Part 38. You left me alone

-Sajnálom, de a frászt hoztad rám.-öleltem szorosan magamhoz.
-Csak a cuccaimért jöttem.-mondta Theo, mire nekem összeszorult a torkom. Nem, nem akarom hogy megtudja hogy szeretem, így sírni se akarok előtte.
-Elmész?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Igen. Muszáj. Most, hogy visszatértél, boldogulsz egyedül is.-mosolyodott el, de láttam rajta hogy ez neki is nehéz.
-De...-mondtam halkan. Nyomott a homlokomra egy hosszú puszit, majd kisétált az ajtón. Eddig bírtam, felrontottam a szobámba és sírva az ágyamra rogytam. Életem szerelme épp most sétált ki az ajtómon, engem romokban itt hagyva, egyedül. Rögtön azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon merre lehet most, hova ment. Elhagyja a várost is, vagy csak engem? Miközben ezen gondolkoztam megcsörrent a mobilom. Már 4 óra volt, szóval kezdenem kéne készülődni, de egyáltalán nem álltam erre készen most lelkileg.
-Szia Dorina! Hogy állsz?-kérdezte Ana csilingelő hangján.
-Sehogy.-szipogtam a telefonba.
-Nyisd ki az ablakod.-mondta. Nem telt bele 5 perc, míg beugrott az ablakon.-Mi történt?-kérdezte, majd szorosan magához ölelt.
-Theo elment. Pont belefutottam, mielőtt elment volna.
-Hova ment?
-Nem tudom. Nem mondta el. Csak annyit mondott, hogy muszáj lelépnie.-mondtam, majd újra kitört belőlem a sírás. Tudtam, hogy rengeteg lelki fájdalmat okoztam neki, de simán megbeszélhettük volna ezeket. Nem kellett volna ennek így történnie. Nem ma. Sőt, sose.

*2 héttel később*

Mióta Theo lelépett, nem vagyok teljesen önmagam. Egy részem vele együtt elment. Ő volt az egyetlen, aki mellettem volt a vészterhes időkben, és nagyon hiányzik a lénye. Teljesen megbabonázott. És rettenetesen hiányzik. Iskolába se jár már, viszont David visszatért, és együtt próbálunk pótolni mindent, mivel én sem voltam valami aktív az elmúlt pár hétben a suliban. Liamet pedig a szárnyaink alá vettük, leginkább Scott és Stiles. Már kezdi elfogadni, hogy mi lett belőle, és mi is támogatjuk mindenben. 

Órák után hazamentem, de megbeszéltem Lydiával és Daviddel, hogy egy óra múlva átjönnek és tanulunk. Kimentem a konyhába, amikor az ajtónál egy alakot véltem felfedezni. 

Hátráltam pár lépést, és amikor megláttam az illetőt, a szívemet elöntötte a melegség. De még meg kell büntetnem azért, amin keresztülmentem miatta.
-Szia.-nyitottam ki az ajtómat.
-Szia. Bejöhetek?-kérdezte. Kis tétovázás után beengedtem az ajtón, ő pedig szétnézett a nappaliban, mielőtt bármit is mondott volna.
-Hol voltál? És miért jöttél vissza?-vágtam hozzá a kérdéseimet.
-Volt egy kis elintézni valóm.-köszörülte meg a torkát.-És azért jöttem vissza, mert hiányzol.-mondta, nekem pedig megdobbant a szívem erre a szóra. Halványan elmosolyodott reakcióm láttán, majd közelebb lépett hozzám.-Tudom, hogy én sem vagyok számodra közömbös. Csak ki kell mondanod.-simított végig az arcomon. Már épp megcsókolt volna, én pedig hagytam is, amikor megembereltem magam és elhúzódtam tőle.
-Itt hagytál pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád.-mondtam. Ekkor megrezzent a telefonja. Elolvasta az SMS-t, majd az ajtó felé biccentett.
-Mennem kell.-mondta, majd az ajtó felé vette az irányt.
-Theo Raeken, ha most kilépsz azon az ajtón, vissza se gyere!-mondtam hangosan. Egy pillanatra megtorpant az ajtó előtt, majd visszafordult.
-Visszajövök, és megbeszélünk mindent, rendben?-kérdezte. Miután nem válaszoltam, sóhajtva elhagyta a lakást, és pedig a falhoz vágtam a véreszacskót, ami épp a kezem ügyébe került.
-Öhm...hali.-mondta Lydia furán vizslatva engem.
-Gyertek be.-mosolyodtam el.-Majd eltakarítom.-mondtam. David undorodva a falra meredt, majd leültünk mindhárman az asztalhoz, és matekozni kezdtünk.
-Én ezt nem értem.-motyogtam.
-Mert nem koncentrálsz. Mi történt, mielőtt idejöttünk?-kérdezte Lyds.
-Theo itt volt.-motyogtam.
-Micsoda? Miért?-kérdezte David.
-Mert meg akart fektetni.-nevettem fel.-Állítólag hiányoztam neki, és bocsánatot akart kérni.
-Ugye nem bocsájtottál meg neki?
-Nem, dehogyis. Nem vagyok már buta liba.
-Helyes. Ne add magad könnyen.-ölelt meg Lydia, majd folytatta az unalmas matek magyarázását. 

Kb. 3 óra múlva Lydia és David hazamentek, én pedig sóhajtva takarítani kezdtem a szana szét fröcskölődött vért.
-Mi történt?-hallottam meg egy ismerős hangot magam mögött.
-Semmi.-morogtam, majd tovább takarítottam a ragacsos finomságot.
-Figyelnél rám egy pillanatra?-kérte halkan. Ledobtam a rongyot a földre, majd karba tett kézzel világoskék szemeibe néztem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Nézd, tudom hogy nem volt szép dolog egyedül hagynom téged. Szükséged volt rám és igazából nekem is rád. De volt pár dolog amit ha én nem intézek el más nem fog helyettem.
-Még pedig?-kérdeztem kíváncsian.
-Ne nehezítsd meg kérlek.
-Arra az ajtó.-mutattam a fadarab felé, majd visszafordultam a véres falhoz. Abban a pillanatban két erős kezet éreztem meg a derekamon, majd puha ajkakat a nyakamon.
-Dögös vagy amikor leszarsz.-morogta.
-Hát, akkor ezek szerint mostantól mindig dögös leszek.-mondtam, majd tovább dörzsöltem a falat, de a szívverésemet még így sem tudtam visszafogni. Halkan felkuncogott, majd tovább haladt a csókjaival.
-Az a baj, hogy hallom a szívverésed cica.-mondta, majd maga felé fordított, hogy megcsókolhasson.
-Theo...-tettem a kezem a mellkasára, és mélyen a szemébe néztem.-Talán a szívem szerint már rég hagynám, hogy az ágy felé vonszolj, viszont megtanultam gondolkodni. Nem leszek egy hülye liba még egyszer, aki csak úgy odadobja magát neked, amikor te fütyülsz. Azt a Dorinát felejtsd el.-mondtam, majd leszedtem magamról nagy kezeit és felvettem a rongyomat a földről. Nevetve leült az egyik konyhában található bárszékre, majd az asztalon található magazinokat kezdte nézegetni. Nem gondoltam, hogy egyszer ilyet kívánok, de most azt kívántam bárcsak eltűnne. De inkább nem szóltam semmit, csak csendben folytattam a takarítást. Amikor végeztem nagyjából, kiöntöttem a vödör vizet a csapba, majd kiterítettem a rongyot száradni. Beálltam Theo elé, ő pedig lassan felvezette rám a tekintetét.

-Ha nincs hova menned, bár fogalmam sincs hol voltál ebben a két hétben, megágyazhatok neked a kanapén.-mondtam, mire szélesen elmosolyodott.
-Nekem jó lesz melletted.-állt fel, hogy magasabb legyen nálam.
-Mint ma már mondtam, arra az ajtó.-mutattam a hátam mögé, mire felnevetett. Kicsit én is elmosolyodtam, de nem törhettem meg. Bár a képzeletemben amióta visszakapcsoltam az az éjszaka járt, nem dőlhettem be neki. Hiszen ő nem szeret engem. Nem kellek neki, legalábbis nem komoly kapcsolatra. Maximum szexre, de arra viszont nagyon. Felmentem közben ágyneműért, majd beálltam a tükör elé, és suttogva mondogattam magamnak, hogy nem feküdhetek le vele még egyszer. Azért suttogva, mert ha beszélnék úgyis hallaná. Levittem neki a takarót és a párnát, majd egy 'jó éjt' elmotyogása után visszaindultam a szobámba.
-Nem is kapok jó éjt puszit?-kérdezte, de rá se hederítve továbbsétáltam. Abban a pillanatban előttem termett, én pedig beleütköztem. Azonnal megcsapott parfümjének az illata, amit annyira imádok, de nem törtem meg. Nagyon közel voltam hozzá, de ha ma este megingok, akkor azt fogja hinni hogy engem bármikor elcsábíthat. Ami, mondjuk igaz lenne, de nem ma. És nem addig amíg titkolózik.
-Örökké ilyen leszel velem?-kérdezte.
-Amíg nem tudom az igazat, biztos.-mondtam, majd már éppen kikerültem volna, amikor mosolyogva beállt elém.-Engedj fel.-morogtam, és próbáltam visszafogni magam, hogy ne lökjem le a lépcsőn, már így is sok kárt tettem a házban.
-Addig nem míg meg nem hallgatsz.-mondta.
-Nem vagyok kíváncsi a magyarázataidra.-motyogtam, bár tudtam, hogy hülyeséget mondtam.
-Nem vagy kíváncsi a magyarázatomra, de nem bocsájtasz meg amíg nem tudod az igazat? Hogy is van ez?-kérdezte nevetve, én pedig megfordultam, és úgy döntöttem inkább a földszinti zuhanyzóban mosakszom meg.
-Hé, tudod hogy csak vicceltem. Gyere.-húzott a kezemnél fogva a kanapéra. Ahol megfogta a kezem, szinte lángolni kezdett a bőröm.
-Tudni fogom ha hazudsz, szóval.....-motyogtam.
-Nem fogok hazudni. Az elmúlt két hétben....

Part 37. I need to apologise..

-De én nem akarok visszakapcsolni. És nem kényszeríthettek rá.-mordultam fel, miközben éreztem, hogy a fogaim előtörnek.
-Addig innen nem mentek ki.-fonta keresztbe maga előtt Scott a karját.
-Nos...-mondta Theo.-Akkor kitörünk innen.-hajtotta fel a fejét vérfarkas formában, majd nekirontott a srácoknak.

Követtem én is a példáját, hiszen semmi kedvem nem volt a próbálkozásukat bámulni egész este. Amíg én Anat próbáltam a földre teríteni, Theo Scottra és Sandrára vetette magát. Ananak nem sikerült kitörnöm a nyakát, viszont elég komoly sérülései lettek ahhoz, hogy segíthessek Theonak. Sandra keményen küzdött, de én is. Viszont a következő pillanatban Allison beszaladt az ajtón a fegyverével, és rárontott Theora. Ő könnyedén a falhoz szorította, amíg a lány fulladozni nem kezdett. A következő pillanatban betört az ablak. Próbáltam védeni az arcom, így a földre görnyedtem, majd felpislantottam, és nem hittem el amit látok.

 Az előttünk álló vérfarkas lassan felhajtotta a fejét, majd elmosolyodott.
-Hiányoztam?-kérdezte, én pedig éreztem, hogy valami történt. Valami rossz. Valami megmozdult bennem, ami miatt könnyek áradata kezdett a szememből hullani.
-David?-kérdeztem. Mosolyogva bólintott, én pedig mielőtt bármit is tettem volna, odarohantam hozzá és zokogva megöleltem. Nincs mese, visszakapcsoltam. Nem akartam, de megtörtént. Tudat alatt, de a nagy érzelmi hullám visszakapcsolta az érzelmeim. Amikor elhúzódtam tőle, elmosolyodtam, majd odaengedtem Allisont, aki szintén sírt. Ana is, akihez most odamentem segíteni.
-Sajnálom.-húztam fel.
-David visszatért. Te visszakapcsoltál. Én vagyok a legboldogabb.-mosolygott rám, én viszont még jobban sírni kezdtem, hiszen az elmúlt hetek tettei most ütöttek ki rajtam. A sok áldozat, emberölés és fenyegetés. Tanárokat bántottam, a barátaimat bántottam, és legfőképpen magamnak okoztam örökké tartó lelkiismeret furdalást. Körbenéztem a kis szobában, ahol álltunk. A srácok Davidet vették körbe, aki Allisont magához ölelve beszélgetett velük.
-Theo?-kérdeztem, de nem kaptam választ. Nem volt a szobában.-Hol van Theo?-kérdeztem a többieket.
-Fogalmam sincs. Biztos elmenekült, a történtek után.-mondta Sandra, majd odahúzott a többiekhez. Próbáltam figyelni Davidre, de egyszerűen teljesen máshol jártak a gondolataim. Ana ezt észrevette, és arrébb vont a többiektől.
-Itt alszol ma? Szeretnék veled megbeszélni mindent.-mosolyodott rám.
-Igen, persze.-szipogtam halkan. Miután David és Allison lemásztak egymás torkán, a többiek engem vettek körül.
-Annyira örülök hogy újra a rendes önmagad vagy.-mondta Lydia, miközben megölelt, majd sorra mindenki.
-Én nem. Kegyetlenül rosszul érzem magam. És....valami annál is rosszabb érzésem van.-morogtam.
Ana és Scott kitaperoltak mindenkit a házból, majd egy kis búcsúzkodás után a többiek és leléptek és csak én és Ana maradtunk a hatalmas házban.
-Gyere, vacsizzunk.-hívott a konyhába, majd leültünk és beszélgetni kezdtünk egy-egy véres zacskóval a kezünkben.
-Gondolom, mint meg mondtam, nagyon rosszul érzed magad.
-Annál is rosszabban. Most tornyosul bennem a David iránti gyász, aminek már nem kéne hiszen visszatért. Akkor a sok áldozat, a sok bunkó szó amit nektek mondtam, Stefan és Theo kihasználása, úristen. Hogy fogom ezt helyrehozni?
-Van egy örökkévalóságod arra, hogy helyrehozd.-mosolyodott el.

