott. Kinyitottuk, de csak könyveket és ilyesmiket találtunk.
-Fujj!-dobtam ki egy óvszert, amikor végre találtam valami használhatót.
-Srácok!-mondtam, majd feloldottam a telefont. Az SMS-ek között volt az összes gyilkosság, amit ez a srác követett el. A kérte, hogy ezeket tegye. De valószínűleg ő sem ismeri személyesen.
-Írj neki valamit.-mondta Scott.
-Oké, de mit?
-Találkoznunk kell. Fontos.-mondta Stiles, én pedig begépeltem amit mondott, majd hezitálva, de elküldtem. Pár perc múlva jött a válasz SMS, én pedig remegve megnyitottam.
"Rendben. Gyere az Eichenbe, onnantól tudod, hol találsz. -A"
-A az Eichenben van?-kérdezte Sandra meglepődve.
-Amilyen elmebeteg, nem csodálom.-mondta Stiles.
-Oké. Írd vissza neki, hogy holnap megyünk hozzá.-mondta Scott, majd bezárta a szekrényt és leléptünk, de a telefont magunkkal vittük. Erre már nem válaszolt, de nem is kellett. Holnap mindannyian elmegyünk az Eichen-be és leleplezzük. Alig, hogy beültünk a kocsiba, megrezzent Sandra telefonja.
-A?-kérdeztem.

-Igen. "Dereknek nem kéne egyedül otthon lennie. Bármilyen baj leselkedhet rá. -A"-olvasta fel.-Dorina, indulj.-kiáltott fel, én pedig beletapostam a gázba. Körülbelül 130-al szeltem az utcákat, sőt még az erdőt is. Amint odaértünk, berontottunk a lakásba, Derek pedig pont a szemközti falhoz volt kikötözve. Sandra odarohant hozzá, majd elkezdte lerángatni róla a köteleket és láncokat, én pedig segítettem neki.
-Jól vagy?-kérdezte Sandra, amikor végeztünk.
-Persze. Egy sikoly maszkos őrült volt az.
-Mióta vagy itt, így?-kérdeztem.
-Körülbelül 3 órája. Nem értem mi volt ezzel a célja, de mindegy.
-Miért érzek vér szagot?-kérdezte Sandra, majd lenézett a földre. A föld alattunk tele volt vérrel.
-Igen, kicsit összeverekedtünk, meg megvágott a késével, de mint látod kicsim kutya bajom.-mondta, majd megölelte, én pedig elmosolyodtam.
-Ideje mennem. Örülök, hogy minden oké. Vigyázzatok magatokra.-öleltem meg mindkettőt, majd hazamentem.

Másnap reggel 2 kocsival mentünk az Eichenbe. -A nem mondott túl sok információt arról, hogy esetleg hol találjuk, így magunk kellett megkeresnünk.
-Jó napot. Engedjen be.-nézett a recepciós szemébe Ana, majd bementünk a szűk folyosóra. Mindenféle elmebeteg nézett ki az ablakokon, én pedig félősen Stilesba karoltam.
-Vámpír vagy és félsz ezektől az emberektől?-nevetett fel, majd nyomott egy puszit a hajamba.
-Attól még hogy vámpír vagyok, ijesztőek.-mondtam.
-Srácok, fogalmam sincs, hogyan keressük.-mondta Sandra.
-Nekem van egy ötletem.-szólalt fel Lydia, mire mind ránéztünk.-Küldjünk neki SMS-t, ti pedig koncentráljatok.-mutatott ránk. Lydia kezébe nyomtam a srác telefonját, majd lehunytam a szemem és a telefon rezgésre vagy csengésre figyeltem.
-Felettünk van!-kiáltottam fel. Gyorsan felmentünk egy emeletet, majd Lydiát megkértem, hogy küldjön még egyet. Az utolsó szobába mentünk, betörtük az ajtót, de csak egy üzenetet találtunk a tükörre írva.

"Jó helyen jártok, de én ravasz vagyok. -A"

-Ennek semmi értelme.-mondta Allison.-Átjártuk az egész Eichen-t, menjünk.-mondta, arrébb lökve minket. Miután elhagytuk az Eichent, megbeszéltük, hogy holnap is eljövünk és meglepjük A-t. 

-Át jössz hozzánk?-kérdeztem Stilest.

-Ahha, menjünk.-mondta, majd kiraktuk a többieket és hozzánk mentünk. Már messziről éreztem a vér szagot, de amint bementünk a kertbe, azt hittem elájulok. Egy halott fiú feküdt az ajtóm előtt.

-Stiles....-motyogtam halkan. 

"Gyerünk, ribanc, tudom hogy akarod. -A"-kaptam az SMS-t, én pedig Stiles nyakába bújva próbáltam visszatartani a szomjam. 

-Hol a kulcsom?-kérdeztem egy kicsit hangosabban, mint kellett volna.-Stiles, nyisd ki az ajtót.-morogtam, majd felnyögtem. A friss vér szaga teljesen megrészegített, de mielőtt letámadtam volna a fiút Stiles belökött az ajtón és rám zárta azt. Felrontottam a szobámba csillapítani a szomjam. 

-Felhívtam Damont. Eljön és elviszi a holttestet.-lépett be Stiles. Csodálkozva nézte a mellettem heverő véres tasakokat, és az én önelégült véres arcom.

-Sajnálom, hogy így kell látnod.-motyogtam, majd bementem a fürdőbe és lemostam az arcom.

-Semmi gond.-mosolygott rám majd megölelt.

-Nem tudom miért törnek rám ezek az éhség rohamok. Majdnem letámadtam azt a gyereket!-mondtam szomorúan. 

-Ez vagy te. Hozzá kell szoknod, ezzel nincs semmi baj. 

-Tudom, de még szoknom kell. Jött Damon.-mondtam, majd lementünk ajtót nyitni neki. 

-Te ölted meg?-nézett rám.

-Dehogy. -A vámpírja szerintem. Itt volt az ajtó előtt amikor hazaértünk.-motyogtam. Damon sóhajtva felvette az élettelen srácot a földről, majd undorodva bedobta a csomagtartójába.

-Köszi Damon, hogy elviszed.

-Sokszor csinálom, semmiség. Ti pedig legyetek óvatosak.-mondta, majd elment. 

-Holnap megölöm ezt a kurvát. Bárki is legyen az.-mondtam, majd visszamentünk a házba. 

