Part 14. Something new

Alig bírtam kinyitni a szemem, de csak fehér fényt láttam. Először azt hittem a mennyben vagyok, de csalódnom kellett. Csak a kórházig jutottam. A testem minden porcikája sajgott, a fejem zúgott, és csak foszlányokat fogtam fel abból, amit hallottam. Körülöttem zöld köpenyes emberek szaladgáltak, majd egy göndör hajú nő jött oda hozzám.
-Semmi baj kicsikém, minden rendben lesz. Megismersz, ugye? Scott anyukája vagyok.-mondta Melissa, de nem tudtam válaszolni.-Megúsztad egy pár bordatöréssel és lábtöréssel, de sajnos a fejed is betört. Most már minden rendben, biztonságban vagy. Aludj nyugodtan.-mondta mosolyogva, majd magamra hagyott. A morfium és az álmosság hatására tényleg pár percen belül elaludtam.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-hallottam egy bájos női hangot mellőlem. Amint ki bírtam nyitni a szemem, magam mellett Ana-t láttam meg.
-Ana, hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Hát, gondoltam meglátogatom az egyik legjobb barátnőmet, és segítek neki a gyógyulásban.-mosolyodott el.
-Hogy érted?-kérdeztem. Ekkor egy férfi hang szólalt fel mellőlem, akit eddig észre se vettem.
-Ana vért fog adni neked, amitől meggyógyulsz, rendben? Persze csak ha nem irtózol tőle.-mondta Damon.
-Bármit megtennék azért, hogy meggyógyuljak.-mondtam fájdalommal teli, gyenge hanggal. Ana beleharapott a csuklójába, majd a szám elé tartotta.
-Idd!-utasított. Kicsit tartózkodón, de a számhoz emeltem a csuklóját és jó párat kortyoltam a véréből. Miután elengedtem, azonnal éreztem hogy a csontjaim összeforrnak és gyógyulni kezdek.
-Nagyon szépen köszönöm, Ana. Már is jobban vagyok. De hogy csináltad ezt?-mondtam, majd elmosolyodtam.
-A vámpír vér gyógyít. Erre valók a barátok, drága.-mondta, majd még kissé óvatosan, de megölelt.
-Többiek?-kérdeztem.
-Tegnap este hoztak be, most délután kettő óra van. Eddig aludtál, de a szüleid már voltak benn, és Stilesék is. Stiles rettentően ki van akadva, hiszen végül is miatta baleseteztél.-mondta.
-Megnyugtatnád, hogy nem haragszom rá, csak látni szeretném?-mondtam, majd felültem az ágyon, hiszen már azt is tudtam.
-Akár most is. Mind itt vannak kint.-mosolyodott el, engem pedig elöntött a boldogság. Boldog voltam, hogy ilyen barátaim vannak, akikre számíthatok. Miután Anaék elhagyták a kórtermet, Stiles lépett be.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Szia édes. Sokkal jobban nézel ki, mint pár órával ezelőtt.-mondta.
-Igen, Ana segített.-mondtam.
-Nagyon sajnálom, ami történt tegnap. Esküszöm, hogy nem akartam kiabálni veled. Én csak.....bűntudatom van és bármi áron meg akarlak védeni mert szeretlek!-mondta ki, majd mélyen a szemembe nézett. Amióta együtt vagyunk, nem mondtuk még ezt így ki egymásnak, és nagyon boldog voltam, hogy Stiles volt az első, aki megtette, itt és most.
-Én is szeretlek!-mosolyogtam rá, majd hagytam hogy nyomjon a homlokomra egy puszit.
-Pihenj, rendben? Beküldjem a többieket?
-Igen, de nem soká alszok szóval...bocsi.-mondtam, majd közelebb húztam és nyomtam a szájára egy puszit. Kiszólt a többieknek, majd egytől egyig bejött az én kis "falkám". Scott, Stiles, Lydia, Allison, David, Ana és Damon. Vani persze hiányzott a sorból.
-Annyira örülök hogy itt vagytok, srácok.-mondtam.
-Nyugodj meg és csak arra koncentrálj hogy meggyógyulj, oké?-ült le mellém Lydia. Már csak ő és David nem tud a természetfelettiről.
-Köszönöm, Lydia.-mondtam majd megöleltem.-Anyáék voltak benn?
-Igen, majd estefelé megint bejönnek hozzád. Mi viszont megyünk, hagyunk pihenni.-mondta Scott, majd elkezdte kivezényelni a többieket. Stiles még odajött hozzám egy búcsúpusziért.
-Ígérem, hogy kiengesztellek.-mosolygott rám.
-Okés.-mondtam, majd nagyokat pislogva hátradőltem.-Szia Stiles.-motyogtam, majd bealudtam. 

Arra ébredtem, hogy kicserélik az infúziómat.  

-Jajj kislányom, végre hogy felébredtél.-hallottam meg anya hangját mellőlem.-Az orvosok meglepő hírrel fogadtak, miszerint nagyon sokat gyógyultál az elmúlt pár órában.

-Örülök, hogy itt vagytok. És sajnálom a kocsit.-mondtam, majd apára pislantottam.

-Fenébe az autóval. Most az a legfontosabb, hogy a drága hercegnőm meggyógyuljon.-mondta apa, majd nyomott a homlokomra egy puszit.
-Hogy hogy itt vagytok?
-A barátaid azonnal hívtak minket, mi pedig felültünk az első gépre amit elértünk és rohantunk hozzád.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Meddig kell itt maradnom?

-Minimum egy hétig.-mondta a nővér.-Utána is csak járógipszben közlekedhetsz.

-Pompás.-húztam el a számat, mire anya felnevetett. Ők még nem tudták, de már teljesen meggyógyultam. Ilyen ez a természetfeletti világ. Anyáék velem voltak, míg újra el nem altattak.

Amikor megint felébredtem, hajnal 2 körül járhatott az idő. Kicsit kinyitottam a szemem, majd lassan becsuktam. Amikor újra kinyitottam, egy fekete kapucnis alak állt az ágyam mellett. Még mielőtt megijedhettem volna, vagy felsikítottam volna, a képembe nyomott egy párnát. A párnába sikítottam, próbáltam eltolni magamtól vagy legalább a nővérhívót elérni, de mindhiába. Az utolsó lélegzetvételemet is megéltem...

Part 13. New guy

A srác és a szülei kipakoltak a kocsiból és behurcolták a cuccaikat. Én pedig végignéztem a szenvedésüket. A srác felnézett az ablakomba, én pedig nem zavartattam magam, tovább figyeltem az utcát. Odaintett nekem, majd bement a kapujukon. Kedves srácnak tűnik, így elsőre.

Másnap reggel 7:30kor már az autómban ültem, és indultam volna a suliba, amikor az új szomszéd srác kilépett az utcára.
-Szia! Kell egy fuvar?-kérdeztem barátságosan.
-Helló! Köszi!-mondta, majd behuppant mellém.
-Dorina Hunter!-nyújtottam kezet.
-Ronald Forest. Örvendek.-mosolyodott el. Útközben jobban megismertük egymást, a többiek pedig már a parkolóban vártak engem. Stiles féltékenyen és fura fejjel vizslatott engem meg a srácot.
-Sziasztok!-mentem oda a többiekhez mosolyogva.-Ő itt Ronald az új szomszédom.-mosolyogtam rá.
-Sziasztok!
-Üdv Beacon Hillsben!-mosolygott rá Scott, majd kezet fogtak. Bementünk a suliba, de Stiles megállított a szekrényemnél hogy megcsókolhasson.
-Ő is vérfarkas, tudtad?-mondta, miközben a szekrényemben pakolásztam.
-Igen? Honnan veszed?
-Scott megérezte. Tudod, a szagáról.-mondta.
-Remek, még egy vérengző fenevad aki az életemre törhet. De amúgy jó fej srác.-néztem rá Ronaldra, miközben az egyik tanárral beszélgetett.
-Scott sosem bántana. És amúgy én nem bízok benne.-nézett rá Stiles.
-Te kiben bízol?-öleltem át mosolyogva a nyakát.
-Hmm, benned!-mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a számra. Mint kiderült, szinte az összes óránkon benn van Ronald is, szóval osztálytársunk lett. Velünk volt egész nap, gondolom rájött, hogy mi vagyunk a népszerűbbek az osztályban és az iskolában is persze. Mindenki próbál beilleszkedni, hozzánk verődni, de van egy mag ami sosem mozdul. Ez pedig Stiles, Scott, David, Lydia, Vani és én vagyunk. Meg persze most már Allison és Ana. Órák után beszéltem Scottal és Anaval, úgyhogy mostantól keresik majd Vanit a szagminta alapján. Remélem még azelőtt megtalálják, hogy valami baja történne. Allisonnal megbeszéltük, hogy most náluk tanulunk és náluk leszünk. Beültünk a kocsimba és hozzájuk hajtottunk, miközben átbeszéltük a mai nap történéseit. Ahogy beléptünk a házba, jött egy SMS-em. És tudod mi a durva? Már nem is rezzentem össze. Tudtam, mi vár rám.
"Ronald nem egy vérfarkastípus. Én már csak tudom. -A"
-Megint -A?-kérdezte Al.
-Ahha.-motyogtam. Még mielőtt tiltakozhattam volna, Allison kikapta a kezemből a telefonomat és átfutotta az SMS-t.
-Tudom, hol jöhetnénk rá!-mondta, majd megragadta a karom és kirángatott a szobájából.
-Várj, te tudsz mindenről?-kérdeztem meglepődve.
-Igen, apa beavatott, de nem gondoltam hogy ti is tudtok róla, mostanáig. De ezt majd később megbeszéljük.-suttogta az apja dolgozószobája előtt. Lassan megpróbált benyitni, de nem ment neki, mivel zárva volt.
-Basszus.-motyogta.
-Megpróbálhatom?-vettem ki a hajamból mosolyogva a hullámcsattot. Pár próbálkozás után sikeresen léptünk be az irodába.
-Ezt hol tanultad?-nézett rám meglepődötten.
-A filmekből.-nevettem fel. Allison kilopta a fiókból a könyvet, majd visszasurrantunk a szobájába. Röpke 2 óra alatt átfutottuk, de sikerült leszűrni a lényeget. Vérfarkason és vámpíron kívül rengeteg más minden lehet Ronald. Miután nem jutottunk semmire, arrébb tettük a könyvet.
-Ne szóljunk Stileséknak.-mondtam, miközben felpattantam az ágyról.
-Miért ne? Szerintem tudniuk kellene.
-Stiles így is teljesen kikészült már az egész miatt, nem akarom még ezt is a nyakába varrni. Derítsük ki mi ketten.-mondtam.
-Rendben. Benne vagyok!-mosolyodott el, majd megölelt. A kis kutatásunk után hazamentem, és meglepetésemre a Jeep a házunk előtt parkolt.
-Szia Stiles!-mondtam, miután beálltam az udvarba ő pedig besétált.
-Szia!-mosolygott.-Mi újság?-kérdezte.
-Semmi, Allisonnál tanultunk. Veled?
-Látni akartalak.-mondta, majd megcsókolt. Bementünk a házba, majd megkínáltam Stilest egy kis kajával.
-Szeretnélek majd megkérni valamire.-mondta, miután végeztünk a kajálással.
-Ez nem hangzik biztatónak.-ráncoltam össze a homlokom.
-Ne barátkozz Ronalddal.-mondta, én pedig teljesen elképedtem. Nem befolyásolhatja, hogy kivel barátkozom.
-Mi?-nevettem el magam.
-Ne beszélj vele, meg semmi, oké? Csak ennyit kérek.-mondta.
-Miért gondolod, hogy megmondhatod kivel barátkozzak?-néztem rá csúnyán.
-Mert meg szeretnélek védeni.
-Nem, csak féltékeny vagy. Már reggel láttam rajtad, hogy elítéled Ronaldot mielőtt bemutatkozott volna.-vágtam a fejéhez a túlzott előítéletességét.
-Nem vagyok féltékeny. Csak nem bízom benne. Miért is tenném?
-De miért nem tudsz bízni senkiben?-kiabáltam. Most már tényleg kezdtem mérges lenni, hiszen engem senki sem irányíthat, azt meg főleg nem hagytam hogy megmondják kivel barátkozzak, csak mert ő tele van előítéletekkel.
-Mert te mindenkiben megbízol!-mondta most már ő is dühöngve.