-Holnap mindenkitől bocsánatot kell kérnem. De kezdem veled. Ana, nagyon sajnálom mindazt, amit tettem ellened, mondtam neked. Tudod, hogy normális esetben sose mondanék/tennék ilyeneket. És azt is sajnálom, hogy sok embert kellett megigézned miattam.
-Semmi gond. Ne izgulj miattam.-mosolyodott el, majd megölelt.
-Ana....azt hiszem van még valami, ami mindennél rosszabb.
-Mi az?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Azt hiszem, érzek valamit Theo iránt....többet, mint amit valaha bárki iránt.-mondtam pánikba esve.
-Szerelmes vagy?-kérdezte Ana, én pedig lassan bólintottam.-Uhh, ráadásul nem a megfelelő személybe. Erre inni kell.-emelt le a polcról egy üveg whiskyt. Felnevettem, de egyetértettem vele.

Másnap reggel Ana mellett ébredtem, viszont mosolyogva, és nem az élettől megkeseredetten, aminek örültem. Bár még mindig fogalmam sincsen, hol van Theo, és a többiektől nem kértem még bocsánatot, se az általam meggyilkolt emberektől, de jó volt érzésekkel ébredni. Kisétáltam az erkélyre, és mosolyogva hallgattam a madarak csicsergését, és süttettem magam a napon.
-Jó reggelt!-sétált mellém Damon egy pohár vérrel a kezében, amit nekem adott.
-Neked is. Köszi.
-Milyen újra normálisnak lenni?-mosolyodott el gúnyosan, majd beleivott a saját poharába.
-Eddig is normális voltam, csak egy picit pszichopatább.-nevettem fel.-De amúgy....tegnap kisírtam magam, ma a "hihetetlenülboldogvagyok" résznél járok.-mosolyodtam el.
-És hol a még pszichopatább barátod?
-Fogalmam sincs. Szerintem elmenekült.-rántottam vállat szomorúan. De nem hagytam hogy elszomorítson Theo hiánya, így visszarohantam a szobába és a még alvó Ana-ra vetettem magam.
-Kelj fel álomszuszék, és vigyél el a többiekhez.-kiabáltam a fülébe.
-Bassza meg.-mondta morcosan, mire Damonnel felnevettünk.-Miért hagytad hogy ezt csinálja?-kérdezte a barátjától.
-Nem tudtam hogy ezt tervezi.-mondta. Lemásztam a barátnőmről, majd felkapkodtam magamra a ruhákat, miután Damon kiment. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy Ana felébredt, lementem a földszintre, ahol összefutottam Stefannal. Úristen, annyira ciki.
-Szia Stefan. Tőled is bocsánatot kell kérnem, mindazokért amiket tettem, míg ki voltam kapcsolva.
-Hát van amit nem kell megbánni.-kacsintott rám, ami miatt elpirultam.-Amúgy pedig semmi gond, de azért örülök hogy visszakapcsoltál.-ölelt meg. Miután Ana lenyargalt és megreggelizett, beültünk a kocsijába és először hazavitt, hogy rendes külsőt ölthessek magamra. Először Stileshoz mentünk, aki szerencsére már fenn volt.
-Szia Stiles. Beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Gyere be.-mondta, majd ketten felmentünk a szobájába, míg Ana megvárt a kocsiban.
-Először is bocsánatot szeretnék kérni onnantól kezdve, hogy David...bocsánat, Theo megcsókolt. Onnantól hibát hibára halmoztam, amivel elveszítettelek téged is és a srácokat is.
-Köszönöm a bocsánat kérésedet. Remélem, maradhatunk barátok.
-Én is reméltem.-mosolyodtam el, majd megöleltem. Fuhh, ezt gondoltam a legnehezebbnek. Utána Allisonhoz mentünk akinél ott volt David, Lydia és Vani is. Tőlük is bocsánatot kértem, majd jöttek Sandráék.
-Halihó.-ment be Ana a sötét épületbe. Az árnyékból előlépett Sandra, Derek meg gondolom nem volt itthon.
-Sziasztok.-mosolyodott el, majd megölelt, meglepő módon engem is.
-Sajnálom. Mindent.-mondtam, de nevetve megrázta a fejét.
-Semmi baj. Én nem haragszom rád.-mondta, majd a következő pillanatban megjelent Derek is.
-Én viszont kicsit igen. Tegnap majdnem megölted Sandrát.-morogta. Már majdnem nekem ugrott, amikor Sandra megállította.
-Nyugi baby, tudod, hogy nem volt szándékos és amúgy se lett semmi bajom.-mondta Sandra, mire Derek is kicsit megenyhült.
-Hallottam, David megint az élők sorában van.-mondta.
-Igen, valahogy úgy. Most már ő is vérfarkas.
-Vethetek rá egy pillantást?-kérdezte. Beültünk Ana kocsijába mind a négyen, majd visszamentünk Allisonhoz.
-Úgy látom minden rendben van. Csodálkoztam ezen az egészen, de úgy tűnik egy mély karmolás is elég ahhoz, hogy valaki vérfarkas legyen. Viszont nincs falkád. Omega vagy.-mondta Derek.
-Az mi?-kérdeztük többnyire egyszerre, amin felnevettünk.
-Falka nélküli vérfarkas. Hiszen Theo nem alfa.-mondta. Ebben a pillanatban megjelent Scott a piros szemeivel.
-De van falkája. És alfája is.-mosolyodott el. David szemei sárgán felcsillantak, majd megölelték egymást.
-Nos, srácok ti nem tudom mit terveztetek mára, de azt hiszem van mit megünnepelnünk.-nézett rám és Davidre mosolyogva Lydia.-Szóval este 8ra várok mindenkit nálunk.-mosolyodott el. Anaval hazavitettem magam, hogy kicsit egyedül lehessek, és elkészülhessek a bulira. Amikor bementem a házba, éreztem hogy nem vagyok egyedül. Bementem a konyhába, majd a nappaliba, de sehol senki. Egyszer csak valaki megfogta a derekam, én pedig ijedtemben bevertem neki egyet.
-Fenébe Dorina.-morogta, majd visszaigazította az orrát a megfelelő helyre.

Part 36. Shall we dance?

-Csak ő tud segíteni rajtad.-adott Theo kezébe egy poharat Ana, és egy kést. A kést a markába szorította és kihúzta, majd csepegtetett pár csepp vért a pohárba.
-Mehetünk most már?-kérdezte morogva. Stefan lehúzta a kevéske adagot, és szinte rögtön gyógyulni kezdett.
-Köszönjük!-mondta Ana. Mosolyogva bólintottam, majd Theoval visszamentünk a kocsihoz, de most én ültem a volánnál.
-Theo.-szóltam, mielőtt elindultunk.-Köszönöm.-mondtam, majd megöleltem, és nyomtam az arcára egy puszit. Elmosolyodott, majd a kezem a kulcsra tette, jelezve hogy minél hamarabb haza akar menni.
-Hol voltál?-kérdeztem.
-Nem tudom.-válaszolt sokára.-Szinte végig ki voltam ütve.-motyogta.
-A kért valamit érted.-mondtam én is halkan.
-Még pedig?-kérdezte Theo kíváncsian.
-Scottnak még kellett harapnia valakit. Egy civilt. Szóval van egy új vérfarkasunk.-néztem rá, kavargó érzelmekkel. Nem tudtam, senki se tudta hogy hogy álljunk ehhez az egészhez. Talán tönkretettük a srác életét, viszont az is lehet hogy tényleg megmentettük a tolószéktől és hamar elfogadja majd a helyzetet. Miközben elkalandoztam, haza is értünk.
-Maradsz?-kérdeztem, miközben a kulcsokkal babráltam.
-Ha nem gond.-nézett rám. Mosolyogva rápislantottam, majd végre sikerült bejutnunk a lakásba. Ledobtam magamról a piszkos ruháimat, és azonnal zuhanyozni mentem. Meg akartam szabadulni a mai nap mocskától. Miután Theo is lefürdött, hagytam hogy mellém feküdjön, de csak azért, mert meg kellett ezt az egészet beszélnünk.
-Miért is haraptad meg pontosan Stefant?-kérdeztem, vele szemben ülve, törökülésben.
-Szerintem tudod.
-Egyenes választ akarok.-mordultam rá.
-Kihasznált téged.-mondta, én pedig megforgattam a szemem.
-Nem használt ki. Dugtunk, ennyi volt, nem jelentett egyikünknek se semmit. Nem kellett volna bántanod, vagy akkor legalább bánts engem is, hiszen ketten voltunk ebben.-fakadtam ki.
-Téged sosem tudnálak bántani.-nézett mélyen a szemembe.
-Talán ez a baj. Valamilyen szinten kötődsz hozzám. Pedig nem kellene.
-Igazad van. Nem kellene.-fogta meg a kezem, majd simogatni kezdte.-De mi mikor játszottunk szabályosan?-hajolt közelebb, hogy megcsókoljon. Akarta, de nem engedtem tovább menni egy csóknál. Most, ma nem.
-Jó éjt, Theo!-motyogtam, miután lekapcsoltam a lámpát és elkényelmesedtem.
-Jó éjt, Dorina.-motyogta ő is, majd lassacskán elaludtunk. 

Reggel meglepő módon Theo minden hiszti nélkül felébredt és elkészült. A suliban rögtön felkerestem Scottot.
-Liam él még? Túlélte?-kérdeztem.
-Persze, jól van hálistennek.
-Most hogy Theo meggyógyította Stefant, már nincs szükség rá.
-Nem fogjuk megölni.-nézett rám haragos arccal.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Nem ölünk meg ártatlan embereket.-mondta, majd otthagyott.

 
 Vállat rántva utána mentem a terembe, ahol már mindenki ott volt. Órák után hazamentünk Theoval és készülődni kezdtünk az esti bulira. Kíváncsi leszek, mi fog kisülni belőle, viszont én leginkább a pia és a zene miatt megyek. 

-Kész vagy már?-kérdezte Theo a szobámból.

-Pár perc, most már tényleg. 

-Lehengerlőnek kell lenned ennyi készülődés után.-morogta. Amikor kiléptem a fürdőből, elmosolyodott, majd odajött hozzám.-Sikerült.-mondta.
-Igyekeztem. Induljunk.-mondtam én is mosolyogva. Most Theo vezetett, én az anyósülésen ültem, amikor kaptam egy SMS-t.
"Aki egyszer gonosz volt, az az is marad. -A"
Értetlenül összeráncoltam a szemöldököm, de nem törődtem vele.
-Minden oké?-nézett rám Theo.
-Persze. Csak anya volt, hogy mi újság.-csúsztattam a mobilom a táskámba. Látszott rajta, hogy nem győztem meg, de nem feszegette. Anaék házánál rengeteg autó volt már, javában tartott a buli.

*Ana szemszöge*

-Srácok, akkor a következő lesz a szisztéma.-mondta Scott.-Szerintem a vérző Josh témát ejtenünk kéne, inkább valamit mást kéne kitalálni. Én arra gondoltam, hogy Ana megigézne egy lányt, hogy szúrja le valamelyikőjüket és szaladjon be a szobába. Ők, amilyen dühösek lesznek, követik majd. És akkor ott leszünk mi, a lányok pedig szórnak egy kis hegyi kőrist az ajtó elé.
-Hát elég hülyék, ha ilyen könnyen belesétálnak a csapdába.-mondta Stiles.
-Csak sikerüljön.-morogta Vani szomorúan.
-Fog.-nézett körbe Sandra optimistán. Nagyon reméljük.

*Dorina szemszöge*

Ahogy beléptünk az ajtón, megcsapott a rengeteg pia émelyítő szaga. Theoval beljebb mentünk a tömegbe, ahol rengeteg fiatal mozgott a zenére. Szinte az összes ismerős arc volt, a suliból.
-Helóka!-hallottam meg mögülem Vanit és Anat.
-Sziasztok!-fordultam meg, miközben próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
-Üdvözlet az évszázad buliján. Vegyetek egy kis piát!-adta oda Vani a poharakat.
-Honnan tudjam, hogy nem tettél bele valamit?-kérdeztem gyanakvóan.
-Ma este nem akarok balhét. Nem azért hívtam össze az egész iskolát.-mosolyodott el Ana, majd tovább is lépett. Vállat rántva Theora néztem, majd beleittam a poharamba. Utána táncolni mentünk, és táncoltunk is jó sokáig. Ez is egy nagy előnye a vámpírságnak, nem fáradsz el soha. Akár egész este tudtam volna táncolni, ha nem jelenik meg egy csaj, hogy leváltson engem.
-Táncolunk?-kérdezte mosolyogva Theotól, aki bizonytalanul pislantott rám. Természetesen, azonnal ideg beteg módra kapcsoltam, és a csaj torkának ugrottam volna, amikor a hasamba szúrt egy fadarabot és elszaladt.
-Gyere!-mondtam Theonak, miután kirántottam magamból a fát, és a csaj után futottam.
-Állj!-kapta el a karomat Theo, mielőtt beléptünk volna egy sötét helyiségbe.-Ez csapda.-mondta, majd hallottam, hogy valaki felszisszen a sötétbe. Mielőtt bármit is tehettem volna, hátulról valaki belökött minket Theoval a szobába. Már épp rárontottam volna Allisonra, és Vanira, amikor észrevettem az ajtó előtt heverő ipari mennyiségű hegyikőrist.