-Srácok, a terv a következő.-mondta Scott. Most Derek és Damon nem voltak velünk, hiszen ez nem az ő dolguk.-Bemegyünk az Eichenbe, és ha szerencsénk van, -A ott lesz a szobájában. Ideje kinyírni a gyilkost.-mondta. Látszott rajta is, hogy mennyire zavarta az, hogy minket bánt. Mint egy nagy csapat, úgy vonultunk be az Eichenbe, Scottal az élen.

-Nem látogatni jöttünk.-villantottam a fogaimat a portásra.-Eresszen be.-morogtam mélyen a szemébe nézve. Miután bejutottunk a folyosóra, magabiztosan mentünk végig. Az utolsó szobának az ajtaját Sandra betörte, de azonnal nekilökődött a falnak. 

-Hegyi kőris!-kiáltott fel Stiles. Lydia, Allison, Vani, David és Stiles bementek, hogy beengedjenek minket, a hatalmas fa ajtó pedig becsapódott. 

-Srácok!-kiabáltak belülről. Ekkor megcsörrent a telefonunk. 

"214 -A"-állt az SMS-ben. 

-Majd visszajövünk értetek!-mondta Scott, majd felrontottunk a felettünk levő emeletre, és megkerestük a 214-es szobát. A ott állt a szoba közepén egy kör hegyi kőrisben. A szoba egyik sarkából előrontott A vámpírja, és kitörte Ana nyakát. Én következtem volna, amikor Sandra a falhoz vágta. Scott próbált valahogy átjutni a hegyi kőrisen, A pedig gúnyosan mosolygott rá.

Ekkor láttam meg, hogy ki a gonosz valójában. Ki az, aki hónapokig kínozott minket, embereket öletett meg. 

-Ezt nem hiszem el.-motyogtam halkan.

Part 25. I'm back, bitches!

*Dorina szemszöge*

Már 2 napja itt rohadunk, Ronaldnak meg nyoma sincs. Vanival fázunk, éhesek és gyengék vagyunk.
-Kezdem visszakapni az erőm. Furcsállom, hogy Ronald nem volt azóta kínozni.-mondtam.
-Én is. Hozzám naponta lejárt, bár az időérzékemnek annyi. Ha egyszer kijutunk, sose maradok egyedül.-mondta könnyes szemekkel.
-Kérlek ne sírj. Hallok valakit jönni. Várj, valakiket? Egy csomóan.-mondtam. Kíváncsian vártam, majd amikor megláttam őket elmosolyodtam. Stilesék voltak azok.
-Srácok, itt vannak!-kiáltott fel, majd odarohant hozzám és megölelt. A többiek is lejöttek, majd eloldoztak minket.
-Annyira örülök, hogy megtaláltalak.-motyogta Stiles, majd felhúzott a földről, átkarolt és kimentünk a sötét pincéből.
-Várjatok!-álltam meg.-Ronald lenyúlta a gyűrűm.-mondtam. Ana odadobta a kis kincsem, én pedig meglepődve néztem rá.
-A zsebében volt. Szívesen.-mosolygott rám.

-Köszönöm!-mondtam, majd megöleltem Vanit.-Istenem, annyira jó érzés újra látni.-mosolyogtam, majd megölelték a többiek is.
-Hát még nekem. Köszönöm, hogy megmentettetek, de hazavinne valaki?-kérdezte nevetve. Sandráék elvállalták, hogy hazaviszik, mi pedig Stilessal átmentünk hozzánk.
-Most rendbe teszem magam, de utána nem mehetsz sehová.-mosolyodtam el, majd felmentünk a szobámba. Miután lezuhanyoztam, hajat mostam és fogat mostam, legurítottam 3 zacskó vért, és befeküdtem Stiles mellé az ágyamba.
-Annyira kényelmes.-mondtam, majd hozzábújtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Megöltük Ronaldot. De eltűnt a teste.-mondta Stiles, én pedig boldogan megcsókoltam. Akkor vége mindennek. Ronald nincs többé, szóval A-nak nincs fegyvere ellenünk.
-Baby, annyira örülök, hogy megtaláltunk. Azt hittem, sose lelek rád.-bújt a nyakamba, én pedig a hajába pusziltam.
-Szeretlek.-motyogtam.
-Én is szeretlek.-mondta. Mosolyogva megcsókoltam, majd megszabadítottuk egymást minden ruhadarabtól.

Reggel mosolyogva ébredtem, tudva, hogy Ronald már nincs többé. Stiles részletesen elmesélte a harcot, szóval majd meg kell ölelnem Davidet és Sandrát azért amit tettek.
-Jó reggelt.-mormogta Stiles, majd nyomott a vállamra egy puszit.
-Szia!-mosolyogtam rá, majd kimásztam az ágyból.-Ma ünnepelnünk kell! Ronald nincs többé!-mondtam, majd be kapcsoltam a kedvenc számom és ugrálva  táncoltam rá, miközben a sminkemet csináltam, és elkészültem. Miután elkészültem, felhívtam a falkánkat, hogy ma este buli nálunk. Anyáék úgyis üzleti úton vannak, szóval tök mindegy nekik. Mivel szerencsére senkinek sem volt programja mára, Stilessal elmentünk bevásárolni az estére. Vettünk mindenféle nasit, vértasakokat loptam a vérbankból, és mindenféle piát természetesen. Mivel itt 21 év a korhatár, itt is igéznem kellett kicsit. Miután kicsit takarítgattunk, készülgettünk, 7 körül megjött mindenki.
-Sziasztooook! Ma nagyon bebaszunk.-mosolyogtam, de Ana-nak sikerült lelomboznia.
-Túl gyorsan gyógyulsz, szóval erre ne is gondolj.-nevetett fel, majd megölelt.
-Akkor hányást takarítuuunk!-nevettem én is, majd beinvitáltam mindenkit. Kibontottam egy üveg italt, öntöttem mindenkinek, majd felszólaltam.

-Okés. Akkor hagy mondjak beszédet.-álltam fel az asztalra.-Drága barátaim. Azért vagyunk ma itt, hogy megünnepeljük Vani visszatértét, -A és Ronald eltűnését. Mostantól minden kurva jó lesz és mi mindig itt leszünk egymásnak. Szeretlek titeket! Csirió!-mondtam, majd lemásztam, koccintottam mindenkivel, majd bekapcsoltam a zenét és táncolni kezdtünk. Hosszú idő óta most voltam igazán, tényleg boldog. Ma este kicsit újra régi önmagam lehetek, csak egy átlagos tinédzser. Kb. 2 óra múlva embertársaim eléggé berúgtak.Vani békésen szunyókált a kanapén, Lydia, David és Allison is érezték már a jót, Stilest pedig kikísértem, mivel hánynia kellett.
-Kicsim, jól vagy?-kérdeztem, de csak fura hangokat kaptam válaszul.-Uhh..okés.-mondtam. Az udvar egyik sarkában megláttam egy pár villanó szempárt. Odarohantam, majd letámadtam a tagot. Véreres szemeivel rám morgott, innen tudtam, hogy vámpír.
-Ki küldött?-szorítottam a falhoz, de ő ellökött magától. Egészen a kert másik végébe repültem, és mire visszanéztem már nem volt sehol.
-Úristen. Minden oké?-szaladt hozzám Lydia. A többiek is kiszaladtak hozzám, de én jól voltam. A vámpír pólójának egy darabja viszont a kezemben maradt.
-Nincs semmi baj. Hol van Stiles?-kérdeztem.
-Itt vagyok.-jött oda hozzám, de már alig állt a lábán, így bekísértem és leültettem a kanapéra. Lehalkítottam a zenét, hogy felkeltsem a többiek figyelmét, majd felszólaltam
-Scott, Sandra!-mentem oda hozzájuk, majd megmutattam a darabkát.-Ez azé, aki rám támadt.-motyogtam.-Adjátok körbe, hátha szagot fogtok.-mondtam. Ekkor dalváltás volt, a rádiós vidáman nevetgélve mondta be a következő számot.
-"Sziasztoook! Jó a party? Most egy pörgős szám következik! Ezt a dalt -A küldi a "kis falkájának"! A szám címe pedig "Let's play"! További jó bulizást mindenkinek!"-mondta a férfi, én pedig azonnal kikapcsoltam a rádiót.
-Visszatért.
-Nem, el sem tűnt.-mondta Stiles. Mérgemben földhöz vágtam a rádiót, ami így ripityára tört.
-Nyugodj meg, Dorina.-mondta Derek, Sandra pedig szorosan megölelt. Egy pillanatra, de tényleg csak egyre komolyan elhittem, hogy boldog lehetek ezentúl. Hogy minden rendben lesz. Végig néztem a többieken, akik csakugyan eléggé csalódott fejet vágtak. Nem hagyhatom, hogy ez a ribanc tönkretegye az életem. Nem hagyhatom, hogy tönkre tegye a barátaim életét. Főleg úgy, hogy lehet hogy csak szórakozásból zaklat minket.
-Srácok, haza akarok menni.-kezdett el sírni Allison. Gondolom a pia hatására is, na meg persze -A újbóli felbukkanása mindenkiben megfagyasztotta a vért.
-Semmi baj kicsim, hazamegyünk.-karolta át David, majd miután elbúcsúztak, elmentek. Így tett Ana és Damon, majd Sandra és Derek is. Végül már csak én, Stiles, Vani és Scott, na meg Lydia maradtunk.
-Ti itt alszotok?-kérdeztem. A két lány bólintott, Scott pedig összekapta a cuccait és indulni készült.
-Megvan most már az illata. Nyomozni fogunk.-mosolygott rám a kapuban biztatóan, majd megölelt és elment.
-Jól van srácok, szerintem ideje lefeküdnünk, de holnap segítenetek kell takarítani.-nevettem fel keserédesen, majd feltámogattam őket az emeletre. Miután megágyaztam Vaninak és Lydiának a vendégszobában, ők azonnal elterültek az ágyon. Visszakullogtam a szobámba, ahol a már félig alvó Stilessal találtam szembe magam. Nyugodt volt és békés, halkan szuszogott csak, miközben a párnámat ölelte. Ahogy végig néztem a barátomon, rájöttek mennyire fontos nekem. És persze a többiek is. Nem hagyhatom hogy minden tönkremenjen. De benne vagyok. Játsszuk le!

Part 24. Pathetic pack...or not?

*David szemszöge*

Miután Stilesék leléptek, Allison nálunk maradt és ápolgatott, pedig erre nem volt szükség. Tökéletesen egészséges voltam, jobban éreztem magam, mint valaha. Éppen szerelmesen feküdtünk az ágyamban, amikor olyan este 7 körül megcsörrent a telóm.
-Szia haver, mizu?-kérdeztem.
-Szia, David. Nem beszéltél Dorinával esetleg? Csak mert megbeszéltük hogy átjövök hozzájuk, de nincs itthon senki.
-Nem, nem hallottam róla, de odamegyünk, okés?-kérdeztem.
-Jól van, addig felhívogatom a többieket.-mondta, majd kinyomott.
-Allison, kicsim mennünk kell. Stiles szerint Dorina eltűnt.-ébresztgettem a félig alvó barátnőmet, aki lassan reagált, de végül felébredt. Mire Dorináék házához értünk a többiek már ott álltak. Stiles nagyon ingerültnek tűnt.
-Mi történt?- kérdezte Ana, miközben ijedten nézett körbe.
-Eltűnt és szerintem ez A műve!- felelte Stiles idegesen.
-Kinyírom ezt a ribancot!-mondta Lydia.-Vani és Dorina is kell neki? Én leszek a következő vagy mi?-puffogott tovább.
-Nem hagyunk még egy tagot eltűnni.-mondta Scott.
-Várjunk csak, ha ez A műve lenne kaptunk volna valami üzenetet vagy ilyesmi, nem?-nyögtem ki bizonytalanul.
-De, igazad lehet.-felelte Stiles miközben az ujjaival babrált.
-Hol látták utoljára?-kérdezte Allison.
-A szülei azt mondták hogy Ronaldhoz ment, szóval lehet van valami köze hozzá.-állapította meg Scott.
-Szinte biztos, hogy köze van hozzá.-mondta Ana. Ekkor Stiles átrohant és elkezdett Ronaldék ajtaján dörömbölni.
-Gyere ki te szemét!-ordibálta, de csak a szülei jöttek ki. Nem tudták hol van Ronald, azt mondták elment pár órával ezelőtt egy számukra ismeretlen alakkal.
-Biztos, hogy náluk vannak a lányok.-mondta Stiles.
-David mit láttál azon az éjjelen mielőtt elütöttek?-kérdezte Scott. Próbáltam visszaemlékezni, de homály volt az egész este a támadástól.
-Nem emlékszem.-motyogtam.
-Ez fura, mert a kórlapodon nem volt említés agyrázkodásról vagy amnéziáról.-karolt át Allison.
-Mi van ha megigéztek?-kérdezte Ana.-Azt a csajt is megigézték aki rám támadt és azt a srácot is aki Dorinára. Lehet, hogy A egy vámpírral dolgozik.
-És nem tudod esetleg hogyan lehetne visszahozni az emlékeit?-kérdezte Lydia. Már épp válaszolt volna, amikor begurult az utcába egy fekete autó, és kiszállt belőle Sandra és Derek.
-Én tudom.-mosolyodott el Sandra Derekkel az oldalán.
-Az alfák képesek behatolni mások tudatába de nagyon kockázatos mert ha rosszul csinálom lebénulhatsz vagy akár meg is halhatunk mindketten.- közölte Derek.
-Dorináért vállalom!-mondtam elszántan. Nem hagyhattam, hogy még egy barátom megsérüljön és hogy sose találjuk meg a lányokat. Egyszerűen képtelenség, hogy széthulljunk egy köcsög kanima miatt. Bementünk Dorináék házába, feszengve elhelyezkedtem a kanapén, és néztem, ahogy Derek előkapta a karmait és mögém állt.

