Part 5. Matches

A kocsi csikorogva csúszott tovább még vagy 5 métert, mire végre megállt.

-Csak egy őz volt, csak egy őz volt!-nyugtattam magam. De hát annyira gyorsan elszáguldott, kizárt hogy csak egy őz volt! Beletapostam a gázba, hogy minél hamarabb hazaérjek és ki se kelljen bújnom a szobámból estig. Vani már várt rám, a nappaliban TV-zett. 

-Na végre, már azt hittem sose érsz haza. Egyáltalán jöhetek én erre a meccsre?-ölelt meg.

-Persze! Bocsi hogy ilyen későn jöttem, de hazafelé majdnem elütöttem valamit.

-Valamit?-kérdezett vissza.

-Ahha. Nagyon gyors volt, szinte egy másodperc volt míg átért az úton. 

-Okéé.-nézett rám furán.-Mibe jössz? 

-Nagyon nem öltözök ki. Csak egy meccs.

-Ahha! Csak egy meccs, ahol ott lesz Stiles is!-mondta, miközben a 'csak'-nál macskakörmöket mutatott.

-Jajj ma olyan édes volt...-mondtam, majd beszélgetve készülni kezdtünk. 

-Vani, gyere már, mindjárt 5 óra el fogunk késni és még szerencsét akarok kívánni Stilesnak!-kiabáltam fel.

-Jövök már!-szaladt le a lépcsőn, majd végre elindultunk. -Na és hogy akarsz neki szerencsét kívánni?-húzogatta a szemöldökét.

-'Kéz és lábtörést!' vagy 'Sok sikert!'. Melyik a jobb?-vacilláltam. 

-Szerintem ha megcsókolnád azzal többre menne!

-Persze, én nem kezdeményezek. Még a végén nem is akar semmit akkor meg én leszek a ribanc.-mondtam. Már szinte mindenki a nézőtéren ült amikor megérkeztünk, de még nem kezdődött el a meccs. A srácok már a pályán voltak, mi pedig beültünk Lydia és Allison mellé. A csapatban volt Jackson, Scott, Stiles, David, és még egy csomó srác akit annyira nem ismertünk. Stiles rám nézett, majd odaintegetett, úgyhogy én is csak egy integetéssel adtam tudtára, hogy szurkolok nekik.

-Ennyit a 'Kéz és lábtörést!'-ről.-húztam el a számat. Nem beszélgettünk tovább, mivel elkezdődött a meccs. Az első félidőben David lőtt 2 gólt, Scott is egyet és Jackson is.

 A második félidőben Stilesnak is bement 1 labdája, meg egy ismeretlen srácnak is. A meccs vége felé haladva viszont Scott sorra döntötte fel az embereket, majd belőtt egy gólt, de utána leszaladt a pályáról, mielőtt a tömeg ünnepelni kezdte volna a győzelmüket, mivel a Beacon Hillsi gimi nyert. 

-Hová rohannak?-álltam fel, majd láttam, hogy Scott beront az iskolába, utána pedig Stiles. A szurkoló tábor elhagyta a nézőteret és körbevette a csapatot, ezzel egy hatalmas és járhatatlan tömeget alkotva.

-Lányok, várjatok meg én megnézem mi történt Stilesékkal.-mondtam, majd próbáltam magam áttörni az embertömegen, nem sok sikerrel.

-David, ügyes voltál!-öleltem meg futtában, és már mentem is tovább. Körülbelül 10 perc szenvedés után sikerült áttörnöm a több tucatnyi emberseregen, és loholva rohanni kezdtem az épület felé.

-Stiles! Scott! Minden rendben?-kiabáltam, miközben tanácstalanul bolyongtam a suliban.-Srácok! Eléggé ijesztő így egyedül, előjönnétek?-kiabáltam tovább, amikor egyszer csak valaki megfogta a karomat. 

-Nyugi, én vagyok az!-mondta Stiles.

-Hol van Scott és miért jöttetek be? Nagyon királyak voltatok!-ujjongtam.

-Köszönjük. Megvárnál a parkolóban? Beszélni szeretnék veled, pár perc ígérem. Köszönöm!-mondta, majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt.

-Remek.-mondtam, majd visszamentem a pályára.

-Na mi volt?-kérdezte Vani. 

-Semmi. Várjam meg a parkolóban. Hol vannak Lydiáék és Davidék?-kérdeztem.

-A fiúk bementek az öltözőbe, a lányok meg kimentek a kocsihoz. 

-Okés, menjünk akkor.-mondtam. A legtöbb kocsi már elment a parkolóból, kb. 5 ha lehetett még az enyémen kívül. 

-Beülök a kocsiba jó? Hogyha jön Stiles ne legyen kínos.-vigyorgott rám Vani.

-Oké.-nevettem fel. Pár perc múlva megjelent Stiles, majd amikor meglátott odaszaladt hozzám.

-Szia! Minden rendben?-kérdeztem. 

-Persze! Sajnálom hogy megvárattalak.-mosolygott.

-Scott jól van?

-Igen, csak a sok ütközéstől megfájdult a válla és...

-Hazudsz!-mondtam.

-Ms. Hazugságvizsgáló.-nevetett.-Ígérem, ha mi is megtudunk mindent és tisztázódtak a helyzetek elmondom, jó?-fogta két tenyerébe az arcomat.

-Okés...-sóhajtottam. 

-Ne aggódj, kislány!-mosolygott, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Meglepődtem, nem is kicsit, de természetesen visszacsókoltam. 

-Ezaaaz igen végre már!-hallatszódott a kocsimból, mire Stiles elhúzódott és nevetve a kocsiba nézett.-Szia Vani!

-Szia Stiles!-pirult el, és én is csak elnevettem magam.

-Holnap reggel mehetek érted?-kérdezte Stiles.

-Igen!-mosolyogtam, majd még egyszer megcsókoltam és beültem az autóba. 

-Na mi volt? És ki írta ezt az SMS-t?-mutatta fel a telefonom.
-Miért turkálsz benne?-nevettem.
-Csak azt hittem találok Stilessal SMS-t.
-Hülye. Amúgy nem tudom, csak én kaptam?
-Hát én nem tudok róla hogy más is kapott volna.
-Remek. Szóval valaki utál, és nem tudom miért. Mindegy, kiderítjük, de most hazaviszlek.
-Oksi. Jól csókol?
-Vanessa!-nevettem fel.
-Naaa, a legjobb barátnőd vagyok.
-Természetesen jól csókol, bár valaki miatt nem tudtunk annyira belemerülni.-sandítottam rá, mire elnevette magát.
-Jól van na. Annyira szurkoltam már nektek.-nevetett.-És holnap ő jön érted?
-Ahha.
-Remélem hosszútávú lesz.
-Én is. De nem akarom elkapkodni, főleg hogy hazudozik. Vagy legalábbis nem mondja el az igazat. És a kettő között én nem látok sok különbséget.
-Jól van, ahogy jónak látod. Holnap mesélj majd, jó éjt.-ölelt meg, majd kipattant a kocsiból.
-Sziaa, jó éjt.-mosolyogtam. Amint hazaértem, egy nem várt vendég toporgott a nappaliban.