Part 51. Mission impossible

 *Két hónappal később*

-Dorina, el fogunk késni!-hallottam lentről Theo hangját. Szegény már fél órája rám vár, mert alig bírtam elkészülni. Vetettem egy utolsó pillantást magamra a tükörben, majd lassan elindultam lefelé a lépcsőn.
-Azta kurva. Gyönyörű vagy.-motyogta Theo, én pedig elpirulva mosolyogtam.
-Neked is jól áll a zakó.-léptem hozzá közelebb, majd megcsókoltam.
-A többiek már ott vannak, menjünk.-fogta meg a kezem, majd kivezetett a telepjáróhoz és elindultunk a sulibálra.
Az utóbbi két hónapban eléggé megváltoztak a dolgok. Theot elfogadták a többiek, sőt Scott eléggé ki is jön vele, amit Stiles annyira nem díjaz. David és Allison szakítottak, de sikerült túllépni egymáson és barátok maradtak. Sőt, annyira túlléptek egymáson, hogy Scott és Allison már egy párt alkotnak, David és Aria pedig ma lesznek túl a 4. randijukon. Liam és Hayden szintén összejöttek, most már hivatalosan. Szóval minden a legnagyobb rendben, persze A még zaklat minket, de se az ellenszerrel, se mással nem okozott még kárt bennünk. Reméljük nem is fog, bár én úgy gondolom ha akart volna már megtette volna.
-Megérkeztünk.-éreztem meg egy kezet az enyémen. Elmosolyodtam, majd Theora pillantottam, akinek szemei sárgán csillogtak.
-Telihold van!-kacsintott rám, majd megcsókolt. Kipattantam a kocsiból, majd megfogtam Theo kezét, ahogy odasétált mellém. Ahogy bementünk a suliba, a lányok rögtön körülrajongtak.
-Jajj de csini vagy!-mosolyodott el Ana.
-Hát te meg se szólalj! Úristen!-néztem végig mindannyiukon.-Annyira csinosak vagytok!-ujjongtam, majd követtem őket a tornaterembe. Az udvaron pár diák cigizett, beszélgetett, de figyelmen kívül hagytuk őket. Ahogy beléptünk, eltátottam a számat. Fantasztikus volt a bálterem, mint mindig. 

-Dorina!-rohant hozzám loholva David.-Emlékszel arra a nőre, akit megöltem az nap este?-kérdezte.

*2 hónappal ezelőtt*

-Köszönöm, hogy eljössz velem!-motyogta David. Az előtt a ház előtt álltunk, ahol David tegnap megölte azt az ártatlan nőt. 

-Nincs mit. Menjünk.-mondtam, majd az ajtóhoz mentem és könnyedén átléptem rajta.

-Öhm...pontosan mit is keresünk?-néztem végig a lakáson. Ahogy David is belépett, elakadt a szava.

-Hol van a teste? És a vér? Az a rengeteg vér????-kérdezte halálra rémült arccal. 

"Rossz kicsi farkas elszabadult az éjjel. Még hogy nekem kell feltakarítanom utánad....jössz egyel kicsi farkas. -A"

-Tűnjünk el innen.-motyogtam, majd visszaszaladtunk a kocsimhoz és a házamhoz hajtottunk.

-Miért segített nekem -A?-kérdezte David.

-Fogalmam sincs, de nem jelenthet sok jót.-mondtam, miközben minél hamarabb otthon akartam tudni magunkat. Biztonságban. 

****

-Mi van vele?

-Itt van a bálban. És állítólag boszorkány volt.

-Boszorkány?-kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél.

-Igen.-tolta a képembe a telefonját.
"Hogy ebben a városban senki sem maradhat halott! Ideje törleszteni. -A"
-David ugyan már. Halott.-motyogtam.
-Halii!-jelent meg mosolyogva Aria, majd magával rángatta Davidet a táncparkettre. Rájuk mosolyodtam, majd körbenéztem Theot keresve, amikor megrezzent a telefonom.
"Csak egyetlen út van, hogy megvédd apucit. Táncolj Stilessal ma este. -A" állt az SMS-ben, és egy kép egy újságcikkről, miszerint apáékat sikkasztással gyanúsítják. 

-Úristen.-kaptam a szám elé a kezem.

-Minden rendben?-kérdezte a hátam mögül Theo. 

-Persze. Nem láttad Stilest?

-De, ott van. De mi a gond?-kérdezte. Ekkor újra megcsörrent a mobilom.

"Ha köpsz, én is köpök. Figyelmeztetlek, ribanc! -A"

-A az?-kérdezte aggódóan Theo.

-Nem, csak anya. Mennem kell.-motyogtam szégyenkezve, majd elrohantam Stilest megkeresni. 

-Szia!-köszöntem neki mosolyogva.

-Helló!-mosolyodott el halványan.

-Táncolunk?

-Hol van Theo?-kérdezte.

-Ő nem akar táncolni. Kérlek.-könyörögtem.

-Öhm, okés.-mondta. Karon ragadtam, majd a parkettre mentünk és lassúzni kezdtünk. Így ment ez egész este. A többiek furcsán néztek ránk, Theo dühös volt, Stiles pedig zavarban volt és egyfolytában szabadulni akart.

-Hoznál nekem puncsot?-kérdeztem, amikor újból megcsörrent a telóm.

-Persze.-nézett rám furcsán, majd sietve magamra hagyott. 

"Az utolsó táncot is az ex érdemli. A mostani áldozat mint látom eléggé kiborult. ;) Csókollak: -A"

-Hülye kurva.-motyogtam. 

-Tessék.-jött vissza Stiles.-Nem akarsz Theoval táncolni?

-Nem. Kérlek még ezt az utolsó számot.-mondtam, majd feszengve megfogtam a kezét és táncolni kezdtünk. 

Az este után Theoval csendesen mentünk a kocsihoz, és egész úton nem szólt hozzám. 

-Nem jössz be?-kérdeztem, ahogy megálltunk a házamnál.

-Miért nem Stilest hívod?-kérdezte cinikusan. 

-Mert te vagy a szerelmem.

-Ma este nem úgy láttam.

-Nem mondhatom el, mi történt.-motyogtam, majd kiszálltam a kocsiból. Alig bírtam visszatartani a könnyeimet, amikor Theo is kiszállt a kocsiból és utánam szaladt.

 -Nekem mindent elmondhatsz!-simított végig az arcomon.

-Nem. Ezt nem.-motyogtam, majd éreztem hogy végig gurul egy könnycsepp az arcomon. Szipogva matatni kezdtem a zárban, majd ahogy beléptünk, levágtam magam a kanapéra.

-Szerelmem, kérlek.

-Nem lehet, Theo.

-Hol a mobilod? Azóta viselkedsz így amióta anyud SMS-t írt.-mondta. 

-Nem az az oka!-mondtam, de késő volt. Kivette a telefonom a nesszeszeremből, és megnézte az üzeneteket. Még mielőtt bármit mondhatott volna, kikaptam a kezéből a mobilt és sírva a kanapéra roskadtam. 

-Sajnálom. Nem akartam rosszat.-ült le mellém, majd szorosan átölelt. 

"Figyelmeztettelek. -A" 

Az SMS után szinte rögtön hívott anya.

-Igen?-vettem fel, próbáltam elrejteni a sírásom.

-Apádat előzetesbe helyezték!-zokogott anya a telefonba.

-Úristen. Azonnal odarepülök!

-Nem, kicsim megoldjuk.

-Van bizonyítékom hogy apa ártatlan! A legközelebbi géppel odamegyek!

-Rendben. Kimegyek érted majd a reptérre. Hívj, hogy mikor érkezel.-motyogta, majd megszakadt a vonal. Felrohantam a szobámba, majd a bőröndömet elővéve pakolni kezdtem pár napra való ruhát.

-Egyedül mész? Nem szívesen engedlek.

-Ha nem jössz velem, akkor igen.-motyogtam, majd levettem a ruhám és valami kényelmesebbet vettem fel helyette, amiben utazhatok is.-Néznél nekem repülőt? New yorkba.-kérdeztem, majd sietve bementem a fürdőbe és lemostam a sminkem. 

-A legkorábbi gép 1 óra múlva indul. Lefoglaltam 2 jegyet, David elkísér.

-Mi? Miért rángattad ebbe bele?

-Ő akart jönni. A küldetése New Yorkkal kapcsolatos, vagy mi. És amúgy se hagyom hogy bajod essen.

-Gyere velem te.-mondtam könnyezve.

-Én nem mehetek. Nem is ismer a családod. És a falkát se hagyhatom itt. Pár nap múlva találkozunk.-ölelt szorosan magához, majd jó hosszan megcsókolt. A csöngő hangos hangjára felkaptam a cuccomat és leszaladtam a lépcsőn.

-Szia! Mehetünk?-kérdezte David.

-Persze. Elviszlek titeket.-motyogta Theo a hátam mögül. A 2 bőröndöt betettük a csomagtartóba, majd gyorsan kifurikáztunk a reptérre. A becsekkolás után még volt 15 perc a felszállásig, szóval még tudtam Theoval lenni. 

-Azonnal hívj ha leszálltatok. Vigyázz magadra, hercegnőm.-nyomott egy puszit a fejemre, majd hosszasan megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamnál húzott magához még jobban közelebb. 

-A New Yorki repülő 10 perc múlva felszáll! Kérjük utasainkat, foglalják el helyeiket.

-Mennünk kell. Majd beszélj a többiekkel és vigyázz magadra!-öleltem meg még egyszer.

-Oké. Ti is vigyázzatok magatokra. Szeretlek.-mondta mélyen a szemembe nézve.

-Szeretlek.-motyogtam vissza, majd utoljára megcsókoltam és elengedtem.

-Végre.-forgatta meg a szemét mosolyogva David.-Akármennyire haragszom rá, édesek vagytok együtt.

-Köszi!-mosolyodtam el halványan, majd elfoglaltuk a helyünket a gépen.
-El kell mondanom valamit.-motyogta, ahogy felszálltunk.
-Hallgatlak.-néztem rá.
-Az a küldetésem, hogy apád ellen tanúskodjak.-mondta szomorúan.
-Mi?-kérdeztem kicsit hangosabban, ezért kaptam pár csúnya nézést.-Ugye nem fogod megtenni?
-Nem..nem tudom. Ha nem teszem meg börtönbe kerülhetek. Vagy elátkoz pár boszorkány.
-Ha nem teszed meg apám megmenekül. Őt nem tudom úgy megvédeni, mint téged.
-És mi lenne ha ellene tanúskodnék, amíg a tárgyalás van, majd a végső ítélet előtt megigéznéd a bírót. Vagy még a tárgyalás előtt.
-És ha nem jön be? Vagy -A alkot valamit?
-Kitalálunk valamit.-motyogta. Sóhajtva lehunytam a szemem és próbáltam aludni kicsit.

Part 50. Naughty Kids

Odasétáltam Davidékhez, akiken már eléggé látszott a hold hatása, így nem egy átlagos baráti beszélgetésre számítottam.
-Hogy vagytok?-kérdeztem nyugodtan.
-Szerinted? Össze vagyok zárva a pasiddal aki nemrég megölt, ráadásul jön a korcs falkája is.-mondta morogva David, majd aranyan kezdett el csillogni a szeme.
-Öhm, oksi.-nevettem fel, majd inkább magukra hagytam őket.
-Aria, segítesz?-kérdezte Theo, a láncokkal a kezében. Ők ketten kimentek leláncolni Tracyéket, mi pedig Ana kivételével bementünk a nappaliba. Ana elvállalta, hogy lenn marad a fiúkkal és őrzi őket. Beszélgetni kezdtünk, de amikor Theo és Aria bejöttek, nagyjából mindenki elhalkult. Eléggé nyomottá vált a hangulat, de hamarosan feloldódott mindenki a Theo-utálatot félretéve. 
-Le megyek ellenőrizni Davidéket.-motyogtam, majd elhagytam a szobát. A folyosón síri csend volt, amíg David és Liam ki nem törtek a szobából, engem félrelökve. Berohantam a szobába, de Anát a földön fekve találtam. Megrezzent a telefonom, és a kijelzőn a következő felirat jelent meg.
"Jól jönne most egy vadász, mi? -A"
Felkaroltam Anat, majd felmentem vele a nappaliba, de már nem volt ott senki. Lefektettem a kanapéra, majd kirontottam az udvarra, de csak Damont és a többieket találtam, Davidék és Theo falkája sehol.
-Mi történt?-rohantam a szerelmemhez, majd megöleltem.

-Nem tudom. Valahogy elszabadultak.-rázta a fejét értetlenül Scott. 

-Meg kell keresnünk őket, még mielőtt valakit bántanának.-szaladt a kocsijukhoz Sandra és Derek. Szétváltunk, Damon itthon maradt Anaval, Lydiával és Vanival. Stiles Scottal ment, Aria és én pedig Theoval. 

-Merre?-kérdeztem. Mindhárman próbáltunk szagot fogni, de elég nehéz volt, hiszen jelen esetben 6 embert keresünk. 