Könnyes szemekkel ránéztem, majd összekaptam a cuccom és leléptem. Hiába az én házam volt, nem tudtam most ott maradni. Nem gondoltam, hogy Stiles ilyen. Értem én, hogy meg akar védeni, de akkor sem kéne főnökösködnie felettem. A kocsiban kitört belőlem a sírás és 120al szeltem az utcákat. Az eső, ami időközben elkezdett esni még csúszósabbá tette az utat. Épp ezért, amikor a semmiből termett előttem egy ember, fekete kapucnis pulcsiban, elrántottam a kormányt és egyenesen lehajtottam a hídról egy kiszáradt folyómederbe. Az autó fejre esett, próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Éreztem, hogy a fejem elnehezedik és egyre jobban összefolynak a dolgok, majd lehunytam a szemem és mély álomba szenderültem.

Part 12. Vani

Miután eljöttünk Allisonéktól, még Ana-t megállítottam, mert ő volt az ötletem fő része.
-A vámpírság esetleg nem jár olyan előnyökkel, hogy jó a szaglásotok?-kérdeztem.
-Nem vagyunk vadászkutyák! De igen amúgy, sokkal jobb a szaglásunk.-mondta.
-Esetleg ha adnánk egy szagmintát nem találnátok meg? Vagy esetleg Scottékat is beavathatnánk.
-Okés. De csak Scottot. Derekék tabu.-mondta, majd beült a kocsijába.
-Köszönöm, Ana. Kövess.-mondtam, majd én is beültem a kocsimba és Vaniékhoz mentem. Mivel nem voltak otthon a szülei, de tudtam hogy hol van a pótkulcs simán bejutottunk. Előkerestem Vani kedvenc pólóját és Ana kezébe nyomtam.
-Könnyen felismerhető. Olyan Vanis.-mosolyodott el.-Ha bármi van, szólok, rendben?-ölelt magához.
-Köszönöm.-mondtam, majd elhagytuk a házat és mindketten hazamentünk. Otthon szintén nem volt senki, egyedül voltam. Csináltam magamnak kaját, majd beültem a nappaliba tv-zni. Épp a kedvenc sorozatom ment, amikor megszakadt az adás. Már épp nyúltam volna a távirányítómért, amikor beugrott egy kép. Egy sötét helyről, ahol egy lány ült. Az egyik pillanatban a lány zokogva felsírt, én pedig azonnal felismertem. Vani volt az.

Pár másodperc múlva visszatért a kedvenc műsorom. Közelebb léptem a tv-hez, amikor megláttam egy pendrive-ot a tv-be dugva, belevésve egy -A betűt. Remegve a telefonomért rohantam, és Stilest tárcsáztam. A a házamban járt, sőt még az se kizárt hogy még mindig itt van.
-Stiles azonnal ide kell jönnöd.-mondtam, majd padlórecsegést hallottam a konyhából.-Siess!-mondtam, majd kinyomtam. Lassan de biztosan elindultam a konyha felé, kezemben a távirányítóval. Ez volt az egyetlen fegyver a közelemben. Amint beléptem a konyhába egy fekete kapucnis alak rontott felém, engem durván neki lökve a falnak, majd kirontott a házból.
-Kurva életbe.-káromkodtam el magam. Egy ideig kettőt láttam mindenből, majd Stiles jelent meg.
-Dorina, jól vagy?-kérdezte, én pedig nem válaszoltam. Nem tudtam. Felemelt és bevitt a nappaliba, majd várt míg magamtól reagálok.
-Itt volt. A itt volt a házban. Ő lökött fel.-motyogtam.
-Itt volt?-kérdezte. Én csak a kezébe nyomtam a pendrive-ot, majd lehunytam a szemem. Az biztos, hogy lesz egy púp rajta. Miután Stiles megnézte a videót, visszaült mellém.
-Hogy vagy?
-Rosszul. De nem érdekes. Meg kell találnunk Vanit.-szorítottam meg a kezét.
-Persze, hercegnőm. De most pihenj, hozok vizet okés?-mondta, majd egyedül hagyott. Lecsuktam a szemem és lassan elszenderedtem.

Az ágyamon ébredtem, Stiles sehol.
-Stiles!-kiabáltam, mire előjött a fürdőből.
-Itt vagyok! Nyugi nem hagylak egyedül!-ült le mellém és megölelt.
-Anyáék?-kérdeztem.
-Boltba mentek. Szinte most indultak el.-mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Kimásztam az ágyból, de megszédülve visszahuppantam rá.
-Pihenned kellene.-mondta.
-Nem, jól vagyok.-mondtam, majd lementem a konyhába. Ittam egy pohár vizet, Stiles pedig védelmezőn állt mellettem, mintha akármelyik pillanatban össze tudnék esni.
-Tényleg jobban vagyok, Stiles.-mosolyogtam rá.
-Szerintem meg be kellene mennünk a kórházba. Vagy legalabb ne gyere suliba egy darabig.-mondta.
-Esküszöm hogy minden rendben.-csókoltam meg, majd leültettem a székre én pedig az ölébe másztam.-Jól vagyok.-mosolyodtam el.
-Hát azt látom.-vezette kezét a fenekemre, én pedig elpirulva a nyakába hajtottam a fejem. Még nem volt köztünk semmi intimebb kapcsolat, főleg hogy szinte mindennap otthon vannak a szüleink. Most sem engedtem, hogy bármi legyen, mivel akármelyik pillanatban megjöhetnek én pedig nem akarom így. Kiszálltam az öléből, majd megfogtam a kezét és felmentünk a szobámba. Elterültünk az ágyamon, és csak merengtünk magunk elé.
-Komolyan letámadtad Ana-t?-nézett rám nevetve. Nem tudom honnan jött neki a téma, de válaszoltam.
-Igen. Mivel vér volt a padlón, azt hittem ő A. De hát nem.-vontam vállat.-Ana csak vámpír.-mondtam, majd igyekeztem témát váltani. Megijedtem saját magamtól. Ennyire könnyű lenne megölni valakit? Hiszen amennyire dühös voltam akkor, nem realizáltam még Derek szavait, nem tudtam hogy ő egy vámpír. A düh elvakított, és úgy vágtam hozzá a kést, mintha ember lenne. Persze azonnal megbántam és azonnal tudatosult bennem, viszont ha nem lenne vámpír, valószínűleg halott lenne vagy kórházban lenne.
-Stiles én majdnem megöltem valakit.-ültem fel hirtelen.
-Ana vámpír, nem tud meghalni.-mondta.
-De akkor ezt nem tudtam még. Legalábbis nem tudatosult bennem. Én...meg is ölhettem volna, érted?-álltam fel és könnyes szemekkel néztem rá.
-Nyugodj meg, rendben? Nem történt semmi. Teljesen normális amit tettél. Vagyis.....mivel azt hitted ő az, aki elrabolta Vanit, persze hogy meg akartad támadni. De nem megölni.-simított végig a karomon.-Ne gondolj magadra rosszként, rendben?-csókolt meg. Kissé megnyugtatott, de nem teljesen. Még mindig pszichopataként tekintettem magamra. Stiles hamarosan elment, anyáék pedig hazaértek, de nem volt kedvem a társaságukhoz. Inkább kiültem az ablakomba és teáztam. Néztem az embereket, akik elsétálnak az utcán, akik telefonálnak vagy éppen a szerelmükkel enyelegnek. Majd a szemközti házhoz behajtott egy költöztető autó, majd kiszállt belőle egy srác a családjával. Egy elég helyes srác.

Part 11. The Argent's

Tegnap Stiles este 6ig nálunk volt, majd hazament tanulni. Miután elment én is tanultam, meg apáékkal voltam, de alig bírtam elaludni. Egész éjjel a természetfelettin kattogott az agyam. Végül 2 körül sikerült elaludnom, de a rémálmok miatt többször is felriadtam.
-Ezt nem hiszem el!-morogtam, ahogy kinyíltak a szemeim 4 órakor. Inkább lebattyogtam a földszintre, hogy igyak egy nyugtató teát. Feszengve, és álmos szemekkel vártam hogy elkészüljön a forró italom. Már indultam vissza az emeletre, amikor az ablak előtt megláttam egy alakot álldogálni. Inkább gyorsan felszaladtam és bezártam magamra az ajtót, és próbáltam elfelejteni a tényt, hogy valószínűleg egy kukkolóval van dolgom. Miután visszabújtam a meleg vackomba, és megittam a teámat, megpróbáltam visszaaludni, sikeresen.

Reggel 3x nyomtam ki az ébresztőmet, mire 7 körül ki tudtam mászni az ágyamból. Szerencsémre a ruhámat már tegnap este kikészítettem, majd kisminkeltem magam és fogat mostam. A hajamat nem volt időm megcsinálni, szóval csak hagytam, hogy természetes hullámokban a vállamra omoljon.
-Sziasztok!-nyomtam egy gyors puszit anyáék arcára, majd rohantam a kocsimhoz. Így is 55 volt mire leparkoltam. Berohantam a suliba, de késtem pár percet.
-Elnézést a késésért tanárnő.-mondtam a biosztanárnak, majd leültem a helyemre. A többiek kérdőn néztek rám, de én csak vállat rántottam. Igen, nem arról voltam híres hogy elkésem. Óra után Stiles már a szekrényemnél toporgott.
-Már azt hittem valami baj történt. Jól vagy?-kérdezte, miközben nyomott egy puszit a fejemre.
-Persze.-ásítottam egy nagyot.-Nem aludtam jól az éjjel.
-Rémálmok, igaz?-kérdezte. Először megdöbbenve néztem rá, hogy vajon honnan tudja, majd bólintottam.-Amióta belecsöppentem ebbe, nekem is vannak rémálmaim. De nyugodj meg, amíg itt vagyunk nektek nem lesz bajotok.-kacsintott rám.
-Mondanom kell még valamit.-motyogtam, ő pedig kérdőn vizslatott.-Hajnalban. amikor már sokadjára ébredtem fel, lementem a földszintre egy nyugtató teáért. Amikor mentem vissza, a nappali ablakából láttam, hogy valaki áll az ablak előtt és néz.-mondtam ijedten.
-Nem láttad hogy ki volt az?-kérdezte.
-Nem, csak egy körvonalat láttam.-mondtam.
-Oké. Nincs semmi baj. Beszélek Scottal, hátha ő tud segíteni.-mosolygott rám, majd egy gyors csók után elment Scotthoz, én pedig megkerestem a lányokat.
-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk.
-Képzeld, Allison újabb SMS-t kapott tegnap este.-mondta Lydia.
-Tényleg?-kérdeztem, Allison meg a kezembe nyomta a telefonját.
"Nous chassons ceux qui nous chassent. Apuci tudja, mit jelent!-A"
-Megkérdezted már apukádat?-kérdeztem.
-Nem...nem akarom belekeverni.
-Pedig így nem haladunk sehova. Muszáj lesz megtenned. Ha akarod, veled leszünk, amikor rákérdezel, rendben?-simítottam meg a karját, miközben visszaadtam neki a telefont. A lány szomorúan bólintott, majd visszamentünk az osztályterembe. Teljesen megértem őt. Én se akarnám sose belekeverni a szüleimet ebbe az egész kócerájba. Nekem mondjuk szerencsém is van, mert nem sokszor vannak otthon a munka miatt. Viszont szegény barátaim, akik nap mint nap belenéznek a szüleik szemébe, és nem mondhatnak semmit...eléggé kiakasztó lehet. Itt most persze nem csak a természetfelettiről beszélek, mert azt szinte senki sem tudja. Leginkább -A-ról, aki nap mint nap az új fenyegetéseivel, üzeneteivel rémiszt minket halálra. Na és persze Vani eltűnése is aggaszt minket, hogy nem mondhatjuk el, pedig elég erős gyanúnk van arról, hogy ki lehetett az.

