Fontos bejelenteni való!

Sziasztok!

Most írhatnám azt, hogy sajnálom, hogy nem tettem ki részeket, de nagyon el voltam havazva, bla bla bla. Viszont az az igazság, hogy nem szeretek hazudni, szóval inkább elmondom a valós okot, amiért nagyon rég óta publikáltam.

Az igazság az, hogy mindenkinek az életében eljön az a pillanat, hogy megun valamit, vagy egyszerűen semmi ihlete sincs. Sajnos velem is ez történt, egyszerűen már nem tudtam rávenni magamat arra, hogy írjak. Nekem sajnos nagyon sok motiváció kell ahhoz, hogy valamit ne hagyjak abba, és különösen ennél a történetnél az is nagyon fontos számomra, hogy bele tudjam élni magam. Emellett persze az is közrejátszott, hogy mivel végzős vagyok, nagyon fontos hogy jól és sokat tanuljak, ha egyetemre szeretnék járni. De mint említettem, nem ez az elsődleges szempont.

Szeretném megkérni azokat az embereket, akik esetleg még mindig olvassák a sztorimat, vagy várnak az új részre, hogy kommentben jelezzenek vissza. Amiket eddig megírtam részeket azokat természetesen publikálni fogom, viszont ahhoz hogy folytatni tudjam, kell nekem egy kis bátorítás.
Mert hiába írom azért, mert ez a szenvedélyem és mert imádom magát a sztorit, akkor sem szeretném úgy érezni, hogy hiábavaló volt az a sok energiabefektetés.

Remélem, hogy van itt még pár olyan ember, akit érdekel még, hogy hogy fejeződik be drágalátos karaktereink története! :D

Köszönöm, hogy elolvastátok, és a legújabb részt ezalatt a poszt alatt már olvashatjátok is! ;)

Puszi: Dorina

Part 65. Coming clear with my emotions

-Már csak ez hiányzott.-motyogtam, majd letöröltem a könnyeim, de nem tehettem semmit. Így is látszott, hogy szétbőgtem a fejem. Kikászálódtam a kocsiból, majd az ajtó felé mentem, ahol már ott várt rám Kai.
-Szia. Mi történt?-kérdezte azonnal, mielőtt bármit mondhattam volna. Szipogva kinyitottam az ajtót, majd bementem rajta, Kaial a nyomomban.
-Hé.-kapta el a karomat, majd mélyen a szemembe nézett.-Elmondod, mi a baj?-mosolygott rám óvatosan.
-Theo szakított velem.-mondtam, majd felnevettem, fájdalmamban. Úgy éreztem, egy részem meghalt, amikor kimondta azokat a szavakat.
-Theo egy barom.-ölelt magához, ami hihetetlenül jól esett. De nem éreztem vonzalomnál többet. Semmi szeretet, vagy hasonlók.
-Miattad szakított velem.-mondtam.-Ne vedd magadra, nem téged hibáztatlak, csak...
-Elmondtad neki?-vágott a szavamba, én pedig csak lassan bólintottam.-Sajnálom.-mondta, ami miatt belőlem megint kitört a sírás.-Ha szeretnéd, leszek a lelki terapeutád.-ölelt magához újra.
-Nem tudom, mit tegyek, Kai. Össze vagyok zavarodva.-túrtam a hajamba.
-Miattam?-kérdezte. Nem válaszoltam, csak az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam az kiszabadulni kívánó érzelmeimet.-Figyelj, én.....nagyon kedvellek téged.-mondta.
-Mi?-kérdeztem hitetlenül.
-És mondhatnám, hogy sajnálom azt a csókot, de nem. Egyáltalán nem.-mondta. Én csak ledöbbenve néztem rá, amíg meg nem simította az arcom, majd közeledni kezdett. Nem engedhettem, hogy még egyszer megtörténjen. Vagy mégis? Talán segítene tisztázni magamban az érzéseket. A gondolatok ezerrel cikáztak a fejemben, de végül átkaroltam a nyakát és szorosan magamhoz húztam. Meglepődött, de ő is átkarolt, majd felültetett a pultra, hogy egy magasak legyünk. Ujjaim a hajába csúsztak, lábaimmal pedig a derekát kulcsoltam körül. Pár perc múlva elhúzódott tőlem, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Jólesően felsóhajtottam, majd mélyen a szemébe néztem. Óvatosan elmosolyodott, mielőtt egy újabb csókra hívott. Hagytam, hogy a kanapéra fektessen, de azt már nem, hogy levegye rólam a felsőm. Hiszen most már tudtam. Vonzódom Kaihoz, de nem szeretem. Vele egyáltalán nem olyan lenni, mint Theoval. Ő olyan számomra, mint egy izgalmas egy éjszakás kaland. Viszont Theo életem szerelme, akiért bármikor meghalnék. Ahogy Kai elengedett, elmosolyodtam, majd kimásztam alóla és a hűtőmhöz mentem.
-Mi a terved mára?-kérdezte a kanapémon ülve.
-Találkoznom kell Vanival.-motyogtam, miközben kortyoltam egy nagyot a finom csemegémből.
-Mikor indulsz? Elviszlek.
-Pár perc múlva. És köszi, de nem hiszem hogy jó lenne, ha együtt látnának minket.-mondtam, de ekkor csöngettek. Ijedtemben félre nyeltem, de gyorsan ajtót nyitottam.
-Szia! Már azt hittem valami baj van, azért nem jössz, így gondoltam biztos.....-lépett be Vani folyamatosan magyarázva, de elakadt, amikor meglátta Kait.-Itthon vagy, egyedül.-fejezte be a mondandóját, majd karba tette a kezeit.
-Szia!-mosolygott Kai Vanira.

-Ő mit keres itt? És mit intéztél Theoval?-kérdezte, felém fordulva, mintha Kai itt se lenne.
-Theo végleg szakított velem.
-És feladod?
-Mit tehetnék? Nyíltan közölte, hogy nem akar látni.
-De szereted, nem?-kérdezte Vani idegesen.
-De, igen. Szeretem. Mindennél jobban. És ezt ő is tudja. De most nem mehetek vissza hozzá. Tombol.-motyogtam, óvatosan Kaira pislantva, aki csak kajánul mosolygott rajtunk.
-Jól van. Adj neki pár napot, de utána menj el hozzá és béküljetek ki.-mosolygott rám.-Tudod, hogy Theo is szeret téged.
-Persze, hogy tudom.-mosolyogtam.
-Jól van, azt hiszem, nekem ideje mennem. A végén még Theoval fogok álmodni.-állt fel a kanapémról Kai, majd ahogy elhaladt mellettünk, lenézően Vanira mosolygott.
-Majd beszélünk.-nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt elhagyta a házam.
-Mióta vagytok ti ekkora puszipajtások?-kérdezte hitetlenül Vani.
-Amióta megcsókoltam.-mondtam ki magabiztosan, majd vettem egy mély levegőt.
-Mi?-kérdezte Vani teljesen lesokkolva.
-Igen, itt, most!-mondtam mosolyogva, de mielőtt Vani lekiabálta volna a fejem, folytattam.-De ez jó, mert most már tudom, mit érzek.-mosolyodtam el.
-És?
-Theo életem szerelme. Kai pedig vonzó, de sosem tudnám szeretni. Már mint úgy nem. Ő olyan számomra, mint egy izgalmas kaland. Viszont Theo...érte bármikor meghalnék.
-Örülök hogy ezt mondod.-ölelt szorosan magához.-Filmezünk?-kérdezte mosolyogva, mire én halkan felnevettem.

Miután Vani elment, már épp indultam volna zuhanyozni és lefeküdni, amikor csörgött a telefonom.

-Szia, Kai!-kaptam fel a telefont. 

-Dorina...-nyögdécselt halkan.-Ide kell jönnöd. Most.-köhögött. 

-Kai, mi történt?-kérdeztem, ahogy felkaptam az autókulcsot és kicsörtettem a házból. 

-Haldoklom.-motyogta.

-Okés, indulok. 5 perc.-nyomtam ki, majd padlógázzal elindultam Kai házához. Ahogy odaértem, az ajtó nyitva volt, így gond nélkül be tudtam lépni rajta. A vér szagát követve eljutottam a nappaliba, ahol a félájult Kai volt. 

-Úristen.-motyogtam, majd felültettem a kanapéra.-Mi történt?-néztem végig véres arcán, és a jó pár lila folton, ami éktelenkedett rajta.

 Felhúztam a pólóját, ami szintén véres volt, és észrevettem, hogy van egy pár vágás a hasán is.

 -Theo volt.-motyogta, mielőtt szájából ömleni kezdett a vér. Ijedten kaptam a kukáért, majd a kezébe nyomtam, miközben a hátát simogattam.

Amikor abbahagyta, a csuklómba haraptam és megitattam a véremmel. Elégedetten felsóhajtott, majd hátradőlt a kanapémon, miközben sebei már gyógyulni is kezdtek. A vér illata és látványa még mindig nem hagyott nyugodni, úgy hogy inkább arrébb húzódtam Kaitól, de a fogaim így is előtörtek.
-Bocsi a vérért.-nevetett fel. Miután lenyugodtam, visszaültem a kanapéra.
-Sajnálom, Kai.-motyogtam, miközben fáradt arcát simogattam. Theonak nem kellett volna ezt tennie. Miért nem engem bánt?
-Köszönöm.-hallottam meg Kai rekedtes, bágyadt hangját, majd amikor a szemébe néztem, óvatosan elmosolyodott.

  -Szívesen.-mosolyodtam el én is, majd a konyhapulthoz mentem, hogy bevizezzek egy rongyot. Visszahuppantam mellé, majd elkezdtem letörölni a vért az arcáról, miközben ő végig engem nézett. Ahogy végeztem az arcával és a nyakával, felhúztam a pólóját, és a hasát is végig töröltem a nedves ronggyal, majd mosolyogva konstatáltam, hogy már nincsenek ott a vágás nyomok.
-Kész.-néztem mosolyogva a szemébe.
-Életmentő vagy, baby.-mosolyodott el dögösen.
-Ne hívj így!-keltem fel mellőle, majd kimostam a rongyot. A vér szaga átjárta a házat, így nehezemre esett visszafognom magam.
-Túl finomnak látszom?-nézett mélyen a szemembe. Nem kellett sokat várni, hogy visszatérjen a valódi énjéhez. Csak halkan felnevettem, majd kiterítettem a kimosott rongyot. 

-Ideje mennem. Vigyázz magadra. 

-Nem maradnál? Csak mára.-motyogta, majd fájdalmasan felkelt a kanapéról és odasétált hozzám.
-Nem tudom hogy jó ötlet e....-motyogtam halkan, miközben ő a karomat simogatta.
-Nem csinálok semmit, ígérem.....ha csak te nem szeretnéd.-kacsintott rám egy huncut mosollyal.
-Ha most nem lennél lesérülve, tökön rúgnálak.-mondtam egy magabiztos mosollyal, mire felnevetett.-Maradok. De itt alszom a kanapén.

-De az tiszta vér. Gyere.-mondta, majd megfogta a kezemet és felvezetett az emeletre.

-Tudok adni egy pólót, abban alhatsz.-mondta, majd kezembe nyomott egy fekete felsőt. 

-Köszönöm. Merre van a fürdő?-kérdeztem. Miután Kai megmutatta, bementem, és gyorsan lezuhanyoztam. Mivel nem volt fogkefém, ujjaimra tettem fogkrémet, és azzal mostam meg a fogaimat. Nem valami higiénikus, de ez van. Felkaptam magamra Kai pólóját, és éreztem, ahogy bele költözik az orromba Kai illata. Ahogy kimentem, ő ment a fürdőbe. Láttam, hogy egy matracon megágyazott magának a földre, így enyém volt az ágya. Amikor kijött, észrevettem, hogy csak egy boxer van rajta, így próbáltam elterelni a figyelmem a telefonom nyomkodásával, de azért lopva odapillantottam. 

-Tuti nem akarsz te az ágyon aludni?-kérdeztem harmadjára.

-Dorina.-nevetett fel.-Kutya bajom. Jó itt.-nézett rám. 

-Okés.-mosolyodtam el, majd elkényelmesedtem, és lassan elaludtam.

Reggel szemöldökömet ráncolva ébredtem fel. Nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem, de valahogy nem rémlett, hogy Kai ölelő karjaiban aludtam volna el. Most mégis ezt éreztem, így próbáltam óvatosan elhúzódni tőle.