-Josh és Hayden szagát érzem!-mondta, majd gyorsított. Meg is találtuk őket az egyik parkban, de szerencsére már nem voltak emberek.
-Josh!-mordult fel Theo, mire mindkét bóklászó engedelmesen odarohant hozzá. Elismerően pislogtam rá, majd visszaültünk a kocsiba. A srácok meg se mertek szólalni, gondolom így hallgatnak az alfájukra. Én se és Aria se nagyon mertünk megszólalni, nem akartuk fokozni a feszültséget, Theo így is kicsit ki volt akadva. Visszamentünk a srácokhoz, de még csak Tracy volt ott, meg most már Josh és Hayden.
-Mi történt?-mentem a földön elterülő Scotthoz.
-Tracy nem is vérfarkas. Kanima.-motyogta Stiles. Én is és Theo is meglepetten pislantottunk a lányra, aki most már valamivel nyugodtabban ült a láncok alatt.
-Hol van David, Liam és Corey?-kérdezte az éppen feléledő Ana.
-Jó lenne tudni.-sóhajtottam.-Vissza kéne mennünk még keresni őket.-motyogtam.
-Jó ötlet!-motyogta Scott, de még mindig mozdulatlanul feküdt. Most Ana is velünk tartott, de most a városba mentünk, tétlenül bolyongva, hiszen a szél minden szagmintát eltüntetett. Egyszer csak meghallottunk egy sikítást, ami egy közelben lévő házból jött. Theo rögtön odahajtott, és akkor láttuk, hogy nyitva az ajtó. Kipattantam a kocsiból, majd beszaladtam volna de a láthatatlan fal visszalökött.
-Picsába!-kiabáltam. Egyikünk se tud bemenni.
-Had próbáljam meg.-mondta Theo. Ő sem járt sikerrel, pedig félig vérfarkas, ezért csak annyit tehetett, hogy farkasként morogva hívja Davidet. Pár másodperc múlva ő megjelent az ajtóban, véres kezekkel. Elborzadva kaptam a szám elé, amikor David Theora támadt. Persze a lányokkal azonnal lerángattuk róla, és megpróbáltuk lefogni, de rajtam is ejtett pár sebet a karmaival.
-David, elég lesz!-kiabáltam rá. Egy pillanatra megállt a hadonászásban, majd rám pislantott.
-Allison!-mordult fel, majd szaladni kezdett. Ana és Aria utána szaladtak, mi pedig Theoval beültünk a kocsiba és miközben a sebeimet figyeltem, betárcsáztam Allison számát.
-Vedd már fel.-morogtam.-Ahh hála istennek!-motyogtam, amikor felvette.
-Mi a probléma?-kérdezte.
-Vagy zárkózz be, vagy keresd meg a nyílkészleted, David épp dühöngő farkas üzemmódban a házatok felé tart. Ana és Aria utána mentek, de nem biztos hogy megbírják állítani. Minket is megsebzett.-mondtam a mellkasomra nézve, de már begyógyult a sebem, csak a ruhám volt tiszta vér.
-Úristen. Öhm, okés. Itt van a nyilam, de akkor leteszem. Hívlak, hogyha történik valami.
-Okés. Vigyázz magadra.-motyogtam.
-Meg kéne néznünk, hogy be tudunk-e menni a házba.-mondta hirtelen Theo, majd ki is pattant a kocsiból.
-Hogy tudnánk már?-szálltam ki én is.
-Ha David megölte a tulajdonost, be tudunk menni.-nézett mélyen a szemembe. Lenyeltem a torkomban levő gombócot és Theo kezét szorosan megfogva mentem az ajtó felé. A lábamat közelítettem a küszöbhöz, és sajnos könnyedén átléptem azt. Theo halkan felsóhajtott, majd szorosan magához ölelt, hiszen látta rajtam, hogy mennyire megviselt ez az egész.
-Gyere, menjünk el Allisonékhoz.-mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra és kinyitotta nekem a kocsiajtót. Bepattantam, majd megvártam hogy ő is beszálljon mellém, mielőtt megszólaltam.
-Csak így hagyjuk itt?
-Igen. Ha elvisszük találhatnak nyomokat. Nem kell még a rendőrség is a nyakunkba.-mondta érzelemmentesen, ami miatt kicsit haragudtam is rá. Pár perc múlva már Allisonék felhajtóján voltunk, de síri csend volt.
"Minden okés. Davidet leütöttük és visszahoztunk Sandráékhoz. Már csak Liam és Corey nincs meg. -Aria"
-Davidet elintézték. Liam és Corey sehol.-sóhajtottam fel, majd felásítottam.
-Aludnod kéne.
-Dehogyis, menjünk, keressük tovább őket.-mondtam, majd írtam Allisonnak egy SMS-t, hogy nem kell félnie, kiiktattuk Davidet.
"Szegény kicsi Corey. Tudjátok, mit kérek cserébe, ribancok. -A"
-Mi az?-kérdezte Theo a megrökönyödött arcomat látva.
-Coreyért cserébe A-nek kell az ellenszer.-motyogtam, mire Theonál elszakadt a cérna, de hálistennek nem balhézott, csak magában duzzogott és gyorsan hajtott, ami még a normális idegbaj határain belül van. Mire visszaértünk a többiekhez, már furcsamód Liam is ott volt, kikötözve a többiekkel.
-Mit fogunk most tenni?-kérdezte Ana az SMS-re gondolva.
-Gondolom, titeket nem érdekel annyira Corey sorsa. De ha Liammel vagy Daviddel lenne ugyanez, én segítenék. Szóval, tegyétek félre azt, hogy engem utáltok, és segítsetek, srácok.-mondta Theo. Stiles csak mormogott valamit az orra alatt, de Scott az egész falka nevében segítő kezet nyújtott. Beültünk a kocsiba és közösen Anáék házához mentünk.

-Srácok!-suttogtam, ahogy kiszálltam a kocsiból.-Van itt valaki.

Halkan közeledtünk a házhoz, majd Ana berúgta az ajtót. A nappaliból az a szokásos édes illat vándorolt az orrunk felé, aminek nehezen tudok még mindig ellenállni. Lassan beljebb sétáltunk, felkészülve a támadásra. Ana és Damon elmentek az ellenszerért, hogy megvan-e még egyáltalán, mi pedig lassan tovább haladtunk a fal felé. A falra felszúrt ember felemelte a fejét és akkor láttuk meg, hogy Corey az. Theo és Scott odaszaladtak hozzá, hogy levegyék onnan, de én csak a falra írt szövegre koncentráltam. 

"Csere bere fogadom. -A"
-A elvitte az ellenszert!-motyogtam.
-A elvitte az ellenszert!-rohant vissza hozzánk Ana, Damonnel a háta mögött.
-Tudjuk. De visszakaptuk Coreyt.-mondta Scott.
-És most mi lesz? Hagyjuk, hogy valamelyikünknek beadja, vagy mi?-kérdezi Ana dühöngve.
-Nem, persze hogy nem. De nyitva kell tartani a szemünket.-motyogta Theo, majd magához ölelt.
-Haza akarok menni!-motyogtam, és éreztem, hogy kezd kijönni rajtam az álmosság miatt kialakult hiszti, így jobb lesz, ha minél hamarabb indulunk.
-Mehetünk, baby.-morogta, majd nyomott az arcomra egy puszit. Aria is nálunk alszik ma, hiszen fél egyedül, bár ha ő megkapja az ellenszert, szerintem nem lesz sok baja. Hiszen egy eredetit nem lehet visszaváltoztatni.
-Hol zuhanyozhatok le?-kérdezte Aria, én pedig a kezébe nyomtam egy törölközőt és bevezettem a fürdőmbe.
-Gyere ide, ma még nem is csókolhattalak meg.-morogta Theo majd kitárta a karjait, én pedig mosolyogva odaszökdécseltem hozzá és hosszasan megcsókoltam.-Hmm, hiányzott ez már.-fonta szorosan körém izmos karjait, én pedig fáradtan a mellkasára hajtottam a fejem.
-Félek, Theo.
-Miért, gyönyörűm? Mellettem biztonságban vagy.-emelte fel a fejem hogy a szemembe nézhessen.
-Ha -A beadja nekem az ellenszert, elveszítelek. Nem csak téged hanem az összes barátomat.
-Nem fogsz meghalni.
-De idővel igen! És nem akarom.-biggyesztettem le a számat.
-Megvédelek, ígérem. A-nek esélyese lesz, hogy kárt tegyen benned.-húzott magához, én pedig halkan felsóhajtottam.
-És ha neked adja be?-kérdeztem ijedten, mert bár szerintem nem lesz bajuk, nem tudhatom biztosra.
-Mi nem fogunk visszaváltozni. Eredetiek vagyunk.-mosolygott rám.
-Jajj de jó!-sóhajtottam fel, és éreztem, ahogy leesik a kő a szívemről.
-Mehet valaki!-lépett ki mosolyogva Aria a fürdőből, így kipattantam Theo öléből és gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam. Amikor végeztem és kimentem a szobámba, muszáj voltam elnevetni magam. A két Raeken egy csomó vérzacskóval maguk körül néztek valami hülye műsort. Olyan aranyosak voltak.
-Theo, mehetsz zuhanyozni.-kaptam fel én is egy zacsival, majd beleittam, mivel nem is ittam szinte egész nap.
-Ugye a bátyám a földön alszik?-kérdezte Aria kuncogva, miután Theo bement a zuhanyzóba.
-Ahha!-nevettem fel, majd lepacsiztam vele. Miközben megágyaztunk neki a földre, elmeséltem Arianak a sztorit, amikor még nem voltunk együtt és ugyan ez történt. Ariaval bekucorodtunk az ágyra, és vártuk, hogy Theo kijöjjön. Amikor megtette, csak megforgatta a szemét, majd rám ugrott, ezzel teljesen palacsintává lapítva engem.
-Nemááár, megfulladok.-motyogtam nevetve.
-Komolyan kiszorítotok?-szállt le rólam, én pedig egy nagyot szippantottam a levegőből.
-Hát, ez van Raeken.-mosolyodtam el, mire durcásan rám nézett, majd nyomott egy csókot a számra. Visszahúztam még egy hosszabb csókra, amikor Aria nyávogását hallottam meg.
-Elég a nyálból, aludjunk.-mondta, majd leoltotta a villanyokat. Kuncogva elengedtem Theot, ő pedig lemászott a helyére, majd megpróbáltunk elaludni.

Part 49. Memories

-Jól vagy?-simította meg Theo az arcom.
-Persze. Én jól. A többieknek volt igazán fájó ez a videó. Én örülök, hogy -A megölt aznap éjjel. Így örökké veled lehetek.-mosolyogtam, majd nyomtam a szájára egy puszit.
-Pontosan.-mosolyodott el ő is, majd ahogy azt eleve elterveztük, kimentünk a garázsba, bár már eléggé sötétedett, szóval vittünk magunkkal elemlámpát. Ahogy feloltottam, kiégett.
-Bassza meg, ebből kifogyott az elem. Hozol egy másikat? A konyhában van a felső polcon.-mondtam. Amíg Theo hozott másik elemet, a telefonommal próbáltam világítani, de nem adott valami sok fényt. Majdnem felbuktam az egyik rossz útban hagyott vödörben, majd felsikítottam, amikor megláttam valami döglöttet a földön.
-Fuuuj.-nyafogtam, de próbáltam nem törődni vele. Amikor végre megtaláltam a dobozokat, amiben a régi játékaim voltak, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Az egyik tetején rögtön egy, az életemet megváltoztató baba volt. Körülbelül 4 éves lehettem, amikor megkaptam a babát. Mentem is vele dicsekedni a kicsi Vaninak és a kicsi Lydiának, akik persze azonnal játszani akartak vele. Én túlságosan féltettem a babám, ezért nem nagyon akartam odaadni nekik, ők pedig velem veszekedtek azon, hogy miért nem adom oda, és egymással, hogy kié legyen először. Már a sírás határán álltunk mindhárman, amikor odajött egy kisfiú, és ő kérte el először a babámat, majd együtt kezdtünk el mind a négyen játszani. És ekkor lett David is a legjobb barátunk.
Pár könnycsepp előbújt a szememből, de csak mosolyogva figyeltem a babát, amikor Theo visszatért.
-Nem találtam elemet, de másik lámpát igen.-mondta, majd felkapcsolta ezzel kisütve a szemem.-Bocsi.-nevetett fel.
-Semmi baj. Képzeld, ennek a babának köszönhetően lettünk legjobb barátok Daviddel.-mutattam fel büszkén.
-Hát, elég rongyos szegény.-nevetett fel.
-Ajj, nem az a lényeg.-dobtam nevetve mellkason a játékkal.
-Tudom.-mosolygott rám, majd nyomott egy csókot a számra és felkapta a mellettem levő dobozok egyikét. Én is becipeltem egy másikat, majd böngészni kezdtem őket. Találtam egy csomó kiskori képet, amik nem tudom miért lettek oda kicipelve. Találtam az elsős szülinapomról is képeket, amin szintén ott volt az én akkori squad-om, és még egy kislány. Erica. Mosolyogva néztem a képet, majd letéptem őt a széléről és kidobtam a kukába.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte meglepődve Theo.
-Mert volt egy közös képem a régi, és már halott A-val.-vontam meg a vállam, mire felnevetett és az ölébe rántott.
-Úgy látom, jó gyermekkorod volt.-mosolygott, miközben a képeket nézegettük.
-Igen. Boldogabb nem is lehetett volna. Vannak emlékeim, nagyon kicsi koromból, de nem sok. Például amikor a kismotorommal szeltem az udvarunkat a "My Little Pony"-t énekelve, vagy amikor Daviddel betapasztottuk sárral a házuk oldalát.-nevettem fel.
-Aranyos kislány voltál.-mosolyodott el.-Nekem nem volt szép gyermekkorom.-rántotta meg a vállát, de láttam rajta hogy kicsit elkenődött.
-Mi történt?-kérdeztem halkan, majd összekulcsoltam a kezeinket.
-Apám sosem törődött velem úgy, mint a fiával, mint egy kisgyerekkel. Kezdetektől fogva csak az érdekelte, hogy én leszek az uralkodó, de nem szeretett sosem. Nem játszott velem, nagyobb koromban állandóan csak tanítgatott engem, és ha valamit nem tudtam, megvert meg ilyenek. Arról ne is beszéljünk, hogy anyámat is verte, és kitagadta a családból Ariat. Nem volt egyáltalán jó ember.
-Sajnálom.-motyogtam, majd nyomtam a homlokára egy puszit.
-Nem gond. 600 éve volt.-nevetett fel.-De most, hogy Aria felbukkant, eszembe juttatta megint, hogy milyen egy köcsög is volt.-motyogta.
-De ő már a múlt. Nem fog téged bántani többé.
-Tudom. Te vagy a jelen, akinek ideje fürdenie és lefeküdnie, mert holnap iskola.
-Megfürdetsz?-haraptam az ajkamba, mire hangosan beszívta a levegőt.
-Nem kéne ezt csinálnod.-markolt a fenekembe.-Ha nem fogom tudni visszafogni magam, a te hibád lesz.
-Vállalom a felelősséget.-motyogtam, majd kiszálltam az öléből, ügyelve hogy végigsimítsak férfiasságán, majd felszaladtam az emeletre. Theo hevesen az ágyra lökött, majd levette rólam a ruhámat. Kuncogva vettem tudomásul, hogy eléggé felizgatta az a kis gesztus az előbb.
-Gyönyörű vagy.-motyogta, majd megcsókolt. Fordítottam a helyzetünkön, hogy én lehessek felül, majd lekaptam a pólóját és a nadrágját is lerángattam róla, majd átestünk egy fantasztikus estén.
-Gyorsan lezuhanyozok!-nyomtam egy puszit a szájára, majd nagy nehezen kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Az előbb történtek miatt éreztem, hogy még mindig piros az arcom, és nem bírom levakarni róla a vigyort. Ez az én bajom, túlságosan is oda vagyok érte.
-Mehetsz!-léptem ki a fürdőből. Mielőtt bement volna, nyomott egy csókot a számra. Gyorsan felkaptam egy pizsit, majd bebújtam az ágyba. Nem bírtam visszafogni az álmosságom, így pár perc múlva már aludtam is.