-Ezt még megbánjátok.-mordultam rájuk, majd visszafordultam Theohoz. A villany felkapcsolódott, az ajtó viszont  bezárult mögöttünk.
-Nem azért vagyunk itt, hogy harcoljunk. Csak vissza szeretnénk kapni téged, Dorina.-pislantott rám esdeklőn Ana.
-De én nem akarok visszakapcsolni. És nem kényszeríthettek rá.-mordultam fel, miközben éreztem, hogy a fogaim előtörnek.

Part 35. Baby Wolf

A suliban mindenki benn volt Theon kívül, de gondoltam délután már úgyis ott lesz nálam. 

-Dorina, jobb lesz ha leállítod a pasidat!-rontott rám Ana.

-Miről beszélsz?-kérdeztem lepetten.

-Theo ma délelőtt megharapta Stefant.-motyogta, de még mindig értetlenül pislogtam rá.-Nem tudod ez mit jelent, ugye?-kérdezte.-A vérfarkas harapás mérgező számunkra. Stefannak napjai vannak hátra mielőtt bedilizik és meghal.-morogta Ana, majd ott hagyott. Ijedten kaptam a telefonomért és hívtam Theot, de nem vette fel. Így hát kirohantam a kocsimhoz (jó sok napot kell megigéznem) és egyenesen Theo házához hajtottam. 

-Theo, beszélnünk kell.-kezdtem el dörömbölni az ajtaján, ami ennek hatására kinyílt. 

-Theo?-mentem be halkan. Nem volt se a nappaliban, se a konyhában. 

-Theo, nincs kedvem bújócskázni.-morogtam. Hallottam, hogy valaki belép, így a bejárati ajtóhoz szaladtam, de nem volt ott senki.

-The....-kezdtem bele, de elakadt a szavam amikor valaki hasba szúrt egy fadarabbal, majd leütött.

Amikor felkeltem, a hasamban még mindig benne volt a fa darab. Kirántottam magamból, majd felpattantam. Akkor vettem észre egy levelet mellettem.

"Harapásért harapást! Theo harapott, most Scott jön. Scott szerezzen egy bétát, és visszakapjátok Theot. -A"

-Fenébe!-morogtam, majd kirontottam a kocsimhoz és Anaékhoz hajtottam.

-Ana!-mentem be nagy hévvel.

-Mi vett rá arra, hogy ide gyere?-morgott rám mérgesen Damon.

-Segíteni akarok Stefanon. De ahhoz segítenetek kell.-néztem felváltva rá és Anara.

Megmutattam nekik a levelet, majd hagytam nekik gondolkodási időt.

-Scott nem fog ebbe belemenni ugye tudod?-kérdezte Ana.

-Ha nem megy bele Stefan meghal. 

-Tudom. De ő vajon belátja?-kérdezte, miközben hívni kezdte. 

-Mi lelt téged aranyom?-mosolyodott el Damon.

-Attól még hogy ki vagyok kapcsolva nem akarom hogy bármelyik barátom meghaljon.-rántottam vállat.

-Vagy csak aggódsz Theo miatt.-morogta, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Rám kacsintott, majd odament Anahoz. 

-Pár perc múlva itt lesznek. Mindannyian.-mondta Ana.

Miután megérkeztek, letelepedtek egy sarokba, én pedig a másikba.

-Ouch!-néztem végig rajtuk bírálóan.-Szóval, -A üzent ma, mi szerint nála van Theo. Éés, mivel ő az egyetlen esély arra hogy meggyógyítsuk Stefant, ezért feltétlen vissza kell szereznünk. Viszont kér valamit cserébe.

-Még pedig?-kérdezte Stiles idegesen.

-Scottnak meg kell harapnia valakit.-mondtam lesütött szemekkel. A többiekre síri csönd telepedett, Scottnak pedig megemelkedett a szívverése. 

-Én....nem hiszem hogy erre képes vagyok.-mondta Scott.

-Figyelj, mi se kérnénk meg rá ha nem lenne vészhelyzet. Stefannak segítségre van szüksége. 

-Tegyem tönkre valaki életét?-kérdezte.

-Vagy épp megmentheted valaki életét.-utaltam arra, hogy a kórházban kéne alanyt keresni. 

Az egész társaságunk becsődült a kórházba, velem az élen. 

-Sürgősségi?-kérdeztem, majd bementünk a folyosóra. Benéztem a kisablakokon, de csak gépre kötött, lassan lélegző, alvó embereket találtunk. Bementünk az egyik fiúhoz, akinek a legmagasabb volt a szívhangja, vagyis nagy volt az élni akarása. Lydia elővette az aktáját, amiből kiderült hogy ha túl is éli a sérüléseit, tolókocsiba kerül.

-Ő a legmegfelelőbb.-mondta Stiles. 

-Sajnálom, haver.-morogta Scott, majd leült mellé. Lassan megfogta a csuklóját, és a szája elé emelte. Elővette a fogait, szeme vörösen izzott, majd beleharapott a srác karjába. Egyre gyorsabb lett a szívhangja a srácnak, míg nem fel nem ébredt és ordítani nem kezdett a fájdalomtól. Gyorsan az ajtóhoz szaladtam és bezártam azt, majd visszamentem a gyerekhez. 

-Liam, nyugi!-ment mellé Ana és Lydia, hogy valahogy lenyugtassák és befogják valahogy a száját.

-Kik vagytok ti?-nézett fájdalmasan a karjára.

-Megmentünk a tolókocsitól.-morogtam rá.

-De mégis...hogy? Mit műveltek velem?-ült fel hirtelen, amin ő maga is meglepődött.

-Szerintem működik.-mondta mosolyogva Sandra. Viszont a következő pillanatban fekete folyadék kezdett az orrából csöpögni. Sandra ijedten kapott egy zsepiért, majd a srácnak adta. Pár perc múlva elállt a folyás, szóval nyugodtan kezdtünk beszélgetni vele. 

-Nem nem nem és nem! Ez hazugság! Hagyjatok békén, tűnjetek innen!-fakadt ki teljesen a hír hallatán.-Ezt nem veszem be.

-Liam, ez nem hazugság. Csak azért tettük, hogy ne legyen szar életed.-mondta Stiles.

-Igazából azért, mert.....-kezdtem bele, de Allison durván az oldalamba könyökölt.-Au!-mordultam fel.

-Menjetek el! Most!-kiabált még mindig a srác.

-Jól van, menjünk el. Most zaklatott, majd visszajövünk.-mondta Scott, majd elhagytuk a kórházat. Megkértem Stilest hogy vigyen haza, és bár nem szívesen, de megtette. A kapu előtt egy hatalmas doboz volt, nekem címezve, masnival átkötve.

-Stiles, segítenél bevinni?-kérdeztem.

-Vámpír vagy, ha nem tévedek.

-Az lehet, de ez több száz kiló. Annyit még én se bírok el.-morogtam. Miután belökdöstük a kapun a dobozt, kikötöttem a masnit. A dobozban egy koporsó volt. Hátrahőköltem az "ajándék" láttán. 

-Stiles én nem merem kinyitni.-motyogtam.

-Gyerünk!-tolt durván a koporsóhoz. 

-Oké! Tudom, hogy szakítottunk, és hogy haragszol rám azért amit tettem, de nem kéne így bánnod velem.-fordultam vele szembe.

-Sajnálom. Ne haragudj. Csak eléggé mély sebet ejtettél bennem.-motyogta. Szemet forgatva visszafordultam a koporsóhoz, majd kinyitottam. 

-Theo!-kiáltottam fel, majd végignéztem rajta. Nem volt semmi baja, csak aludt. Végigsimítottam az arcán, aminek hatására ébredezni kezdett. 

-Szia!-mosolyogtam rá. Hirtelen felült, és körbenézett.

Kisegítettem őt a koporsóból, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Segítened kell Stefanon.-néztem rá, miután elengedtem. Megforgatta a szemét, de nem engedtem lelépni.-Figyelj, tudom, hogy bánt ami történt, de az egyetlen akit ez miatt okolhatsz az én vagyok. És ne tudd meg mennyire aggódtam érted.-fogtam meg a kezét, mire hajlandó volt rám nézni. Muszáj voltam kicsit rájátszanom. Még mindig kicsit csalódottnak tűnt, de segíteni fog.
-Menjünk!-karolt át, majd kimentünk a kocsimhoz.
-Stiles!-kiáltottam oda hozzá, mielőtt lelépett.-Köszönök mindent.-mondtam, majd beültem Theo mellé és egyenesen Anaékhoz mentünk. Kopogás nélkül rontottam be az ajtón, de nem volt lenn senki. Felszaladtunk az emeletre, és Anaék is ott voltak Stefannal együtt, akinek kezdtek eldurvulni a sebei.
-Sziasztok.-mondtam.
-Ő mit keres itt?-kérdezte halkan Stefan. 

Part 34. Naughty girl

-Nem bírsz nélkülem aludni, cica?-kérdezte mosolyogva, én pedig felnevettem.
-Jajj de elhiszed.-mondtam, majd visszamentünk a házba. Még mielőtt bármit is tettünk volna, megrezzent a mobilom.
"Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb, ugye ribanc? -A"
A szememet forgatva (komolyan be fog állni a szemem ettől a sok forgatástól) ledobtam a telefonom az ágyamra, majd lefeküdtem.

-Én lefürdök.-ültem fel hirtelen, majd összekészítettem a fürdéshez szükséges dolgokat és bementem a zuhany alá. Az ajtót rendesen kulcsra zártam, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések. 

-Mehetsz!-léptem ki mosolyogva. A fejemre egy törölköző volt csavarva, hogy felszívja a hajamból a nedvességet. Theo rám mosolygott, mielőtt bement a fürdőbe. Elővettem a szekrényemből a matracomat, és megágyaztam rá neki a földre. Alig várom hogy lássam a fejét, biztos nagyot röhögök majd. Tévedtem. A vártnál is viccesebb fejet vágott, ami miatt én magamban nagyon nagyot nevettem.

-A földre kényszerítesz?-nézett rám kiskutya szemekkel. 

-Hát, valamelyikőnknek ott kell aludni.-motyogtam, miközben próbáltan visszafogni a nevetésem. A következő pillanatban rám vetette magát, és csikizni kezdett. 

-Theo!-sikítottam nevetve a nevét, miközben próbáltam leküzdeni magamról. Pár másodperc múlva elengedett, majd mosolyogva rám pislantott. Belenéztem mélykék szemébe, ami még a megszokottnál is jobban csillogtak. Közelebb hajolt és ajkait az enyémekre tapasztotta. Készségesen visszacsókoltam, bár tudtam hogy ez neki többet jelent, de nem nagyon érdekelt. Pár pillanat múlva elhúzódott, én pedig értetlenül néztem rá. Kajánul elvigyorodott, majd lemászott a matracra. Legszívesebben utána mentem volna, de pont ezt akarta elérni, szóval visszafogtam magam. Még pár pillanatig meredtem magam elé, majd leoltottam a lámpát és aludni tértem. 

Reggel korábban keltem, mint kellett volna, de ahelyett hogy vissza aludtam volna felkeltem és készülni kezdtem. Mivel időm volt, mint a tenger, behullámosítottam a hajamat, cicás tusvonalat húztam, és csinosan felöltöztem. Elég jó lett a végeredmény. 

-Theo, ne kezd megint.-morogtam, miközben kivettem két véreszacskót a hűtőből. Míg én elkészültem, ő épp a másik oldalára fordult. 

-Itthon foglak hagyni. Esküszöm.-morogtam, mire hisztisen felült. 

-Ezért nem lesz nekem sose csajom, állandóan hisztizik majd.-morogta, majd felállt hogy megnyújtózzon.

-Már megbocsáss de én nem hisztizek. Csak nem akarok elkésni.-nyomtam a hideg véres zacskót bosszúból a mellkasára, ami láthatóan eléggé kellemetlenül érte.-És amúgy is gonosz vagy, szóval téged ez a csaj ügy nem fenyeget.-mosolyodtam el, miközben kiültem az ablakba. Gúnyosan rám mosolygott, majd szemrebbenés nélkül kilökött rajta. A gyors reflexidőmnek köszönhetően talpra érkeztem. 

-Bunkó!-morogtam az orrom alatt, mielőtt visszaugrottam. -Hé, és ha vannak emberek az utcán? 

-És?

-Nem zuhanhatok két emelet magasat sérülés nélkül.-morogtam, bár már kezdtem elengedni a témát, hiszen nem érdekel. Amíg Theo összekapta magát (persze neki elég 10 perc ahhoz hogy lehengerlően fessen), én készítettem magamnak ebédet a sulira, majd a kocsiban ülve vártam őt.