Iskola után az összes lány Allisonéknál gyűlt össze.
-Szia apa!-kiabált be a házba, ahogy hazaértünk. Gyönyörű házuk van, nem mellesleg ízlésesen berendezett és nagy is. Az apja előjött a dolgozószobájából, majd meghökkenve köszöntött minket.
-Sziasztok lányok! Gondolom ti vagytok Allison barátnői, Chris Argent.-mutatkozott be, majd elmosolyodott.

-Apa, ő itt Ana, Lydia és Dorina.-mutatott be minket, majd bementünk a nappaliba.-Igazából azért jöttek, mert mutatni akartunk valamit. Vagyis valaminek a jelentését szeretnénk megtudni.-mondta feszengve Al.
-Na és mi lenne az?-kérdezte Chris gyanakodva.
-Nous chassons ceux....-olvasta fel akadozva Allison.
-Qui nous chassent.-fejezte be az apja.-Ez kislányom a családi vállalkozásunk jelszava. Ugyanis mi nem csak fegyvert értékesítünk. Bizony néha használnunk kell ahhoz hogy megvédjük a szeretteinket.
-Tehát akkor mit jelent?-sürgette Allison.
-Vadászunk azokra, kik ránk vadásznak.-mondta, mi pedig meglepődve összenéztünk. Egyáltalán nem erre számítottunk.-De ezt örülnék, ha majd kettesben beszélnénk meg.-mondta Allison apja, majd kiment a szobából, minket egyedül hagyva.
-Al.-simítottam meg a hátát.-Ha bármi lényegeset megtudsz, szólj! Rendben?-mondtam, majd megöleltem. Már éppen indulni akartunk, amikor megcsörrent a mobilunk. Megforgattam a szemem, majd megnéztük az SMS-t.
"Szegény Vani! Vajon meddig bírja még, amíg a barátnői édesen fecserésznek? -A"
-Meg kell találnunk Vanit.-mondtam feldúltan.
-A rendőrök se találják, mi hogy találnánk meg?-kérdezte Lydia.
-Talán rossz helyen keresik.-mondtam.
-Miért van ötleted?-kérdezte Allison.
-Azt hiszem lenne egy...-mosolyodtam el. 

Part 10. The truth

Ekkor elnevette magát, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

-Ilyen az amikor mérges vagy? Kíváncsi lennék, milyen vagy amikor nyugodt vagy.-mosolyodott el cinikusan, és mellkasa előtt összefonta karjait.

-Hogy jössz te ahhoz, hogy gúnyolódj rajtam? Mi vagy te? Mi Sandra? És Anaékról mit tudsz?-mondtam ki nagy nehezen.-Tudom, hogy te tudsz valamit, Ana, és Scott is. 

-Nem hiszem, hogy tudnod kell. Már elmondták volna.-kacsintott rám, majd ott akart hagyni, de nem hagytam ilyen könnyen magam. 

-Állj, állj, állj! Nem mész innen sehová. Elmondod szépen, hogy mit titkolnak előlem, ami miatt a barátom rákényszerül, hogy hazudjon nekem.-mélyesztettem körmeimet a bőrdzsekijébe. Nem tudom mi volt velem, elöntött a méreg és az adrenalin, és úgy éreztem, hogy mentem szét tudnám tépni őt. 

-Kislány, nyugodj le kérlek. Ne akard, hogy én nyugtassalak le.-mondta morogva, majd kitépte karját a szorításomból.-Scott barátod vérfarkas, csak úgy mint én és Sandra. Ana és a pasija pedig vámpírok.-mondta.-Megtudtad amit akartál?-vigyorodott el. A lábam a földbe gyökerezett és nem tudtam megszólalni.

-H...Hazudsz.-nyögtem ki végül

-Miért tenném? Nem is ismerlek. 

-Lehetetlen.-mondtam. Ekkor lehajtotta a fejét, majd amikor felhajtotta, megnyúlt szemfogakkal, világító kék szemmel és hosszú karmokkal nézett vissza rám. Ijedtemben bevertem neki egyet, de azonnal meg is bántam, hiszen nem akartam se neki, se magamnak fájdalmat okozni.

 -Ne haragudj!-kaptam a szám elé a kezem. 

-Semmiség.-nézett rám teljesen ép orral, pedig esküszöm hallottam csonttörést.

 -Ezt hogy? Eltörtem az orrod.-vizsgáltam meg közelebbről, de ő egy ujjával visszatolt az eredeti helyemre.

-Gyorsan gyógyulunk.-mondta.-Úgy látom megjött a barátnőd.-mondta. Megfordultam, és tényleg akkor parkolt be Ana a kocsim mellé. Mire visszafordultam, Derek már nem volt ott. Dühösen Ana felé mentem, hiszen még mindig hittem benne hogy ő A. 

-Tudom, hogy te vagy A!!!-kiabáltam felé már messziről.

-Tessék?-fordult felém.

-Ott volt a véres zacskó a konyhában, és érdekes módon pár perccel ezelőtt állt bele az ajtómba egy véres kés. Megmutassam, kedves?-kérdeztem cinikusan. 

-Nem értem miről beszélsz.-mondta zavarodottan.

-Igazán?-léptem a kocsimhoz, hogy kivegyem a kést.-Hát erről!-mondtam, majd felé dobtam. Még a levegőben elkapta, mielőtt megsértette volna. 

-Megértem hogy dühös vagy, de azért nem kell megölnöd.-nevetett fel.-Nem én vagyok -A. 

-Nem?-kérdeztem remegő hanggal, és ekkor össze állt a kép. Azért volt véres zacskó a konyhában, mert Ana vámpír. Ezért kapta el a kést, bármiféle sérülés nélkül.

-Nem én vagyok -A, Dorina! És egy kicsit sértő is, hogy ezt feltételezted.-mondta csalódottan.

-Én...sajnálom Ana.-rogytam a földre sírva. Ana felkarolt, majd bekísért a házukba és leültetett a kanapéra.

-Tudom, hogy ez így sok egyszerre. Vani eltűnése, ez a ribanc -A, és ez az egész vámpír és vérfarkas história. Megértem, hogy kiakadtál.

-Akkor se kellett volna hozzád vágnom azt a kést. Meg is halhattál volna.

-Tudod te is hogy nem haltam volna meg.-nevetett fel, miközben megölelt.

-Tudom, de akkor is. Nagyon sajnálom.

-Semmi gond. Tehát Derek bemutatott a természetfelettinek.

-Hát, nem tudok sok mindent. Annyit hogy vannak vámpírok meg vérfarkasok és nagyjából ennyit tudok. Meg hogy mindketten gyorsan gyógyultok. 

-Ez igaz. Akarsz még tudni valamit?-kérdezte.
-Miben vagytok mások, mint mi?
-Erősebbek vagyunk, gyorsabbak, és nehezen tudunk meghalni.-nézett rám mosolyogva.
-Huh. Oké. Szerintem jobb ha most megyek. Fel kell ezt dolgoznom.-mondtam idegesen mosolyogva.

-Rendben. De ezt nem mondhatod el senkinek.-mondta. 

-Persze. Bár még mindig azt hiszem, hogy csak álmodok.
-Pedig ez a valóság. Ez az a keserű, elromlott, gonosz világ az, amiben élünk.-mosolyodott el keserűen.

-Ezt hogy érted?
-Nem mindenki tartozik a "jó" vámpírok közé, mint mi. Mi nem ölünk embert, vérzacskókon élünk és állatokon, mi megvédjük az embereket. Viszont a vámpírok többsége visszaél a hatalmával és sorra öli az embereket. Ezek miatt van ennyi gyilkosság.-mondta.
-Te hogyan lettél vámpír?-kérdeztem.
-A szüleim meghaltak egy repülő szerencsétlenségben, én pedig teljesen szétcsúsztam. Akkoriban ismerkedtem meg Damonnel.-mosolyodott el szerelmesen.
-Értem. Köszönöm, hogy elmeséltél pár dolgot. És még egyszer bocsáss meg. -álltam fel a kanapéról, majd kicsit tartózkodón, de megöleltem. Hazamentem, és meglepetésemre a Jeep még mindig a ház előtt parkolt. Bementem a házba, Stiles és Scott pedig a kanapén ültek a nappaliban, érkezésemre viszont mindketten felpattantak.
-Sziasztok!-mosolyodtam el halványan.
-Szia! Beszéltél Ana-val?-kérdezte Scott idegesen.
-Igen.-bólintottam.
-És mit mondott?-kérdezett sürgetően Stiles.
-Elmondta, hogy Sandra, Derek, és te, Scott vérfarkasok vagytok.-nyögtem ki sokára. Megkönnyebbülten felsóhajtottak, hogy tudom, de mégsem szaladok ki a világból, pedig tudom, hogy azt kéne.-És azt is elmondta, hogy ő és Damon vámpírok.
-Mi?-kérdeztek vissza egyszerre.
-Ti ezt nem tudtátok?
-Nem. Azért volt Ana-nak olyan érdekes az illata.-állapította meg Scott.
-Most már, hogy tudok pár dolgot nem kell hazudoznotok, ugye?
-Neked nem, de a többieknek nem kell tudniuk.-mondta Stiles.
-Jól van. Dorina, örülök hogy nem akadtál ki annyira. De nekem most mennem kell. Sziasztok.-pacsizott le Stilessal, majd elment.
-Annyival könnyebb, hogy már tudod.-ölelt magához Stiles és nyomott egy puszit a fejemre.
-Igen. Semmi hír -A-ról?-kérdeztem.
-Miután elmentél, Davidék hazamentek, mi pedig Scottal izgulva vártunk itt. Úgyhogy semmi.
-Hál Istennek. Szét vagyok csúszva Stiles.-ültem le a kanapéra. Leült mellém, a lábaimat az ölébe tette és az arcomat simogatta. 

-Nyugodj meg, baby. Megoldunk mindent.-mosolyodott el, ami engem is mosolygásra késztetett. Közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam. Sokáig nem engedtük el egymást, most először belemerülhettünk, mivel teljesen egyedül voltunk. Amikor elengedtem, a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig simogatta az arcomat. 