Pár másodperc múlva mélyen a nyakamba vájta őket, én pedig éreztem, ahogy kicsordul a vérem. Utolsót pislogtam, majd ott voltam. Azon az este, amikor a buli volt. Láttam, ahogy Ronald kirohan és egy fekete kapucnis, fekete kesztyűs alakkal összeérintik a tenyerüket. Elég bizarr látvány volt, főleg hogy rohantam hogy megöljem Ronaldot. Ekkor ő és a mestere bepattantak a kocsiba, majd innentől újra sötétség. Nagy levegővétellel tértem vissza a többiekhez, és boldogan vettem tudomásul, hogy élek. Ana adott egy kicsit a véréből, hogy meggyógyuljak, addig Derek elmesélte a történteket.
-Ez különös.-mondta Stiles.-Dorina pont így írta le A-t amikor rátámadt a nappalijukban.
- Ronaldnak A lenne a mestere?-kérdezte Lydia. Már kezdtük összerakni a kirakós szanaszét heverő darabkáit, amikor megrezzent mindannyiunk telefonja.
"A kis csipet csapat egyre ügyesebb a találós kérdésekben. Sajnos ennél több kell, hogy megtaláljatok. -A"
-Nem tudom de ha ez igaz, minél előbb meg kell találnunk Dorinát és Ronaldot!- mondta Scott dühösen.
-Jól van, kell egy terv.-mondta Stiles.-Derek, Sandra, menjetek át Ronaldékhoz és kérjetek szagmintát. Egy pólót, bármit.-mondta, ők pedig átmentek. Megvártuk hogy visszaérjenek, majd Ana, Scott és Damon is megszagolta. Beültünk a kocsikba, majd lehúzott ablakkal mentünk a városba.
-Megvan. Érzem, menj, amerre mondom.-kiáltott fel Ana. Az iskolához vezetett minket Ana szaglása, azon belül is a pályára. Amint odaértünk, az össze lámpa sorra felkapcsolódott. A pálya közepén Ronald állt egy gúnyos mosollyal.
-Már vártalak titeket. A szánalmas kis falka, akik harcolnak a gonosz ellen, hogy megvédjék a barátaikat. Mennyire aranyos.-mondta.
-Mit akarsz tőlünk? Vagy inkább azt kérdezzem, A mit akar tőlünk?-kérdezte Stiles.
-Egészen meglepődtem, hogy egy ilyen összeszervezetlen csapatban volt annyi logika, hogy rájöjjön pár dologra. Ez a megtorlásotok mindazért, amit A-val tettetek.-Ana ekkor vesztette el a kontrollt, nekirontott Ronaldnak, de pár másodperc múlva már lebénulva feküdt a földön.
-Ki lesz a következő?-mosolygott ránk karmát villogtatva. Most már egyszerre támadtunk rá, Derek és Damon egy párszor bevertek neki, majd Sandra letiporta a földre, már épp belemélyesztette volna a karmát, amikor lerugdosta magáról. Mi jöttünk Allisonnal. Mindketten lőttünk egy-egy nyilat, majd rárontottunk. Scottot és Allisont elintézte a karmával, majd Damont és Lydiát is. Engem letepert a földre, de Sandra lerántotta rólam. A karmait belemélyesztette a húsába, én pedig beleszúrtam a késem. A térdeire esett, majd mosolyogva rám pislantott. Derek elvágta a torkát, ő pedig élettelenül összeesett. Hátráltam pár lépést, mikor Stiles megjelent mögöttem.
-Jó ötlet volt megölni, mielőtt bármit mondott volna Vaniék hollétéről.-veregette meg a vállunkat, majd ment segíteni Damonnek. Felkaroltuk őket, majd elindultunk a kocsihoz.
-Srácok!-nézett vissza Scott.-Hova lett Ronald?-kérdezte. Mindannyian visszafordultunk, és tényleg nyoma veszett a holttestének. A telefonjaink egyszerre rezzentek meg.
-Mennyi pénze van ennek a kurvának.-mondta Ana.
"A csatát talán megnyertétek, de a háború még javában tart. -A"

