Miután eljöttünk Allisonéktól, még Ana-t megállítottam, mert ő volt az ötletem fő része.
-A vámpírság esetleg nem jár olyan előnyökkel, hogy jó a szaglásotok?-kérdeztem.
-Nem vagyunk vadászkutyák! De igen amúgy, sokkal jobb a szaglásunk.-mondta.
-Esetleg ha adnánk egy szagmintát nem találnátok meg? Vagy esetleg Scottékat is beavathatnánk.
-Okés. De csak Scottot. Derekék tabu.-mondta, majd beült a kocsijába.
-Köszönöm, Ana. Kövess.-mondtam, majd én is beültem a kocsimba és Vaniékhoz mentem. Mivel nem voltak otthon a szülei, de tudtam hogy hol van a pótkulcs simán bejutottunk. Előkerestem Vani kedvenc pólóját és Ana kezébe nyomtam.
-Könnyen felismerhető. Olyan Vanis.-mosolyodott el.-Ha bármi van, szólok, rendben?-ölelt magához.
-Köszönöm.-mondtam, majd elhagytuk a házat és mindketten hazamentünk. Otthon szintén nem volt senki, egyedül voltam. Csináltam magamnak kaját, majd beültem a nappaliba tv-zni. Épp a kedvenc sorozatom ment, amikor megszakadt az adás. Már épp nyúltam volna a távirányítómért, amikor beugrott egy kép. Egy sötét helyről, ahol egy lány ült. Az egyik pillanatban a lány zokogva felsírt, én pedig azonnal felismertem. Vani volt az.
Pár másodperc múlva visszatért a kedvenc műsorom. Közelebb léptem a tv-hez, amikor megláttam egy pendrive-ot a tv-be dugva, belevésve egy -A betűt. Remegve a telefonomért rohantam, és Stilest tárcsáztam. A a házamban járt, sőt még az se kizárt hogy még mindig itt van.
-Stiles azonnal ide kell jönnöd.-mondtam, majd padlórecsegést hallottam a konyhából.-Siess!-mondtam, majd kinyomtam. Lassan de biztosan elindultam a konyha felé, kezemben a távirányítóval. Ez volt az egyetlen fegyver a közelemben. Amint beléptem a konyhába egy fekete kapucnis alak rontott felém, engem durván neki lökve a falnak, majd kirontott a házból.
-Kurva életbe.-káromkodtam el magam. Egy ideig kettőt láttam mindenből, majd Stiles jelent meg.
-Dorina, jól vagy?-kérdezte, én pedig nem válaszoltam. Nem tudtam. Felemelt és bevitt a nappaliba, majd várt míg magamtól reagálok.
-Itt volt. A itt volt a házban. Ő lökött fel.-motyogtam.
-Itt volt?-kérdezte. Én csak a kezébe nyomtam a pendrive-ot, majd lehunytam a szemem. Az biztos, hogy lesz egy púp rajta. Miután Stiles megnézte a videót, visszaült mellém.
-Hogy vagy?
-Rosszul. De nem érdekes. Meg kell találnunk Vanit.-szorítottam meg a kezét.
-Persze, hercegnőm. De most pihenj, hozok vizet okés?-mondta, majd egyedül hagyott. Lecsuktam a szemem és lassan elszenderedtem.
-A vámpírság esetleg nem jár olyan előnyökkel, hogy jó a szaglásotok?-kérdeztem.
-Nem vagyunk vadászkutyák! De igen amúgy, sokkal jobb a szaglásunk.-mondta.
-Esetleg ha adnánk egy szagmintát nem találnátok meg? Vagy esetleg Scottékat is beavathatnánk.
-Okés. De csak Scottot. Derekék tabu.-mondta, majd beült a kocsijába.
-Köszönöm, Ana. Kövess.-mondtam, majd én is beültem a kocsimba és Vaniékhoz mentem. Mivel nem voltak otthon a szülei, de tudtam hogy hol van a pótkulcs simán bejutottunk. Előkerestem Vani kedvenc pólóját és Ana kezébe nyomtam.
-Könnyen felismerhető. Olyan Vanis.-mosolyodott el.-Ha bármi van, szólok, rendben?-ölelt magához.