Reggel Theo vitt el a suliba, mivel a 3 nagy zsákot nem nagyon tudtam volna bevinni.
-Szólok Davidnek, hogy jöjjön ki és segítsen bevinni a cuccokat.-kaptam a telefonomhoz, majd felhívtam az illetőt.-Szia David. Ki tudnál jönni a suli elé? Hoztam 3 zsák cuccot és bár vámpír vagyok, nem bírom bevinni.-nevettem fel.

-Hol a lovagod?-kérdezte szarkasztikusan.

-Ő ugyanúgy néz ki mint te, szóval nem szerencsés. Siess!-tettem le, majd kipattantam a kocsiból. Kivettem a 3 hatalmas zsákot a csomagtartóból, majd ledobtam a földre amíg David megérkezik. 

-Talizunk suli után?-kérdeztem Theot.

-Persze. Jöjjek érted?-kérdezte, miközben átkarolta a derekam.

-Ahha.-mosolyodtam el, majd hosszasan megcsókoltam. 

-Khm.-köhintett David.-Ezek azok?

-Igen.-motyogtam. Vetett Theora egy rosszalló pillantást, majd felkapott két zsákot és elindult. Még nyomtam egy rövid csókot Theo szájára, majd felkaptam a harmadikat. 

-Hé!-motyogtam, amikor nagy nehezen beértem őt.-Nem kéne ilyennek lenned vele. Már megváltozott.

-Te higgy amit akarsz, de megölt engem. Nem fogok jó pofizni vele.

-Nem kértem ezt.-mondtam szomorúan.

-Figyelj!-sóhajtott fel, majd megállt előttem.-Téged imádlak, tudod jól, és tisztelem a döntésedet, csak nem bízok benne, ennyi.-mondta.

-Én is imádlak.-öleltem meg mosolyogva.-Allisonnal minden okés?-kérdeztem, majd letettük az éppen valakivel ordibáló Lydia mellé a zsákokat. 

-Hát, nem annyira, de meglátjuk mi lesz.-húzta el a száját. 

-Mi történt?-kérdeztem meglepődve.-Várj itt egy percet.-mentem oda Lydiához.

-Nem hiszem el, hogy nem tudjátok különválogatni a női és férfi ruhákat!-kiabált még mindig.-Oh, szia Dorina!-mosolyodott el.

-Szia Lyds.-nevettem fel.-Hoztam 3 zsák cuccot.

-Köszönjük adományát a Beacon Hillsi gimnázium nevében.-vette el a zsákokat.

-És mikor kezdődik az adakozás?

-Igazából, nem sértésből, de a tegnapiak miatt nem biztos hogy jó lenne, ha ti osztogatnátok. Én is kiszállnék, ha nem én szerveztem volna.

-Oh. Okés. A többieknek mondtad már?

-Igen. És tényleg bocsi.

-Semmi gond.-mosolyodtam el, majd megöleltem és a terembe mentem. Rögtön Davidet kerestem, de nem volt még benn.

-Ki lettünk rúgva.-dobtam le a padra a táskám.

-Ja, pedig tök jó lógási lehetőség lett volna!-motyogta Sandra, mire felnevettünk.
-Majd máskor, Sandra.-ölelte át a vállát Ana.
-Ma mi lesz akkor?-kérdezte Allison.
-Hát, Scott úgy tervezte hogy nálunk lennének mindketten kikötözve.
-Okés. Menjünk?
-Ha akartok, átjöhettek, és csinálhatunk valamit. Mi már tudjuk kontrollálni magunkat.-mosolyodott el.

 -Én benne vagyok! Végül is péntek van.-mondta Vani is.
-Okés, akkor ezt megbeszéltük.-mondtam, majd leültünk a helyeinkre.

3. szünetre már szinte minden elfogyott, aminek Lydia nagyon örült. Mi is próbáltuk támogatni, vettem két felsőt meg egy kardigánt.
-Azt én hoztam be.-nevetett fel Allison a kardigánra mutatva.
-Hát, a helyedbe én nem dobtam volna ki.-szorítottam magamhoz az anyagdarabot, majd Allisonnal együtt bementünk a tesiöltözőbe.
-Dorina, Allison!-szaladt hozzánk a tanárnő.-Mielőtt átöltöztök, bevinnétek 10 kosárlabdát a terembe?
-Persze, tanárnő!-mondtam. Ledobtuk a cuccunkat, majd bementünk. Felkaptam 3 kosárlabdát, amikor az egyiken megláttam egy feliratot.
"Jé, kitől is kapott ő jóéjt puszit? -A" és egy kép Allisonról és Scottról, ahogy este Allisonék háza előtt csókolóznak.
-Mi az?-jött oda Al, hogy megnézze, de most a szemébe se tudtam nézni. Ledobtam a kosárlabdákat, majd kirontottam a teremből.
-Dorina, várj már!-szaladt utánam.
-Meg csaltad Davidet! Ez volt a baja, és én nem hallgattam meg.
-Figyelj, én...nem tudom hogy magyarázhatnám meg, de hirtelen történt a dolog. És nem tudom megbántam-e.
-De ha így érzel miért nem szakítasz vele?-kiabáltam, mire kijöttek a lányok az öltözőből. Elrohantam a fiú öltözőbe, majd bementem. A sok gyökér között, akik csak 'huh'-ogtak, végre megtaláltam Davidet.
-Tudom, mi történt, és sajnálom, hogy nem hallgattalak meg.-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Semmi baj.
-Lekiabáltam a fejét, szóval...-nevettem fel.
-Ez miatt ti ne vesszetek össze. Én se vesztem össze Scottal...annyira.-motyogta.
-Okés. Béküljetek ki ti is.-mosolyogtam, majd elhagytam a szobát és visszamentem órára.

-Hé, kell még valami?-kérdeztem, miközben ledobtam a nagy zsák láncot, amit hoztam Sandráék pincéjébe.
-Nem, ennyi elég lesz.-nézett furán a kb. 20 méter láncra Scott.
-Mi van? Nem bírnak úgyse nyugton maradni, kell ez.
-Okés!-tette fel védekezőn a kezét, majd elkezdte a srácok kikötözését. Puffogva leültem az egyik székre és vártam hogy kapjak valami feladatot, amikor meghallottam Theo kocsijának brummogását. Kimentem a ház elé, majd mosolyogva figyeltem, ahogy ő és Aria közelednek.

-Hali!-szaladt hozzám Aria mosolyogva, majd megölelt.

-Szia Aria, gyere be!-kiabált Sandra, mire a lány át tudta lépni a küszöböt. 

-Szia!-mosolygott rám Theo, majd nyomott a homlokomra egy puszit.

-Szia!-motyogtam, majd bekiabáltam Sandrának.-Behívnád, kérlek?-kérdeztem.

-Hm, nem tudom jó ötlet-e.-morogta, de én csak megforgattam a szemem.-Gyere be, Theo. A te falkádat az udvaron kötözzük ki.-mondta hanyagul Sandra. 

-Okés. Kell segítség?-ment Scotthoz Theo, én pedig a lányokhoz loholtam.
-Sandra, kérlek ne légy ilyen bunkó vele.
-Tudjuk, min mentél miatta keresztül, szóval kell egy kis idő nekünk, mire elfogadjuk.-mondta mindenki helyett is.
-Tényleg mindannyian így gondoljátok?-kérdeztem, de csak néma hallgatást kaptam válaszul.-Okés. Tudom, hogy csak jót akartok nekem, de azzal tesztek jót ha elfogadjátok.
-Értettük, hercegnő.-nevetett Ana. Szem forgatva elnevettem magam, majd Theora kaptam a fejem, aki bőszen telefonált.
-Josh, ennél pontosabb leírást nem tudok adni a házukhoz. Istenem, hogy mind ilyen hülyék vagytok.-viharzott el mellettem, gondolom ki a kocsihoz. Halkan felnevettem, majd Davidre és Liamre pislantottam. Kíváncsi vagyok, mit hoz az éjszaka.

Part 48. Videos by: Erica

Az ajtóra piros festékkel volt írva a csapatunkból pár lánynak a neve. A betűk a 'LIARS' szót rakták ki.

-Dorina Hunter, Sandra Merrick, Aria Raeken, Ana Shadowmoon és Lydia Martin jöjjön az igazgatói irodába.-hallottuk meg a hangosba. Még egy utolsó ijedt pillantást vetettem a minket bámuló emberekre, majd mindannyian az igazgatóiba mentünk. Mi leültünk a négyszemélyes kanapéra, de Lydia és Ana mellettünk álltak, míg be nem hívtak minket. 

-Jó napot, lányok. Gondolom tudják, miért vannak itt.
-Igen.-mondta Lydia halkan.
-Nem tudjuk, ki festette azt oda.-hazudta Ana. Szinte megbeszélés nélkül biztosak voltunk benne, hogy -A volt.
-Nem maguk voltak?-kérdezte.
-Nem, dehogy!-mondta Aria, majd elővette a telefonját és leírt valamit nekem.
"Nem kéne most elmondani?"
Gondolkoztam pár másodpercig, majd megráztam a fejem. Nem akarom, hogy -A még jobban ránk szálljon. A következő pillanatban viszont Lydia felsikoltott. Védelmezően a fülemre tapasztottam a kezem. Amint abbahagyta, könnyes szemekkel rám pislantott, majd megszólalt.
-Láttam a szüleidet. Ha köpünk, nem minket bánt majd.-motyogta. Ijedten a szám elé kaptam a kezem, majd felhívtam anyát.
-Anya?-szóltam bele, a sírás miatt remegő hangon.
-Szia kislányom! Mi történt?-kérdezte.
-Jól vagytok?-kérdeztem halkan.
-Persze szívem. Megvagyok. Apád tegnap este összeütközött egy béna sofőrrel, de már ő is jól van. Nincs semmi komoly sérülése.-motyogta, de én alig bírtam visszatartani, hogy ne zokogjak.
-Rendben. Nagyon szeretlek titeket.
-Mi is téged. Amint tudunk, haza megyünk.-mondta, a hangjából ítélve mosolyogva. Elbúcsúztunk, majd letettem a telefont.
-Apa tegnap karambolozott.-motyogtam a lányoknak.-De jól van.
-A tette?-kérdezte Sandra.
-Ki más? Hülye ribanc.-motyogta Aria.
-Megteszi valamelyikőtök, hogy hazavisz?-kérdeztem.
-Persze. Gyere, cicám.-ölelte át Ana a vállam, majd kimentünk a kocsijához. A többi lány is haza ment, mi pedig Anával először hozzám mentünk.
-Meg leszel?-kérdezte.
-Persze. Jól vagyok, csak nagyon megijedtem. Az igazgató mit szólt?
-Elfelejtettem vele az egészet. Nincs semmi baj.-ölelt meg.
-Rendben. Köszi, hogy elhoztál.-motyogtam.
-Szívesen. És ne gondolkodj ezen, inkább szedj össze pár holmit az adományozásra.
-Rendben. Szia!-öleltem meg mosolyogva, majd kikísértem. Ahogy becsuktam az ajtót, meghallottam Theo kocsijának a hangját. Pár másodperc múlva belépett az ajtón, majd szorosan magához ölelt.
-Amint Aria hazaért, jöttem hozzád. Elmondod, mi volt?-kérdezte. Leültünk a kanapéra, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.
-A tegnap összeütközött apámmal. Szándékosan.-motyogtam.
-És jól van?-kérdezte.
-Igen, nem lett semmi komoly baja. De lehetett volna.-mondtam sírásra görbülő ajkakkal.
-Ne sírj kérlek. Olyan rossz ezt látni.-motyogta, majd az ölébe húzott.
-Szeretlek.-motyogtam. Halkan felkuncogott, majd nyomott egy puszit a hajamba.
-Én is szeretlek.-mondta, majd felvitt a szobámba. Miután megtörölgettem a szemeim és kifújtam az orrom, a szekrényemhez léptem, és kiválogattam egy fél zsáknyi ruhát, amire már nincs szükségem.
-Holnap lesz adományozás a suliban. Ezek már nem kellenek.-rúgtam arrébb a zsákot.-Kijössz velem a garázsba? Hátha van ott is valami.
-Persze. Csak ne legyél ilyen szomorú.-fogta kezei közé az arcom, majd hosszasan megcsókolt. Azonnal jobb kedvem lett, így leültettem az ágyra, majd az ölébe ülve csókoltam tovább.
-Bocsi srácok, de ezt látnotok kell.-motyogta a hátam mögül Vani. Gyorsan kipattantam Theo öléből, majd követtem Vanit. Az ajtó előtt egy hatalmas doboz terpeszkedett. Azonnal küldtem egy kör SMS-t a lányoknak akik hálistennek perceken belül ott voltak.
-Mi van benne?-kérdezte Ana.
-Szerinted kinyitottam? Mi van ha valakinek a levágott feje van benne?-kérdeztem hisztérikusan. A nagyon rám szállt.
-Jól van, nyugodjunk meg és vigyük be.-motyogta Aria. Miután letettük az asztalra, meghúztam a masnit. A doboz oldalai széthullottak, én pedig nem hittem a szememnek.