Part 23. See you again

Reggel Stilessal együtt keltem és készültem, mivel minden nálam volt, ami a sulihoz kellett. Kicsit kómásan ébredtünk a tegnap este után.
-Ronald szerinted jön ma suliba?-kérdeztem Stilestól, miközben a suliba hajtottunk a Jeepel.
-Nem hiszem. Ha a tegnap este után mer iskolába jönni akkor eléggé amatőr. És szerintem a mestere sem engedi.
-Remélem, mert letépem a fejét.-morogtam, Stiles pedig halkan felnevetett. A napunk eléggé unalmas volt, suli után mindannyian mentünk Davidért a kórházba. Mint gondoltam, már kutya baja nem volt. A gipsze tele volt írásokkal, a suliból bejöttek rajtunk kívül mások is.
-David, láttad ezt?-kérdeztem, miközben tanulmányoztam az írást.
-Melyiket? Rengetegen bejöttek.-mosolyodott el.
-"Aki rossz ügyekbe keveredik, rosszul jön ki belőlük. -A"-olvastam fel, a többiek pedig teljesen lesokkoltak, főleg David.
-Ez a kurva benn járt amíg aludtam?-kérdezte felháborodva.
-Jól van. Kiviszünk innen. Gyere Ana.-hívtam a barátnőmet. Ana a főorvost igézte meg, én pedig megkértem a recepcióst hogy törölje ki az aktáját és felejtse el hogy itt jártunk.
-Gyertek, srácok.-mondta Ana, majd felkaroltuk Davidet és elhagytuk a kórházat. Még mielőtt beengedtük volna Davidet a házába, leültettem a gyepre.
-Köszönöm Dorina, hogy segítettél.-mosolygott rám. Amikor elővettem a kalapácsot a csomagtartómból, lefagyott a mosoly az arcáról.
-Nyugi, csak a gipszedet verem szét.-nevettem fel. Pár ütés múlva a fehér gipsz darabokban hullott a földre, David pedig felpattant és rám mosolygott.
-Köszi! Nagyon jó barát vagy.-mondta.
-Jajj, vigyázz mert még elhiszem.-nevettem fel, majd megöleltem és hazavitettem magam Stilessal. Megbeszéltük, hogy hazamegy és majd estefelé visszajön. Így elhatároztam, hogy amíg egyedül vagyok átmegyek Ronaldhoz, hogy tisztázzam a dolgokat. Csöngő után vártam pár percet, de nem nyitottak ajtót. Az udvaron sétálgattam, amikor hangokat hallottam. Még pedig a talpam alól.
-Nem értem, miért akarod megölni őket? Nem bántottak ők téged semmivel, nincs jogod bántani a barátaimat.-hallottam meg Vani hangját. Az ajtó nyitva volt le a pincéhez, szóval lerontottam, de Vani egyedül volt.
-Dorina?-kérdezte, de a következő pillanatban egy szúrást éreztem a nyakamon, majd elsötétült minden.

Égető érzésre ébredtem. A karom le volt kötözve, elég szorosan és ráadásul verbénás kötéllel. Próbáltam eltépni a kötelet, de semmi esélyem nem volt. A verbéna a szervezetemben és a bőrömön teljesen lebénítottak. Ekkor jutott eszembe, hogy nem vagyok egyedül.
-Szia! Már vártam, hogy felébredj.-mosolyodott el szomorúan.
-Szia Vani. Ha most nem lennék kikötözve, megölelnélek.-mondtam.-Hol van ez a rohadék?-kérdeztem.
-Nem tudom, lelépett gondolom. Mi ez az egész, Dorina? Akárhányszor kérdeztem őt, annyit mondott csak, hogy nem az én dolgom.
-Rengeteg minden történt az eltűnésed óta. Azon felül, hogy a rendőrség keresett, mi is kutatásba kezdtünk. Sokkal keményebb és hatásosabb fegyverekkel kerestünk, mint bárki más. De nem találtunk meg. Ha nem jövök át Ronaldhoz, hogy beszéljek vele akkor lehet hogy sosem találok rád.
-Milyen fegyverek?
-Természetfeletti.-mosolyodtam el, ő pedig értetlenül pislogott rám.-Mint mondtam, sok minden történt az eltűnésed óta. Stiles és én összejöttünk, -A zaklat minket továbbra is, Ronald lett az új gonosz és az új osztálytársunk. De a legjelentősebb talán az, hogy vámpír lettem.-mondtam, Vani pedig összeráncolta a szemöldökét.
-Lehetetlen.-mondta.
-Én is ezt gondoltam. De képzeld, Ana, én és Damon vámpírok vagyunk, Sandra, Derek, Scott pedig vérfarkasok. Lydia pedig Banshee, amit ne kérdezz mert még én sem tudom pontosan, hogy mit takar.
-Értem. Mi volt, amit Ronald beléd fecskendezett?
-Verbéna. És a kötél is verbénába van áztatva, szóval egy darabig nem jutunk ki innen.-húztam el a számat, amikor hallottam, hogy valaki közeledik. Lesétált a lépcsőn, majd megláttam az elégedetten vigyorgó arcát.
-Na most ki kötöz ki kit, édes?-mosolygott rám, majd leguggolt elém. Felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen, majd elnevette magát.
-Rohadj meg a pokolban.
-Ó, nem illik ilyet mondani egy olyannak, aki vért hozott neked.-lebegtette meg a zacskót.-Nem azért hoztalak le, hogy megöljelek, hanem hogy szenvedj. Idd.-tolta a számba a palackot. Kortyoltam belőle egy nagyot, de azonnal ki akartam köpni, hiszen tele volt verbénával. Ronald tovább erőltette a torkomba az égető folyadékot, majd elengedett. Pár pillanatig nem kaptam levegőt, majd végignéztem, ahogy ez a köcsög sétálgat, majd felhúzza a kisablak redőnyét. Felordítottam, hiszen el is feledkeztem róla, hogy még a napfény gyűrűmet is elvette. A bőröm vörösödni kezdett, de mielőtt felgyulladtam volna, Vani kiabálni kezdett.
-Ne tedd ezt vele!-mondta, majd Ronald visszaengedte a redőnyt.
-Ó de édes. Ennyi idő után még megbízol benne? Majdnem egy hónapra eltűntél, és tudod mit művelt nap mint nap? Nevetgélt. Boldog volt. Barátkozott. Bulizott. Szerelembe esett. Téged pedig szinte elfelejtett.-hajolt Vani füléhez közel Ronald, hogy manipulálja.
-Ez nem igaz. Vani ne hallgas rá. Egész végig kerestünk téged. Szagminta alapján, és a rendőrök segítségével. Csak azt akarja, hogy összevesszünk, ne hallgass rá!-kiabáltam, Ronald pedig felnevetett. Végig kellett néznem, ahogy a barátnőm elsírja magát ez miatt az elmebeteg miatt, aki bántotta őt. Vani nagyon le volt fogyva, gondolom nem sűrűn adott neki enni.
-Mondd, mégis kinek dolgozol?-kérdeztem dühöngve.
-Ó, nem lenne izgi a játék ha tudnád. De csak hogy ne engem hibáztass, az ő bosszúját töltöm ki rajtatok. Szívesen.-mosolyodott el, majd otthagyott minket. A verbénás vér miatt még gyengébb lettem, mint ezelőtt. És a Nap miatt is. Sose jutunk ki innen.
-Vani, szeretném ha tudnád hogy tényleg kerestünk téged. Tényleg hiányoztál, tényleg ki voltunk borulva. Ronald csak manipulálni akart.
-Tudom. És egyáltalán nem haragszom rád azért, mert élted az életed. Tudom, hogy kerestetek, de nem hiányolhattatok 0-24ben.-mondta.
-Most úgy megölelnélek. Szeretlek.-mosolyogtam rá.
-Én is. De most találjuk ki, hogy hogyan szabaduljunk ki innen.-mondta, és ebben egyet is értettem vele.

