Part 8. Cheaters

Elkezdtem arra felé futni, amikor beleütköztem Allisonba és Lydiába.
-Hol van Vani?-kérdeztem.
-Épp ez az. Szerintem ő volt a sikítás.-mondta Lydia könnyes szemekkel.
-Istenem!-kaptam a szám elé.-Ana!-kiabáltam.
-Jövök, jól vagyok.-jött felénk bicegve. A mellkasából kiállt egy fadarab, azt kihúzta, majd felsóhajtott.
-Vani eltűnt. Jól vagy?
-Kutya bajom.
-Mi volt ez az előző?-kérdeztem.-Tudod mit, majd később elmagyarázod. Most menjünk vissza a házba és hívjunk segítséget.-mondtam, majd tárcsáztam Davidet.
-Ezaaz, gól!-kiáltott a telefonba.-Igen?-szólt bele.
-Amilyen gyorsan csak tudsz Anaékhoz kell jönnöd.
-De én nem tudom az oda utat! Mi történt?
-Kivel vagy?
-Stiles és Scott.
-Add ide Stiles-t!-mondtam sürgetően.
-Szia édes.-mondta.
-Üljetek be a kocsiba és gyertek Anahoz. Mindhárman.-mondtam, majd kinyomtam.
-Jönnek?-kérdezte Allison.
-Igen, elindultak.-mondtam. Időközben hazaértünk, szóval segítettünk Ana-n.
-Mi történt?-jelent meg a barátja.
-Nem tudjuk. Fogalmunk sincs.-mondtam.
-Jól van lányok. Üljetek le a nappaliba, én addig leápolom Anat.-nyomott egy puszit a homlokára, majd a karjában felvitte az emeletre.
-Nagyon izgulok Vani miatt.-ültem le a tűz mellé.
-Biztos, hogy meglesz. Nem tűnhetett el örökre.-ölelt át Allison. Pár perc múlva hallottuk, hogy a Jeep leparkol a ház elé, szóval kiszaladtunk a fiúk elé és elmondtuk mi történt.
-Okés. A terv a következő. Stiles és Dorina, Allison és David, Lydia és én. Szétválunk, és 20 perc múlva találkozunk az erdő szélén!-mondta Scott. Odaszaladtam Stiles mellé, és összekulcsoltam a kezem vele, majd elindultunk.
-Nem hagyom hogy bajod essen.-mondta, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Hiába már, ha Vani eltűnik és megsérül.-mondtam szomorúan.
-Nem lesz semmi baj. Bízz bennem.-mondta. Hiába jártuk az erdőt, több mint 20 perce, nem találtunk semmit. Az erdő végén kiléptünk egy tisztásra. Lydia és Scott már ott voltak, majd nem sokkal később értek oda Davidék, pár másodperccel csak.
-Úristen!-kaptam a szám elé. A tisztás közepén egy óriási plakátra volt a következő felírat írva:
"Vadászidénykor én a csalókra vadászom! Egy megvan, maradt hét! -A"
-Stiles mond hogy az festék!-akadtam ki teljesen.
-Persze, az!-ölelt magához szorosan.
-Jól vagytok?-futottak be Anaék. A felirat láttán ők is elképedtek, én pedig eddig bírtam, kitört belőlem a sírás.

Reggel Stiles mellett ébredtem, kócos hajjal, és a sírástól megduzzadt szemekkel. Az óra 10:40et mutatott, én pedig visszagondoltam a tegnap estére. A plakátos incidens után hazajöttünk, és Stiles egész este vigasztalni próbált, majd elaludtunk.
-Min jár az a csinos kis agyad?-simította meg az arcom Stiles.
-Mi van, ha nem tudunk megvédeni senkit se? Még saját magunkat sem.
-Ez nem is a mi dolgunk. Szólni kéne a rendőrségnek.-nyomta a nyakamba a fejét.
-És mit mondjunk? Egy eszelős lány ránk támadt az este, Vani eltűnt és egy idegen üzenget? Beküldenének az Eichen-be.-nevettem fel.
-Akkor legalább Vani eltűnését jelentsük be.-mondta.
-A szülei még tegnap este bejelentették. A szemükbe se merek nézni ezek után.
-Ugyan, nem a te hibád.-mondta.

 Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd kimásztam az ágyból hogy elkészüljek. Mire kiértem a fürdőből Stiles is készen volt.
-Csak akarok egy átlagos napot az én helyes barátommal.-karoltam át a nyakát, majd hosszasan megcsókoltam.
-Én is ezt szeretném, de úgyis közbe jön valami.-mondta. Lementünk a földszintre, de anyáék nem voltak itthon, azzal a magyarázattal a hűtőn hogy elmentek a mamához meg bevásárolni.
-Egyedül vagyunk.-öleltem át a csípőjét, ő pedig morogva belebújt a nyakamba.
-Mit terveztél mára?
-Ana-t kifaggatni, szétpuszilgatni téged, és ennyi.-nevettem.
-A másodikat kezdheted is.-emelt fel a fenekemnél fogva, majd bevitt a nappaliba. Ajkaimat az övére tapasztottam, és hosszan csókoltam őket, amikor csöngettek. Stiles morogva tovább csókolt, jelezve, hogy nem akar elengedni. A végén sikerült kiszabadulnom az öléből, majd nevetve szaladtam ajtót nyitni.
-Öhm, jó napot biztos úr.-motyogtam.
-Dorina Hunter ugye?-nézte a papírjait.-Maga pedig gondolom Stiles Stilinski. Bejönnének velem az őrsre, kérem?
-Természetesen.-mondtuk, majd bezártam a lakást és követtük.
-Nyugodj meg, apa tisztázni fog minket.-súgta a fülembe és nyomott egy puszit az arcomra.
-Srácok, mit kerestek itt?-jött oda a seriff, Stiles apja.
-Jó napot, Stilinski Seriff.-köszöntem mosolyogva. A váróban megláttam ülni a barátaimat, szóval amíg a seriff és a biztos úr beszélgettek, odamentem hozzájuk.
-Semmit -A-ról, és arról amit tegnap este láttunk.
-Mi az hogy semmit -A-ról?-kérdezte Allison.

-Tudom, hogy tönkreteszi az életünket, de nem hiszem hogy hinnének nekünk. És azok után, amiket -A tett, én nem is merek szólni, mert nem akarom hogy bárkinek is legyen baja. Szegény Vani.-mondtam szomorúan. 

-Lydia Martin!-szólították barátnőmet, ő pedig nyugodtan ment be.
-Ki nem volt még benn?-kérdeztem.
-Lydia az első.-mondta Allison.
-Ohh, fantasztikus.-ültem le az egyik székre, mellém Stiles.