A dobozban egy CD volt, rajta a neveinkkel. Felrohantam a laptopomért, majd betettem a lejátszóba és megnyitottam a fájlt. A videón az az éjszaka volt, amikor Erica elrabolta Vanit. Ott álltunk mind a plakát előtt. Anáék pont akkor érkeztek meg, én pedig sírva Stiles mellkasára hajtottam a fejemet. Megmozdult a kamera, majd egy fekete zsákra irányult.
-Úristen!-kaptam a számhoz. Abban feküdt Vani. A következő videó már rólam készült, ahogy alszom a kórházban, majd A a képembe nyomja a párnát. Theo végigsimított a hátamon, majd magához ölelt. Szorosan megfogtam a kezét, és tovább néztem a videót, amin most Derek és a maszkos ember harcoltak, majd miután farkasölővel leterítette Dereket, kikötözte. Aztán bemutatta, hogy hogyan támadott Damonra, majd egy videót arról hogy hogy ütötte el Davidet. A következő videóban Theo feküdt a koporsóban, majd elsötétült a kép.
"A halott lányok nem sikoltanak!" Jelent meg hirtelen, majd egy olyan videó ugrott be, ahol -A bemegy Lydia mamájához, és megöli.
-Ne!-kiáltott fel Lydia, majd sírva összecsuklott. Mindannyian le voltunk sokkolva, hiszen minden egyes videó valamelyikünket bántotta, meg persze mindannyiunknak rossz volt látni mindet.
-Miért küldte el -A Erica videóit?-kérdezte végül Theo.
-Fogalmam sincs. Talán így akart megszabadulni tőle.-motyogtam, majd a lányokkal csináltunk egy nagy ölelést.
-Szeretlek titeket.-mondta halkan Ana.
-Mi is!-mondtuk legtöbben egyszerre. Hihetetlen miken mentünk keresztül, de még itt vagyunk. Hiánytalanul.
-Szerintem szólnunk kéne a srácoknak.-mondta hirtelen Allison.
-Rendben. Hívd fel őket.-motyogtam. Allison kiment telefonálni, mi pedig csendesen gondolkoztunk a látottakon. Pár perc múlva már mindenki az én nappalimban ücsörgött, és a fiúknak mutattuk a videót. A videó után David Allisonhoz, Damon Anahoz, Derek Sandrahoz, Scott és Stiles pedig Vanihoz és Lydiához mentek vigasztalódni.
-Ezek között nincsenek az új -A tettei, ugye?-kérdezte David.
-Nem, nincsenek. Valamiért meg akarta ezt mutatni, vagy megszabadulni tőle. De nem tudjuk, hogy miért kaptuk.
-Jól van. Nyugodjatok meg lányok, okés? Nekünk ideje mennünk. Ja és....holnap este telihold, szóval David és Liam valószínűleg ki lesz kötözve.-mondta Scott, mire halkan felnevettem.
-Nem illik gúnyolódni, alfa.-morogta David, de csak viccből. Sose tudnának nagyon haragudni egymásra, hálistennek.
-Sziasztok!-mondták, majd sorra mindenkit megöleltem és elmentek.

Part 47. Finding someone who loves you back

-Theo, mi történt?-kérdeztem, majd beinvitáltam. Leültettem a kanapéra, majd vártam, hogy mondjon valamit.
-Sajnálok mindent, amit ellened tettem. Sosem akartalak megbántani. Pont ez az, hogy mindent azért tettem, hogy megvédjelek. És nagyon sajnálom, hogy minden úgy jött ki, hogy ellenetek vagyok. Túl sok gonddal jár, ha a közeledben vagyok. Úgy döntöttem, elmegyek. De mielőtt ezt megteszem, szeretném, ha tudnál valamit. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak.-mondta.-Csak ennyit kell mondanod, hogy te is így érzel és maradok.-motyogta. Nem tudtam mit mondani. Teljesen lesokkoltam szavai hallatán. Tényleg azt mondta, hogy szeret engem? Miután nem válaszoltam, felállt és kiment az ajtón. Azonnal észbe kaptam és utána rohantam.
-Theo!-kiabáltam, mielőtt kilépett volna a kapun. Könnyes szemekkel rám nézett, majd egy ici-picit elmosolyodott. Karjaiba vetettem magam és megcsókoltam. 

-Én is szeretlek.-húzódtam el egy másodpercre, majd újra megcsókoltam.
-Menjünk fel.-emelt meg, majd felrohant velem az emeletre és lefektetett az ágyamra. Lerángatta rólam a ruháimat, majd én is róla.
-Theo, csináld már.-nyöszörögtem, ahogy a combom közé nyúlt.
-Azonnal, hercegnő.-motyogta, majd megcsókolt és belém hatolt. Felnyögtem, majd végigkarmoltam a hátán mielőtt belecsókoltam a nyakába és ki is szívtam.
-Baby!-motyogta. Hajába túrtam, majd elmosolyodtam. Annyira tökéletes. Ő is rám vigyorgott, majd hosszasan megcsókolt. Már csak arra eszméltem fel, hogy végig járja a testemet az a kellemes bizsergés, majd Theo kihúzódott belőlem és lefeküdt mellém. Ajkait a homlokomra szorította, majd magához ölelt.
-Sose gondoltam volna, hogy szeretsz engem.
-Én is így voltam ezzel. De aztán beszéltem Ariával, aki rávett hogy valljak be neked mindent.
-Nem bírja befogni a száját.-nevettem fel.
-Nem. De így szeretjük.-mosolyodott el.-Lennél a barátnőm?-kérdezte pár perc múlva. Fölé hajoltam, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek, majd elmosolyodtam.
-Igen, Theo, lennék a barátnőd.-motyogtam. Szélesen elvigyorodott, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is szeretlek.-hajtottam a fejem a mellkasára, majd elaludtunk.

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem, amit azonnal kikapcsoltam. A mellettem szuszogó félistenre pillantottam, akinek a zajtól megremegtek a pillái, de nem ébredt fel. Kibújtam a karjai alól, hogy lezuhanyozhassak és elkészülhessek a sulira. A sminkemet gyorsan összedobtam, majd kisétáltam a fürdőből.
-Jó reggelt, gyönyörűségem.-mosolygott rám.
-Szia!-ültem az ölébe, hogy nyomhassak a szájára egy puszit.
-Elvigyelek a suliba?-mosolygott rám.
-Hát elvihetsz.-mondtam.
-Oké baby. Akkor elkészülök, és elviszlek.-morogta a nyakamba, majd egy kicsit szívott az ott lévő vékony bőrön. Kipattantam az öléből, majd amíg ő elkészült én elővettem a reggelinket. Ahogy lesétált a lépcsőn, azt hittem elájulok.
-Készen állsz?-kérdezte, majd felhajtotta a pohár tartalmát. Miután én is megittam, beültünk Theo terepjárójába és a suli felé vettük az irányt.
-Elmondod a többieknek?-pillantott rám.
-Le se tagadhatnám.-mutattam mosolyogva a nyakamra.
-Rendben. Szeretlek.-mondta. Egyből megdobbant a szívem e szó hallatán, amin kicsit elmosolyodott.
-Én is szeretlek.-mondtam, de ő is hasonlóan reagált, mint én. Nyomtam egy utolsó csókot a szájára, mielőtt kipattantam volna a kocsiból. Kettőt dudálva elhajtott, én pedig a szerelemtől fűtve szeltem a folyosókat.
-Szia!-termett előttem Aria.-Úgy látom a bátyám végre összeszedte a bátorságát.-pillantott a nyakamra, ami miatt elpirultam.
-Igen, mondjuk úgy.
-Összejöttetek?
-Hihetetlen egy nőszemély vagy.-nevettem fel.-De igen. Köszönöm.
-Mától szólíts kerítő nőnek.-kacsintott rám, majd a szekrényemhez kísért. Pár perc múlva megjelent a többi lány is.
-Mi történt?-néztek rám, de nem bírtam lehervasztani a mosolyom.
-Theoval kibékültünk.
-Azt látom.-söpörte el a szívásról a hajam Vani.-Ha te boldog vagy, mi is!-mondta, de láttam rajta hogy nem örül nekünk.

-A magad nevében beszélj.-morogta Ana

-Ha Theo megbánt, én tépem le a tökeit.-mondta Sandra, mire mindannyian felnevettünk. A teremben Allison rögtön elújságolta a hírt Davidnek, aki mellett ott volt Scott és Stiles is. Stilestól csak egy csalódott nézést kaptam. Hát, kösz. Úgy tudom te szakítottál velem.

-Nos. Holnap péntek, és adománygyűjtés lesz a suliban. Amire nincs szükségetek, de másnak még szüksége lehet rá, azt hozzátok be légyszíves.-mondta buzgón Lydia egy mappával a kezében. Ő ennek az egésznek a főszervezője, szóval szeretné hogy jól sikerüljön.
-Lydia! Ha akarod, holnap segítünk a gyűjtésben.-ajánlottam fel a segítségem a többiek nevében is.
-Azt megköszönném.-mondta, majd sietve elrohant. Meglepődve utána bámultam, majd bementünk a lányokkal az étkezőbe. Az összes szempár ránk szegeződött, amit nem tudtunk mire vélni. Furcsán összenéztünk, majd ahogy megfordultunk, észrevettük hogy miért néznek minket.

Part 46. "Welcome to the club, little bitch."

"Üdvözöllek a klubban, kis-ribanc. Csatlakozol a hazugok társaságához? -A"
Mi csak a tenyereinkbe temettük az arcunkat, és nem tudtuk hogy magyarázzuk ezt meg Ariának. Szegény lány, már az első nap szembesülnie kell A-val és a kicseszéseivel.
-Mi ez?-kérdezte most már idegesebben.
-Van valaki, aki már majdnem egy éve zaklat minket keresztbe tesz nekünk, és most hogy látja, hogy velünk kezdtél el barátkozni, rád is rád szállt. Bocsi.-mondtam.
-És miért nem keresitek meg?
-Egyszer már megtaláltuk, de akkor megölte magát. Most pedig valaki a helyébe lépett.
-Miért nem mentek el a rendőrségre?-kérdezte.
-Nem mertünk.
-Én nem félek tőle. Ennek ma este véget vetünk. Elmegyünk a rendőrségre.-mondta. Igaza volt, de nem találtam valami jó ötletnek. A úgyis meghiúsítja a tervünket.

Suli után Aria hazavitt engem, majd átnézte a füzeteimet, mivel neki semmilyen anyagrész nincs meg. Elég nehéz lesz pótolnia mindent, de majd kitalál valamit, hiszen Raeken.Vagy majd megigézi a tanárokat, hogy ne kelljen annyit pótolnia.
-Utálom a matekot.-csukta be fáradtan a füzeteimet.
-Nekem se a kedvencem. Főleg hogy a tanár is szar.-rántottam meg a vállam.
-Mi van köztetek a bátyámmal?-kérdezte hirtelen. Teljesen megszeppentem, de próbáltam válaszolni.
-Semmi különös. Nem vagyunk jóban. Nem érzünk egymás iránt semmit.-mondtam, mire elég furán kezdett el méregetni.

-Most miért nézel rám így?-vontam kérdőre.
-Amint szóba hoztam Theot, gyorsabban kezdett el verni a szíved. És a tegnap este után én nem mondanék olyat hogy nincs köztetek semmi.
-Jó, talán én érzek valamit iránta, de tök mindegy. Ő nem érzi ugyanazt. Sok mindenen keresztül mentünk, de szinte megbocsáthatatlan amit tett.
-Megbocsáthatatlannak tartod, de mégis odatetted a "szinte"-t. Meg kéne beszélnetek, annyira nem csinálhatott nagy hülyeséget.
-Aria. Nem akarlak meg bántani, de semmit se tudsz arról, ami köztünk történt. Megölte Davidet, a hasonmását, hogy hibrid lehessen. Szerencsére olyan mély volt a karmolás, hogy David túlélte, de ez nem javít a helyzeten. Ennek hatására én kikapcsoltam, és ő volt az aki mellettem volt, de közben buzdított is arra hogy rossz dolgokat tegyek. Igen, akkor először és utoljára lefeküdtünk, majd nem sokkal később visszakapcsoltam. Eltűnt az életemből két hétre, pont akkor amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Aztán visszatért, azzal a magyarázattal, hogy a saját falkáját alakítgatta. Utána hitegetett, majd rá pár napra rájöttem, hogy A-val szövetkezett. Igen, Aria, azzal az A-val, aki most már téged is zaklatni fog. Ő adta neki a vámpírság ellenszerét azért a szerencsétlen falkáért. Szóval most már remélem te is belátod, hogy nem én vagyok a bűnbak.-mondtam, és a végére kicsit el is pityeredtem. Aria teljesen lemeredt, gondolom végigzongorázta az agyát azokon a dolgokon amiket mondtam neki, majd odajött és megölelt.
-Theo talán tud borzalmas dolgokat tenni, azok ellen akiket amúgy szeret, de nem olyan rossz ember, mint gondolod. Teljesen megértelek, ezek után én már megöltem volna, de szerintem adhatnál neki egy utolsó esélyt. Hátha ezt már nem baltázza el.
-Belefáradtam az esélyek osztogatásába. A bizalmat ki kell érdemelni, nem lehet csak úgy előszedni.-motyogtam.
-Inkább itt sírsz minden nap, mert túl makacs vagy ahhoz hogy megbocsáss neki?-kérdezte. Igaza volt. De nem vethetem magam akkor sem a karjaiba. Egy kicsit szenvednie kell a tetteiért.
-Nem tudom mit tegyek.-mondtam, mire mosolyogva átölelt. Viszonoztam az ölelését, de teljesen meglepődtem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire szöges ellentéte a bátyjának. Nagyon aranyos lánynak tűnik, remélem jó barátnők leszünk. Aria egészen estig maradt, amikor megbeszéltük, hogy felszedjük a lányokat és elmegyünk a rendőrségre. Csak Vanit és Sandrát tudtuk meggyőzni, hogy eljöjjön velünk, a többiek vagy nem értek rá vagy nem akartak részt venni ebben.