Part 22. He knew too much!

-Miért akar megismerni? Elméletileg utáltok, nem?
-Csak én haragszom rád. A többiek nem, szóval keresd meg Sandrát.-mosolyogtam rá, majd otthagytam. Mérgemben erősen tolongva kerestem tovább Stilest.
-Héé, nem tudsz a lábad elé nézni?-szólt be egy cafka. Mosolyogva odaléptem hozzá, majd a torkánál fogva megemeltem a földről.
-Aranyom, nem éppen jó hangulatomban találtál meg.-mondtam, majd ledobtam a földre és tovább haladtam. Mire végre megtaláltam Stilest, volt vagy 10 perc.
-Már mindenütt kerestelek, hol voltál?-mondtam, majd átöleltem a nyakát és megcsókoltam. 
-Megjött Ronald.
-Tudom, találkoztam vele. Próbáltam nem megfojtani.-mosolyodtam el.
-Idegesítő egy alak, de jó pofiztam én is vele. 
-Jól van. Egész este Ronaldról fogunk beszélni, vagy táncolsz velem?-vezettem le a nadrágjához a kezem, majd megfordultam és a táncparkettre mentem. Kb. 20 perc táncolás után leültünk egy kicsit pihenni, majd kerestük a barátainkat. Allison és David tök aranyosan enyelegtek a parkett közepén.

-Hol vannak a többiek?-kérdezte Stiles. 
-Lydia ott van, Jacksonnal beszélgetnek. Scott és Ana ott ülnek és beszélgetnek, Sandra pedig ha jól látom Ronalddal táncol.-mondtam, miközben mutogattam.-Mikor lesz a csábítósdi?
-11kor, fél óra múlva.-mondta Stiles. 
-Akkor van időnk.-mosolyodtam el, majd megcsókoltam. 

-Khmm...-jött oda Lyds.

-Szia Lydia. Mizu?-kérdezte Stiles, én pedig nevetve a vállába fúrtam a fejem.

-Segítenetek kell. Gyorsan.-mondta, mi pedig követtük. Kimentünk a Grillből a hűvös utcára, majd az egyik árnyékos részen feküdt Ana, egy fa bottal a mellkasában. Az orromat megcsapta egy csábító illat, de próbáltam nem rá gondolni.

-Ki volt ez?-kérdeztem, majd letérdeltem mellé, és kitéptem a fadarabot.

-Gondolom az, aki megigézte azt a gyereket, aki veled tette ugyanezt. Az egyik lány kihívott, hogy segítsek neki mert rosszul van. Kijöttem vele, engem leszúrt, magával pedig egy pengével végzett.-mondta Ana. 

-És most hol van?-kérdeztem, Ana pedig a járda túloldalára mutatott. Ott feküdt a lány egy mély vágással a csuklójában. Innen jött az az isteni illat. Éreztem, hogy a metszőfogaim előtörnek és rávetettem volna magam, de egy kar lefogott.

-Dorina!-mondta Stiles finoman. A még torzult arcommal rápislantottam, majd visszanyerve eredeti valómat Anahoz szóltam.

-Gyere, menjünk be a wc-be, ott leápollak.-mondtam.

-Jól vagyok. Már begyógyult.-nézett le a mellkasára, és tényleg nyoma se volt a sebnek. Anát közrefogva visszamentünk a buliba, és észrevettük, hogy Sandráék sehol.

-Gyertek srácok, idő van.-mondta Scott. Követtük őt egy sötét helyiségbe, ahol már ott volt David és Allison is. 

-Helóka! Támadjuk le a kanimánkat.-mosolygott ördögien David, miközben egy spéci kést tartott a kezében. Allisonnál a megszokott nyíl készlete volt, mi pedig önmagunkat használtuk fegyverként. Stiles és Lydia pedig mögöttünk voltak. 

-Jönnek.-mondta Scott. Sandra hangosan kacarászva belépett a helyiségbe, mögötte Ronalddal. A falnak dőltek, és Ronald épp megcsókolta volna, amikor Scott előkapta a karmát és felmorgott. Ronald ránk kapta a tekintetét, Sandra pedig gyorsan bezárta az ajtót, majd hátulról támadt rá. Én nekirontottam, és a falhoz csaptam, de ő sem volt rest, és előkapta kanina énjét. Pár csapással később Ana, Sandra és Stiles a földön feküdtek lebénulva. 

-Allison, vigyázz!-mondtam, amikor Ronald felé kapott a karmával. Scott arrébb lökte, így viszont őt találta el a bénítót tartalmazó karom. 

-Gyere!-kiáltottam fel. Ronald felém fordult, majd már épp támadt volna, amikor valahonnan egy farkasölőt és verbénát tartalmazó füstbomba repült a helység közepére. Éreztem, hogy elhagy az erőm, és félájultan terülök el a földön.

-Utána megyek!-kiáltott fel David. Még láttam elszaladni magam mellett, majd lecsukódott a szemem.

-Dorina! Szerelmem, kelj fel!-hallottam Stiles hangját. Élénken felültem, majd körbenéztem magam körül. Már csak én, Scott, Ana, Sandra és Stiles voltunk a helyiségben.

-Többiek? Hol van Ronald?

-Ronald elmenekült. David pedig....-mondta halkan.

-Mi lett vele?-kiabáltam.

-A elütötte. Lydia és Allison benn vannak vele a kórházban.-mondta, majd a kezembe nyomta a telefonom.

"Sajnálom, drágák. Túl sokat tudott. -A"

-Ugye jól van? Nem fog meghalni?-kérdeztem, miközben éreztem hogy a szemeimet ellepik a rózsaszín könnyek. 

-Nem fog meghalni de...lehet hogy maradandó sérüléseket szerzett. Viszont te segíthetsz neki.-simogatta az arcom Stiles. 