Első órára bemenve nem tudtam nem törődni a többiek bíráló tekintetével, miközben dobolva várnak arra hogy mikor tér vissza az ő "Dorinájuk". Csak hogy ő halott. 

-Sziasztok gyerekek, kezdjük egy kis bemelegítő teszttel.-mosolygott ránk a tanárnő. Lomhán figyeltem, ahogy osztja ki a tesztlapokat, majd ahogy mellém ért, felpattantam és szorosan a torkára fontam a kezem, majd a táblához hurcoltam.

-Hmmm, miért van az hogy én nem tudtam erről a tesztről?-vakartam meg az állam gondolkozásomban, míg a tanárnő fulladozott a kezeim alatt.

-Dorina, elég.-morogta Ana.

-Még el se kezdtem.-mosolyogtam. Éles fogaimat a tanárnő nyakába mélyesztettem, de nem öltem meg teljesen. Oda dobtam a félig élettelen testét Ana padjára.

-Gyerünk Ana, adjunk az élvezeteknek.-töröltem meg a szám szélét. A többi diák mit sem gondolva, megdermedve ült a padokban.
-Ez nem te vagy.-morogta Scott is, mire kikeltem magamból.

-Ki más lenne?-kiáltottan fel, ezzel még jobban halálra rémisztve a társaságot.-A régi énem halott, ha nem tűnt volna fel.-mondtam.-Ha még egyszer megpróbáltok visszahozni, nem ő lesz az egyetlen áldozat.-morogtam, majd kirontottam a teremből, egyenesen a kocsimhoz. 

Mivel szabadidőm, mint a tenger, elmentem az egyik közeli bárba kicsit szórakozni. Rajtam kívül csak pár idősebb faszi terpeszkedett, így egyedül piálgattam a bárpultnál. 

-Hello, gyönyörűm.-hallottam meg egy hangot mögülem. A srác ismeretlen volt, max 10 évvel ha idősebb volt. Remek célpont. Miután kicsábítottam a bár mögé egy kis könnyű smárra, kicsit letéptem a fejét, mondjuk úgy. 

-Deja vu?-hallottam meg Stefan hangját.-Mintha már láttalak volna itt.-mosolygott. Én is rámosolyogtam, bár a véres fogaimmal nem mutathattam valami szép látványt. Visszamentünk a bárba, leültünk egy asztalhoz és kértünk egy egy whiskey-t. 

-Mit keres egy bárban a jó fiú szerda délben?-mosolyogtam.

-Azt amit a rossz lány.-mosolygott rám.

-Én csak bujkálok a hisztérikák elől.-legyintettem. 

-Mi történt?

-Ja, semmi különös, csak letéptem a tanárnő fejét és berágtak miatta.-rántottam meg a vállam.

-Tehát meg mindig ki vagy kapcsolva. Sokáig bírod híradóba kerülés nélkül, meglepő.-nevetett fel.

-Szerinted nem vagyok eléggé érzelemmentes vámpír?

-Nem ezt mondtam.-állt fel, majd megindult ki, én pedig mosolyogva utána kullogtam. 

-Mutasd meg hogy kell rossznak lenni.-toltam a kocsijához, majd megcsókoltam. Egy pillanatra eltolt magától, majd ő tolt a kocsijához. Kiéhezve bepattantunk és elmentünk hozzájuk, majd egy jó kis délutánon estünk túl.

Reggel számomra ismeretlen helyen ébredtem, de ahogy megláttam Stefant, megvilágosodtam. Felkaptam a pólóját és leslattyogtam az emeletről, ahol Ana és Damon reggeliztek.

-Mi a picsa?-hallottam meg Ana hangját.-Mit keresel itt?-állt le velem vitázni.

-Nézd, semmi kedvem nincs ehhez minden nap.-morogtam kelletlenül, majd a hűtőhöz léptem kis utánpótlásért.

-Nem eszel amíg nem magyarázod meg mi van veled.-kapta ki a kezemből Ana a zacskót.

-Nem is vagyok annyira éhes.-dacoltam. Ana mérgében kilyukasztotta a körmével a zacskót, így a vér kifolyt. Ujjamra csurgattam egy kicsit majd azt szopogatva visszamentem a szobába felöltözni. 

-Jó reggelt.-mondtam az éppen ébredező Stefannak.  

-Szia!-mosolygott rám nyújtózkodás közben. Miután nagyjából felöltöztem, odaléptem hozzá egy búcsúcsókért. 

-Mész is?-kérdezte mosolyogva.

-Nem látnak szívesen.-mondtam.

-Én szívesen látlak.-mondta. Lehajoltam hozzá még egy csókért, majd lementem.

-Kösz a vendéglátást, tali a suliban.-kiabáltam be Anaéknak. Visszafutottam a bárhoz a kocsimért, majd hazamentem készülni. Theo autója a házam előtt parkolt. Bekopogtam az ablakon, mivel Theo ott aludt. Összerezzent, majd kiszállt és követett be a házba.

-Hol voltál az éjjel? És úgy délután?-állt be elém, ezzel megakadályozva hogy bármit is csináljak.

-Itt-ott.-mosolyogtam, majd kikerültem és felmentem az emeletre.

-Válaszolj!-állt be elém újra.

-Theo, nincs ehhez se kedvem se időm.

-Nem érdekel.-mondta. Vettem egy mély levegőt, mielőtt válaszoltam volna. 

-Stefannal....lefeküdtünk-motyogtam, majd kikerültem és beszöktem a fürdőmbe. Tudom, hogy ez neki rosszul esik, de nem tudok mit tenni. Amikor késznek nyilvánítottam magam, kimentem hozzá, ő pedig felpattant az ágyamról.

-És jó volt?-nézett rám egy cinikus mosollyal.

-Theo, ezt nem akarom veled megbeszélni.-motyogtam.

-Okés, tehát jó volt.-morogta. A következő pillanatban már nem volt mellettem. Hallottam az autójának az indulását, majd elhúzott. Pár másodpercig még néztem az üres helyet a házunk előtt, majd megrántottam a vállam és tovább készülődtem.

Part 33. Miss me?

Amikor hazaértem, megcsörrent a mobilom, de csak SMS volt. A feladó láttán kicsit meglepődtem.
"Pénteken házibuli nálam! Ha jól akarod érezni magad, gyere el! Ana"
Vállat vonva zsebre vágtam a telefonom és kinyitottam az ajtót. Felrongyoltam a szobámba, és rendeltem egy pizzát. A pizzafutár elég helyes volt, behívtam a házba, majd megigéztem, hogy mozdulatlan legyen, és megebédeltem.
 

*Ana szemszöge*

Suli után Stileséknál tartottunk falka gyűlést.
-Oké. A mostani állapotában biztos eljön pénteken hogy leigya magát és bulizzon egy jót. De hogy ejtsük csapdába?-kérdeztem.
-Kell egy csali.-mondta Stiles.
-És jó sok hegyikőris.-mondta Scott.-De azt én szerzek Deatontől.
-Jól van. Csináljuk.-motyogtam.
-Mindenki ott lesz? Mármint Derek, Damon és Stefan is?-kérdezte Allison.
-Igen, persze. De ti nem lehettek benn.-mondta védelmezően Scott.-Mi megoldjuk, ti majd azért feleltek, hogy ne tűnjön fel senkinek semmi. Nagy nehezen, de Lydia, Vani, és Allison is belementek az őrködésbe. A telefonjaink egyszerre csörrentek meg, mi pedig furán összenéztünk.
"Hiányoztam? -A"
-Ez meg mi a fasz?-kérdeztem hangosan.
-Erica meghalt, nem?-kérdezte Stiles kétségbe esetten.
-Igen. Tuti hogy meghalt, múlt héten volt a temetés.-mondta Lydia.
-Akkor valaki a helyébe lépett.

Másnap reggel Damon kocsijával mentem suliba, mivel az enyém lerobbant. A többiekkel a szekrényeknél találkoztam, Dorina sehol nem volt.
-Tuti hogy jön suliba. Nem olyan gyáva, hogy lógjon.-mondta Lydia.
-Jól beszélsz, Lyds.-lépett be a terembe, de most egyedül.-Alig várom a bulidat, Ana.
-Hát még én.-mosolyogtam rá gúnyosan.

Leült a helyére, és zenét kezdett el hallgatni, majd pár percen belül Theo is megjelent. A tegnapi incidens után úgy látszik nem beszéltek, mivel Theo nem ment oda hozzá, és Dorina se kereste nagyon a társaságát a nap folyamán.
-Mi van ezek között?-jött oda hozzám szünetben Allison és Vani.
-Kiderítem.-mondtam, majd odamentem a szekrényben pakoló barátnőmhöz.
-Mi volt köztetek "Daviddel"?-mutattam macska körmöket.
-Akarod te azt tudni?-kérdezte egy kaján vigyorral az arcán.
-Nem tehetted.-mondtam meglepődve, de mégis mérgesen. 
-És ha mégis?-mosolygott rám.-És nagyon is élveztem.-csapta rám a szekrényét, majd otthagyott. Lesokkolt fejjel mentem vissza a lányokhoz, ők pedig várták, hogy mit tudtam meg.
-Ezek lefeküdtek egymással.-nyögtem ki sokára.
-Miii?-kérdezték egyszerre.
-Minél hamarabb vissza kell hoznunk.-mondtam, majd felmentünk a terembe.

*Dorina szemszöge*

Suli után egyből hazamentem, az üres házba, ahol nem várt senki. Amint ledobtam a táskám, csöngettek. Megforgattam a szemem, és cammogva visszamentem az ajtóhoz.
-Én is kaptam üzenetet.-mutatta fel a telóját, mielőtt belépett.
"Ha Dorina visszakapcsol, levadászlak. -A"
-Én is örülök, hogy látlak, Theo.-mosolyodtam el gúnyosan, majd beengedtem.
-Ne hidd, hogy hagyom megöletni magam.-morogta, majd felmentünk a szobámba.
-Nyugi, nem fogok visszakapcsolni.
-Ajánlom is.
-Miért jöttél?
-Beszélni akartam veled a tegnap történtekről. Sajnálom, hogy megpróbáltalak hátráltatni. Csak nem akartam balhét a suliban.-nézett fel rám.
-Hm..úgy látszik meg kell ismételnem a tegnapi kérdésem. Mikor lettél te ilyen jó fiú?-nevettem fel.
-Nem vagyok jó fiú.-morogta, és hallottam, ahogy emelkedik a szívverése.
-Rendben. Akkor miért próbálsz meg megvédeni engem? Nem kéne, hogy érdekeljelek.-húztam össze a szemöldököm.
-Jó fej lány vagy, kár lenne érted.-rántott vállat. A szokásos szemforgatásom következett, amit ő egy visszafogott mosollyal díjazott. Pár percig csönd telepedett ránk is, és a szobára is, amit ő tört meg.
-Egy jó fiú biztos nem ölné meg a legjobb barátodat, nem de drága?-tolt a falhoz, még mielőtt bármit is tehettem volna.

-Gyökér.-morogtam.

-Ez a gyökér....-motyogta, miközben végig húzta a derekamon a kezét.-szívesen megismételné a múltkorit.-mosolygott rám. 

-Én pedig múltkor meg mondtam, hogy nem vagyok ribanc, szóval arra van az ajtó.-mutattam a háta mögé. Elnevette magát, majd nyomott egy puszit a homlokomra és elviharzott. Pár perc múlva csöngettek, én pedig ismét cammogva ballagtam ajtót nyitni.
-Szia.-mosolygott rám Stiles.
-Minek jöttél?
-Beszélnünk kéne.-mondta, én pedig beengedtem és felmentünk a szobámba.
-Hallgatlak.-ültem le az ágyamra egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Hiányzol.-mondta, én pedig megforgattam a szemem.-Hiányzik a mosolyod, a nevetésed,az együtt töltött idő, minden.
-Stiles, ennél keményebben kell próbálkoznod ahhoz, hogy visszahozz.-mosolyodtam el, de belül éreztem, hogy kicsit megingok. De sajnálaton kívül nagyon mást nem éreztem. A következő pillanatban Stiles megcsókolt, én pedig pár másodperc múlva ellöktem magamtól.
-Ideje menned, Stiles.-morogtam mérgesen.-És üzenem a drága falkádnak, akik nagy valószínűséggel ideküldtek ezzel az álszent dumával, hogy szálljanak le rólam és Theoról.-mondtam, majd lekísértem a kapuhoz. Amikor kinyitottam, meglepetésemre Theo állt mögötte, de nem miattam jött.
-Stilinski. Jó látni.-mosolygott rá gúnyosan, Stiles pedig minden indok nélkül nekirontott és bevert neki egyet.

-Stiles!-kiáltottam rá.-Ne a házam előtt.-mondtam. Az kéne még, hogy kijöjjenek a zsaruk.

-Jobb lesz, ha visszacsinálod amit tettél.-morogta még Theonak, majd beült a Jeepbe és elhajtott. Felsegítettem Theot, és megvizsgáltam az arcát, de már teljesen begyógyult. 

-Jól vagyok. Ideje mennem.-morogta, majd megindult a kocsijához.

-Ne! Theo, maradj.-mondtam, ő pedig lassan visszapillantott rám.