Part 9. You are A!

Körülbelül negyed órát vártunk, mire Lydia kijött. Behívták Allisont, majd meglepő módon engem hívtak be utána. Bekullogtam a hang szigetelt szobába, majd egy nyomozó magunkra zárta az ajtót.
-Tehát, kérem mesélje el, mi történt.-mondta a nyomozó, majd elővett egy lapot hogy jegyzeteljen.
-Tegnap iskola után mentünk Ana Shadowmoon házába én, Vanessa Hill, Lydia Martin és Allison Argent. Majd olyan fél 7 körül elmentünk az erdőbe sétálni. Aztán szétváltunk egymástól, és Vani ekkor tűnt el, miután sikított. Visszamentünk a házba, majd felhívtam David Mitchellt, hogy Stiles Stilinskivel és Scott McCallal jöjjenek el Ana-hoz és keressük meg Vanessat, de nem jutottunk sokra.-mondtam.
-Köszönöm. Küldje be Ana-t.-mondta a férfi, majd kiküldött.
-Ana, te jössz.-motyogtam, majd visszaültem a helyemre. Ana körülbelül 5 perc alatt végzett.
-Srácok, elmehetünk!-jött ki mosolyogva.
-Hogy hogy? A srácokat még nem is hallgatták meg.
-Öhm, mivel csak mi voltunk ott amikor Vani eltűnt, őket nem akarják kihallgatni.-mondta, mire Stiles elég furán nézett rá.
-Mindenkit ki kéne hallgatniuk, még Sandrat és Damont is.-mondta Stiles.
-Hát én nem tudom. De azt mondta elmehetünk!-mondta Ana, majd belénk karolt Allisonnal és elhagytuk az őrsöt.
-Na szép, Lydia elhúzott.-mondta Allison sértődötten.
-Ti mit csináltok ma lányok?-kérdezte mosolyogva Ana. Nem értettem a jókedvét, nekem egyáltalán nem volt jókedvem.
-Adhatnál az örömödből.-mosolyogtam szomorúan.
-Tragikus ami történt, de ha szomorkodunk, nem lesz jobb. Meg fogják találni Vanit és minden rendben lesz.-ölelt meg, majd beült a kocsijába és köszönésképp kettőt dudálva elhajtott.
-Nincs kedvetek átjönni hozzánk?-néztem az ott maradt 4 emberre.
-Menjetek előre, nekem még beszélnem kell apával.-mondta Stiles, majd nyomott egy puszit a számra és visszakullogott az őrsre. Beültünk David kocsijába, majd elmentünk hozzánk.

**********

-Oké. Keressünk összefüggéseket. Minden bűnügy összefüggéseken alapul.-mondta Stiles. Miután megérkezett, rögtön a tegnap este után nyomoztunk.
-És mi lehet az összefüggés Vani barátnőnk és -A között?-kérdeztem.
-Ezt kéne kitalálnunk. Volt olyan ember akit Vani az utóbbi időkben megsértett?
-Vani elég szókimondó. Estig sorolhatnám.
-Rendben, akkor más úton kell elindulnunk.
-Szerintem nem Vani alapján kéne keresgélnünk.-szólt bele Allison.
-Hogy érted?-kérdezte Scott.
-Nem csak Vani az egyetlen, akit -A zaklat. Nekem is, Dorinának is, Ana-nak is és Lydiának is küldött többször is SMS-t. Valamiért az egész csapatra haragszik.
-Vagy talán féltékeny.-mondta David, mire mindannyian kérdően néztünk rá.-Hát mindannyian szépek és csinosak vagytok, okosak és népszerűek. Csak van aki annyira irigy, hogy ideáig elfajul az ügy.-mondta, majd nyomott egy puszit Al arcára.
-Ki tudja. Van benne igazság.-vont vállat Stiles. A következő pillanatban az egész társaság telefonja megrezzent, mi pedig tudtuk, hogy mi vár ránk.
"Kipp kopp! Ki kopog? Találd ki hogy ki vagyok? -A"
-Én ezt nem bírom.-állt fel Allison az asztaltól. Osztottam a véleményét, idegileg már én is teljesen a padlón voltam.

-Legszívesebben kikapcsolnám az agyamat.-mondtam kínosan mosolyogva.

Ebben a pillanatban az ajtó felől dörömbölést hallottunk. Az ajtóhoz szaladtam, és amikor kinyitottam egy kés volt az ajtóba állítva. Vörös folyadék csöpögött róla az aszfaltra. Amikor lenéztem, egy nagy vörös A betű nézett velem szembe. A hangtalanságomra a többiek is odaszaladtak az ajtóhoz, és megdöbbenve nézték az ajtót.

-Beszélnem kell Ana-val.-mondtam hirtelen.-Maradhattok, ha akartok, de én ezt már nem bírom. Meg kell tudnom az igazat.
-Dorina....-szólt utánam Stiles.
-Stiles, ne most. EGY KÉS ÁLL KI AZ AJTÓMBÓL! Ez már nem játék. A legjobb barátnőm eltűnt, ti pedig nem tesztek semmit csak ostoba feltételezésekkel álltok elő és titkolóztok. Elegem van.-mondtam, majd a kulcsokat felkapva kiviharzottam a lakásból, beültem a kocsimba és elhajtottam. 20 perc kocsikázás után megérkeztem az erdővel körülvett házhoz. Az ajtó nyitva volt, szóval nyugodt szívvel bementem.
-Ana?-kerestem barátnőmet a sötét falak között. Lassan lépkedtem, a padló halkan nyögdécselt a talpam alatt, a nappaliban lévő kandallóban kellemes tűz lobogott. Bementem a konyhába, hátha ott találom Ana-t. Ahogy megkerültem a pultot, láttam, hogy a földön van egy zacskó vér kidurranva.

-Megölöm ezt a kurvát!-kiáltottam el magam. Ekkor állt össze minden. Ana nem más, mint A. Dühösen csörtettem ki a házból, Ana nevét kiabálva. Az egyik fa mögött megláttam egy sötét szemű alakot, aki engem figyelt. Összeszedtem az összes bátorságom, és elindultam felé. Ekkor megfordult, hogy elszaladjon, de egyből felismertem az arcát. Ő volt az, aki betört a suliba és vitázott Scottékkal. 

-Derek!-kiáltottam utána mérgesen, mire megállt és lassan megfordult.-Most szépen elmondod hogy miért bámultál, és hogy mi ez az egész.-néztem farkasszemet vele.

Part 8. Cheaters

Elkezdtem arra felé futni, amikor beleütköztem Allisonba és Lydiába.
-Hol van Vani?-kérdeztem.
-Épp ez az. Szerintem ő volt a sikítás.-mondta Lydia könnyes szemekkel.
-Istenem!-kaptam a szám elé.-Ana!-kiabáltam.
-Jövök, jól vagyok.-jött felénk bicegve. A mellkasából kiállt egy fadarab, azt kihúzta, majd felsóhajtott.
-Vani eltűnt. Jól vagy?
-Kutya bajom.
-Mi volt ez az előző?-kérdeztem.-Tudod mit, majd később elmagyarázod. Most menjünk vissza a házba és hívjunk segítséget.-mondtam, majd tárcsáztam Davidet.
-Ezaaz, gól!-kiáltott a telefonba.-Igen?-szólt bele.
-Amilyen gyorsan csak tudsz Anaékhoz kell jönnöd.
-De én nem tudom az oda utat! Mi történt?
-Kivel vagy?
-Stiles és Scott.
-Add ide Stiles-t!-mondtam sürgetően.
-Szia édes.-mondta.
-Üljetek be a kocsiba és gyertek Anahoz. Mindhárman.-mondtam, majd kinyomtam.
-Jönnek?-kérdezte Allison.
-Igen, elindultak.-mondtam. Időközben hazaértünk, szóval segítettünk Ana-n.
-Mi történt?-jelent meg a barátja.
-Nem tudjuk. Fogalmunk sincs.-mondtam.
-Jól van lányok. Üljetek le a nappaliba, én addig leápolom Anat.-nyomott egy puszit a homlokára, majd a karjában felvitte az emeletre.
-Nagyon izgulok Vani miatt.-ültem le a tűz mellé.
-Biztos, hogy meglesz. Nem tűnhetett el örökre.-ölelt át Allison. Pár perc múlva hallottuk, hogy a Jeep leparkol a ház elé, szóval kiszaladtunk a fiúk elé és elmondtuk mi történt.
-Okés. A terv a következő. Stiles és Dorina, Allison és David, Lydia és én. Szétválunk, és 20 perc múlva találkozunk az erdő szélén!-mondta Scott. Odaszaladtam Stiles mellé, és összekulcsoltam a kezem vele, majd elindultunk.
-Nem hagyom hogy bajod essen.-mondta, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Hiába már, ha Vani eltűnik és megsérül.-mondtam szomorúan.
-Nem lesz semmi baj. Bízz bennem.-mondta. Hiába jártuk az erdőt, több mint 20 perce, nem találtunk semmit. Az erdő végén kiléptünk egy tisztásra. Lydia és Scott már ott voltak, majd nem sokkal később értek oda Davidék, pár másodperccel csak.
-Úristen!-kaptam a szám elé. A tisztás közepén egy óriási plakátra volt a következő felírat írva:
"Vadászidénykor én a csalókra vadászom! Egy megvan, maradt hét! -A"
-Stiles mond hogy az festék!-akadtam ki teljesen.
-Persze, az!-ölelt magához szorosan.
-Jól vagytok?-futottak be Anaék. A felirat láttán ők is elképedtek, én pedig eddig bírtam, kitört belőlem a sírás.

Reggel Stiles mellett ébredtem, kócos hajjal, és a sírástól megduzzadt szemekkel. Az óra 10:40et mutatott, én pedig visszagondoltam a tegnap estére. A plakátos incidens után hazajöttünk, és Stiles egész este vigasztalni próbált, majd elaludtunk.
-Min jár az a csinos kis agyad?-simította meg az arcom Stiles.
-Mi van, ha nem tudunk megvédeni senkit se? Még saját magunkat sem.
-Ez nem is a mi dolgunk. Szólni kéne a rendőrségnek.-nyomta a nyakamba a fejét.
-És mit mondjunk? Egy eszelős lány ránk támadt az este, Vani eltűnt és egy idegen üzenget? Beküldenének az Eichen-be.-nevettem fel.
-Akkor legalább Vani eltűnését jelentsük be.-mondta.
-A szülei még tegnap este bejelentették. A szemükbe se merek nézni ezek után.
-Ugyan, nem a te hibád.-mondta.

 Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd kimásztam az ágyból hogy elkészüljek. Mire kiértem a fürdőből Stiles is készen volt.
-Csak akarok egy átlagos napot az én helyes barátommal.-karoltam át a nyakát, majd hosszasan megcsókoltam.
-Én is ezt szeretném, de úgyis közbe jön valami.-mondta. Lementünk a földszintre, de anyáék nem voltak itthon, azzal a magyarázattal a hűtőn hogy elmentek a mamához meg bevásárolni.
-Egyedül vagyunk.-öleltem át a csípőjét, ő pedig morogva belebújt a nyakamba.
-Mit terveztél mára?
-Ana-t kifaggatni, szétpuszilgatni téged, és ennyi.-nevettem.
-A másodikat kezdheted is.-emelt fel a fenekemnél fogva, majd bevitt a nappaliba. Ajkaimat az övére tapasztottam, és hosszan csókoltam őket, amikor csöngettek. Stiles morogva tovább csókolt, jelezve, hogy nem akar elengedni. A végén sikerült kiszabadulnom az öléből, majd nevetve szaladtam ajtót nyitni.
-Öhm, jó napot biztos úr.-motyogtam.
-Dorina Hunter ugye?-nézte a papírjait.-Maga pedig gondolom Stiles Stilinski. Bejönnének velem az őrsre, kérem?
-Természetesen.-mondtuk, majd bezártam a lakást és követtük.
-Nyugodj meg, apa tisztázni fog minket.-súgta a fülembe és nyomott egy puszit az arcomra.
-Srácok, mit kerestek itt?-jött oda a seriff, Stiles apja.
-Jó napot, Stilinski Seriff.-köszöntem mosolyogva. A váróban megláttam ülni a barátaimat, szóval amíg a seriff és a biztos úr beszélgettek, odamentem hozzájuk.
-Semmit -A-ról, és arról amit tegnap este láttunk.
-Mi az hogy semmit -A-ról?-kérdezte Allison.

-Tudom, hogy tönkreteszi az életünket, de nem hiszem hogy hinnének nekünk. És azok után, amiket -A tett, én nem is merek szólni, mert nem akarom hogy bárkinek is legyen baja. Szegény Vani.-mondtam szomorúan. 

-Lydia Martin!-szólították barátnőmet, ő pedig nyugodtan ment be.
-Ki nem volt még benn?-kérdeztem.
-Lydia az első.-mondta Allison.
-Ohh, fantasztikus.-ültem le az egyik székre, mellém Stiles.

Part 7. Treasure

-"Ajjaj, közeledik a telihold! Vigyázzatok magatokra ribancok, szükségem van még rátok! -A"-olvastam fel az üzenetet. 

-Szóljunk Stileséknak.-mondta Lydia. Berontottunk a terembe, a többiek értetlenül néztek ránk.
-Megint egy SMS.-nyomtam Stiles kezébe a telefonom.
-Megkeresem ezt a ribancot és megölöm.-mondta dühösen.
-De mi van a teliholddal? És ki ez?-kérdezte David.
-Fogalmunk sincs, valami zaklató. De kezdek félni tőle.-dörzsöltem meg a karom, mire Stiles átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra. Vanival mosolyogva összenéztünk, majd a helyünkre mentünk, mivel jött a tanár. 

-Szia!-jött oda a szekrényemhez Stiles.

-Szia!

-Gondolkoztam ezen az -A ügyön, hogy mégis ki lehet ez és mit akar. Egyáltalán a suliba jár-e, vagy nem is tudom.

-Jutottál valamire?-kérdeztem.

-Meg kell keresnünk és leállitanunk, mielőtt elfajulnak a dolgok. Suli után bennmaradhatnánk, persze csak ha van kedved. 

-Ketten?-dőltem a szekrényemnek.

-Ahha.-mosolygott, majd egy kicsit hosszabb csókot adott.-Nem nagyon voltunk még kettesben.-fogta meg a kezem.-Akkor órák után a könyvtárban, okés?-nyomott egy puszit az arcomra, majd elment Scotthoz és Davidhez.

-Sziaa!-jött oda hozzám Allison.-Úgy látom alakulgat köztetek valami.-vágott perverz fejet.

-Nagyon remélem!-mosolyogtam.-És veletek mi újság?

-Jajj David annyira édes, imádom. Mindig meglep valamivel, mindig figyeli hogy mit szeretnék és eszméletlenül jól smárol.-mondta, az utolsónál pedig elnevettem magam.

-Még a végén a mi kis Davidünkből valami nagy womanizer lesz!-nevettem. 

-De ő az enyém!-mondta Allison, majd oda is ment hozzá. Felmentem az osztályterembe, majd vártam a becsöngőt.

Órák után rohantam a könyvtárba, hogy mèg időben megtaláljam Stilest és a zaklatónkat. 

-Sziaa!-ültem le mellé. 

-Szia! Átnéztem a suli névsorát, és nagyjából kiszűrtem azokat akik gyanúsak lehetnek.-adta a kezembe a halomnyi lapot. Átnéztem a lehetséges neveket.

-Hanna Lohan?-néztem rá.

-Figyelj, mindig is olyan furán viselkedett és méregetett minket.

-Vagy talán csak bejössz neki.-lapoztam tovább.

-Ezzel elkésett.-mosolygott rám, én pedig közelebb hajoltam hogy megcsókoljam. Sokáig csókolóztunk, még jó, hogy egy kicsit eldugottabb sarokban ültünk.  

-Szeretnélek elvinni majd valahová.-mondta, miután elhúzódott. 

-Benne lennék.-mosolyogtam.-Na de folytassuk.-vettem a kezembe a lapokat.

-Michael Vendi?-nevettem fel.-Az ki?

-Épp ez az. Nem tudunk róla semmit.-mondta.

-Szerintem 100%, hogy lány.-húztam el a számat.

-Hát nem tudom. De az biztos hogy őrült.-mondta. Még 2 órán keresztül beszélgettünk, majd hazavitt és a kapuban csókkal váltunk el.

-Jóreggelt kicsim, Stiles már itt van érted!-mondta anya.

-Okés, küldd fel kérlek!-mosolyogtam, majd berongyoltam a fürdőbe. Épp amikor fogat mostam, Stiles akkor jött be hozzám. 

-Szia baby!-karolta át a derekam és nyomott egy puszit a nyakamba. Miután elkészültem, nyomtam egy csókot a szájára, majd elindultunk a suliba. Holnap lesz 2 hete, hogy összejöttünk. 

-Mit csinálsz suli után?-kérdezte a kocsiban, miközben a kezét a combomra tette.

-Ana meghívott hozzájuk minket lányokat, szóval oda megyek.-mosolyodtam el.-De este átjöhetnél.

-Okés. Akkor nyolcra érted megyek Anaékhoz.-mondta. A nap unalmasan telt, azóta nem is kaptunk SMS-t, és teliholdkor se volt semmi, szóval már kezdtük elfelejteni az egész ügyet, de persze Stiles minden idejét azzal töltötte, hogy kereste -A-t.

-Allison?-kérdezte.

-Jó ég Stiles, ő a barátnőm.

-De újonc és nem sokat tudunk róla. 

-Miért küldözgetne magának SMS-t?-néztem rá hülyén. 

-Figyelem elterelés.-vont vállat.

-Kicsim, ez hülyeség.-simítottam meg a karját, majd megcsókoltam. 

A nap végén a parkolóban találkoztunk a lányokkal, Allisonnal, Lydiaval, Anaval és Vanival. Lydia kocsijával mentünk, és zenét hallgattunk, nevetgéltünk. Anaék háza a város szélén van, nem messze onnan ahol eltévedtünk múltkor Vanival. 

-Gyertek lányok!-mondta, és egy palotának kinéző házhoz hívott. Teljesen elámultunk, majd felmentünk Ana szobájába. Mint kiderült, a barátjával él, a szülei meghaltak még régebben. 

-Figyeljetek lányok, amint beesteledik, elmehetnénk az erdőbe. Valamit szeretnék mutatni.-mondta titokzatosan Ana.

-Okés!-egyeztünk bele. Kíváncsian vártam az estét, hogy vajon mit akar mutatni Ana? Addig szokásos fiatalokhoz híven, filmeztünk, ittunk, és buliztunk. Most hogy beköszöntött az ősz, alig múlt el 6 óra de már besötétedett. Felvettük a kabátunkat és kimentünk az erdőbe Ana után, amikor megrezzent mindannyiunk telefonja. 

-Kincsvadászat az erdőben, ribancok? Én vagyok a kincs. -A-mondtam el azt, ami az SMS-ben volt.

-Na jó lányok, szerintem vissza kéne mennünk a házba.-mondta Allison.

-Szerintem meg keressük meg ezt a ribancot, nagyon elegem van már belőle.-indult meg Ana dühösen. Szétváltunk, mindannyian a szélrózsa egyik irányába mentünk, amikor üvöltést hallottunk. 

-Mi a fene?-fordultam vissza. Előttem pár méterre állt az a lány, aki múltkor segített kitalálni az erdőből. Aranyló szemeivel nézett, megnyúlt metszőfogával vicsorgott rám, amikor Ana elsuhant mellettem és az egyik fához csapta. 

-Fuss!-kiáltott rám, én pedig megfogadtam a tanácsát és elkezdtem rohanni a ház felé. 

-Allison! Lydia! Vanii!-kiabáltam.-Bárki!-motyogtam kifáradva a futástól, amikor sikítást hallottam.

Part 6. Ana

-Szia! Anyukád engedett be!-mosolygott rám zavartan Ana.
-Szia Ana! Miújság?-mosolyogtam rá.
-Tudod, volt egy kis balhé otthon, szóval nagyon zavarnálak ha ma éjszakára itt maradnék?
-Dehogyis Ana, örülök hogy maradsz. Mi történt otthon?
-Semmi komoly, tényleg, megoldjuk. Minden esetre ha bármilyen fura alakot vélsz felfedezni, ne invitáld be.-nézett mélyen a szemembe. Elakadt a lélegzetem és csak az járt a fejemben, amit Ana kért, majd lassan bólintottam.
-Rendben.-motyogtam.-Na és mit szeretnél csinálni? Miért nem voltál a meccsen?
-Öhm, mivel másik iskolából jöttem át, még kell pár osztályozó vizsgát tennem...-motyogta.-Na de mi volt?
-Mi nyertünk. Stiles lőtt 1 gólt, Jackson is meg még valaki, azt hiszem Trevor. Scott és David pedig 2 gólt lőttek.
-Na de ügyesek, holnap feltétlen gratulálok nekik! És mi van közted meg Stiles közt?-nézett rám egy huncut mosollyal, miközben a szobámban sétálgatott és nézegette azt.
-Jajj hát ma a meccs után.....öhmm...megcsókolt. Holnap reggel meg jött volna értem, de inkább veled megyek suliba, szóval le is mondom.
-De örülök!-mosolygott.-De nehogy le merd mondani! Én reggel amint felkelek megyek haza mert még el kell készülnöm a sulira.
-Biztos?-kérdeztem.
-Persze, ne aggódj. Filmezünk?-kérdezte mosolyogva.
-Ahha! Keress valamit a TV-ben, én addig hozok fel kaját. Kérsz valamit?
-Köszönöm nem, diétázom.-kacsintott rám.
-Hova? Annyira csinos vagy.-néztem végig rajta. De tényleg, tökéletes alakja van.
-Van még hova fejlődnöm.-helyezkedett el az ágyamon.
-Bolond vagy.-nevettem, majd lementem a konyhába kajáért. Magamnak melegszendvicset csináltam, és még kipattogtattam egy popcornt, hátha Ana mégis enni kíván. Üdítőket is készítettem, már éppen mentem volna fel az emeletre amikor csöngettek. Furán néztem az ajtóra, hogy este fél 9kor ki az akinek ennyire fontos hogy lásson.
-Ana itt van?-kérdezte egy fekete hajú férfi, gondolom Ana barátja akivel a múltkor láttuk a kocsiban.
-Öhm, nincs.-próbáltam rácsapni az ajtót, de megállította.