-Jól van, menjünk.-pattantam fel. Kihordtam Scott, Sandra és Ana testét is a Jeepbe, majd elindultunk a kórházba. Útközben mindhármójukat felébresztettem, és körvonalakban elmondtam a történteket. 

-Maradjatok itt, pihenjetek. Jövünk nemsoká, csak segítek Daviden.-mondtam.

-Sok sikert Dorina.-mosolygott rám Ana. Stilessal együtt bementünk a kórházba a megfelelő emeletre. Allisonék a kórterem előtt álltak, az érkezésünkre pedig felkapták a fejüket. 

-Sziasztok. Be lehet menni hozzá?

-Nem, csak rokonoknak.-mondta Allison.-Még engem se engedtek be. 

-Nyugodj meg. Azért jöttem, hogy segítsek.-mosolyogtam rá, majd beléptem a kórterembe.

-Kisasszony, nem mehet be!-szaladt utánam egy nővér.

-Szüksége van rám!-mondtam, ő pedig elismételte amit mondtam majd elment. David tele gipszekkel és varrásokkal feküdt az ágyon. A szívhangja elég alacsony volt. Megnéztem a kórlapját, amin az állt, hogy lehet, hogy tolószékbe kerül. Odaléptem az alvó legjobb barátomhoz, majd vetten egy mély levegőt. 

-Csináljuk.-mondtam. Beleharaptam a csuklómba, mint múltkor Ana, majd kinyitottam a száját és belehelyeztem a karomat.

-Gyerünk, David. Igyál.-mondtam. A gép gyorsabban kezdett el csipogni, ami a szívhangja gyorsulását jelentette, majd kinyitotta a szemét és rám nézett.

-Idd!-utasítottam. Kortyolt még párat a véremből, majd elengedte a csuklóm.

-Köszönöm.-mondta, majd rám mosolygott. 

-Pár percen belül kutyabajod lesz, és az a hülye tolószék sem kell majd. De most pihenj, Allisont megnyugtatom hogy minden rendben, és holnap suli után bejövünk, okés?-mosolyogtam rá. Miután kimentem, Allison rögtön körbeugrált, én pedig csak mosolyogva megöleltem őt is és Lydiát is. 

-El tudnátok vinni a kocsimhoz?-kérdezte Lydia. 

-Mi addig itt maradunk Allisonnal, majd gyertek vissza értünk.-mosolyogtam, majd nyomtam Stiles szájára egy puszit és elmentek. 

-Holnap elmegyek Ronaldhoz. Beszélnem kell vele. 

-Egyedül nem mehetsz. Nem biztonságos.

-Allison.-néztem mélyen a szemébe.-Muszáj egyedül mennem. Inkább beszéljünk arról, hogy mi történt miután elájultunk?-kérdeztem. 

-David Ronald után rohant, de mire kiértem én is már a földön feküdt. A elütötte. Aztán mentőt hívtunk és bejöttünk vele a kórházba. 

-Szegény David. Most már jól lesz. Anaval megint meg kell igéznünk az orvosokat hogy engedjék ki Davidet.-húztam el a számat. 

-Sima ügy lesz.-mondta Allison. Pár perc múlva hallottam, ahogy Lydia kocsija behajt a parkolóba. 

-Gyere, megjöttek. Majd holnap bejövünk a pasidhoz.-mondtam, majd kimentünk a többiekhez. Lydia és Allison Lydia kocsijával mentek haza, mi pedig miután hazavittük Scottot, Anat és Sandrát, Stiles hazavitt engem is. 
-Nem akarsz itt aludni?-kérdeztem halkan.
-Inkább aludj te nálam. Megvárlak.-mosolyodott el. Nyomtam egy puszit a szájára, majd berontottam a házba. Összekaptam a holnapi ruhám, és mivel már anyáék aludtak, simán el tudtam lógni. Miután hazakocsikáztunk Stilesékhoz, lefeküdtünk és elaludtunk, mert így is hajnali 1 volt. 

Part 21. UV Party

A szüleim otthon voltak, épp a vacsorát főzték, amikor beléptem.
-Finomnak tűnik.-mondtam, miközben megpusziltam őket.
-Valakinek jó kedve van.-mosolygott rám apa. Amellett, hogy megigéztem őket azzal kapcsolatban, hogy ne kínáljanak kajával és ne vegyenek észre semmi furcsaságot, meg persze ne korlátozzanak (hiszen ha vészhelyzet van, akár az éjszaka közepén is, nekem akkor is mennem kell), nagyon jó a kapcsolatunk. Sőt, az miatt is meg kellett őket igéznem, hogy amit adtam nekik verbénás karkötőt, sose vegyék le. Nem akartam őket megigézni soha sem, de néhány dolog miatt sajnos muszáj volt.
-Ahha, jó kedvem van. Csak hiányzik Stiles. Nem keresett még?
-De, hívott, azt mondta 5 körül átjön. És pont 5 óra.-mosolygott anya. Felrontottam a szobámba, hogy kicsit rendet tegyek, mielőtt Stiles megérkezik. Mielőtt befejeztem volna, csöngetett, szóval anya engedte be és felküldte a szobámba.

-Szia!-jött be mosolyogva, egy doboz bonbonnal a kezében.

-Jajj de édes valaki.-mondtam, majd megcsókoltam.-Ezt miért kapom?

-Mert szeretlek, és mert nem foglalkozol Ronalddal.

-Úgy látszik összefutottatok.-mosolyodtam el, miközben az ölébe ültem és kibontottam a csokit.

-Ahha, kicsit ideges volt, fogalmazzunk úgy.-mondta. 

-Nem mintha nem érdemelné meg.-mondtam, majd belegyömöszöltem a szájába egy csokit, majd én is bekaptam egyet. 2 darab után éreztem, hogy éhes leszek és egyre jobban kívánom Stiles vérét, így kipattantam az öléből és kivettem egy zacskót a hűtőből.

-Bocsi, csak az emberi kajától kicsit szomjas leszek.-mondtam.

-Kicsit.-jegyezte meg, amikor egy húzásra szinte benyeltem a zacskót.

-Jól van na.-nevettem fel. Miután bekaptam egy rágót, visszahuppantam Stiles mellé, és lehunytam a szemem. Amikor vele vagyok, teljesen nyugodt leszek és biztonságban érzem magam. Még ebben az őrült helyzetben is, amiben most vagyunk. A folyamatos életveszély és a folyamatos gyilkosságok, zaklatások, amikor Stilessal vagyok nem számítanak. Ő az, aki miatt nem mészárolom le a fél iskolát, vagy esetleg nem tépem le valaki fejét, ha utálom. Ő az, aki visszatart engem attól a szörnyetegtől, aki lehetnék.
-Minden oké?-kérdezte, miközben végigsimított az arcomon.
-Persze, csak elgondolkoztam.-mosolyogtam rá.-Örülök, hogy nem téptem még le senki fejét. 