Part 32. Coming back

Amint hazaértem, az üres ház fogadott, megint. Anyáék biztos újabb körúton vannak, bár nem értem akkor honnan tudták meg hogy eltűntem.
-Szép ház.-mondta Theo.
-Mintha még nem jártál volna itt.-morogtam, miközben ledobtam az ágyamra a  táskám, majd kinyitottam a hűtőm. Adtam egy zacskóval Theonak, és én is ittam egyet.
-Basszus, holnap suli.-morogtam.-Semmi kedvem hozzá.
-Lógjunk el.-mosolygott rám.
-Nem lehet, még a végén a srácok szívrohamot kapnak, amiért nem voltam suliba egy napig. Tudod, mindig is az a diák voltam aki szeretett suliba járni.
-Uhh, én mindig is utáltam.
-Most már én is.-rántottam vállat.
Még pár órát maradt Theo, majd olyan 6 körül menni készült.
-Holnap tali a suliban.-forgattam meg a szemem. Amint kinyitottam az ajtót, egy balta repült felénk, és a falba fúródott.
-Mi a...?-kérdeztem, majd odamentem és kitéptem a falból.
"Talán Erica meghalt, de A soha! -A"
-Gyere!-ragadta meg a karomat Theo, majd visszahúzott a házba. Kicsit lesokkoltam. főleg hogy azt hittük Ericával együtt A-nak is vége.
-Megnézhetem?-kérdezte. Kezébe nyomtam a baltát, miközben lehuppantam az ágyamra és elgondolkoztam. Nem izgatott annyira a dolog, azon kívül hogy majdnem levágta a fejem.
-Ki ez?
-A zaklatott minket, hónapokon keresztül. Megtaláltuk, hogy ki is ő igazából, de megölte magát szóval azt hittük vége van. De úgy látszik valaki a helyébe lépett.-rántottam meg a vállam.
-Nagyon bátor vagy, ugye tudod?-mosolygott rám.

-Megszoktam már.-motyogtam.

-Szeretnéd, hogy veled maradjak éjszakára? Csak hogy biztos ne legyen semmi baj.-kérdezte.

-Nem kell, köszi. Meg tudom védeni magam.

-Én eredeti vagyok, nem tudnak megölni, viszont téged igen, szóval maradok.-mondta, én pedig csak megforgattam a szemem. 

-Van más választásom?-kérdeztem.

-Nincs.-mondta mosolyogva.-Lezuhanyozhatok?-kérdezte, én pedig óvatosan bólintottam. Amíg lefürdött megágyaztam kettőnknek, és bepakoltam a suliba. Vagyis beraktam 2 füzetet. Amikor kijött, én mentem be, hogy lefürödhessek. Amikor kimentem, Theo már aludt, szóval bebújtam mellé és én is aludni próbáltam.

Reggel az ébresztőm csörgésére keltem, és gyorsan ki akartam kapcsolni, de egy erős kéz megakadályozott benne.

-Theo.-nyöszörögtem, miközben próbáltam elérni a telefonom. Amikor végre sikerült, kikapcsoltam azt a szar zenét és visszahuppantam az ágyra. Theo visszahúzott magához, én pedig éreztem valami keményet a fenekemnél.

-Theo, mennünk kell a suliba.-motyogtam, majd lefejtettem magamról a karját és kimásztam az ágyamból. A szekrényemhez léptem és felvettem egy kevésbé itthoninak tűnő ruhát. A hajamat behullámosítottam, kisminkeltem magam majd megittam egy zacskó vért.

-Okés, ha nem kelsz fel itt maradsz egyedül én meg megyek suliba.-mondtam, de nem értem el vele sok sikert. Amikor már a fogmosásom után se ébredt fel, bemásztam mögé, és apró csókokkal árasztottam el a vállát, miközben haladtam a nyaka felé. 

A következő pillanatban kiugrott az ágyból, engem durván a falhoz lökve.
-Próbálsz megőrjíteni, nemde?-kérdezte, alig pár centire a számtól.
-Csak azt akartam, hogy felkelj és készülj.-mosolyogtam ártatlanul. Idegesen elnevette magát, majd bement a fürdőbe elkészülni. Amikor végzett, dobtam a kezébe egy véres zacskót, majd a kocsimmal elindultunk a suliba. A többiek meglepődve néztek ránk, amikor együtt léptünk be a terembe, majd Vani a nyakamba vetette magát.
-Hol voltál? Istenem, felforgattuk a várost miattad.-mondta szemrehányóan.
-Elfoglalt voltam.-morogtam, majd lehuppantam a padra. A többiek furcsán néztek rám, Theo pedig a példámat követve leült a helyére. Óra után az összes lány körbevett a szekrényemnél, én pedig csak hallgattam a vinnyogásukat.
-New Yorkban voltam Theoval. Most már békén hagytok?-kérdeztem, majd becsapva a szekrényajtóm elviharzottam. Stiles csalódottan nézett rám, de jelen esetben kedvem lett volna letépni a fejét.
-Biztos hogy volt köztük valami.-hallottam még Ana-t, majd kimentem a suliból, egyenesen a kocsimhoz.
-Hová hová, Ms. Hunter?-kérdezte a biológia tanárom.
-Haza?-néztem rá hülye fejjel.
-Nem mehet haza, amíg az óráinak nincs vége.
-Szomorú-motyogtam.
-Ms. Hunter, nem mehet haza, különben igazolatlant kell adnom magának.-mondta már idegesen. Hirtelen elöntött a méreg és a torkának ugrottam, de még időben jelent meg mellettem Theo.
-Dorina, elég már!-kiabált rám.
-Két napja még élvezted.-néztem rá véres szájjal.
-De ez egy iskola, nem egy buli. Ő pedig a tanárod.-mondta. Ellöktem magamtól az ájult férfit, majd Theo-hoz léptem.
-Ne próbálj meg lelkiismeret furdalást kelteni bennem.-morogtam.-Mikor lettél te is ilyen jófiú?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva. Erre már nem válaszolt, így bepattantam a kocsimba és elhajtottam. Nem volt kedvem hazamenni, úgyhogy betértem az egyik fogadóba, hátha találok egy fincsi zsákmányt.

-Helló, kislány.-hallottam egy ismerős hangot magam mögül.

-Sziasztok.-mosolyodtam el, amikor megfordultam, majd beültem melléjük.

-Neked nem iskolában kéne lenned?-kérdezte Damon egy elégedett vigyorral a száján.

-Kéne.-válaszoltam, majd belekortyoltam az italába. Keserű whiskey, fuj.

-Hol voltál a hétvégén? Anaék kerestek.

-Tudom.-kaptam be egy szemet a megérkező sültkrumplimból.-New Yorkban, Theoval.-vontam vállat.

-Nem ő az aki megölte Davidet?-kérdezte Stefan, de nem válaszoltam.

-De.-nézett rám gyanakodva Damon.-Kikapcsoltál, nemde?

-Okos fiú!-mosolyogtam rá cinikusan.

-Ajjaj, ilyenkor rosszabb vagy mint egy kisgyerek. Mind rosszabbak vagyunk.-mondta Stefan mosolyogva. 

-A jófiú Stefan is volt már kikapcsolva? Hm, minden elismerésem. Hány ember fejét tépted le?-kérdeztem.

-Ooh, Stefan szerintem mindenkit túlszárnyal. Képzeld, cafatokra tépi az áldozatait, majd lelkiismeret furdalásból összerakja őket.-mondta Damon, én pedig felnevettem.

-Oké, abba lehet hagyni a cukkolásomat.-motyogta Stefan.

-Mindig ilyen hisztis?-kérdeztem, majd mosolyogva Stefanra néztem.

-Jól van, örülök hogy összefutottunk, hercegnő, de mi most léptünk.-állt fel Damon, majd Stefan is.

-Én is örültem, srácok.-mondtam, és még mielőtt leléptek, rácsaptam Stefan fenekére. Megettem a sültkrumplim, majd ténylegesen jól laktam az egyik vendégből és hazamentem. 

Part 31. Frenemies

Reggel, amikor felébredtem, Theo nem volt a szobában. Felöltöztem bikinire, fogat mostam és felkötöttem a hajam, mivel meg akartam nézni a wellness részleget. Még mielőtt lementem, az ágyban fekve ránéztem a telefonomra. Egytől egyig az összes barátomtól vagy 20 nem fogadott hívás, és anyáék is kerestek. Sóhajtva ledobtam a telóm az ágyra, majd elhagytam a szobát és keresni kezdtem a wellnesst. Benéztem az egyik terembe, ahol mindenféle játék volt. Az egyik gépnél Theo játszott, majd amikor meglátott, odajött hozzám.
-Jó reggelt, merre mész?-kérdezte.
-Szaunázok egy kicsit, velem tartasz?-mosolyogtam rá kacéran.
-Felmegyek és átöltözöm, te addig menj be.-mondta, majd eltűnt a szemem elől. Mosolyogva bementem a wellness részbe, ahol néhány család, és egy csomó vén áztatta magát. Szerencsére volt üres szauna kabin. Amint elkényelmesedtem, Theo is visszaért. Nem tudtam eltekinteni izmos karjától és hasától, nem beszélve a hátáról.
-Imádok szaunázni.-mondtam mosolyogva.
-Én is szeretem, méregtelenít.
-Hát az rád fér.-nevettem fel. Nevetve a vállamba bokszolt, majd a szemembe nézett.
-Tényleg ennyire gonosznak tartasz?-kérdezte.
-Hát, nem is tudom, mit mondjak. Kinyírtad a legjobb barátomat.-mondtam szarkasztikusan.-Ez azért elég gonosz.-motyogtam.
-Hányszor kell bocsánatot kérnem?
-Attól nem fog visszajönni, szóval felesleges próbálkoznod.-motyogtam. Még egy jó fél órán át szaunáztunk, teljes csendben, majd visszamentünk a szobába.
-Tényleg, ki is az a lány aki miatt "szakítottál" Allisonnal?-kérdeztem macskakörmöket mutatva.
-Nem fogom az orrodra kötni.-motyogta.
-Ó, de szégyenlős valaki.-mondtam, mire elpirult. Tovább cukkoltam, ő pedig hozzám vágta a párnáját.
-Na, ismerem?-kérdeztem.
-Igen.-mondta.
-Hmmm...Vani az?
-Nem talált.-morogta. Miután az összes barátnőmre nemmel felelt, kuncogva kérdeztem magamra.
-Nem.-mondta, de hallottam, hogy megugrik a szíve. Letörtem a fa szék karfáját, majd a mellkasomhoz emeltem.
-Rendben. Akkor ha nem belém vagy szerelmes, nyugodt szívvel hagyod, hogy megöljem magam.
-Miért ölnéd meg magad?-nézett rám meglepődve.
-Nincs miért élnem. Ha visszakapcsolok még ennél is rosszabb lesz, szóval nem akarok szenvedni.-motyogtam. Felsóhajtottam, majd a szívembe döftem volna az éles fát, ha egy erős kéz nem akadályozott volna meg benne. Kivette a fadarabot a kezemből, és a szoba másik végébe hajította. Elégedetten elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy nem teljesen mondott igazat. Lehet hogy én vagyok, de lehet hogy nem. Túl titokzatos.
-Mint mondtam, nem fogom hagyni hogy megöld magad.-suttogta pár centire a számtól.
-Ki az a lány?-kérdeztem.
-Féltékeny vagy?-mosolyodott el.

-Nem. Csak kíváncsi.-néztem az ajkaira. Még mielőtt megcsókolt volna, megcsörrent a mobilom. Vani nevét írta ki. Sóhajtva leültem az ágyra, de nem vettem fel.
-Istenem, miért zaklatnak állandóan.-cammogtam.
-Nyilván aggódnak érted, hiszen gondolom a szüleid mondták nekik, hogy nem hallottak felőled.-nézett rám.
-Hát ez van. A legjobb barátom meghalt, én pedig szeretnék bulizni és kicsit önmagam lenni.
-Csak kitombolod magadból a fájdalmat. Ez normális.-mondta.
-Jól van, filozófus úr.-mondtam, mire elnevette magát.-Mi az?
-Aranyos vagy amikor flegma vagy.-mondta, én pedig megforgattam a szemem.
-Ma este mit csinálunk?-tereltem a témát.
-Nem tudom, de nekem nincs kedvem bulizni. Inkább pihenjünk.
-Okés, de holnap bulizunk.-kötöttem a lelkére, bár olyanja nincs is.
Este miután lefürödtünk, egymásról faggattuk a másikat. Afféle felelsz vagy felelsz. Egész este beszélgettünk és nevetgéltünk, majd amikor már aludni akartam volna, eszembe jutott egy jó kérdés.
-Szóval. Ha választanod kellene, vérfarkas lennél csak vagy vámpír?
-Egyértelmű, hogy vámpír. De mindkettőnek lenni jobb.-kacsintott rám. Elnevettem magam, majd hirtelen felindulásból megcsókoltam. Hamar észbe kaptam és elhúzódtam. Visszahúzott magához és most ő csókolt meg, majd a kezemnél fogva az ölébe húzott, és úgy csókolt tovább. Ujjai a pólómat tűrték fel, majd levette rólam. Újra megcsókoltam, és levettem az ő felsőjét is. A nyakamat kezdte el csókolgatni, szívni, én pedig nyögdécselve tűrtem a kényeztetését.
-Theo.-motyogtam.
-Hmm?-kérdezte, miközben lejjebb haladt ajkaival és a mellemet puszilgatta. Eltoltam magamtól, és újra megcsókoltam. Maga alá gördített, így ő volt felül. A lábaimmal lerugdostam a boxerét és rámosolyogtam. Életem egyik legjobb éjszakája volt.

Reggel ijedten ültem fel, amikor rájöttem, hogy mit is tettem. Theo karja a csípőmet ölelte, én pedig óvatosan próbáltam kimászni alóla, és berohantam a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, és lezuhanyoztam. A gondolatok egész végig cikáztak a fejembe, de végül úgy döntöttem hogy nem érdekel. Úgy teszek, mintha meg se történt volna, mivel úgyse számít. Ma haza megyünk látni akarom már a többieket, de nincs az az isten, hogy visszakapcsoljak.
-Jó reggelt.-köszöntött mosolyogva Theo, amikor kiléptem a fürdőből.
-Heló!-mosolyogtam vissza, majd a táskámhoz léptem és felöltöztem. Végig éreztem magamon Theo tekintetét, de nem igazán érdekelt, úgyis látott már meztelen. Amint végeztem, lerántott maga mellé, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Lefürdök, okés?-kérdezte, én pedig lassan bólintottam. Amint végzett, meglepődve vette észre, hogy összepakoltam mindent.
-Haza akarok menni.-mondtam.
-Azt mondtad ma bulizni szeretnél.
-Tudom, de változott a terv.-mondtam.
-Miattam?-kérdezte, de én csak lesütöttem a szemem.-Nem kell kínosan érezned magad. Csak szex volt, semmi olyan, ami miatt szégyenkezned kéne.

-Nem az miatt. Csak már látni akarom a többieket. 

-Ohh. Visszakapcsoltál?

-Ugyan már.-nevettem fel.-Nem akarok.-mosolyodtam el.

Part 30. Turn me off

Egy-két másodpercen belül a többiek is odaértek. Allison ahogy meglátta, odarohant és sírva rogyott össze. Davidet magához ölelte, mi pedig a körön kívül gyászoltunk. Scott Dorinát élesztgette, nem sok sikerrel. A srác a kör közepére támolygott, majd letérdelt. Először azt hittem meghalt, de pár másodperc múlva felállt és felordított. Vérfarkas lett. Sikerült a varázslat.

Vani odarohant Lydiához és odakísérte hozzánk. Allison még mindig zokogva ült David mellett. Scott odament hozzájuk, és felemelte David testét, és a karjában hozta. A srác addigra eltűnt már. Damon Dorinát hozta, Scott Davidet, én, Vani, Lydia, Allison, Sandra és Derek pedig a lábunkon mentünk.
-Nem érdemelte ezt.-mondta Allison.
-Aludjatok nálunk, oké?-kérdeztem. A lányok szomorúan bólintottak, majd bementünk a házunkba. Scott levitte David testét a pincébe, holnap majd eldöntjük mi lesz vele.

*Dorina szemszöge*

Reggel Ana mellett ébredtem, és sikítva ültem fel. Eszembe jutottak a tegnap történtek, majd Ana-t kezdtem ébresztgetni.
-Megölte, igaz? Elvette tőlünk.-mondtam, majd hangosan felsírtam. A többi lány is bejött hozzánk, majd megölelgettek.
-Én ezt nem bírom.-mondtam, majd felpattantam, és még mielőtt bárki megakadályozott volna, kirohantam a házból. Visszamentem a feláldozás helyére, és az illat alapján elindultam arra, amerre a srác mehetett. Egy barátságos kis házhoz jutottam, ahol számomra a leggonoszabb lény élt. Dörömbölni kezdtem az ajtón, amit pár perc múlva ki is nyitottak. A srác ott állt előttem, gúnyosan mosolyogva.
-Gyere be, szépségem.-mondta. Hiba volt beinvitálnia, hiszen amint átléptem a küszöböt neki rontottam. Párat bevertem neki, majd az ujjaimmal a mellkasába nyúltam, és már épp kitéptem volna a szívét, amikor lerúgott magáról.
-Nyugodj meg!-kiáltott rám. Újra rá támadtam, de cselesen a falhoz szorított.
-Megölted a legjobb barátomat. Miattad szakítottam Stilessal.-mondtam, miközben a szemeimet ellepték a könnyek, de erősnek kellett maradnom.
-Sajnálom.-mondta.
-Nem, te nem sajnálod. És tudod miért nem? Mert egy szívtelen szörnyeteg vagy.-morogtam.
-Valaki rossz lábbal kelt ma.-mondta gúnyosan mosolyogva. Dühömben tökön rúgtam, majd a szoba másik végébe löktem. Odarohantam hozzá, de akkor egy vaskos fadarabot döfött a hasamba. Fájdalmasan összerogytam, de ő elkapott mielőtt elestem volna és kihúzta belőlem a kínt okozó tárgyat.
-Nem bírom.-mondtam, majd végleg elsírtam magam. Nem bírtam ki. Egyszerűen nem voltam olyan lelki állapotban, hogy erős maradjak.
-Hé. Ne sírj, kérlek.-morogta, miközben magához ölelt. Őszintén, normális ez? Tönkretette az életemet, most pedig ő próbál vigasztalni.
-Kérlek, ölj meg.-néztem a szemeibe, ő pedig értetlenül fürkészte az arcomat.
-Sosem ölnélek meg.-motyogta, majd letörölte a könnyeimet.-Kapcsolj ki.-motyogta.
-Nem lehet. Akkor borzalmas leszek.-mondtam.
-Így viszont belehalsz a fájdalomba. Gyerünk, kapcsold ki. Sokkal jobb lesz.-mondta. Lehunytam a szemem, és csak arra koncentráltam, hogy minden fájdalom, minden érzelem eltűnjön az életemből. Pár másodperc múlva kinyitottam őket, majd felültem. Felálltam, majd lenéztem a srácra.
-Lépjünk le.-mondtam.
-Hova?-kérdezte.
-Nem mindegy? El innen. Ha a barátaim rájönnek, mit tettem, mindenképpen vissza akarnak majd hozni. De akkor szerintem tuti nekik megyek, szóval, gyerünk, indulj.-mondtam. Megvártam, hogy összerámoljon pár cuccot magának, majd elugrottunk hozzánk is a dolgaimért. Beültünk a kocsimba, majd elindultunk.
-Na és most? Egész úton kussban leszünk?-kérdeztem.
-Hát, fogalmam sincs. Merre?-kérdezte.
-Hmm, New York.-mosolyodtam el.
-Theo Raeken.-mondta.
-Az ki?-néztem rá flegmán.
-Én vagyok.-mondta nevetve.
-Okés. A lényeg, hogy ma kurvára be fogok rúgni, nem érdekel hogyan.-mondtam.
-Nehezen.
-Nem érdekel. Megoldom.-mondtam, majd bekapcsoltam a rádiót, és hangosan énekelni kezdtem. Körülbelül 4 óra múlva megérkeztünk.
-A legnagyobb szobát kérem, ingyen ellátással.-néztem mélyen a recepciós szemébe, miközben New York legszebb hotelének az aulájában álltunk. Amint felértünk a lakosztályba, bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Amikor végeztem, felvettem a legcsinosabb ruhámat amit találtam a táskámba és kisminkeltem magam.
-Készen állsz, szépfiú?-kérdeztem tőle mosolyogva, amikor késznek nyilvánítottam magam.
-Mehetünk.-mosolygott rám. Örülök, hogy őt rángattam el magammal. Akárki mást hoztam volna, csak rinyált volna azért mert ez nem helyes, blablabla. A liftben csendesen álltunk egymás mellett, majd amikor kiléptünk a hotelből, azt kezdtük el tárgyalni, hogy hova is menjünk.
-Ez jó lesz.-motyogtam, majd beléptem a zenétől lüktető klubba. A pultos sráctól kértünk piát, majd leültünk az egyik sarokba, amíg megittuk.
-Meddig akarsz lázadni?-kérdezte, én pedig a legflegmább arcommal néztem rá.

-Ameddig akarok. Nem számít semmi.-mondtam, majd lehúztam a piámat és bevetettem magam a táncoló tömegbe. Az adrenalin azonnal felszökött bennem, és kerestem a megfelelő prédát, akit esetleg megcsapolhatok ma este.
-Theo!-kiáltottam felé.
-Hm?-nézett rám.
-Az a lány egész este téged stíröl.-mutattam egy szőke csajszira, aki a barátnőivel ült az egyik sarokban.
-Nem nagyon érdekel. Ma este veled vagyok itt.-mondta. Elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá.
-Tegyük féltékennyé.-mondtam, majd a nyakához hajoltam és belecsókoltam. Theo halkan felsóhajtott, majd a derekamra csúsztatta a kezét. Előre pillantottam, és a kis bige hisztirohamot kapva felpattant, majd felénk közeledett.
-Itt van, mögötted.-húzódtam el tőle mosolyogva.
-Helóka.-vinnyogott fel a kis ribanc, ami miatt muszáj volt felnevetnem.-Meghívhatlak valamire?-kérdezte, mire Theo lassan megfordult és rá nézett.
-Köszi, nem kell.-mosolygott, majd megfogta a kezét és közénk húzta.-Viszont megtennéd, hogy csendben maradsz?-nézett mélyen a szemébe, a lány pedig lassan bólintott. Mosolyogva rávetettem magam a következő pillanatban éreztem, hogy Theo a másik oldalról támad rá.

Amikor jóllaktunk, hagytuk összeesni, majd a bárpulthoz sétáltunk.

-Ez kurva jó volt.-mondtam, miközben egy szalvétával megtöröltem a számat.

-Erre az egyre volt jó csak a csaj.-nevetett fel.

-Hé, nem minden lány olyan mint ez a kis picsa.-mondtam, miközben vártam a piámra.

-Tudom.-mosolygott rám.

-Tudod min járt az agyam?-kérdeztem.-Hány éves vagy?

-635.-mondta. Elismerően bólintottam, majd koccintottam vele és lehúztam a keserű whiskey-met. Megittunk még vagy 2-3 italt, én pedig teljesen felszabadultam. 

-Táncolni akarok!-pattantam fel a székről, majd felugrottam az egyik asztalra, és táncolni kezdtem.

Teljesen megfeledkeztem magamról és a helyzetről, amíg meg nem láttam a rajtam nevető Theo-t. Leugrottam hozzá, majd tovább táncoltam vele. Pár óra múlva hazasétáltunk, én pedig menni akartam fürdeni.

-Megyek lefürdök.-mondtam, majd bementem a fürdőbe. Lemostam a sminkem, majd beálltam a forró zuhany alá és hagytam, hogy elárassza testem a kellemes bizsergés. Fél óra után kiszálltam a kabinból, majd magamra csavartan egy törölközőt és kimentem. Theo is gyorsan lefürdött, majd leoltottuk a lámpát és befeküdtünk a nagy francia ágyba. 

-Mesélj magadról.-motyogta.

-Inkább te meséld el azt, hogy milyen volt David testében élni egy héten keresztül.-mondtam kuncogva.

-Kiakasztó. Főleg a barátnője, Allison. Állandóan hisztizett és levakarhatatlan volt, hogy viseli ezt el David?-kérdezte.

-Úgy hogy szerelmesek voltak.-mondtam.-De ezt is sikerült elcseszned, szóval mindegy.-mondtam elkenődve.

-Nem akartam megölni Davidet. Viszont ez kellett ahhoz, hogy kiteljesedjek.

-És a csók is ahhoz kellett?-kérdeztem cinikusan mosolyogva. Hallottam, hogy megemelkedik a szívverése, de nem válaszolt. Morogva átfordultam a másik oldalamra, el tőle, majd elaludtam.