-Kai....mit művelsz?-kérdeztem ijedten. A történtek miatt azonnal felébredtem. 

-Igazad volt. Kényelmetlen az a matrac.-morogta, miközben közelebb húzott magához. Már így is túl közel voltunk. Sokkal közelebb, mint kellett volna, így kezdtem kellemetlenül érezni magam.

-És az felhatalmaz arra hogy befeküdj mellém?-kérdeztem, még mindig háttal neki.

-Aha.-morogta, miközben arcát a hátamba bújtatta.

-Kai....engedj el.-motyogtam feszülten, de nem válaszolt. Valószínűleg visszaaludt, vagy csak ignorálni volt kedve. Kezeimet az ő kezére csúsztattam, majd óvatosan lefejtettem a derekamról és kimásztam az ágyból. Felvettem a rövid gatyám és a pólóm, majd bementem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom és kiöblítsem a számat. Hajamat csak összeborzoltam, majd elhagytam a fürdőt. Lassan lépkedtem az ajtó felé, amikor Kai megszólalt a hátam mögül.

-Már is elmész?-kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva. Vettem egy mély levegőt, mielőtt felé fordultam.

-Igen. Éhes vagyok.

-Reggelizz itt!-kelt ki az ágyból, majd odajött hozzám.

-Ha nem tudnád, nem palacsintára éhezem.-mosolyodtam el. 

-Jól van. Akkor is maradj még. Kifejlesztettem egy új receptet, amit muszáj megkóstolnod.-mondta mosolyogva. Próbáltam csak az arcára koncentrálni, és nem elkalandozni a tekintetemmel, de szerencsémre Kai ezt észrevette.-Csak előbb felöltözöm, nehogy elájulj itt nekem.-kacsintott rám nevetve, majd bement a fürdőbe. Fújtatva megforgattam a szemem, majd lementem a konyhába. Ekkor láttam igazán a dulakodás nyomait. Pár dolog a konyhában is össze volt törve, székek, tányérok. A nappaliban viszont még nagyobb volt a rendetlenség.

-Bocs a kupiért. A barátod elég harcias.-ment el mellettem Kai, majd a hűtőhöz lépett, hogy elővegye a reggelihez valókat.

-Nem a barátom...még.-motyogtam, miközben felültem a bárszékre. 

-Mikor beszélsz vele?-kérdezte Kai, miközben a kaját készítette.

-Nem tudom. Még hagyok neki 1-2 napot.-mondtam.

-Csak hogy tudd. Theo egy seggfej, ha nem fogad vissza.-mondta.

-De ti most rosszban vagytok, nem?

-Azért mondom! Seggfej!-mondta, mire felnevettem. 

-Nem kellett volna bántania téged, viszont igaza van. Nekünk sem kellett volna csókolóznunk.-motyogtam, miközben a gyűrűmet piszkáltam. 

-Azt hittem kedvelsz.-szólalt meg Kai pár perc csend után. 

-Kedvellek, Kai. Nem erről van szó. De Theo életem szerelme.

-Jól van. Értem én.-nevetett fel keserűen. 

-Kai...nagyon jó barátom lettél a napokban. 

-És a barátok szoktak csókolózni? Mert másodjára te csókoltál meg.-fordult felém.

-Sajnálom.-mentem oda hozzá, majd hátulról átöleltem. Sóhajtva felém fordult, majd a szemembe nézett. 

-Te jobban kedvelsz, mint barátot?-kérdeztem halkan. 

-Talán.-mosolyodott el, ami miatt összeszorult a torkom. Nyomott a homlokomra egy puszit, majd visszafordult a kajájához. Ahogy végzett vele, megreggeliztünk. Mondanom sem kell, hogy nagyon kínos volt, Kai egy szót sem szólt, így síri csendben ettünk. Már épp indultam volna haza, amikor Kai végre megszólalt.

-Pár napja megtanultam egy igét, aminek végre tudom hasznát venni.-mondta, majd mormolni kezdett. Pár másodperc múlva vettem csak észre hogy mit csinál, amikor az ujjamról elkezdett leolvadni a napfénygyűrűm.