-Miért tépted volna le?-kérdezte.

-Mert őrülten szomjas vagyok. Állandóan. Viszont mindig arra gondolok, hogy nem akarok egy szörnyeteg lenni. Elég nekem a véres zacskó, amennyire lehet normális akarok lenni. És te segítesz ebben, Stiles, amiért nagyon hálás vagyok.-simogattam az arcát.

-Örülök, hogy segíthetek.-mosolygott rám. 

Egész délután együtt voltunk, este pedig Stiles hazament, ami miatt kicsit csalódott voltam, de azért próbáltam türtőztetni magam és nem elszökni hozzá éjszaka.

Reggel álmosan ébredtem, mivel körülbelül hajnali 1ig harcoltam magammal, hogy ne rohanjak Stileshoz. Miután elkészültem és elmentem az iskolába, hatalmas nyüzsgés fogadott. A diákok teljesen fel voltak pörögve, és boldogok voltak. Oda léptem az egyik plakáthoz, ami ki volt rakva a folyosóra. Ma este lesz egy UV party, a Grillben. 

-Ugye jössz?-jelent meg mögöttem mosolyogva Ana. 

-Ma este? Persze.-mosolyodtam el. Bementünk a terembe, de még nem voltak benn sokan. Rajtunk kívül aki számított az Allison és David volt.

-Csapatjuk ma!-vigyorodott el David, Allison pedig mosolyogva ült az ölébe. 

-Az biztos! Remélem Stiles is tud jönni.-mondtam elkeseredve. 

-Engem is tuti elengednek. Ha meg nem akkor kiszökök!-mondta Allison, David pedig büszkén nézett a barátnőjére. Becsöngő előtt pár perccel lépett be Scott, Sandra és Stiles. Teljesen el voltak merülve valamiben, szinte észre sem vettek minket. 

-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk gyanakodva.

-Szia!-nézett rám Stiles, majd visszatért a témájukhoz. A ma esti buliról beszéltek, hogy csapdát állítanak majd Ronaldnak és a mesterének, mivel szinte biztos, hogy ők is jönnek. 

-Beavatnátok?-jött oda Ana és Allison. Lydia ma nem jött suliba, gondolom még mindig le volt sokkolva a nagyijánál történteknél. 

-Valószínűleg Ronald is jön ma este, és a mestere is. A-t se felejtsük ki, ha botrányt akar, biztos hogy ott lesz. És van egy tervünk a leleplezésükre.-mondta Scott. 

-Hallgatlak.-mondtam, és figyeltem minden szavukat. 

-Este, mintha mi sem történt volna, barátkozunk Ronalddal.

-Én nem, bocs. Utálom.

-Jó akkor te nem.-mondta Stiles.-Mi igen, majd Sandra elcsábítja. Elviszed valami sötét helyre, és mi ott leszünk. Ha a mestere meg akarja menteni, kénytelen lesz felfednie magát.

Tetszett a terv, főleg hogy én nem voltam benne.

-Derek is jönni fog, majd beavatom.-mondta Sandra. 

-Jól van. Most jön, meghívom.-mondta Ana, majd kisétált a teremből. Erősen füleltem, és Ronald igent mondott hálistennek. Ronald egy fura mosollyal az arcán jött be, majd leült a helyére. Biztos azért, mert úgy tudta hogy mindannyian utáljuk. Pár percen belül megcsörrent mindannyiunk telefonja. 

"Olyan sötétben leszek, mint Vani. Ha jó helyen kerestek, megtalálhattok. -A"

-Vani ott lesz este?-fordultam hátra Stileshoz.

-Biztos hogy nem. A nem ennyire amatőr.-mondta Stiles. 

-Mrs. Hunter! Meg tudná mondani, hogy mi volt 1776-ban?-kérdezte a történelem tanárnő.

-A függetlenségi nyilatkozat.-mosolyodtam el elégedetten.

-Rendben. Előre fordulj légyszíves.-mondta sértődötten. Allison hátrafordult és rám mosolygott, majd megmutatta az ő SMS-ét is. Ugyanazt kapta, mint mi, csak nyilván ő sem értette.

-Félek a ma estétől.-jött oda hozzám Allison kicsöngő után. 

-A ma estét semmi sem ronthatja el!-mosolyogtam rá. És most az egyszer hittem benne, hogy minden rendben lesz. Talán ott lesz Ronald, sőt még lehet hogy -A is, de nem érdekelt. Csak arra gondoltam, hogy mit vegyek fel este. 

Délután a lányokkal (igen, Sandrával is) elmentünk a plázába, hogy vegyünk megfelelő cuccokat az estéhez. Én vettem magamnak egy pink parókát is, a töbiek meg csak ruhákat. Bár nem lesz rajtunk sok minden, hogy maradjon hely a világító festéknek is. Miután elkészültünk nálunk, felvettük Lydiát és együtt mentünk a helyszínre, a fiúkkal ott találkoztunk.

-Sziasztok!-mondtam, majd megcsókoltam Stilest.

-Nagyon csinos vagy.-mondta mosolyogva, én pedig szerintem olyan színt öltöttem, mint a parókám. 

-Mehetünk?-mosolyodott el Scott, majd beléptünk az őrjöngő épületbe. Mindenki táncolt, és színes festék vette őket körül. A DJ mindennél hangosabban nyomatta a zenét, legalábbis én úgy hallottam. 

-Ez baromi jól néz ki!-mondta Lydia, majd elmentünk, hogy festessünk magunkra valamit. Körülbelül egy fél óra múlva már majdnem mindannyian kész voltunk, amikor Scott loholva rohant hozzám.
-Megjött Ronald. Hol van Sandra?-kérdezte.
-Szerintem még festeti magát.-mondtam, majd elindultam a tömegbe megkeresni Stilest, de nem is az én szerencsém lett volna, ha nem botlom bele Ronaldba.
-Helló szépségem. Csinos vagy.-mosolygott rám.
-Sandra keres téged, meg akar ismerni. Még nem találkoztatok, gondolom.-mosolyodtam el.