Part 29. Kiss me, break me, kill me

*Péntek*

A héten David minden nap egyre furábban viselkedett. Szinte ellökte magától Allisont, nem nevet velünk soha és szinte mindig engem néz. Ma suli után hazamentem, hogy el tudjak készülni a tavaszváró bálra, amikor csöngettek.
-Szia David! Gyere be!-mondtam mosolyogva, majd felmentünk a szobámba.
-Szakítottam Allisonnal.-motyogta.
-Ó. Sajnálom. Mi volt az oka?-kérdeztem. Haragudtam rá, hogy megbántotta Allisont, viszont annak örülök, hogy őszinte volt vele.
-Már mást szeretek.-motyogta.
-Rendben. Allison nagyon ki...-kérdeztem, de abban a pillanatban megcsókolt. Szinte azonnal eltoltam magamtól, de késő volt.
-Mi a fene van veled David?-förmedtem rá, és akkor láttam meg Stilest az ajtómban.-Stiles, én...-kezdtem volna bele, de mielőtt bármit tehettem volna, dühösen elrohant.
-Nyugodj meg, majd megbékél.-mondta mögülem David. Teljesen elvesztettem a kontrollt, így vámpírformámban a torkánál fogva a falhoz szorítottam.
-Te miattad Stiles szakítani fog velem. Ugye tudod hogy akkor letépem a fejed?-morogtam, de csak felnevetett.-David, fogalmam sincs mi van veled, de ne próbáld meg tönkretenni az életemet. Ez nem te vagy.-mondtam, ő pedig lehámozta a kezeimet a nyakáról, majd szó nélkül ott hagyott.
-Ezt nem hiszem el!-túrtam a hajamba idegesen, majd elkezdtem szétverni a szobám. Két percen belül már minden törött volt, ahogyan én is.
-Hé, hé, hé, nyugodj meg.-jelent meg mellettem Ana.
-Stiles csalódott bennem. David megcsókolt, és ő végig nézte.-mondtam zokogva.
-Ugyan már, ne rinyálj. Ha nem bocsájt meg akkor egy pöcs.-mondta Damon a maga stílusában.
-Nem. Ti nem láttátok az arcát. Nem fog megbocsájtani.
-Cicám, figyelj.-emelte fel a fejem Ana.-Elkészülünk, és megbeszéljük a csajokkal hogy közösen menjünk a bálba, rendben? Stiles pedig majd megnyugszik.-mondta, én pedig lassan bólintottam. Felhívtuk Lydiát, Sandrát, Allisont és Vanit és áthívtuk őket. Allison tökre megértő volt, és megbeszéltük, hogy együtt haragszunk Davidre.
A bálterem gyönyörűen volt feldíszítve, mindenhol virágok, pasztell színek és jó zene. A sok parfüm és virágillat azonnal köhögésre késztetett, de lassan kezdtem megszokni.
-Ott vannak a srácok. De gondolom nem akarunk odamenni.-mondta Vani, én pedig csak vetettem rá egy gonosz pillantást. Bementünk a táncparkett közepére, és egész este figyelmen kívül hagytuk őket. Scott táncolt lányokkal és az egyikkel smárolt is, David pedig minket nézett. Stilest elvesztettem szem elől, de amikor megtaláltam, leesett az állam. Egy lánnyal táncolt.
-Dorina, kérlek, gyere velem.-mondta Ana, majd megfogta a karom. Dühösen rámorogtam, majd kirontottam a tornateremből egyenesen a parkolóba. Odamentem egy autóhoz és betörtem az ablakát, majd párat bele is rúgtam úgy hogy behorpadjon. Egy pár édesen enyelgett pár méterre tőlem. A szívverésük egyre gyorsabb volt, ahogy elmerültek a csókolózásban. Még mielőtt megállíthattam volna magam, rájuk rontottam. A srácnak egy egyszerű csavarással eltörtem a nyakát, majd a lánynak estem. Mámorosan szívtam ki a vért a testéből, majd amikor már teljesen lecsapoltam, vigyorogva ellöktem magamtól. Megfordultam, és az összetört Stilest láttam magam előtt.
-Mi van?-kérdeztem, teljesen nem törődve a helyzet súlyosságával.
-Megöltél 2 diákot.-motyogta halkan, de tökéletesen hallottam a fájdalmat csengeni a hangjában.
-Hát, ez van. Te pedig táncoltál egy lánnyal.-mondtam, de teljesen röhejesnek éreztem magam. Az én hibáim mellett teljesen eltörpült Stiles "hibája".
-Igen, mert nem jött el a partnere, és megkért hogy táncoljak vele.
-Mondd hogy van barátnőd.-kiabáltam. A rózsaszín könnyek azonnal a szemembe tódultak, és lecsorogtak az arcomon.
-Volt. Volt barátnőm.-motyogta, majd hátat fordított és ott hagyott. A lábaim kicsúsztak alólam,de még mielőtt a betonra zuhantam volna, Ana mellettem termett. 

-Stiles szakított velem.-zokogtam.

-Tudom, hallottam. Gyere, menjünk haza.-emelt fel a földről. Pár perc múlva már a lányok is ott voltak, majd mindannyian elmentünk hozzánk és beszélgettünk, lelkiztünk. A lányok próbáltak nyugtatgatni, de nem jártak sok sikerrel. 

Másnap egymáson feküdve ébredtünk. A szemeim a sírástól be voltak dagadva, szóval megmostam az arcom, mielőtt bármi mást csináltam volna vele. Amíg a többiek aludtak, ittam egy tasak vért és a tegnapi elcseszett napon gondolkoztam. Mit rontottam el? Őszintén, miért érdemlem ezt? Nem bántottam senkit, egészen tegnapig, ami miatt pedig rohadtul lelkiismeret furdalásom van. 

-Jó reggelt.-morogta Allison.

-Szia. Hogy aludtál?-kérdeztem.

-Lydia lába a nyakamban volt, szóval nem valami jól.-mondta, én pedig hangosan felnevettem. Pár perc múlva a lányok ébredezni kezdtek, mi pedig Allisonnal addig lementünk a konyhába reggelit készíteni.

-Félek az estétől.-jelent meg a kómás Sandra.

-Miért is?-kérdeztem.

-Holdfogyatkozás. Olyankor elveszítjük az erőnket. És hát nem tesz jót.-mondta.

-Veled leszünk, ha szeretnéd.

-Derekkel leszünk, de okés, gyertek át majd. 

-Okés. Scottot is hozzuk, és vigyázunk rátok.-mosolyogtam. Miután a lányok megkajáltak, mi pedig ittunk Ana-val, egész nap szomorú és romantikus filmeket néztünk. Sandrát hazavitte Derek, hogy tudjanak készülni az estére, közben Lydiát és Vanit is haza vitték, én pedig Ana-t, miután összekészültem.

-Pakoljunk össze és menjünk, a farkasok már várnak.-mondta. 

-Ana....érzed?-kérdeztem már az erdőben.

-Igen de...mi ez?

-Ez Lydia illata. Én vettem neki a parfümöt még 2 éve, azóta ezt használja.-mondtam. Ana rám pislantott, majd a szag irányába mentünk. 

-Nincs egyedül.-motyogtam, amikor 5 szívverést hallottam. Egyre közelebb értünk, amikor beszédet hallottunk.

-Lydia, kezd el.-mondta neki valaki. Lydia valami érthetetlen hablatyot kezdett el motyogni. Kiléptünk a fák közül, és nem hittem el amit látok. Lydia egy kivágott fatörzs és egy nagy tál varázs lötty felett motyogott. Azon kívül 3 kör volt. Az elsőben egy vámpír volt, a másodikban egy vérfarkas, a harmadikban David. A férfi, aki Lydia mellett volt, most megfordult, én pedig azt hittem kettőt látok. Pontosan úgy nézett ki mint, David, csak izmosabb volt. 

-Fenébe.-morogta. Megpróbáltam odamenni hozzájuk, de egy láthatatlan fal visszalökött. 

-Mi ez?-kérdeztem Ana-t.

-Körbeszórták hegyikőrissel. Sose jutunk át rajta.-mondta. Mire visszafordultam, a srác ott volt már előttünk.

-Menjetek haza, okés?-mosolygott ránk. 

-Mi a fene folyik itt?

-Csak egy kis kiteljesedés. Ártatlan.-mondta, majd hátat fordított.

-A feláldozás nem ártatlan.-morogta Ana. Ijedten rákaptam a fejem, majd vissza a srácra.

-Te fel akarod áldozni Davidet?

-Igen, kedves. Holdfogyatkozás kell hozzá, egy kis boszorkányerő és 3 áldozat. Egy alfa, egy vámpír, és a hasonmásom.-morogta.

-Bájos.-mosolygott Ana.

-Amikor én születtem, elég komoly járvány volt. Később vérfarkas lettem, de ezt nem tudták, és átváltoztattak vámpírrá, ezzel elnyomva a vérfarkas erőmet. Én voltam az első vámpír a földön. Szóval, ha feláldozom ezt a három piócát....

-Akkor hibrid lehetsz. Vámpír és vérfarkas egyben.-mondta Ana.

-Pontosan, szöszi.-mondta. 

-Nem hagyom, hogy megöld őt.-mondtam. 

-Sajnos nincs más lehetőséged. Ha nem ölöm meg, sose lehetek teljesen önmagam. A hasonmásokat nekem készítette a természet, a kiteljesedésem számára. Ne tudd meg, mennyi idő volt rátalálni.-mondta szánakozón.

-Rohadj meg.-morogtam. 

-Lydia, drágám, gyere ide.-mondta.-Megtörnéd a kört egy pillanatra?-kérdezte a srác. Lydia elsöpörte a hegyikőrist, így a srác gondtalanul ki tudott lépni. Kezei közé vette az arcomat, majd megrázta a fejét.

-Kedvellek. Mindent a barátokért, mi?-nevetett fel. Ellöktem magamtól, és elő kaptam a fogaimat. Ana hátulról fedezett. Közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe kezdett súgni.

-Jól csókolsz.-motyogta, majd kitörte a nyakamat. Picsába.

*Ana szemszöge*

Amikor Dorina élettelenül összecsuklott előttem, rá akartam támadni a fiúra, de gyorsan visszalépett a körbe, így nem tehettem semmit. 

-Dorina, kelj fel.-térdeltem le barátnőmhöz, de mindhiába. Egy ideig még ki lesz ütve. Hallottam, ahogy Lydia újra mormolni kezdi a varázsbűbájt. Kezdett összeállni a kép. Egész héten ez a srác volt iskolában, nem pedig David. Ő csókolta meg Dorinát, ő szakított Allisonnal is. Hülye bunkó. 

-Kezdődhet a játék!-kiáltott fel, majd a vámpírhoz lépett. Lelkiismeret furdalás nélkül tépte ki a szívét. A vérfarkas következett, majd David.

-Ne..-motyogtam, és éreztem, hogy a szememet ellepik a könnyek.-Lydia!-kiabáltam a barátnőmnek, de nem használt. Hiszen meg volt igézve. 

-Ana!-hallottam meg Damon kiabálását. 

-Damon!-kiabáltam vissza. Mellettem termett, és együtt néztük végig, ahogy a srác vigyorogva elvágja David torkát a karmaival. Hangosan felsírtam, Damon pedig próbált megtartani, hogy ne essek össze. 

Part 28. Weird things happened

-4 hónappal később-

Hétfő reggel van. A diákok és a tanárok is be vannak zsongva, hiszen nemsoká jön a tavasz, azzal együtt pedig a tavaszindító bál.
-Van már partnered?-jött mellém Stiles mosolyogva, miközben a szekrényemet túrtam a matek könyvem után kutatva.
-Hmm, nincs.-mosolyogtam rá.
-Már van.-mondta, majd megcsókolt.
-Ki mondta hogy igent mondok?-nevettem fel, majd átöleltem és bementünk az osztályterembe.
-Sziasztok.-mosolyogtam a többiekre. A létszám hiánytalanul megvolt, illetve egy ember hiányzott csak. David.
-Al, hol a pasid?-kérdeztem tőle mosolyogva, miközben Stiles a derekam köré fonta a karjait.
-Nem tudom, ma reggel is S.O.S.-ben kellett Lydiát hívnom, mert nem jött értem. Remélem nincs gond.-vágott szomorú arcot, de pár perc múlva a tanárral együtt lépett be a mi elveszett báránykánk.
-Hé!-bokszoltam bele óvatosan.-Hol voltál?-kérdeztem.
-Öhm, bealudtam.-mondta, de olyan más volt. Kicsit "nagyobbnak" is tűnt, mint általában. Egy magasak voltunk, most pedig vagy 5 cm-el magasabb volt nálam. Egész órán figyeltem, de semmi változást nem fedeztem fel rajta ezen kívül. Szünetben Allison rögtön az ölébe ült, ő pedig a hosszú smár helyett csak egy szájára adott egy puszit.

-Nem tudom mi van vele. Annyira furán viselkedik.-hívott be órák után Allison a wc-be.
-Ja, én is figyeltem egész nap. Talán valami történt az otthoniakkal, nyugodj meg biztos minden oké. Megyek és beszélek vele.-léptem ki a mosdóból. Reméltem, hogy David valahol itt van még, hiszen vége volt az óráinknak, de szerencsére megtaláltam őt a parkolóban.
-Szia David, mizu?-kérdeztem tőle mosolyogva, ő pedig lassan megfordult.
-Heló. Minden rendben, miért?-kérdezte.
-Hmm, mondjuk mert nem másztál le a csajod torkán egyszer se?-nevettem fel.-Na de tényleg, történt valami amiről nem tudok?-kérdeztem, de ő csak a kulcsaival babrált.
-Kicsit összevesztem tegnap anyáékkal, de semmi vész, majd megoldom. Allison?-kérdezte, bár a hangjában egy cseppnyi érdeklődést nem véltem felfedezni.
-Öhm, szerintem hazament Lyds-el.-motyogtam.
-Okés, akkor majd felhívom. Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsijába és elhajtott. Egy ideig furán néztem utána, majd vállat rántva a kocsimhoz mentem és hazafurikáztam. Amikor hazaértem rögtön felhívtam Allisont.
-Szia. Na mit tudtál meg?-kérdezte.
-Hát nem tudok sok jóval szolgálni. Annyit mondott hogy összeveszett a szüleivel, de szerintem ennél többről van szó.-mondtam kételkedve.
-Hát oké, rendben. Majd meglátjuk.-sóhajtott fel halkan.
-Otthon vagy?-kérdeztem, miközben kimásztam az ablakomon és a megszokott úton kezdtem el rohanni hozzájuk.
-Ahha, nem rég értem haza.
-Okés, nyisd ki az ablakod.-mondtam. Mire odaértem hozzájuk, már nyitva volt az ablaka szóval nem volt más dolgom csak beugrani rajta.
-Szia! Gyere ide.-öleltem magamhoz szorosan.
-Nincs bajom amúgy, csak furcsállom.
-Hívott már? Nekem azt mondta hogy majd felhív téged.
-Nem hívott még.-mondta, majd elgondolkozott. A szíve gyorsabban kezdett verni, majd ijedt szemekkel nézett rám.
-Mi van ha megcsal?-kérdezte.
-Jajj Allison ezt most felejtsd el. Ismerem Davidet, gyerek kora óta. Biztos hogy nem csal meg, ne izgulj emiatt.-mosolyogtam rá. Szinte hallottam ahogy leesik a kő a szívéről.
-Van kedved filmezni?-kérdeztem tőle, miközben az ágyára huppantam.
-Ahha. Valami vígjátékot nézzünk, légyszi.-motyogta. A film után egyedül hagytam Allisont, majd otthon megtanultam és pihentem. Stiles ma nem jött át, ami miatt kicsit szomorú voltam, így magányosan töltöttem az estét.