-Szólnál neki légy szíves?-nézett rám egy türelmetlen mosollyal.
-Ana, azt hiszem téged keresnek.-mondtam, majd hátráltam pár lépést az ajtótól.
-Istenem....menj fel Dorina elintézem.-mondta Ana dühösen, majd a sráccal együtt kimentek az utcára. Mivel nem akartam hallgatózni felmentem a szobámba, de mivel pont a szobám alatti ablaknál veszekedtek, hallottam mindent. Ana az ajtót hangosan becsapva jött vissza hozzám.
-Minden rendben? Nem tűnt valami barátságos beszélgetésnek.
-Semmi, megbántott, mindegy. Hagyjuk, nem akarok törődni vele. Kerestél filmet?-fészkelte be magát az ágyamba.
-Ahha.-motyogtam, majd elindítottam. A film végére már Ana bealudt, és miután kikapcsoltam a TV-t, én is aludni tértem.

Reggel, amikor felébredtem nagyokat pislogva vettem tudomásul hogy Ana betartotta az ígéretét, tényleg nem volt már a szobámban. Gyorsan felébredtem, hogy rendesen el tudjak készülni mire Stiles megérkezik. A hajamat behullámosítottam, a sminkemet szépen megcsináltam, és a ruhám is csinos volt. 07:30kor Stiles dudált a Jeep-pel, én pedig remegő végtagokkal mentem ki hozzá. Fogalmam sincs hogy hogy köszöntsem a tegnap este után, puszival, csókkal, vagy semmivel.
-Szia!-mosolyogtam rá amikor kinyitottam a kaput. Stiles megválaszolta a kérdésem, egy édes 'Szia!' után nyomott egy rövid csókot a számra.
-Mi újság?-kérdezte.
-Semmi különös, álmos vagyok kicsit. Ana nálam aludt az éjjel és 9 körül betoppant az őrjöngő pasija.
-Veszekedtek?
-Aha, itt az utcán.-mondtam.-És veled mi újság?
-Semmi, én se aludtam valami jól. Izgatott voltam a tegnap este történtek miatt.-mosolygott rám. Ahogy beértünk a sulihoz odamentünk a többiekhez, ahol már Ana is ott volt.
-Sziasztok!-mosolyogtam. Lydia, Allison, Ana, én és Vani kimentünk még egy kicsit a folyosóra beszélgetni a becsöngő előtt.
-Na mi volt reggel?-kérdezték izgatottan.
-Hát megcsókolt meg beszélgettünk. Kíváncsi vagyok lesz-e belőle valami komolyabb, hiszen még úgy randizni kettesben nem voltunk.-vontam vállat.
Ekkor mindannyiunk telefonja egyszerre rezdült meg. Furán összenéztünk, majd elolvastuk az SMS-eket.
-Istenem!-mondta Lydia.

Part 5. Matches

A kocsi csikorogva csúszott tovább még vagy 5 métert, mire végre megállt.

-Csak egy őz volt, csak egy őz volt!-nyugtattam magam. De hát annyira gyorsan elszáguldott, kizárt hogy csak egy őz volt! Beletapostam a gázba, hogy minél hamarabb hazaérjek és ki se kelljen bújnom a szobámból estig. Vani már várt rám, a nappaliban TV-zett. 

-Na végre, már azt hittem sose érsz haza. Egyáltalán jöhetek én erre a meccsre?-ölelt meg.

-Persze! Bocsi hogy ilyen későn jöttem, de hazafelé majdnem elütöttem valamit.

-Valamit?-kérdezett vissza.

-Ahha. Nagyon gyors volt, szinte egy másodperc volt míg átért az úton. 

-Okéé.-nézett rám furán.-Mibe jössz? 

-Nagyon nem öltözök ki. Csak egy meccs.

-Ahha! Csak egy meccs, ahol ott lesz Stiles is!-mondta, miközben a 'csak'-nál macskakörmöket mutatott.

-Jajj ma olyan édes volt...-mondtam, majd beszélgetve készülni kezdtünk. 

-Vani, gyere már, mindjárt 5 óra el fogunk késni és még szerencsét akarok kívánni Stilesnak!-kiabáltam fel.

-Jövök már!-szaladt le a lépcsőn, majd végre elindultunk. -Na és hogy akarsz neki szerencsét kívánni?-húzogatta a szemöldökét.

-'Kéz és lábtörést!' vagy 'Sok sikert!'. Melyik a jobb?-vacilláltam. 

-Szerintem ha megcsókolnád azzal többre menne!

-Persze, én nem kezdeményezek. Még a végén nem is akar semmit akkor meg én leszek a ribanc.-mondtam. Már szinte mindenki a nézőtéren ült amikor megérkeztünk, de még nem kezdődött el a meccs. A srácok már a pályán voltak, mi pedig beültünk Lydia és Allison mellé. A csapatban volt Jackson, Scott, Stiles, David, és még egy csomó srác akit annyira nem ismertünk. Stiles rám nézett, majd odaintegetett, úgyhogy én is csak egy integetéssel adtam tudtára, hogy szurkolok nekik.

-Ennyit a 'Kéz és lábtörést!'-ről.-húztam el a számat. Nem beszélgettünk tovább, mivel elkezdődött a meccs. Az első félidőben David lőtt 2 gólt, Scott is egyet és Jackson is.

 A második félidőben Stilesnak is bement 1 labdája, meg egy ismeretlen srácnak is. A meccs vége felé haladva viszont Scott sorra döntötte fel az embereket, majd belőtt egy gólt, de utána leszaladt a pályáról, mielőtt a tömeg ünnepelni kezdte volna a győzelmüket, mivel a Beacon Hillsi gimi nyert. 

-Hová rohannak?-álltam fel, majd láttam, hogy Scott beront az iskolába, utána pedig Stiles. A szurkoló tábor elhagyta a nézőteret és körbevette a csapatot, ezzel egy hatalmas és járhatatlan tömeget alkotva.

-Lányok, várjatok meg én megnézem mi történt Stilesékkal.-mondtam, majd próbáltam magam áttörni az embertömegen, nem sok sikerrel.

-David, ügyes voltál!-öleltem meg futtában, és már mentem is tovább. Körülbelül 10 perc szenvedés után sikerült áttörnöm a több tucatnyi emberseregen, és loholva rohanni kezdtem az épület felé.

-Stiles! Scott! Minden rendben?-kiabáltam, miközben tanácstalanul bolyongtam a suliban.-Srácok! Eléggé ijesztő így egyedül, előjönnétek?-kiabáltam tovább, amikor egyszer csak valaki megfogta a karomat. 

-Nyugi, én vagyok az!-mondta Stiles.

-Hol van Scott és miért jöttetek be? Nagyon királyak voltatok!-ujjongtam.

-Köszönjük. Megvárnál a parkolóban? Beszélni szeretnék veled, pár perc ígérem. Köszönöm!-mondta, majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt.

-Remek.-mondtam, majd visszamentem a pályára.

-Na mi volt?-kérdezte Vani. 

-Semmi. Várjam meg a parkolóban. Hol vannak Lydiáék és Davidék?-kérdeztem.

-A fiúk bementek az öltözőbe, a lányok meg kimentek a kocsihoz. 

-Okés, menjünk akkor.-mondtam. A legtöbb kocsi már elment a parkolóból, kb. 5 ha lehetett még az enyémen kívül. 

-Beülök a kocsiba jó? Hogyha jön Stiles ne legyen kínos.-vigyorgott rám Vani.

-Oké.-nevettem fel. Pár perc múlva megjelent Stiles, majd amikor meglátott odaszaladt hozzám.

-Szia! Minden rendben?-kérdeztem. 

-Persze! Sajnálom hogy megvárattalak.-mosolygott.

-Scott jól van?

-Igen, csak a sok ütközéstől megfájdult a válla és...

-Hazudsz!-mondtam.

-Ms. Hazugságvizsgáló.-nevetett.-Ígérem, ha mi is megtudunk mindent és tisztázódtak a helyzetek elmondom, jó?-fogta két tenyerébe az arcomat.

-Okés...-sóhajtottam. 

-Ne aggódj, kislány!-mosolygott, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Meglepődtem, nem is kicsit, de természetesen visszacsókoltam. 

-Ezaaaz igen végre már!-hallatszódott a kocsimból, mire Stiles elhúzódott és nevetve a kocsiba nézett.-Szia Vani!

-Szia Stiles!-pirult el, és én is csak elnevettem magam.

-Holnap reggel mehetek érted?-kérdezte Stiles.

-Igen!-mosolyogtam, majd még egyszer megcsókoltam és beültem az autóba. 

-Na mi volt? És ki írta ezt az SMS-t?-mutatta fel a telefonom.
-Miért turkálsz benne?-nevettem.
-Csak azt hittem találok Stilessal SMS-t.
-Hülye. Amúgy nem tudom, csak én kaptam?
-Hát én nem tudok róla hogy más is kapott volna.
-Remek. Szóval valaki utál, és nem tudom miért. Mindegy, kiderítjük, de most hazaviszlek.
-Oksi. Jól csókol?
-Vanessa!-nevettem fel.
-Naaa, a legjobb barátnőd vagyok.
-Természetesen jól csókol, bár valaki miatt nem tudtunk annyira belemerülni.-sandítottam rá, mire elnevette magát.
-Jól van na. Annyira szurkoltam már nektek.-nevetett.-És holnap ő jön érted?
-Ahha.
-Remélem hosszútávú lesz.
-Én is. De nem akarom elkapkodni, főleg hogy hazudozik. Vagy legalábbis nem mondja el az igazat. És a kettő között én nem látok sok különbséget.
-Jól van, ahogy jónak látod. Holnap mesélj majd, jó éjt.-ölelt meg, majd kipattant a kocsiból.
-Sziaa, jó éjt.-mosolyogtam. Amint hazaértem, egy nem várt vendég toporgott a nappaliban. 

Part 4. Secrets

-Mit kerestek itt?-jött oda hozzánk egy sötét hajú lány.
-Öhm igazából csak eltévedtünk.-motyogtam. Szeme aranysárgán izzott, ami eléggé ijesztő volt.
-Nem érdekel. Hol van a kocsitok?
-Hát ez egy jó kérdés.
-Jól van, gyertek velem. Segítek megkeresni a kocsitokat, de aztán tűnjetek innen.
-Okés.-mondta Vani félénken, majd követni kezdtük a lányt.
-Ahj már csak ez hiányzott.-sóhajtott fel dühösen, majd morgó hangot kiadva rohanni kezdett. Vanival értetlenül összenéztünk, majd követni kezdtük, de végül csak fáradtan leültünk az egyik fa tövébe.
-Ki ez a lány?-lihegtem a futástól.
-Fogalmam sincs. A szeme elég para.
-Shhh maradj csöndben!-kezdtem el sugdolózni, majd figyeltem az eseményeket.
-Mit kerestek itt? Ez magánterület.-mondta a lány erélyesen.
-Nem mintha érdekelne. Tudod, hogy Scott még újonc, én pedig segítek neki.
-Stiles?-jöttem elő a fa mögül.-Mit csináltok itt?
-Öhm, piknikezünk.
-Kettőkor a sötét erdőben?
-Miért is ne?-mondta Scott lehajtott fejjel. Nem nézett ránk, ami elég furcsán hatott ebben a helyzetben.
-Lányok, menjünk. Ez nem rátok tartozik.-mondta a lány.
-Mi folyik itt Stiles?-kérdeztem egyre mérgesebben.
-Figyelj Sandra, majd én elkísérem a lányokat a kocsijukhoz, ti ezt rendezzétek le.-karolta át a vállam. Furán néztem rá, majd leráztam magamról a karját és Vanival együtt elindultunk. Egész úton szó nélkül sétáltunk, majd amikor odaértünk a kocsihoz, Vani beült hogy tudjak egy kicsit beszélgetni Stilessal.
-Mi a baj?-simította meg a karomat.
-Semmi Stiles. A buli után nem is kerestél. A suliban se. Összezavarsz.
-Sajnálom. Elmondanám, ha lehetne. De ez nem az én titkom. Vagyis nem csak az enyém. A buli óta Scott kicsit megváltozott és vele kell lennem.
-Jól van. Holnap találkozunk.-ültem be az autóba, és amilyen erősen tudtam becsaptam az ajtót.