Már majdnem ott voltunk a rendőrségen amikor megrezzentek a mobiljaink.
"Ha köptök, én is köpök. -A"-olvastam fel. A képen én és Sandra voltunk, természetfeletti formáinkban.
-Nem tehetjük ezt.-motyogtam.
-Legalábbis nem ma.-értett egyet velem Sandra is.
-És ha csak Vani menne? Ő nem természetfeletti.-mondta Aria.
-Nem, én biztos nem megyek egyedül.-tiltakozott a szöszi.
-Aria, A nem viccel. Tényleg elmond mindent a rendőrségnek, ha most bemegyünk oda.-mondtam.-Egyszer egy baltát hajított az ajtóm felé, amikor kiléptem rajta. És elrabolta Vanit majdnem 2 hónapra. Szeret játszani.-motyogtam. Aria ezek hatására belátta, hogy tényleg nagyon nagy hiba lenne, ha ezt most megtennénk. Talán egyszer, de nem ma. Hazavittem Ariát, Sandrát és Vanit is, majd én is hazamentem és vettem egy forró fürdőt. Már pont befeküdtem volna az ágyba, amikor valaki ráfeküdt a csengőre.
-Jövök már!-fújtattam. Amikor kitártam az ajtót, teljesen elképedve figyeltem a könnyes szemű Theot.
-Sajnálom.-motyogta.

Part 45. The Raeken's

-Öhm...most nem igazán alkalmas.-néztem rá az ájult barátnőmre.
-Akkor segítek hazavinni, utána kísérj el hozzá.
-Rendben. De honnan tudtad, hogy ismerem?
-Nincs sok vámpír a környéken, szóval itt minden vámpír ismeri egymást.-mondta, miközben együtt vonszoltuk Ana-t.-Amúgy Aria vagyok.-mosolygott rám.
-Dorina. Ő pedig Ana.-néztem az ájult barátnőmre, mire mindketten felnevettünk. Ahogy hazaértünk, Ana-t lefektettem az ágyamba, majd Aria-val beültünk a kocsiba és Theo házához mentünk.
-Na és honnan ismeritek egymást?-kérdezte Aria.
-Hát...ez egy hosszú sztori. Igazából kiadta magát a legjobb barátomnak magát, mivel David az ő hasonmása. De most nem igazán vagyunk jóban.
-Igen, Theo hajlamos arra, hogy bunkó legyen másokkal és leszarja őket.-mondta Aria kicsit szomorúan.

  Oh, tehát ez se egy barátságos találka lesz. Ahogy odaértünk Theohoz, még mielőtt bekopoghattam volna, mosolyogva kinyitotta az ajtót, de ahogy a hátam mögé nézett, lehervadt a mosoly az arcáról.
-Aria?-kérdezte, én pedig kíváncsian figyeltem a történteket.
-Szia, bátyus. Látom sikerült új életet kezdened.-mondta mosolyogva Aria.
-Ti testvérek vagytok?-szóltam közbe.
-Igen, Aria a kishúgom, akiről azt hittem halott. Legalább is a szüleim ezt mondták.-motyogta Theo.
-Hát, hazudtak. Amikor én születtem, ciki volt lánygyermeknek lenni, főleg egy uralkodó családban, ezért a szüleim kitagadtak. Vagyis apám. Anyám mindig meglátogatott, mert tudta a rejtekhelyem, és átváltoztatott vámpírrá. Szóval én is eredeti vagyok.-mondta. Eléggé kedves lánynak tűnt, bár vadócnak is egyben. Talpig feketében volt, vastag fekete sminkkel, bőrdzsekivel.
-Most ha megbocsátasz, Theoval van mit megbeszélnünk.-mondta még mindig farkasszemet nézve a bátyjával.
-Persze.-mondtam. Még vetettem egy utolsó pillantást a megtestesült tökéletességre, aki előttem állt és akit épp gyűlölök, majd Ariatól elköszönve a kocsimhoz mentem és hazamentem Anahoz.

*Aria szemszöge*

Ahogy Dorina a kocsi felé haladt, figyeltem a bátyám csodáló arcát.
-Gyere be!-pislantott hirtelen rám, majd bementünk a nappaliba.
-Tetszik, mi?-néztem rá mosolyogva.
-Igen, de most gyűlöl. Nem bántam valami jól vele az utóbbi időkben.
-Hát azt el tudom hinni.-mondtam.-Amilyen könnyen engem is hátrahagytál, őt se lehetett nehezebb.
-Nem erről van szó. Nem hagytalak hátra, azt mondták meghaltál. És...én hazudtam neki, átvertem, pedig egyáltalán nem érdemelte meg. Senki nem lesz soha olyan, mint ő.-mondta, én pedig kezdtem megsajnálni.

-Hát, akkor hozd helyre. Most pedig, szeretném, ha hivatalosan is kibékülnénk. Nagyon régóta próbálok rád bukkanni.-motyogtam, majd odamentem hozzá és megöleltem.
-Örülök, hogy élsz húgi.-mondta, majd szorosan visszaölelt. Rengeteget változott, izmosodott helyesedett. Utoljára 7 évesen láttam. Ő akkor 9 volt. Szétszakítottak minket egy hülye megfelelési kényszer miatt, most pedig kezdhetjük elölről a megismerkedést, bár nem lesz nehéz. Ahogy csöngettek, Theo kinyitotta az ajtót, majd behívta az embereket.
-Aria, ők itt a falkám. Corey, Hayden, Josh és Tracy.-mondta Theo. Srácok, ő pedig Aria, a kishúgom.-mosolygott rám, én pedig vissza rá. Azt hiszem, meg tudom nevelni ezt a srácot.

*Dorina szemszöge*

Ahogy  hazaértem, Ana már a nappaliban várt engem egy zacskó vérrel a kezében.
-Hol voltál?-pattant fel, ahogy beléptem.
-Miután a vámpír kitörte a nyakadat, megszereztem az ellenszert Aria segítségével. Aria pedig nem más, mint Theo kishúga.-mondtam, mire Ana furcsán nézett rám.
-Te beszedtél valamit?
-Mi? Dehogy! Ana, ez az igazság. A csaj annyi idősnek néz ki mint mi, és Theo is felismerte.
-Találkoztál vele?
-Igen, elvittem hozzá Ariat, miután hazahoztalak.
-Huhh. Okés, ezt még fel kell dolgoznom.
-Ezzel mit kezdjünk?-vettem elő a zsebemből az ellenszert.
-Elzárjuk valahova majd.-vette el tőlem, majd zsebre rakta.-Haza is megyek, elteszem. Van egy helyünk ahova el szoktuk dugni az ilyen fontosabb, titkosabb dolgokat. Holnap talizunk a suliban.-mondta, majd megölelt és elment.

Másnap reggel energikusan ébredtem, bár nem tudom miért, hiszen az életem egy kuszaság. Gyorsan begöndörítettem a hajam, majd kisminkeltem magam és felöltöztem, amikor Aria lépett be a szobámba.
-Szia!-mosolygott rám, majd levette a dzsekijét és leült az ágyamra.-Csini vagy.

-Köszi!-mosolyodtam el.
-Gondoltam, mehetnénk együtt suliba.
-Jössz suliba?
-Aha. Végre megtaláltam a bátyámat, szóval itt maradok. És kezdenem kéne magammal valamit.
-Oh, rendben. Kérsz reggelit?-kérdeztem, miközben lementünk a konyhába. Adtam neki is egy zacskóval, majd én is megittam egyet és készítettem a termoszomba. Mivel Aria kocsival jött, az ő autójával mentünk a suliba.
-Nekem még el kell szaladnom az igazgatói irodába, hogy felvetessem magam. Ebédnél találkozunk.-mosolygott rám, majd elment, én pedig bementem a terembe a többiekhez.
-Sziasztok! Ebédkor megismerhetitek a híres Aria Raekent.-mosolyodtam el.
-Uhh, muszáj? Ha olyan mint a bátyja, inkább kihagyom.-fintorgott Sandra.
-Nem olyan. Nagyon aranyos lány.
-Hát oké, te tudod. De azért légy óvatos vele. A vér nem válik vízzé.-mondta Vani, majd elfoglaltuk a helyünket.
Órák után együtt mentünk a csajokkal az étkezőbe, amikor megláttam az egyik asztalnál Ariat, aki ránk várt.
-Sziasztok!-mosolyodott el.
-Szia! Lányok, ő itt Aria Raeken. Aria, ők itt Sandra, Ana, Vani, Allison és Lydia.
-Örülök hogy megismerhettelek titeket.-mosolygott.-Felvettek, szóval most már együtt fogunk járni suliba.-mosolygott.
-Oh, szuper.-mondtam én is.
-Te vagy a nagy Theo Raeken kishúga?-kérdezte Vani, mire Aria mosolyogva lesütötte a szemét.

-Mint látom a bátyámnak nem megy valami jó híre a városban.-nevetett fel.
-Mondhatjuk úgy is.-morogta Ana.
-Mivel sikerült megutáltatnia magát ennyire?
-Estig sorolhatnám.-forgattam meg a szemem. Mindannyiunk telefonja egyszerre rezzent meg, még Ariáé is.
-Lányok..-motyogta, miközben elolvasta az SMS-t.

Part 44. The cure case

Ana a szája elé kapta a kezét, majd azonnal hívni kezdte Damont.
-Baby, ne igyál semmiből se te, se Stefan amíg haza nem érek. A-nél van a vámpírság ellenszere!-hadarta a telefonba. A másik vonal végéről szitokáradatot hallottam csak, majd elbúcsúztak egymástól és letették a telefont.
-Te se nagyon igyál olyanból, amit nem te magad szereztél.-mondta, én pedig ijedten bólintottam. Theo ezzel szinte tálcán nyújtott át minket A-nek. Ha Stefan, Damon vagy Ana visszaváltoznak, meghalnak. Ők már minimum 200 évesek.
Órák után én és Ana rögtön hozzájuk mentünk, majd próbáltunk valami rendes ötletet kitalálni, de nem mentünk sokra. A legnormálisabb ötletünk az volt, hogy a barátainkból iszunk, amíg el nem hárul a veszély. De ez sem nevezhető normálisnak, csak átmeneti megoldás. Stiles, Lydia, Allison és Vani is vállalták, ha ezzel megmenthetnek minket, de akkor nekik is körültekintőnek kell lenniük. Ana hazavitt, miközben mindenféléről beszélgettünk, leginkább most a saját biztonságunkat helyeztük előre. Hiszen tényleg veszélyes lenne, ha valamelyikünk meginná.
-Nem lesz semmi baj. Csak vigyázz magadra.
-Rendben, ti is.-mosolyogtam, majd megöleltem és bementem a hatalmas, üres házba. A mai nap történései után, és Theo újbóli megjelenése után muszáj voltam kicsit lenyugodni, így lekaptam a polcról egy tetszőleges italt, majd bekapcsoltam egy dögös zenét, és énekelni, táncolni kezdtem. Körülbelül fél órája hallgattam ugyanazt a számot, amikor a tükör elé mentem és ott táncoltam a zenére. Persze a piás üveget se tettem el messzire. Amikor kinyitottam a szemem, megláttam a tükörben Theo meglepődött, de ugyanakkor mosolygó arcát. Megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
-Nehéz kitalálni, kinek üzened ezt a számot.-motyogta, de a vámpírhallásommal tökéletesen hallottam. Az egyik sort mélyen a szemébe nézve énekeltem el, mégpedig: "Something about you makes me wanna do things that I shouldn't".
-Mit akarsz?-húztam meg a piát, de nem vettem halkabbra a zenét, mert nagyon nem érdekelt, hogy miért jött, csak nem akartam itt látni.
-Tudod, hogy mit szeretnék.-motyogta halkan, én pedig csak megforgattam a szemem és lehuppantam a kanapémra.
-Nem nagyon érdekel. Amik után keresztül mentem a te borzasztó személyiséged miatt, örülj hogy egyáltalán szóba állok veled. Azt sem érdemelnéd meg.
-Tudom. És sajnálom.
-Ezt már hallottam.-pattantam fel idegesen, majd a falhoz taszítottam.-És édeskevés ahhoz, hogy kiengesztelj.-motyogtam. Testünk szorosan összesimult, ajkai pedig pár centire voltak az enyémektől, így inkább elengedtem, majd elsétáltam. Reméltem, mire visszafordulok, nem lesz ott.
-Kitaláltam valamit, amivel kiengesztelhetnélek.-hallottam meg mély hangját.
-Hallgatlak.
-Tőrbe kéne csalni A-t. Valahogy megszerezni a vámpírság ellenszerét. És ha akarod, a tiéd lehet. Azt kezdesz vele, amit csak akarsz.
-Én nem akarom bevenni. Tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. Ha te beveszed, lesz bajod?
-Én biztos nem veszem be. Akkor meg egyszerűen elpusztítjuk, vagy tudom is én.-rántotta meg a vállát.
-Majd beszélek Ana-val.-motyogtam.
-Rendben.-mondta, majd az ajtó felé ment.
-Theo!-kiáltottam utána.-Ha kiderül, hogy nem is A-t hanem minket akarsz tőrbe csalni, esküszöm végzek a falkáddal a szemed láttára, majd veled is.-fenyegettem, mire elmosolyodott.
-Dögös vagy amikor fenyegetőzöl.-mondta egy szexi mosoly kíséretében, amitől -ha nem lennénk rosszban- kis híján meghalnék. Így csak megforgattam a szemem, majd visszafordultam a piás üvegemhez.

-Szia Ana!-mondtam mosolyogva a telefonba, amikor a barátnőm felvette.
-Szia!-mondta.-Mi újság?
-Theo segíteni szeretne megszerezni, vagy legalább megsemmisíteni az ellenszert.
-Mióta hiszünk neki?
-Tudom. Épp ezért veled szeretném megbeszélni ezt az egészet.- Talizunk a parkban?
-Persze, 10 perc.

-Oké, nekem is. Szia!-mondtam, majd letettem. Felvettem a dzsekim, és a táskámat is felkaptam, majd elindultam gyalog a közeli parkba. Már kezdett sötétedni, szóval eléggé féltem egyedül, de amikor megtaláltam Ana-t már nyugodtabb voltam.
-Sziaa!-öleltem meg gyorsan.
-Szia! Na, hogy gondoltátok ezt az egészet?
-Fogalmam sincs. Meg kéne keresnünk egyáltalán -A búvóhelyét, és az nem csak hozzá, hanem az ellenszerhez is elvezetne.-motyogtam.
-Igen, valahogy így kéne. A csak nem bízza másra azt a cuccot, elég értékes számára, ha meg akar engem ölni vele.-morogta halkan.
-Tudom. Holnap hívjuk össze a srácokat egy megbeszélésre.-keltem fel a padról.-Átjössz hozzánk? Addig finomíthatnánk a terven és nem lennék egyedül.-mosolyodtam el, majd hazafelé kezdtünk el sétálni.
-Okés. És akkor Scottnak és Sandráéknak kéne -A területére merészkedni, mivel bennük nem tesz kárt az ellenszer.-motyogtam, amikor valaki elkapta a karom és a mellettünk lévő kőkerítéshez szorított. Maszkos arca alól felmordult, majd keresgetni kezdett a zsebében, amikor Ana lerántotta rólam és a torkára lépett, de furfangosan maga alá terítette Anát is. A vámpír kivett valamit a zsebéből, de Anának sikerült kirúgnia a kezéből. Gyorsan felvettem a földről, amikor megláttam, hogy mi is az. Az ellenszer. A vámpír megint a falnak nyomott, majd megpróbálta elvenni tőlem és a számba tuszkolni. Mivel Ana nyakát kitörte, senki nem volt a segítségemre. Senkire nem számíthattam, még Theora se.
-Nem szép dolog fiatal lányokra rátámadni ilyen késő este!-hallottam meg mögöttem egy női hangot, de nem tudtam beazonosítani. Hátrarántotta a támadómat, aki inkább elrohant, minthogy újra rám támadjon.
-Köszönöm.-mondtam a lánynak, majd Anahoz léptem, hogy felkaroljam és hazavigyem.
-Szívesen. És ha már segítettem rajtatok, megmondhatnád hol találom Theo Raeken-t.-mondta egy ravasz mosollyal az arcán.

Part 43. Hate-Theo Team

Másnap reggel egy borzalmas vasárnap reggelre ébredtünk. Az időjárás tükrözte a hangulatomat, ugyanis szakadt az eső és dörgött, villámlott.
-Jó reggelt!-motyogta Ana Vani babzsákfotelében ülve.-Hogy aludtál?
-Szarul. Más se jár az eszembe, csak hogy hogy lehettem ekkora hülye liba.-mondtam halkan, hogy ne keltsem fel a lányokat.
-Nagyon sajnálom, hogy ezt át kell élned.
-Éjszaka gondolkoztam azon, hogy megint kikapcsolok. De inkább nem, a múltkoriak után. Akit a világon a legjobban szeretek, így átvert. Jézusom.-nevettem fel hisztérikusan.-Szánalmas vagyok.-mondtam, majd elkezdtem sírni, mire Sandra és Al is felébredtek.
-Ne sírj kislány.-ölelt meg Sandra.-Mi mindig itt leszünk veled.-mosolyodott el.
-Pontosan.-bólogatott Allison és Ana egyszerre.
-Köszönöm. Nélkületek sehol se lennék.-mosolyodtam el.-De megtenné valamelyikőtök, hogy hazavisz? Apáék nem tudom meddig lesznek itthon és szeretnék velük lenni kicsit.-motyogtam.
-Persze, gyere kislány haza viszlek.-mondta mosolyogva Sandra, majd így is tett.

*1 hét múlva*

1 hete próbálom kiheverni azt, amit láttam aznap este. Nagyjából sikerült is magam túltenni a traumán, bár a lányok nélkül sose ment volna. Mindig mellettem voltak, hogy ne legyek egyedül és ne sírjak, szóval rettentően hálás vagyok nekik. Ma reggel viszont már egyedül ébredtem, és próbáltam valami rendes külsőt magamra varázsolni a sulira. Anyáék már visszautaztak a céghez, szóval megint egyedül leszek hónapokig is akár. Miután összekaptam magam, a szokásos termoszomban készítettem magamnak csemegét a sulira, majd elindultam. Vanival megbeszéltük, hogy a suli előtti padokon együtt megreggelizünk, szóval már fél 8-ra oda lettem rendelve. Beszélgetve, nevetgélve reggelizni kezdtünk, amikor a szemem sarkából megláttam egy eléggé gyűlölt személyt. Rögtön megrúgtam Vani lábát, aki egy hangos vinnyogással jelezte, hogy vette a jelzésem. Kösz, ennél feltűnőbb nem is lehetnél.

-Sziasztok!-állt meg pár lépésre az asztalunktól, én pedig inkább elfordítottam a fejem más irányba.
-Mit akarsz?-kérdezte Vani helyettem is. Hát igen, ők is velem vannak a Hate-Theo Team-ben.
-Dorina, beszélhetnénk?-kérdezte.
-Nincs időm rá. Gyere Vani.-álltam fel a padoktól, majd mentem volna be a suliba, ha nem kapja el a karom.-Theo, eressz el. Azt mondtam nem érek rá.-rántottam ki a kezem a szorításából. Már eléggé sokan voltak a suli előtt, így jól megbámultak. Még vetettem egy utolsó lenéző pillantást rá, majd bementem a védelmet nyújtó iskola épületbe. Pár perc múlva már az egész csapatunk ott volt.
-Miért láttam Theot az iskola előtt ácsorogni?-kérdezte Ana, belépve a terembe.
-Próbál rávenni arra, hogy meghallgassam. De erre nincs esély.
-Aha.-bólintott, majd leült a helyére, ami az enyém mellett van. Ahogy bejött a tanár, próbáltam a franciára koncentrálni, több kevesebb sikerrel.
Pár órával később, ahogy kinéztem az udvarra, Theo autója még mindig a suli előtt parkolt, benne pedig Theo ült, gondolom rám várva. De ezek szerint a hátsó ajtón kell kimennem délután.
-Dorina Hunter kérem az igazgatói irodába. Sürgős!-mondták be a hangosba. Meglepődve összenéztünk a lányokkal, de aztán sietve az igazgatói irodába mentem.
-Jó napot Igazgató Úr! Kéretett engem.
-Jó napot, Mrs. Hunter. Beszéltem a kint álldogáló férfival, aki a diákjaim szerint ma Önnel veszekedett reggel. Azt mondta, addig nem megy el, amíg nem beszélt magával. Hiába fenyegettem a rendőrséggel, az sem hatotta meg. Szóval megkérem Önt, menjen ki és beszéljen vele, mert a diákjaim félnek tőle.-mondta, magamban pedig felnevettem. Félni? Theotól? Puszta kézzel megtudnám jelenleg fojtani, de oké.
-Rendben, Igazgató Úr! Azonnal megyek.
-Ha esetleg elhúzódna, a tanárnőnél hivatkozzon rám.-mosolyodott el. Ekkor jöttem rá, hogy Theo megigézte.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, majd kimentem a szobából. Ahogy végigsétáltam a folyosón, minden szem engem bámult, miután a kocsi felé sétáltam, akkor is. Kirántottam a méreg drága autó ajtaját, majd becsaptam magam mögött. Csöndben, karba tett kézzel ültem, és vártam.
-Köszönöm, hogy kijöttél.
-Nem önszántamból tettem. Igazgatói kérés volt. Ja, hogy megigézted? Sose jöttem volna rá.-morogtam, majd kinéztem az ablakon. Nem volt kedvem egyáltalán ránézni se. Attól félek, attól elgyengülnék. Főleg, amilyen közel vagyunk most. Utálom ezt a helyzetet
-Kérlek, hallgass meg. Tudnod kell, hogy nem önszántamból kötöttem alkut A-vel.
-Talán kényszerített rá?-kérdeztem.
-Nem. Viszont megfenyegetett.-mondta.
-Ugyan mivel? Hibrid vagy és ráadásul halhatatlan. Téged aztán sok mindennel meg lehet fenyegetni.-fújtattam idegesen.
-A ismeri a gyenge pontjaimat. Akármilyen hihetetlen, nekem is vannak.
-Hát ja, eléggé hihetetlen.
-Azt mondta...vagyis írta, hogyha nem megyek bele az alkuba, bántani fog téged.-mondta halkan. Most először rápislantottam, és tudtam, hogy igazat beszél. Ezzel fenyegette meg A. De mit érdeklem őt?
-Ezek szerint nem akartad hogy megöljön. De akkor sem hiszek neked. Ha ennyire könnyen át tudtál verni, elhitetni velem mindent, akkor miért nem hagytad, hogy megöljön? Mindenkinek jobb lenne.
-Ez hülyeség. Ne mondj ilyeneket. És nem akartalak átverni. Csak nem akartam elmondani, és -A sem engedte. Ha magamtól mondtam volna el, akkor is bántott volna.
-Okés. És mi volt az, amire akkora szüksége volt A-nek?-kérdeztem.
-A vámpírság ellenszere kellett neki.-motyogta Theo, mire nekem kikerekedtek a szemeim.
-És te csak úgy odaadtad neki. Gratulálok! Nem tudtam, hogy a nagy hibrid Theo Raekent ilyen egyszerűen sarokba lehet szorítani. Szép esti mese volt, viszlát.-pattantam ki a kocsiból.
-Bocsáss meg, könyörgöm.-kiáltott utánam. Mivel mindenki minket bámult, inkább visszamentem hozzá. A nyakánál fogva a kocsi oldalához szorítottam.
-Megbocsájtok neked, de csak azért hogy ne vond ránk mindenki figyelmét. De tudd meg, hogy sose csalódtam emberben még akkorát, amekkorát benned, Theo Raeken. És utállak ezért.-engedtem el.-Meg ne próbáld bántani a barátaimat.-morogtam még neki, majd ott hagytam.

Az óra már javában tartott, de a tanárnő már beszélt az igazgató úrral, szóval el volt intézve a kis lógásom. Szünetben viszont azonnal körbevettek a barátaim és faggatózni kezdtek.
-Mit mondott?-kérdezte buzgón David.
-Nagyon semmit. Próbált magyarázkodni. Azt mondta, hogy -A megfenyegette azzal, hogyha bármit mond nekem és nem fogadja el az alkut, megöl engem. És állítólag ezért hazudott. Hogy engem megvédjen. Bár úgy tűnik nem hazudott, fogalmam sincs hogy mi az igazság.
-Mindegy mit hiszel, a lényeg hogy ne dőlj be neki még egyszer.-mondta Scott.
-És megmondta hogy mi kellett A-nak?-kérdezte Ana.
-A a vámpírság ellenszerét akarja megszerezni. És állítólag már nála is van.

Part 42. It's time to celebrate...

Mindenki nagyon csinos volt.
Dorina, Sandra és Vani:

Ana:

Allison:

Lydia:

Már szinte mindenki ott volt, aki számított, de én leginkább Vanit kerestem.
-Szia!-álltam elé.
-Szia!-sóhajtott fel.
-Sajnálom, ami tegnap történt.
-Tudom. Én is sajnálom. Semmi közöm hozzá.
-Én is túlreagáltam. Béke?-kérdeztem mosolyogva.
-Béke.-mondta, majd megölelt.

Miután ezen is túlestünk, figyeltem, ahogy a szüleim és Vani szülei felmennek a színpadra, hogy beszédet mondjanak. A zene elhalkult, majd az apám beszélni kezdett.
-Jó estét kívánok mindenkinek, és köszönöm, hogy eljöttek! A mai estén, közös cégünk sikeres működését a Hunter&Hill vállalatot ünnepeljük. Mint tudják, sikerült megkötnünk az egyik legnagyobb üzletet, ami valaha előfordult a vállalat élete során. Köszönjük mindenkinek, azt a sok támogatást, amit kaptunk, leginkább a lányainknak, Dorinának és Vaninak, akik mindig kiálltak mellettünk. Gyertek ide, lányok!-mosolygott apa. Vanival összemosolyogtunk, majd kézen fogva felmentünk a színpadra, hogy megölelgessük a szüleinket. Amikor lenéztem a közönségre, megláttam egy olyan személyt, akit most a pokolra kívánok. Rendeztem az arcvonásaim, és vártam a beszéd végét. Amikor visszakapcsolt a zene, lementünk a színpadról, és végre tudtam pár szót váltani a szüleimmel.
-Miért Vanitól kellett megtudnom ezt a bulit?
-Meglepetésnek szántuk, hogy hazajövünk!-mosolyodott el anya.
-Hát, meglepődtem. De örülök, hogy itthon vagytok!-öleltem meg őket még egyszer, majd elindultam arra az irányba, ahol Theot láttam. Ahogy odaértem, észrevettem, hogy nincs egyedül.
-Szia....sztok!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Szia Dorina! Had mutassam be a falkámat. Josh, Corey, Hayden és Tracy.-mondta Theo mosolyogva. Ja és gratulálunk a sikereteknek.-mondta.
-Köszi! Örvendek, srácok! Beszélhetnénk?-kérdeztem, majd meg sem várva a választ elrángattam onnan.
-Nem elég, hogy te idejöttél még a csatlósaidat is idehoztad?-kérdeztem mogorván.
-Szerettem volna, hogy megismerd őket.
-Minek? Hogy tudjam kikkel kell majd harcolnom a saját falkám védelmében?
-Abba hagynád ezt? Én komolyan gondoltam, hogy nem ellenetek vagyunk. Figyelheted a szívverésemet is, nem hazudok.-akadt ki most már ő is.-Apád erre tart, légy normális.-húzott maga mellé, majd apára mosolygott.
-Jó estét, Mr. Hunter! Gratulálok a sikereknek, elég szép eredmény!-fogtak rögtön kezet, apa pedig azonnal elmosolyodott.
-Köszönjük szépen, David. Köszönöm, hogy eljöttél. További szép estét!-mondta apa illedelmesen, majd tovább állt.
-David?-nevetett fel.-Apád jó arc.-nézett rám mosolyogva, mire megforgattam a szemem.-Csinos vagy.-mondta mosolyogva.
-Öhm...kösz. Te is jól nézel ki.-motyogtam.
-Huhh ez de őszinte volt. Ne morciskodj egész este.-
-Mitől vagy te ilyen boldog? Én inkább eléggé ideges vagyok.-morogtam.
-Ez az este nem arról szól, hogy utáljuk egymást. Táncolunk?-nyújtotta felém a kezét. Még mielőtt elfogadtam volna a kérést, esdeklő szemeibe néztem, majd megfogtam a kezét és hagytam, hogy a tánctér közepére vigyen. Lassan kezdtünk el mozogni a zenére, miközben szétnéztem. Sandra Derekkel, Ana Damonnal, Lydia Stilessal, Allison Daviddel, Vani pedig Scottal táncolt. Mosolyogva néztem végig a többieken, majd vissza vezettem a tekintetem az előttem álló szörnyetegre, akiért annyira odavagyok.
-Meddig fogsz még haragudni rám?-kérdezte.
-Mindig elintézed, hogy egy fokkal jobban utáljalak.-motyogtam.
-Mégis, ha valami ilyesmit csinálok gyorsabban ver a szíved.-vitte lentebb a kezét a hátamról a fenekemre. Igaza volt, az ösztöneim ellen nem tehetek semmit. De akkor sem dőlhetek be neki, amikor állandóan ellenünk forral valamit tervet. Megrezzent a telefonja a zsebében, és mivel pont ott volt a kezem, kivettem és elolvastam.
"Megkaptad a falkádat, kérem, amivel tartozol nekem! -A" olvastam el az üzenetet, és kikerekedtek a szemeim. Éreztem, hogy a gyűlölet mindennél jobban elárasztja a testem, de most erős csalódottsággal és sírásrohammal társulva.
-Te A-val szövetkeztél?-kérdeztem, de úgy elszorult a torkom, hogy alig bírtam beszélni.
-Dorina..-nézett kétségbeesve a szemembe. Azonnal eltaszítottam magamtól, majd az éppen magányosan üldögélő Vanihoz rohantam. A sminkem gondolom teljesen elfojt, hiszen egy percig sem bírtam tovább visszatartani csalódottságom jeleit.
-Vanessa!-kiabáltam neki a hangos zenétől, mire nagy szemekkel rám pislantott és a ház felé indultunk. Allison és Ana is velünk tartott, Lydia és Sandra épp nem voltak ott.
-Dorina, mi történt? Beszélj már kérlek, komolyan rám hozod a frászt!-mondta Allison. Amikor pár perc után a sokk hatása elmúlt, megtudtam szólalni, de még akkor is csak éppenhogy.
-Theo...A-vel szövetkezett.-mondtam zokogva, és akkor úgy éreztem magam, mint a világ legnagyobb hülyéje. Egyszerűen végig az ellenséggel játszadoztam, szerelmes lettem belé, és most ő játszadozik velem és az érzéseimmel.
-Mi?-kérdezték egyszerre a lányok, ami engem még jobban zokogásra késztetett. Lemostam a sminkemet, amikor Theo nagy hévvel betört az ajtón.
-Dorina!-kiáltotta a nevem, de én alig bírtam ránézni. Szomorúan a kisírt szemeimbe nézett, amik már kiszáradtak a sok sírástól. Odamentem hozzá, majd kegyetlenül köptem felé a szavakat!
-Végeztem veled. Örökre.-mondtam, mire összetörten rám pislantott.

-Most pedig tűnj el innen a mocskos falkáddal együtt.-mondtam már egy kicsit magasabb hangerővel. Vetett rám egy utolsó, szomorú pillantást, majd elhagyta a szobát. Én továbbra is összetörten álltam a nappali közepén, mire a lányok körém tömörültek és megöleltek.
-Ha akarod, itt alhatsz ma.-mondta Vani.
-Köszönöm.
-És mi is itt maradunk, mindannyian.-mondta Ana.-Szólok Lydiának és Sandrának.-mondta, majd kiment. Lehuppantam a kanapéra, és csak meredtem magam elé.
-Nagyon sajnálom.-mondta Al szomorúan.
-Sose csalódtam még senkiben sem ekkorát. Pedig sokan átvertek, de ennyire még nem. Megjátszotta, hogy jóban vagyunk, megjátszotta, hogy velünk van. Erre azzal szövetkezik, aki a legnagyobb ellenségünk az egész földkerekségen.-mondtam, majd újra sírni kezdtem. A következő pillanatban, ahogy Ana, Sandra és Lydia beléptek a szobába, egyszerre megrezzent mindannyiunk telefonja.
"Tanuljatok a hibáitokból, drágaságok. Puszi -A"

Part 41. The master of manipulation

Reggel hárman ébredtünk, egymáson feküdve.
-Elaludtam a nyakam.-hisztizett Lyds.
-Hálistennek hogy én arra már nem vagyok képes.-morogtam vissza félálomban. Ma lesz a party/bál szerűség, Vaniéknál. Tudom, hogy most rosszban vagyunk, de mivel a szüleim is ott lesznek természetesen én is megyek.
-Dél van gyerekek!-motyogta Ana is, mire megcsörrent a telefonom. Scott volt az.
-Szia, Scott.
-Szia. Hallom most keltél.
-Igen, pár perce. Mi újság?
-Te tudsz arról, hogy Theo tett egy ajánlatot Liamnek? Miszerint, ha csatlakozik a falkájához, erősebbé teszi.
-Hibriddé változtatja.-motyogtam.
-Pontosan.
-Ugye Liam nem mondott igent?
-Nem, dehogy. Most is itt van velem.
-Rendben. Én ezt lerendezem, köszi hogy szóltál. Szia.
-Szia!-mondta, majd letettem. Vámpírsebességgel készülni kezdtem, miközben elmagyaráztam a csajoknak, hogy mi történt.
-Maradjatok itt, hamarosan jövök.-mondtam, majd beültem a kocsimba és Theohoz mentem. Ahogy beléptem az ajtón, megszokott módon nem volt otthon, viszont találtam az asztalon egy cetlit, ahova egy cím volt felírva. A GPS-em segítségével 10 perc alatt odataláltam, majd berontottam az épületbe.

*Theo szemszöge*

Éppen edzettem a konditeremben, nyitás előtt, hogy egyedül lehessek, amikor ismerős illatot és szívverést éreztem. Elmosolyodtam, majd leugrottam a gépről amin épp dolgoztam és levettem a pulóverem, amikor a lány hevesen belépett.

 -Hogy tehetted ezt?-kérdezte. Elmosolyodtam, mielőtt megfordultam volna. Ahogy összetalálkozott a tekintetünk, még az eddigieknél is gyorsabban verdesett a szíve, ami viszont az én egómat verdeste felfelé.
-Nem tudom, miről beszélsz.
-Alkut ajánlottál Liamnek. Azt mondtad, nem szervezkedsz a hátunk mögött.-mondta, de nem törődve vele egy másik géphez mentem, hogy folytassam az edzést.
-És Liam bele is ment volna, ha nem szólal meg a lelkiismerete. De kár.-motyogtam.
-Úristen. És én még haragudtam magamra a tegnapiak miatt. Hogy lehetek ilyen hülye liba?-ajnározta magát, amit rettentően aranyosnak találtam. Még mindig nem érti, miért csinálom mindezt.
-Nem vagy hülye liba.
-De, az vagyok. Kár volt idejönnöm.-fordult meg, majd a kijárathoz ment volna, ha nem termek előtte. Alaposan végigmért, mielőtt a szemembe nézett, amin muszáj voltam elmosolyodni.
-Mint már mondtam, mi együtt dolgozunk, csak két külön falkában. Nem ellenetek vagyunk.
-Akkor is a hátam mögött szervezkedsz.
-Mindenről be kell számolnom neked?-kérdeztem, mire csak megforgatta a szemét és ki akart kerülni, de természetesen nem engedtem.
-Nem úgy értettem, tudod te is.-mondtam majd az egyik kezemmel végigsimítottam az arcán. Lassan a szemembe nézett, amiből azonnal leolvastam, hogy mit is gondol rólam. Pontosan tudja, hogy mit érzek iránta, és ő is irántam, akkor miért csináljuk ezt? Ez az a kérdés, amit sose fogok megfejteni.
-Menj az utamból, Theo.-mordult fel, engem kizökkentve a gondolkozásból.-És ha még egy tagunkat manipulálni próbálod, komolyan mondom én fogok véget venni ennek.-mondta, majd kiviharzott.
-Este találkozunk, cica.-kiáltottam még utána.
-Nem akarom, hogy gyere!-mondta, amin halkan felnevettem.

*Dorina szemszöge*

A recepcióst félrelökve mentem a terem felé. Ahogy beléptem, a félmeztelen Theo tárult a szemem elé, csak épp háttal. Magamra kellett parancsolnom, hogy ne nézzek végig rajta, majd visszatértem a szerepemhez.
-Hogy tehetted ezt?-kérdeztem dühösen. Lassan megfordult, majd a szemembe nézett. Ahogy végig pillantottam izmos felsőtestén, éreztem hogy a szívem kétszer olyan gyorsan kezd el verni.
-Nem tudom, miről beszélsz.-szólalt meg hirtelen, engem kizökkentve az álmodozásomból.
-Alkut ajánlottál Liamnek. Azt mondtad, nem szervezkedsz a hátunk mögött.-mondtam, de mintha meg sem hallotta volna, tovább edzett. Óvatosan rápislantottam a karjában feszülő izmokra, amikor megszólalt.

-És Liam bele is ment volna, ha nem szólal meg a lelkiismerete. De kár.-mondta lesajnálóan. Fú de megverném most.
-Úristen. És én még haragudtam magamra a tegnapiak miatt. Hogy lehetek ilyen hülye liba?-bosszankodtam, miközben teljesen átvertnek és megalázottnak éreztem magam.
-Nem vagy hülye liba.
-De, az vagyok. Kár volt idejönnöm.-fordultam az ajtó felé, hogy szégyenemben elrohanhassak, de természetesen, mint mindenben, ebben is megakadályozott. Nem bírtam eltekinteni még ezek után sem izmos felsőtestétől, de megembereltem magam, és a szemébe néztem. Arcán az a megszokott elégedett vigyor volt, amit úgy imádok, de most legszívesebben az öklömmel törölném le.
-Mint már mondtam, mi együtt dolgozunk, csak két külön falkában. Nem ellenetek vagyunk.-mondta, miközben én próbáltam újra elővenni a magabiztos énem.
-Akkor is a hátam mögött szervezkedsz.-motyogtam.
-Mindenről be kell számolnom neked?-kérdezte, mire én nem hittem el amit hallok. Megforgattam a szemem és minél gyorsan el akartam tűnni, de nem engedett el.
-Nem úgy értettem, tudod te is.-mondta, majd az egyik tenyerét az arcomra vezettem. Majd ha tökön rúglak, azt én se úgy értem, jó? 
Nem értem, miért csinálja ezt. Hiszen tudom, hogy ő nem úgy érez irántam, akkor miért csinálja ezt velem?
-Menj az utamból, Theo!-morogtam, amikor már végleg elegem lett.-És ha még egy tagunkat manipulálni próbálod, komolyan mondom én fogok véget venni ennek.-mondtam, majd félrelökve őt elhagytam a termet.
-Este találkozunk, cica.-kiáltotta még utánam, ami miatt legszívesebben vissza mentem volna, hogy a fejét az egyik gépbe verjem.
-Nem akarom, hogy gyere!-kiáltottam vissza, mielőtt kiléptem az épületből.
-Hülye liba vagy, Dorina!-szidtam magam, ahogy beültem az autóba, majd visszamentem a lányokhoz.
-Na mi volt?-kérdezte Lydia, miközben még a tegnapi pizza maradékát csócsálta.
-Nem intéztem nagyon semmit. Csak adta magát, tudjátok, olyan cinikus és öntelt volt mint szokott.-dobtam le a táskám a kanapéra, majd vettem elő a hűtőből egy zacskó vámpíreledelt.
-Szokásos.-mordult fel Ana.
-Készülnünk kéne, nem de?-pattant fel Lydia mosolyogva.
-Ja, kéne.-mosolyodtam el én is, majd felmentem az emeletre.
 A lányok hazamentek elkészülni, én pedig lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, sminkeltem, majd elmentem Lydiáért, majd Anáért. Mivel a dudaszóra nem jött ki, muszáj voltam bemenni.
-Dorina! Segíts már meggyőzni hogy eljöjjön! Nem akar!-mondta.
-Damon, el kell jönnöd, ez mindenkinek nagy szó! Kérlek!-mondtam, mire Ana győztesen elmosolyodott, Damon pedig csak elfintorodott.

-Két perc és itt vagyok!-sóhajtott fel végül, Ana pedig a nyakamba csimpaszkodott.
-Köszönöm!-nevetett fel. Megvártuk Damont, majd kimentünk a kocsiba és elindultunk a helyszínre. Amint odaértünk, megkerestük a kis társaságunkat.
-Azta mindenit!-tátottam el a számat.

Part 40. "Okay, I admit that mistakes were made.."

-Mi történt?-morogta Vani a párnájába.
-Állítólag Liam elszabadult, és bántott pár embert. De azt írja Scott, ne menjünk oda, már próbálják lenyugtatni.
-Szerintem oda kéne mennünk.-pattant ki Vani az ágyból. Egyet értve vele én is kikeltem, majd felöltöztünk és elindultunk Sandráékhoz.
-Sziasztok!-trappoltam be. A következő pillanatban viszont valaki rám ugrott, ezzel kilökve engem az ajtón, majd belém harapott. Fájdalmasan felsikítottam, majd Scott és Ana lerángatta rólam. Liam volt az.
-Fenébe.-álltam fel nyavalyogva.
-Mondtam, hogy ne gyertek ide. Menjetek haza és keresd fel Theot.
-Rendben. Gyere Dorina.-mondta Vani, majd beültetett a kocsiba. Hát ez rövid látogatás volt.-Hol lakik Theo?-kérdezte.
-Majd holnap megkeresem. Ne menjünk hozzá most. Nem akarom látni.-motyogtam.
-Nem akarod látni, de attól még belehalsz a harapásba.
-Ne menjünk oda!-mondtam kicsit hangosabban. Ezek után csendesen hazamentünk, majd bekötöttem a sebem és megpróbáltam aludni térni. 

Reggel Vani már nem volt mellettem. Az ágyon volt egy cetli, amin az állt, hogy nehogy merjek ilyen állapotban suliba menni, majd átjön később ápolgatni, és próbáljam megkeresni Theot. Megfogadtam a tanácsát, ezért lemásztam a konyhába, és egy véres zacskóval a kezemben leültem a kanapéra. Miután megittam, a kezembe vettem a telefont, amikor csöngettek. Sóhajtva fel álltam, majd kitártam az ajtót.
-Szia! Mi történt?-nézett sápadt arcomra, majd belépett és becsukta maga mögött az ajtót. Mint mindig, most is lehengerlően festett.
-Az újdonsült farkasunk megharapott.-motyogtam.
-Miért nem ezzel kezdted?-vette le a kabátját, hogy a csuklójába haraphasson.
-Theo, nem várom el, hogy segíts. Nem vagyunk jóban.-motyogtam.
-Én segíteni akarok.-mosolyodott el, majd a csuklójába harapott és a számhoz emelte. Pár kortyot ittam a véréből, majd elégedetten hátradőltem a kanapén. A sebem szinte azonnal gyógyulni kezdett, én pedig megkönnyebbülten elmosolyodtam.
-Köszönöm.-néztem mélyen a szemébe.
-Szívesen.-mondta, majd közelebb hajolt, hogy nyomjon az arcomra egy puszit. Kezeim az arcára tettem, majd megcsókoltam. Meglepődve, de mohón visszacsókolt engem az ölébe vonva. Azonnal megéreztem magam alatt dudorodó férfiasságát, ami miatt muszáj voltam elmosolyodni.
-Mindenkinek ilyen dögösen köszönöd meg a dolgokat?
-Nem vagy abban a helyzetben, hogy gúnyolódj rajtam.-motyogtam, majd újra megcsókoltam. Ölébe véve vámpírsebességgel felvitt, majd lefektetett az ágyamra, de muszáj voltam leállítani.
-Ezt nem kéne.-húzódtam el, mielőtt a lábam közé nyúlt volna és elgyengülök.
-Remek az időzítésed.-mosolygott rám gúnyosan, mire játékosan megpofoztam. Nyomott a számra egy rövid csókot, amikor csöngettek.
-Ez Vani lesz. Basszus.-motyogtam, majd lerohantam a lépcsőn, Theo pedig lassan sétált mögöttem.
-Szia. Látom már nincs semmi bajod.-nézett a hátam mögé, gondolom Theora.
-Öhm, igen, Theo adott a véréből. Minden oké. Gyere be.-invitáltam beljebb.
-Na jó, én megvárlak a szobádban.-mondta, majd felnyargalt az emeletre.

-Ideje mennem.-mondta Theo, én pedig óvatosan bólintottam.-Vigyázz magadra, kérlek.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd elment. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora hülyeséget is csináltam.
-Picsába.-mondtam, majd felszaladtam Vanihoz.

-Csókolóztatok, nem de?-kérdezte a gyűrött ágyneműmre nézve. 

-Igen. És ha nem jössz, lehet több lett volna. Szóval köszönöm.-mondtam szégyenlősen. 

-Oh. Szívesen.-vigyorodott el, majd felkelt az ágyamról.-Nekem most haza kell mennem, anyának segíteni a hétvégi bulira bevásárolni, de este ha nem szeretnél egyedül lenni, átjöhetek.-mondta mosolyogva.

-Azt megköszönném. Milyen buli?

-Apáék közös cége nagyon nagy sikereket ér el, amit hát meg kell ünnepelni, szóval...nem hiszem el hogy nem tudtál róla!! A szüleid is hazajönnek rá!

-Hát, nem beszéltünk egy ideje. De akkor gondolom én is hivatalos vagyok.-mosolyodtam el.

-Igen. Na, majd jövök, vigyázz magadra. Addig itt hagyom a táskám, bár nem vettünk sok mindent ma! Sziaa!-mondta, majd kiviharzott a szobámból. Nevetve lehuppantam az ágyamra, majd másolni kezdtem a mai anyagot. 

Már este 6 körül járhatott az idő, amikor csöngettek. A füzetemet a kezembe véve, és egy tollat rágcsálva sétáltam le az emeletről, majd az ajtóhoz lépve szélesre tártam azt. Liam állt mögötte. 

-Szia!-mondta szelíden, én pedig nem tudtam hogy rácsapjam az ajtót vagy beengedjem-e. Végül a béke megőrzése érdekében a második opciót választottam. 

-Szia, Liam.

-Bocsánatot kérni jöttem. Nem lett volna szabad megharapnom téged, csak még elég kezdő vagyok. Tudom, ez nem mentség de Scott próbál nekem minél hamarabb segíteni. 

-Bocsánat kérés elfogadva.-mosolyogtam rá.-Tudom, nehéz lehet, főleg hogy én vámpír vagyok, de nincs semmi baj.

-De, van baj!-szólalt meg Liam mögött egy mély hang, amit rögtön felismertem. 

-Theo...-mondtam, de bele se kezdhettem, mert rögtön a falhoz csapta Liamet. 

-Ha még egyszer bántani mered, esküszöm kitépem a szívedet és a torkodon dugom le.-morogta farkas formában.

-Theo, kérlek, erre tényleg nincs szükség. Jól vagyok már. 

-Ha nem jövök, napokon belül meghalsz.-mondta még mérgesebben.

-Kérlek Theo. Nézz rám. Nincs gond.-mondtam kétségbeesetten. Theo farkas formában rám pislantott, majd elengedte Liamet. Ő egy siető köszönés után elrohant, én pedig kettesben maradtam Theoval. 

-Nem kellett volna bántanod őt.-mondtam karba font kezekkel. 

-Majdnem megölt téged, Dorina.-mondta, most már emberként.

-Tudom. De itt állok előtted, nem de?-mosolyodtam el, mire ő is elmosolyodott.

-De igen.-mondta.

-Na és miért jöttél?-kérdeztem, miközben a hűtőhöz mentem utánpótlásért, és Theonak is adtam egyet. 

-Csak a szokásos ellenőrzés. Látni akartam, hogy jól vagy-e. És pont jókor jöttem.-morogta.

-Nem kell aggódnod értem. Tudok vigyázni magamra.-makacskodtam.

-Persze.-mosolyodott el. 

-Hát igen.-fordultam el tőle.

-Aranyos vagy amikor hisztizel.-mosolyodott el gúnyosan.

-Nem hisztizek!-mondtam most már tényleg idegesen. Ne sértegessen. 

-Okés. Akkor most mit csinálsz?

-Hagyjál.-próbáltam elhagyni a szobát, de a karom után nyúlt és visszahúzott magához, elég közel ahhoz, hogy a homlokunk összeérjen. 

-Theo, engedj el.-motyogtam feszengve. 

-Mond azt, hogy nem akarod és abba hagyom. Mond azt, hogy hagyjalak békén és abba hagyom.-simította a kezét a fenekemre, nekem pedig nem jött szó a számra. Én esküszöm, hogy próbálkoztam, de az a baj hogy nagyon is akarom és ezt most már ő is tudja. Nem hiszem el, hogy ennyire gyenge vagyok. 

-Theo..-motyogtam.

-Hallgatlak.-mondta, miközben ajkai a nyakamat fedezték fel. Halkan felsóhajtottam és a mellkasára tettem a kezem, de arra nem volt erőm hogy eltoljam magamtól. Inkább végigsimítottam a hasán és pólója alá vezettem a kezem. A következő pillanatban a szoba másik végébe vitt és a falhoz nyomott, majd megcsókolt. Most én toltam a falhoz, és felugrottam, hogy lábaimmal körülfonjam a derekát. Egyik kezével a fenekem alá nyúlt, hogy megtartson, másikkal a hajamba túrt.

-Megjött Vani és Lydia. Tegyél le.-húzódtam el gyorsan. Mosolyogva letett a földre, én pedig visszarohantam a konyhába, mielőtt benyitottak volna.

-Öhm...hali.-néztek rám és Theora felváltva. A hajam össze volt túrva, és piros is lehettem, szóval eléggé elárultam magunkat. 

-Szerintem én most megyek.-törte meg a csendet Theo.

-Ohh, nem. Szerintem maradnod kéne.-morogta Vani.

-Mi folyik itt?-kérdezte Lydia.

-Semmi...-motyogtam.

-Megint smároltatok, nem de?-kérdezte Vani.

-Vani, kérlek.-hajtottam a fejem a kezembe. 

-Nem, nincs kérlek. Már megint olyat csinálsz amit nem kéne. Utána meg persze megbánod. 

-Nem, Vani, nyugodj le kérlek! Ne idegeskedj miattam.

-Theo, legalább neked lehetne ennyi eszed!-mondta, mire végleg kiakadtam.

-Na jó, vége. Theo, gyere, kikísérlek.-fogtam meg a karját, majd kirángattam az ajtón.-Nagyon sajnálom. Csak..eléggé védelmező típus.

-Semmi gond. Vicces volt.-mosolyodott el, de nem volt őszinte. 

-Hé, jól vagy? 

-Tényleg megbánod ezt? Ami történik köztünk?-kérdezte, én pedig nem tudtam mit mondani erre.
-Mi...mi történik köztünk?-kérdeztem.
-Neked kéne megmondani.-mondta.-Oké, elismerem, történtek hibák. De mi sosem voltunk egy közülük!-nézett még utoljára rám egy szomorú mosollyal, majd elsétált.

 Visszamentem a házba, majd rögtön Vaninak estem.
-Vanessa! Miért mondtad azt hogy megbánom, ami köztünk történik?
-Így van, nem? Tegnap este még ezt mondtad!-kiabált vissza.
-Tudom, de....tudod, hogy hogy érzek iránta, és most megint sikerült ezzel megbántanom. Köszönöm szépen.
-Úgy tudom, éppen haragszol rá amikor hátrahagyott téged a béna falkája miatt. Kit érdekel, hogy megsértődik?
-Engem!-kiabáltam most már én is.-Még Lydia is tudja, hogy rossz ember, de nem tudok változtatni azon, ahogy érzek iránta, és jó lenne, ha ezt végre megértenéd! Elfogadnád, oké? És nem dörgölnéd folyton az orrom alá, hogy mekkora ribancnak tartasz!-mondtam most már teljesen kikelve magamból.
Még pár másodpercig farkas szemet néztünk, majd az ajtóhoz rohant.
-Jól jegyezd meg, amit most mondok. Ha megint összetöri a szíved, nekem ne gyere sírni, oké?-kérdezte, majd kiviharzott a házból, Lydiát és engem hátrahagyva.
-Huh..ez durva volt.-mondta Lydia, majd a következő pillanatban Ana lépett be az ajtón.
-Mi történt? Vani most viharzott el mellettünk. Allison vele ment, de én gondoltam megkérdezem, hogy minden oké-e.
-Nem, nem az. Vani teljesen elítél amiatt, amit érzek Theo iránt. És igen, tudom, hogy csak magamnak okozok fájdalmat azzal, hogy a közelembe engedem, és hagyom hogy megcsókoljon meg ilyenek, mert ő úgyse érzi ugyanezt, de nem tehetek róla. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy eltaszítsam magamtól.-mondtam.
-Gyere ide!-ölelt meg.-Egyetértek Vanival abban, hogy én is féltelek, de tudom milyen érzés ez. Megértelek.
-Köszönöm.-motyogtam. Lydia is megölelt, majd rendeltünk egy pizzát és felmentünk a szobámba filmezni.