-Köszönöm.-mondtam, majd elhagytuk a házat és mindketten hazamentünk. Otthon szintén nem volt senki, egyedül voltam. Csináltam magamnak kaját, majd beültem a nappaliba tv-zni. Épp a kedvenc sorozatom ment, amikor megszakadt az adás. Már épp nyúltam volna a távirányítómért, amikor beugrott egy kép. Egy sötét helyről, ahol egy lány ült. Az egyik pillanatban a lány zokogva felsírt, én pedig azonnal felismertem. Vani volt az.
-Stiles azonnal ide kell jönnöd.-mondtam, majd padlórecsegést hallottam a konyhából.-Siess!-mondtam, majd kinyomtam. Lassan de biztosan elindultam a konyha felé, kezemben a távirányítóval. Ez volt az egyetlen fegyver a közelemben. Amint beléptem a konyhába egy fekete kapucnis alak rontott felém, engem durván neki lökve a falnak, majd kirontott a házból.
-Kurva életbe.-káromkodtam el magam. Egy ideig kettőt láttam mindenből, majd Stiles jelent meg.
-Dorina, jól vagy?-kérdezte, én pedig nem válaszoltam. Nem tudtam. Felemelt és bevitt a nappaliba, majd várt míg magamtól reagálok.
-Itt volt. A itt volt a házban. Ő lökött fel.-motyogtam.
-Itt volt?-kérdezte. Én csak a kezébe nyomtam a pendrive-ot, majd lehunytam a szemem. Az biztos, hogy lesz egy púp rajta. Miután Stiles megnézte a videót, visszaült mellém.
-Hogy vagy?
-Rosszul. De nem érdekes. Meg kell találnunk Vanit.-szorítottam meg a kezét.
-Persze, hercegnőm. De most pihenj, hozok vizet okés?-mondta, majd egyedül hagyott. Lecsuktam a szemem és lassan elszenderedtem.
Az ágyamon ébredtem, Stiles sehol.
-Stiles!-kiabáltam, mire előjött a fürdőből.
-Itt vagyok! Nyugi nem hagylak egyedül!-ült le mellém és megölelt.
-Anyáék?-kérdeztem.
-Boltba mentek. Szinte most indultak el.-mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Kimásztam az ágyból, de megszédülve visszahuppantam rá.
-Pihenned kellene.-mondta.
-Nem, jól vagyok.-mondtam, majd lementem a konyhába. Ittam egy pohár vizet, Stiles pedig védelmezőn állt mellettem, mintha akármelyik pillanatban össze tudnék esni.
-Tényleg jobban vagyok, Stiles.-mosolyogtam rá.
-Szerintem meg be kellene mennünk a kórházba. Vagy legalabb ne gyere suliba egy darabig.-mondta.
-Esküszöm hogy minden rendben.-csókoltam meg, majd leültettem a székre én pedig az ölébe másztam.-Jól vagyok.-mosolyodtam el.
-Hát azt látom.-vezette kezét a fenekemre, én pedig elpirulva a nyakába hajtottam a fejem. Még nem volt köztünk semmi intimebb kapcsolat, főleg hogy szinte mindennap otthon vannak a szüleink. Most sem engedtem, hogy bármi legyen, mivel akármelyik pillanatban megjöhetnek én pedig nem akarom így. Kiszálltam az öléből, majd megfogtam a kezét és felmentünk a szobámba. Elterültünk az ágyamon, és csak merengtünk magunk elé.
-Komolyan letámadtad Ana-t?-nézett rám nevetve. Nem tudom honnan jött neki a téma, de válaszoltam.
-Igen. Mivel vér volt a padlón, azt hittem ő A. De hát nem.-vontam vállat.-Ana csak vámpír.-mondtam, majd igyekeztem témát váltani. Megijedtem saját magamtól. Ennyire könnyű lenne megölni valakit? Hiszen amennyire dühös voltam akkor, nem realizáltam még Derek szavait, nem tudtam hogy ő egy vámpír. A düh elvakított, és úgy vágtam hozzá a kést, mintha ember lenne. Persze azonnal megbántam és azonnal tudatosult bennem, viszont ha nem lenne vámpír, valószínűleg halott lenne vagy kórházban lenne.
-Stiles én majdnem megöltem valakit.-ültem fel hirtelen.
-Ana vámpír, nem tud meghalni.-mondta.
-De akkor ezt nem tudtam még. Legalábbis nem tudatosult bennem. Én...meg is ölhettem volna, érted?-álltam fel és könnyes szemekkel néztem rá.