-Aúú ez nem hangzik valami jónak.-húzta a száját Vani. 

-Hazaviszlek, okés?-tapostam a gázba, majd még utoljára ránéztem Stiles csalódott arcára. Ez van, én is csalódtam benne. Miután kitettem Vanit, hazahajtottam. Otthon már vártak rám de nem az volt amire számítottam.

-Kicsim, jól vagy?-ugrott anya a nyakamba.

-Igen, persze. De most ha lehetne én megfürödnék és lefeküdnék. Jóéjt.-mondtam, majd felkullogtam az emeletre. Holnap lesz Stilesék meccse, amire jelen helyzetben nem tudom jó ötlet-e elmennem. Amint beléptem volna a kádba megcsörrent a mobilom, de csak SMS. Visszamentem hogy megnézzem.

Ijedtemben elhajítottam a telefont az ágyra, majd értetlenül néztem magam elé. Végül nem törődtem vele, hajnal 3kor volt jobb dolgom is. Talán valaki csak szórakozik, de lehet hogy csak Stiles mérges rám. Fürdés után azonnal ágyba is bújtam, mert kevesebb mint 3 óra múlva kelnem kell.

Másnap reggel az SMS-re gondolva ébredtem. Egyáltalán nem jó érzéssel indultam iskolába. A parkolót pásztáztam, hátha észreveszek egy gyanús alakot, és ez így ment a szekrényemig, amikor beleütköztem valakibe.

-Bocsi.

-Semmi gond. Hogy vagy?-kérdezte Stiles. Nem akartam a szemébe nézni, inkább kerültem a pillantását és a szekrényemet próbáltam kinyitni. Amikor már harmadjára rontottam el a kódom csak belevertem egyet.

-Úgy látom még mindig mérges vagy.

-Jó hogy mérges vagyok. Összezavarodott. És ez az SMS...

-Miféle SMS?-kérdezte. Tehát nem ő küldte.

-Tegnap, miután hazaértem, ezt kaptam.-nyomtam a kezébe a telefonom. 

-Hű. Ki küldte?

-Szerinted tudom?

-Kiderítjük. De most menjünk órára.-karolt át, és így mentünk egészen a teremig.

A nap végéig kerestem a szememmel a gyanús alakokat, és Stiles is odafigyelt.

-Hazavihetlek?-mondta, miközben mentünk ki a suliból.

-Kocsival jöttem én is.-mondtam. 

-Ohh...hát jó.-mondta csalódottan.-Jössz ma a meccsre?

-Persze.-fogtam meg a kezét, és a kocsimnak támaszkodtam. Mosolyogva simogatta ujjaival a kezem, ami nagyon jó érzés volt.

-Stiles, el kell mondanod mi történt tegnap este. 

-El se tudod képzelni mennyire el szeretném mondani. De nem tehetem. Sajnálom.

-Nem bízol bennem?

-Én bízok. De Scott és a titka nem biztos.

-Oké. Mennem kell.

-Látlak este?-mosolyodott el.

-Az első sorban szurkolok majd.-nevettem el magam, majd nyomtam az arcára egy puszit. Beültem a kocsiba és hazahajtottam. Útközben felhívtam Vanit, hogy jöjjön át hozzám és készüljünk együtt. Szépen lassan haladtam hazafelé, amikor valami kirohant elém az útra. Ijedtemben felsikítottam és befékeztem.

Part 3. First day

Itt az iskola, az új év. Új barátok, osztály társak, idegesítő alakok és tanárok. Reggel Lydia jött értem és már Vani is a kocsiban volt.
-Új hírek! Allison és David összejöttek.-fogadott Lydia.
-Úristen komolyan? Jajj de édes!-ültem be vinnyogva a kocsiba.
-Na és közted meg Stiles között mi van?-húzogatta a szemöldökét Vani.
-Semmi, azóta nem beszéltünk.-vontam vállat szomorúan. Pedig ő igazán, tényleg tetszett.
-Nyugi csajszi, majd kialakul.-mondta Vani.
-Na és ha már témánál vagyunk, nektek valaki?-vágtam perverz fejet.
-Jacksonnal alakul.-mosolyodott el Lydia.
-Örülök nektek, szép pár lesztek.-mosolyogtam.-Vani?
-Semmi, szokásosan, meg se lepődj.
-Hülye!-mondtuk egyszerre Lydiával.-Mi van azzal a cuki sráccal aki egész végig stírölt a buliban?
-Volt olyan?-kérdezte, én meg facepalmoztam. Ahogy beértünk a suliba és Lydia leparkolt, a szokásos év eleji görcs volt a gyomromban. Nem akarom a hülye dogákat, a hülye tanárokat bámulni majdnem egy éven keresztül. Megint. Bementünk a suliba, majd ki az udvarra az évnyitóra.
-Ott van Stiles.-ujjongott Vani.
-És?-nevettem.
-Sziasztok!-mondta Vani hangosan ahogy odaértünk, ezzel mindenki figyelmét ránk vonva.
-Sziasztok!-nézett a szemembe mosolyogva Stiles.
-Szia!-mosolyogtam vissza. Végig hallgattuk az unalmas beszédet, majd az osztály terembe csődültünk. Stiles elég furán viselkedett, állandóan Scott mellett volt és beszélt hozzá. Nem foglalkoztam vele, amíg oda nem jött hozzám.
-Szia!-mosolygott.
-Szia Stiles. Mizu?-mosolyogtam vissza.
-Arra gondoltam, hogy nincs kedved eljönni az évindító meccsünkre?-kérdezte.
-De, persze. Mikor lesz?
-Csütörtökön, 6kor.
-Oké, ott leszek.-mondtam.-Mi van Scottal? Jobban van már?-kérdeztem.
-Öö, persze, tökéletesen.-mosolygott zavarodottan, majd visszament Scotthoz. Eléggé furcsálltam, de hát oké.
-Sziasztok gyerekek!-jött be az osztályfőnök, és átbeszéltük a nyarat és az év menetét.
Szünetben megjelent egy ismeretlen férfi és fenyegetve Scottékhoz ment. Egy ideig néztem a jelenetet, de amikor Stilest a falhoz szorította, muszáj voltam oda menni.
-Hé, mi folyik itt?-avatkoztam bele.
-Semmi, nyugi. Derek épp menni készül.-mosolygott rá cinikusan Stiles. Derek még vetett egy utolsó gyilkos pillantást Scottra és lelépett.
-Minden oké?-kérdeztem.
-Persze, de most mennünk kell, még a szünetben csapat megbeszélés lesz.-nyomott a homlokomra Stiles egy puszit majd elviharzott. Egy percig mozdulatlanul és meglepődve álltam, majd visszamentem a terembe. Scotték az ofi óra felén estek be, de a tanár nem szólt semmit se.
-Gyerekek, idén mint tudjátok új diákunk van, de őt már ismeritek!-nézett mosolyogva Allisonra.-Viszont még egy lány csatlakozott a mai napon osztályunkhoz, köszöntsétek Ana-t.-mondta, míg a szőke hajú lány feszengve állt mellette. Szünetben Vanival rögtön beszélgetni kezdtünk vele, hogy ne érezze magát annyira furán. Nagyon szép lány és aranyos is, nem mellesleg gyönyörű a gyűrűje.

-Felpróbálhatom?-húztam le az ujjáról, ő pedig az árnyékba húzódott.-Nagyon szép!-adtam vissza neki, ő pedig azonnal visszahúzta az ujjára. Kicsit furán néztem rá, de mindegy. Ma már elég volt a furcsaságokból, szóval próbáltam nem odafigyelni a különös dolgokra.
A nap végén fáradtan mentünk Lydia kocsijához, hármasban.
-Oh, bocsi lányok.-fordult vissza Lydia, ahogy meglátta Jacksont. Mi szerencsétlenül álltunk Lydia kocsija mellett, mert a nagy sietségben azt is elfelejtette kinyitni. Scott és Stiles pont akkor jöttek ki a suliból. Stiles még mindig annyira jól nézett ki, nekem meg még mindig nagyon tetszett. Ahogy felénk nézett, odaintett. Visszaintegettem, majd figyeltem ahogy elballagnak Stiles Jeep-éhez.
-Ne bámuld ilyen feltűnően.-szólt rám Vani.
-De olyan helyes!-vigyorodtam el, de szerencsére Lydia visszajött, szóval Stiles-nak esélye sem volt látni a lányos kifakadásom. Mielőtt beültünk és elhajtottunk volna, Ana gurult el mellettünk egy kék autóval. Egy férfi vezette és valószínűleg eléggé közel álltak egymáshoz hiszen mosolyogva beszélgettek, majd Ana adott neki egy puszit.
-Nem rossz a csávó!-mondta Lydia majd beültünk és végre elindultunk. Tehát Ananak van pasija. Nem is említette. Na mindegy majd holnap kifaggatom. Lydia hazavitt minket Vanival, ő pedig sietett, mert Jacksonnal találkozott.
-Na, mit csináljunk?-kérdeztem.
-Menjünk el piknikezni az erdőbe!-mondta, én pedig nevetni kezdtem.
-Komolyan gondoltad?
-Naná! Hiszen még sose voltunk piknikezni!-nézett rám nagy szemekkel.
-Okés, benne vagyok!-mondtam, majd elindultam keresni egy piknik kosarat, amíg Vani pléd után kutatott. Amikor megvolt minden a piknikhez, megsütöttünk egy pizzát majd elindultunk a legközelebbi erdőbe.
-Vani, ide tilos a bemenet!-nevettem.
-Kit érdekel? Gyere már nem lesz semmi!-mondta, majd átugrott a kerítésen.
-Könnyen beszélsz, pókasszony.
-Pókasszony-kezdett el pukkadozni a nevetéstől.
-Pókember és pókasszony.-nyögdécseltem miközben próbáltam átszenvedni magam a kerítésen. Végül sikerült átborulnom, és egy csomó levél közt landolnom.
-Nem is te lennél!-segített fel nevetve Vani. Beszélgetve elindultunk egy tisztást keresni, de amikor már fél óra után se találtunk csak fákat, lerogytunk a földre és enni kezdtünk.

-Vani nem sok időnk maradt mert kb 2 óra és sötétedik.-mondtam. 

-Ne rontsd el a hangulatot. Tök jó ez a hely. Gyakrabban is kijárhatnánk ide.-mondta pizzát majszolva.

-Jaja, ez igaz. Stiles sose lesz az enyém.-kezdtem el kiönteni a lelkem. 

-Ugyan már. Tetszel neki. Csak várd ki a végét, ne hamarkodd el.-tanácsolta. Mindig meg tud nyugtatni ha valami problémám van, ezért vagyunk mi legjobb barátnők és persze rengeteg más miatt is. 

-Jól van. De nem akarok pofára esni szóval NEM SZABAD BELESZERETNEM.-mondtam kissé idegbetegen.

-Oké, nyugi. Mi mindig itt leszünk neked.-ölelt meg. Amint befejeztük az első BFF piknikünket, elindultunk visszafelé a kocsihoz. Vagyis azt hittük a kocsihoz tartunk. Ehelyett totálisan eltévedtünk.

-Vani ne mond hogy eltévedtünk.-szenvedtem.

-Hát nem tudom pedig esküszöm hogy ez volt az a fa amellett elhaladtunk.

-Több ezer fa közül honnan tudod hogy melyik mellett haladtunk el?-nevettem.

-Nem tudom.-mondta. Megnéztem a telefonom de nem volt térerő. Egy ideig még próbáltunk visszajutni, de utána csak sétálgattunk. Időközben beesteledett, szóval a sötétben voltunk, egyedül az erdőben. Kicsit se féltünk. 

-Fú ha egyszer hazaérek. Anyáék megölnek.

-Engem is. Megírod a végrendeletem helyettem?

-Szerintem nekem sem lesz rá időm.-nevettem. Végül leültünk az egyik fa tövébe és csak néztünk magunk elé. 1-2 órán belül viszont hangokat hallottunk.

-Vani, hallottad?

-Mi?-kelt fel a szundiból. 

-Nem tudom. Valaki erre tart. 

-Lehetetlen, 2 óra van.-nézte meg a telefonján. 

-Ne világíts!!-mondtam a kelleténél kicsit hangosabban. 

-Szerintem ezt előbb hallották meg minthogy meglátták az én villanásom de sebaj.

-Nem baj.-mondtam, amikor valaki megszólított.

-Mit kerestek itt?

Part 2. Hospital

-David, öltözz, indulunk!-mondtam sietve.
-De még csak most kezdett el mindenki berúgni!-hisztizett.
-Öltözz!-kiáltottam rá.
-Oké.-tette fel a kezét védekezően.
-5 perc múlva a kocsimnál.-mondtam,majd elindultam megkeresni Lydiát és Vanit.
-Gyertek, mennünk kell! Scott kórházban van.-mondtam. Mire kiértünk a kocsihoz már David ott állt és mellette egy lány.
-Ő ki?-kérdeztem.
-Szia, Allison Argent vagyok!-mosolygott.
-Oké, menjünk.-pattantam be majd a kórház felé vetten az irányt.
-Jó estét! Scott Mccallt keressük.-mondtam a félig alvó recepciósnak.
-Első emelet.
-Köszönjük!-mondtam. Felsiettem a lépcsőn, a többiek csak lomhán sétáltak utánam, őket nem érdekelte annyira hogy mi van Scottal, főleg Davidet, mivel Allison is itt van.
-Stiles!-szóltam a kórterem előtt idegesen doboló fiúra.
-Szia!-pattant fel.
-Hogy van Scott?-kérdeztem.
-Jól, az állapota stabil, de most alszik.-mondta.
-Neked is azt kéne. Nem nézel ki valami jól.-simítottam meg az arcát, majd leültettem.
-Szia Stiles, minden oké?-kérdezte Vani ahogy felértek.
-Sziasztok. Igen, sokkal jobban van.-mondta Stiles.
-És be lehet menni hozzá?-érdeklődött Lydia.
-Nem, most alszik.
-Jól van. Akkor mi most megyünk, csak tudni akartuk minden oké-e. Te is menj haza Stiles, fáradt lehetsz.-mondtam.
-Öhmm....nem tudnál maradni?-kérdezte.
-Haza kell vinnem a többieket, de utána visszajöhetek ha szeretnéd.
-Oké.-mosolyodott el halványan, én pedig megöleltem. Visszasétáltunk a kocsihoz, majd hazavittem Lydiát.
-Allison, hol laksz?-kérdeztem.
-River Streeten. Köszönöm hogy hazaviszel.-mosolygott.
-Nincs mit.-mondtam mosolyogva. Ahogy megálltunk Allisonék háza előtt, David elkísérte az ajtóhoz, majd megcsókolta.

-Persze, neki minden összejön. Még ez a csaj is.-pufogott Vani.
-Nyugi, megérdemli. Hátha megkomolyodik.-vontam vállat.
-Te komolyan látsz erre esélyt?-kérdezte Vani, mire felnevettem. Mindkettőjüket hazavittem, majd visszamentem Stileshoz.
-Nem rossz.-mosolygott.
-Mi?-kérdeztem.
-Gyors voltál.
-Ja. Nem laknak messze.-ültem le mellé.-Miért akartad hogy maradjak?-könyököltem a térdeimre.
-Unatkoztam, és te elég jó társaságnak bizonyulsz.-mosolygott.
-Igazán?-kuncogtam.-Okés. Miről szeretnél beszélgetni?-kérdeztem. Végül aztán beszélgettünk a suliról, barátokról,nyárról, és Scottról. 1-kor hazaküldött minket az orvos, mondván hogy Scott reggelig aludni fog.
-Köszönöm hogy bennmaradtál velem. Jól éreztem magam.-támaszkodott a kocsimnak, míg én a kulcsokkal babráltam.
-Én is! Ha valamit hallasz Scottról, szólj majd.
-Rendben.-hajolt közelebb,de csak egy szájra pusziig mentem el.
-Jó éjt!-mosolyogtam,majd beültem az autómba és hazamentem. Otthon már mindenki aludt, szóval egy gyors zuhanyzás és smink lemosás után aludni tértem.

Part 1. The Begining

-Siess már még a végén elkésünk és lemaradunk mindenről!-rontott be hozzám a drágalátos barátnőm, akivel ma estére meg lettünk hívva egy nyárzáró buliba. Igaz, hogy még volt 10 nap a nyárból, de sebaj. Az ő neve Vanessa, és nagyon gyönyörű. A másik legjobb barátnőm Lydia, aki szintén meg van hívva ebbe a buliba. Miután az utolsó parfüm fújáson is túl voltam felkaptam a táskám és elindultunk Lydiaért.
-Sziasztok lányok! Készen álltok a bulira?-pattant be a hátsó ülésre.-Igaz hogy én szervezem a városban a legjobb bulikat, de hátha ez is jó lesz.-hajolt be közénk.
-Az tuti! Ma bepasizunk, túl kell tennem magam Maxon.-sóhajtott Vani.
-Igen, ma bepasizunk!-pacsiztunk le, majd tovább hajtottunk az úti célunk felé. Egy kicsit eltévedtünk a hülye GPS miatt de utána sikerült eljutnunk a házhoz. Daniék nyaralója egy tó és egy erdő mellett van, úgyhogy nagyon hangulatos.
-Sziasztok! Gyertek, még nem késtetek el!-fogadott mosolyogva Dani és átadott 3 pohár italt.
-Köszi!-mosolyogtam, majd a szememmel Davidet kezdtem keresni.
-Sziasztok!-termett mellettünk.-Képzeljétek idén egy csomó új diák jön az osztályba köztük Allison is aki most itt van és tök jó csaj.
-Gyerünk David, szedd fel.-veregettem vállba mosolyogva.
-Scottal szemezgetnek egész este.-mondta csalódottan.
-Próbáld meg hátha le tudsz rá csapni.-lökte Allison felé Vani. Kedves.
-Jól van, majd később dumálunk.-ment el, mi pedig beljebb mentünk. Egy csomó ismeretlen is volt a buliban, gondolom pár felsőbb éves vagy esetleg egy másik iskolából érkezett diák. Lydia elment megkeresni Jacksont, akivel kavarnak már egy ideje. Mi Vanival bele vetettük magunkat a bulizásba, és táncoltunk, fiúkkal is persze.
-Szia!-köszönt rám egy osztály társam, Stiles, akinek nem mellesleg eléggé jót tett ez a nyári szünet.
-Szia! Tökre megváltoztál!-néztem végig rajta. A haja is hosszabb volt és felzselézett, és izmosabb is lett.
-Igen, de te is. Nagyon csinos vagy!-dicsért.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Héé, nem láttátok Scottot?-kérdezte egy ismeretlen gyerek.-Pár perce a haverjaimmal láttam lelépni az erdő felé azóta semmi.
-Megkeresem. Velem tartasz?-kérdezte Stiles.
-Persze.-mosolyogtam. Kimentünk a zenétől még mindig hangosan dübörgő házból, majd az erdő felé vettük az irányt. Eléggé hideg volt, de a bőrdzsekim valamennyire megvédett a hűs szellőtől. Miközben az erdő felé sétáltunk hangosan csörömpölve tapostunk össze pár ártatlan levelet.
-Na és milyen volt a nyarad?-kezdeményeztem a beszélgetést, hiszen nem akartam egy szó nélkül keresni Scottot.
-Egész jó. Voltunk nyaralni, meg sokat pihentem. És a tiéd?-kérdezett vissza egy kaján vigyorral az arcán.
-Enyém is tök jó volt. Mi is nyaraltunk és én is pihentem rengeteget, meg a csajokkal voltunk itt-ott.-feleltem farzsebbe dugott kezekkel.
-Az jó.
-Látom edzettél a nyáron. Sokat!-mosolyodtam el.
-Igen, próbálkoztam.-mondta.-És te is.-tolt az egyik fához, mire én tökre elpirultam.
-Öhm, nem kéne Scottot keresnünk?-kuncogtam.
-Épp azt tesszük!-mondta, majd meg akart csókolni amikor ordítást hallottunk.
-Jézusom ez Scott!-mondtam kétségbe esetten. Stiles futni kezdett a hang irányába, én meg utána. Pár méter múlva összefutottunk gondolom annak a srácnak a haverjaival.
-Hol van Scott?-kérdezte Stiles idegesen.
-Ott hagytuk mert hányni kezdett és elküldött minket.-mondták, kicsit illuminált állapotban. Kicsit.
-A fenébe.-mondta Stiles majd tovább futottunk, Scott nevét kiabálva. Már kezdtem feladni, mert nem válaszolt és eléggé sötét is volt, amikor megláttam az egyik fa tövében fájdalmasan nyöszörögni.
-Itt van!-kiáltottam fel.
-Haver, jól vagy?-kérdezte Stiles, majd elvette a kezét a hasáról ami tiszta vér volt.

-Te jó ég!-kaptam a számhoz, majd lehajoltam Stiles mellé.-Mi történt vele?-kérdeztem.
-Egy állat volt...nagy és....szőrös. Nagy fogai voltak éles karmai és olyan szeme mint egy...f..
-Farkasnak.-fejezte be Scott mondandóját Stiles.
-Be kell vinnünk a kórházba.-mondtam, majd segítettem Stilesnak felállítani, és egyik kezét átdobtam a vállamon és úgy vittük el Stiles Jeep-éhez. Miután betettük a kocsiba kölcsön adtam a sálam hogy a sebre szorítsák amíg el nem áll a vérzés.
-Ne kísérjelek el?-kérdeztem.
-Megoldom, köszi. Inkább mondd mindenkinek azt hogy csak rosszul lett és hányt oké?-nézett rám idegesen Stiles.
-Oké!-mondtam. Közelebb hajolt és nyomott a homlokomra egy puszit majd Scottal együtt elhajtott a kórház felé.
És itt kezdődött el igazán a történetünk.