Másnap reggel, meglepetésemre Stiles jött értem, pedig nem is volt megbeszélve. Amint kiléptem az utcára szorosan magához ölelt majd megcsókolt.
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Neked is, babe.-mondta, majd kinyitotta az ajtót, hogy beülhessek.
-Mi ez a nagy lovagiasság?-kérdeztem, ahogy bepattant mellém.
-A hétvégén elakarlak vinni valahová, szóval, ne tervezz semmit.
-Okés, nem tervezek.-mosolyodtam el, és hagytam hogy a combomra csúsztassa a kezét.
-Stiles, épp vezetsz a suliba.-mondtam, majd összekulcsoltam a kezünket. Rég nem voltunk már együtt, szóval ma tuti nála alszom. Amint leparkoltunk a sulinál, boldogan pattantam ki a kocsiból, nem tudom miért, de már kezdem megszokni a hangulat ingadozásaimat.
-Ana, mizu?-kérdeztem a barátnőmet, aki a szekrényébe pakolászott. Könnyes szemekkel rám pillantott, én pedig meglepődve néztem rá.-Mi történt?-kérdeztem, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Tegnap Damonre támadtak, amíg suliban voltam. Amikor hazaértem, alig élt, épphogy dobogott a szíve.
-Ki tette?-kérdeztem.
-Nem látta. De most ott van vele Stefan, az öccse, szóval nincs egyedül, de annyira kiakasztott.-motyogta.
-Suli után eljövök hozzátok és meglátogatom.-mondtam.-Sajnálom Ana, de minden oké lesz.-karoltam bele, majd bementünk a terembe. David és Allison a terem két különböző sarkában voltak, és tudtam, hogy valami nincs rendben. Sandra, Vani és Lydia Allisont ápolgatták, szóval mi is odamentünk Ana-val.
-Sziasztok. Mi történt?-kérdeztem.
-Ez a pöcs állandóan visszautasít. Nem keresett tegnap, és ma még köszönni se akart.-mondta, én pedig éreztem, hogy egyre dühösebb leszek.
-David beszélhetnénk?-kérdeztem, és meg mielőtt ő vagy Al tiltakozott volna, kirángattam a teremből.
-Tudod, ez kicsit fáj.-motyogta, de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.
-Mondd még is mi a fene bajod van?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs miről beszélsz.-mosolygott rám.
-Fájdalmat okozol Allisonnak, mi van veled? Nem sikerült megoldani az otthoniakat?-váltottam át hirtelen aranyosba, ami miatt fel tudtam volna pofozni magam.
-Rajta vagyok az ügyön, de nem olyan egyszerű.
-Rendben. Csak annyit kérek, hogy ne bántsd Allisont, oké?-kérdeztem, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Köszi, hogy legalább te nem fordulsz el tőlem.
-Ovi óta legjobb barátok vagyunk, szóval ez a te gondod. Én ez miatt nem fogok összeveszni veled, de ha Allisont megbántod, garantáltan letépem a füledet.-fenyegettem meg, de a végén már mindketten nevettünk.
-Allison örülhet, hogy ilyen barátai vannak.-mosolygott rám.-Én pedig majd beszélek vele, ígérem.-mondta. Még becsöngő előtt visszamentünk a terembe.
-Megfenyegettem, ha bánt téged letépem a fülét.-mosolyogtam Allisonra, aki kicsit nevetett rajtam. Legalább már nem szomorú.....annyira.
-Okés, bár még a füle is dögös, szóval ne tépd le neki légyszi.-mondta, mi pedig mindannyian felnevettünk. Amikor belépett a tanárnő, leültem a helyemre, és vártam az óra kezdetét. Egyfolytában éreztem magamon valaki tekintetét, aki nem Stiles volt hiszen ő mögöttem ül és azt teljesen másnak érezném. Ez olyan fura volt. Hátrafordultam Stileshoz, hogy megnézzem mit írt a füzetébe, amikor a szemem összeakadt Davidével. Miért bámul?

Órák után Anaval elmentünk hozzájuk, hogy meglátogathassam Damont.
-Sziasztok!-lépett be hangosan kiabálva Ana.
-Szia.....sztok.-jött elő egy helyes, magas férfi.
-Szia, gondolom te vagy Stefan.-mosolyogtam rá, majd kezet nyújtottam neki.
-Szia, igen. Te pedig?
-Dorina Hunter.-mosolyogtam.-Damon hogy van?-kérdeztem, majd követtem Ana-t fel az emeletre.
-Helo baby!-mondta Ana, majd nyomott egy puszit a szájára.
-Szia Damon.-mosolyogtam, ő pedig integetett.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Sokkal jobban. Annak a gyökérnek keményebben kell próbálkoznia ahhoz, hogy elraboljon.
-Mert el akart rabolni?-kérdeztem.
-Verbénás tűt szúrt belém, majd meg akart kötözni. De ő nem tudta,hogy folyamatosan verbénát szedek.
-Fujj, múltkor Ronald verbénás vért itatott velem, azt hittem belehalok.-mondtam, mire Ana felnevetett.
-Folyamatosan növeljük az adagot, és szinte már immúnissá váltunk rá.
-Hát, köszi, hogy nekem nem segítetek.-mondtam.
-Igen, nekem se.-jelent meg mögöttem Stefan.
-Hát, kezdhetjük.-mosolygott Ana. Lementünk a konyhába, és amíg Ana kitöltött nekünk egy-egy pohár vért, Damon hozott verbénát. Stefannal idegesen egymásra mosolyogtunk, majd vártuk a halálunkat. 

-Jól van. Ez elég gyenge adag.-mondta Damon, majd csepegtetett jó néhány cseppet a vérbe, majd elénk lökte. Óvatosan felemeltem a poharat, majd egy nagyot belekortyoltam. A folyadék végigmarta a torkomat, olyannyira, hogy éreztem ahogy a fájdalomtól előtörnek a fogaim.

-Okés, Dorina nyugalom.-termett mellettem Ana. Lehúztam az egész pohárral, majd felhördültem. 

-Ez borzasztóan fájt.-motyogtam, majd Stefanra néztem aki csakugyan rosszul volt. Halkan felnevettem a fájdalmas arckifejezésén, majd Damonra néztem.

-Sokat kell még tanulnotok, mi ennek már a 4-szeresét isszuk szinte.-ölelte át Damon Ana-t, majd megcsókolta.

-Én azért büszke vagyok magunkra.-nevettem fel, majd lepacsiztam Stefannal. Még egy kicsit maradtam beszélgetni, majd hazamentem. A Jeep a házam előtt parkolt, benne Stilessal és Lydiával.

-Sziasztok!-mosolyogtam, majd amikor megláttam, hogy Lydiának könnyes a szeme, azonnal magamhoz öleltem.

-Mi a baj?-tátogtam Stilesnak, de csak megrántotta a vállát. Bekísértem őket a házba, majd leültettem Lydiát az ágyamra. 

-Lydia, elmondod mi történt?-simogattam a hátát, miközben zsepikkel tömtem.

-A nagyim....meghalt.-mondta zokogva.

-Úr isten. Sajnálom, Lydia.-mondtam, majd megöleltem. 

-És tudjátok mi volt a legrosszabb? Tudtam, éreztem hogy ez lesz.-mondta sírva. 

-Lydia, mi itt leszünk neked, mindig.-mosolyogtam rá. 

-Tudom, és köszönöm.-mondta, majd felállt az ágyról.-Haza kéne mennem, anya nagyon ki van borulva.-mondta.
-Jól van, Vigyázz magadra!-nyomtam egy puszit a hajába majd kikísértem a kapuhoz. Stiles hazavitte, majd visszajött hozzám. 

-Szegény Lyds. Gondolom mennyire rossz lehet most neki.-mondtam, miközben a mellkasára helyeztem a fejem.

-Igen, de hagynunk kell gyászolni.-mondta. 

-Itt alszol?-pillantottam fel rá, ő pedig nyomott egy csókot a számra.

-Ha szeretnéd, persze.-mondta. Felmásztam, hogy az ölébe ülhessek, majd megcsókoltam. Kigomboltam a nadrágját, és elmosolyodtam amikor hallottam hogy emelkedik a szívverése. 

-Szeretlek.-húzódtam el egy pillanatra, majd levettem a pólóját.

-Én is szeretlek.-motyogta, majd levette a blúzomat, és egy isteni délutánon voltunk túl.

Part 27. Game over, A!

-Meglepődtél, szépségem?-mosolygott rám Erica. Együtt nőttünk fel, óvodától középiskoláig mindennap együtt voltunk szinte. Amint felkerültünk a gimibe, akkor távolodtunk el egymástól, de nem értettem mi oka van kínozni minket.
-Hogy tehetted ezt? Kiskorunk óta barátok vagyunk.-mondtam könnyes szemekkel.
-Voltunk. Addig, amíg el nem tiportatok, meg nem aláztatok és ki nem közösítettetek.-mondta, én pedig értetlenül néztem rá.-Nem emlékszel ugye? Akárhányszor volt eddig pompomlány szavazás sose választottatok be a csapatba. Tavaly a diákönkormányzati címet is elhappoltad tőlem. És ne kelljen arról a bálról beszélnem.-mondta már ő is félig sírva.

*2014. Halloweeni bál, 9. Osztály*

-Lányok, majd találkozunk a bálon.-mosolygott ránk Erica, majd bepattant az apja mellé, és elment. Én, Vani és Lydia nálam készülődtünk, és apámmal vitettük el magunkat a helyszínre. A bálterem elég ijesztőre sikeredett, mindenhol töklámpás és csontvázak. Füstölgő puncs volt az asztalokon és denevéres muffinok.
-Lányok ez nagyon király. Hol van Erica?-kérdeztem, majd pár perc után meg is találtuk az említett személyt.
-Fuu, az egyik srác elhívott 11re a ház zárt szegletébe. Elmenjek vele?-kérdezte, én pedig mosolyogva bólogattam.
-Persze! Még a végén bepasizol-öleltem meg. A buli nagyon jó volt, majd Erica pár perccel 11 óra előtt lelépett. Még negyed óra sem telt el, amikor megcsörrent a telefonom, de csak SMS volt.
"SEGÍTSETEK EZ EGY PSZICHOPATA"-Erica írta. A lányokkal azonnal a keresésére indultunk.
-Erica. Ericaaa!-kiabáltunk, de sehol semmi. Pár perc bolyongás után megtaláltuk őt, vér vette körül és a ruhája maradványai.
-Úristen, tűnjünk innen.-mondtam. Gondoltam, hogy a gyilkosa még mindig itt van, épp ezért akartam lelépni. Azt hittük, halott volt. Másnap persze amikor megtudtuk hogy életben van, meglátogattuk a kórházban. Infúzióra volt kötve, és a karja be volt fáslizva. Könnyen sérült, viszont sok vért vesztett.
-Sajnálom ami veled történt. Nem kellett volna engednünk egyedül találkozni vele.-motyogtam.
-Igen, máskor sokkal óvatosabbnak kell lennünk.-mondta Lydia is.
-Semmi baj lányok. Bocsánat kérés elfogadva.-mosolygott ránk.

-Sose bocsájtottál meg nekünk, igaz?-kérdeztem sírva, szinte zokogva már.
-Ott hagytatok engem vérben úszva, csak mert féltettétek a bőrötöket. Azt hittétek meghaltam. Pedig minden szót hallottam. Már akkor cserben hagytatok.-mondta. Mielőtt bármit reagálhattam volna, Scott hangosan felüvöltött. Az Erica körül lévő hegyikőris egyre hatástalanabbnak bizonyult, majd Scott szeme vörösen kezdett izzani.
-Ezt nem hiszem el.-motyogta A. A következő pillanatban pedig Scott áttört a láthatatlan falon, így bennt volt Ericával a körben.
-Vége a játéknak, Erica!-morgott rá Scott.
-Igen, tudom.-motyogta Erica sejtelmesen.
-Scott, ne!-mondtam hangosan.
-Srácok, a vámpír lelépett.-szaladt oda Sandra, majd a következő pillanatban meghallottuk Lydia sikolyát. Ana-t felkarolva rohantunk le hozzájuk, és végig kellett néznem, ahogy a vámpír Stiles torkának ugrik. Teljes erőmből nekirontottam, és hagytam, hogy betörje a falat, majd kitörtem a nyakát.
-Stiles!-mentem oda hozzá, majd adtam neki a véremből, hiszen fuldoklott már. Miután megitta, megcsókoltam és szorosan magamhoz öleltem.
-Jól vagyok, nincs gond.-motyogta a vállamba, én pedig felkaroltam, és már együtt mentünk vissza A-hoz.
-Erica!-léptem be, de már nem volt a szobában senki. Az ablak tárva nyitva volt. Kívülről emberek sikoltozását hallottuk. Az ablakon kinézve láttam, hogy Erica a földön fekve terül el.
-Úristen.-hátráltam pár lépést, amíg az ágynak nem ütköztem. Lydia és Vani szorosan magukhoz öleltek, belőlem pedig kitört a sírás. Hiába kínzott minket hónapokig, mégis csak a legjobb barátnőm volt valaha.
-Gyere, menjünk.-karolta át a derekamat Stiles, majd hazafurikáztunk a Jeep-el.