-Nyugodj meg, rendben? Nem történt semmi. Teljesen normális amit tettél. Vagyis.....mivel azt hitted ő az, aki elrabolta Vanit, persze hogy meg akartad támadni. De nem megölni.-simított végig a karomon.-Ne gondolj magadra rosszként, rendben?-csókolt meg. Kissé megnyugtatott, de nem teljesen. Még mindig pszichopataként tekintettem magamra. Stiles hamarosan elment, anyáék pedig hazaértek, de nem volt kedvem a társaságukhoz. Inkább kiültem az ablakomba és teáztam. Néztem az embereket, akik elsétálnak az utcán, akik telefonálnak vagy éppen a szerelmükkel enyelegnek. Majd a szemközti házhoz behajtott egy költöztető autó, majd kiszállt belőle egy srác a családjával. Egy elég helyes srác.
-Stiles!-kiabáltam, mire előjött a fürdőből.
-Itt vagyok! Nyugi nem hagylak egyedül!-ült le mellém és megölelt.
-Anyáék?-kérdeztem.
-Boltba mentek. Szinte most indultak el.-mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Kimásztam az ágyból, de megszédülve visszahuppantam rá.
-Pihenned kellene.-mondta.
-Nem, jól vagyok.-mondtam, majd lementem a konyhába. Ittam egy pohár vizet, Stiles pedig védelmezőn állt mellettem, mintha akármelyik pillanatban össze tudnék esni.
-Tényleg jobban vagyok, Stiles.-mosolyogtam rá.
-Szerintem meg be kellene mennünk a kórházba. Vagy legalabb ne gyere suliba egy darabig.-mondta.
-Esküszöm hogy minden rendben.-csókoltam meg, majd leültettem a székre én pedig az ölébe másztam.-Jól vagyok.-mosolyodtam el.
-Hát azt látom.-vezette kezét a fenekemre, én pedig elpirulva a nyakába hajtottam a fejem. Még nem volt köztünk semmi intimebb kapcsolat, főleg hogy szinte mindennap otthon vannak a szüleink. Most sem engedtem, hogy bármi legyen, mivel akármelyik pillanatban megjöhetnek én pedig nem akarom így. Kiszálltam az öléből, majd megfogtam a kezét és felmentünk a szobámba. Elterültünk az ágyamon, és csak merengtünk magunk elé.
-Komolyan letámadtad Ana-t?-nézett rám nevetve. Nem tudom honnan jött neki a téma, de válaszoltam.
-Igen. Mivel vér volt a padlón, azt hittem ő A. De hát nem.-vontam vállat.-Ana csak vámpír.-mondtam, majd igyekeztem témát váltani. Megijedtem saját magamtól. Ennyire könnyű lenne megölni valakit? Hiszen amennyire dühös voltam akkor, nem realizáltam még Derek szavait, nem tudtam hogy ő egy vámpír. A düh elvakított, és úgy vágtam hozzá a kést, mintha ember lenne. Persze azonnal megbántam és azonnal tudatosult bennem, viszont ha nem lenne vámpír, valószínűleg halott lenne vagy kórházban lenne.
-Stiles én majdnem megöltem valakit.-ültem fel hirtelen.
-Ana vámpír, nem tud meghalni.-mondta.
-De akkor ezt nem tudtam még. Legalábbis nem tudatosult bennem. Én...meg is ölhettem volna, érted?-álltam fel és könnyes szemekkel néztem rá.
-Nyugodj meg, rendben? Nem történt semmi. Teljesen normális amit tettél. Vagyis.....mivel azt hitted ő az, aki elrabolta Vanit, persze hogy meg akartad támadni. De nem megölni.-simított végig a karomon.-Ne gondolj magadra rosszként, rendben?-csókolt meg. Kissé megnyugtatott, de nem teljesen. Még mindig pszichopataként tekintettem magamra. Stiles hamarosan elment, anyáék pedig hazaértek, de nem volt kedvem a társaságukhoz. Inkább kiültem az ablakomba és teáztam. Néztem az embereket, akik elsétálnak az utcán, akik telefonálnak vagy éppen a szerelmükkel enyelegnek. Majd a szemközti házhoz behajtott egy költöztető autó, majd kiszállt belőle egy srác a családjával. Egy elég helyes srác.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése