Bejelenteni való!

Sziasztok!

Mint láthattátok, mostanában nem nagyon volt új rész.
Ennek két oka van: 1. Nincs nagy érdeklődés, ezáltal nekem is elmegy a kedvem tőle
                                2. Az első pontból következtetve, kedv és nagyrészt idő hiány miatt elfogytak a                                         kész részek

Éppen ezért azt gondoltam a legtisztábbnak, hogyha kicsit szüneteltem a blogot. Nem kell sok időre gondolni, a szünet 2017. március 1-ig tart. Onnantól, ha minden jól megy újra meg lesz a heti 2 rész!

Az e heti részeket természetesen a hét folyamán még kiposztolom, de utána csak márciusban lesz vérfrissítés! :D

Márciusban találkozunk, puszi: Dorina és Dávid :)

Part 62. Crosswords

Amikor felébredtem, teljesen elképedtem. A kapucnis alakok sehol, a ház romokban hevert, minden a földön volt, összetörve. Az állkapcsomhoz kaptam, hiszen valamiért eszeveszettül hasogatott. Mielőtt a számba nyúltam volna, ránéztem a többiekre. Mindenhol vér, rengeteg vér, ami miatt a szemem elsötétült, a metszőfogaim előtörtek, de emiatt hatalmas fájdalom nyilallt az egyik fogamba, így visszaváltoztam. Benyúltam a számba, jelen esetbe az egyik fogamhoz, majd megéreztem ott valamit. Meglepődötten húztam ki az apró papírfecnit, majd letettem az asztalra. A többiekhez rohantam, de még szinte mindenki ki volt ütve, vagy még csak ébredezett. Hirtelen azt se tudtam hova kapjak, hiszen mindenki véres volt és sebes, de először Vanihoz szaladtam.
-Jézusom.-pislantottam a homlokára, mire ő is felébredt.
-Mi az? Mi történt?-nézett körül, majd ijedten rám. Arca szinte teljesen véres volt, így természetes, hogy bepánikolt.
-Ne aggódj, segítek.-motyogtam, majd a homlokába dugtam az ujjam, hogy kivehessem az ott lévő kis üvegcsét.
-Istenem!-motyogtam.
-Mi az?-kérdezte ijedten.
-Majd meg nézzük, de most igyál!-haraptam a csuklómba, majd a szája elé emeltem a kezem és megitattam a véremmel. Már Liam, Scott és Theo is felébredtek, így hozzájuk léptem.
-A fogamban volt egy üzenet, Vaninak pedig a homlokában. Nálatok van valami?-kérdeztem.
-Gyerekek nem látok!-kiabált folyamatosan David, így sietve odarohantam hozzá, amíg Scott és Liam egymásnak segítettek. Liamnek a combjában, Scottnak a lábszárában volt az üvegcse.
-Theo!-kiabáltam hisztérikusan, ő pedig sietve jött hozzám.
-A szemében van.-mondta undorodva.-Kiszedem.-mormolta, majd óvatosan benyúlt a szemébe, és kivette a papírkát. Azt is feltettem az asztalra a többi mellé, amikor megláttam, hogy Theonak hátul a pólója véres.
-Theo!-rohantam oda hozzá, majd felemeltem a pólóját.-Uh. Ez kicsit fájni fog.-mondtam, majd egy késsel megbontottam a bőrét, hogy kivehessem az üveget. Csupán halkan felszisszent, de pár másodperc múlva begyógyult a sebe. Körülnéztem, majd odamentem Lydiához, akinek az oldalából gyorsan kioperáltam az üzenetet, majd megitattam a véremmel, amikor Allison felsikított.
-Nem érzem a kezem!-mondta zokogva a kezére pillantva, ami a csuklójától lefelé szinte már fekete volt.
-Biztos az erébe tették. Valaki, vámpír, jöjjön ide, én kiszedem, de gyorsan kell majd vért adnunk neki, mert elvérezhet.-mondta. David ért ehhez, a szülei orvosok és sokszor besegít nekik, szóval tudtam, hogy meg tudja csinálni. Odamentem melléjük, amíg Scott Stileson, Liam Sandrán, Theo pedig Anan és Arián segített.
-Oké, felvágtam. Most kiveszem.-mondta, majd óvatosan kivette az üvegcsét, de Allison vére bugyogva fojt ki a karjából.
-David, siess!-néztem a félig ájult barátnőmre.
-Oké, kész.-mondta pár másodperc múlva, mire én azonnal a karomba haraptam, és Allison szájához emeltem azt.
-Gyerünk, igyál!-utasítottam kiabálva, de semmi.
-Nem...-motyogta David.
-Nem fog meghalni!-kiáltottam fel, mire Allison kinyitotta a szemeit, és vadul kortyolta a vérem. A keze azonnal gyógyulni kezdett, szóval sóhajtva keltem fel és fektettem a kanapéra. Miután meggyógyítottunk mindenkit, az asztalhoz mentünk, hogy kinyissuk az üvegcséket. Kiborítottuk az üzeneteket, majd kinyitogattam őket.
-Nem....bizony.....édeseim.-olvastam fel a szavakat, de azok totál összefüggéstelenek voltak.
-Szerintem ez egy mondat, csak sorba kell tennünk.-mondta Lydia, így eszerint az észjárás szerint kezdtük el pakolgatni a szavakat. Hosszas tanakodás után kialakult a mondat, ami egyáltalán nem volt biztató.
"Én már nem játszadozom, ez bizony háború! Vigyázzatok magatokra, édeseim! Csók: -A" 
Pár percig meglepődötten figyeltük az üzenetet, majd egymásra néztünk.
-Gyerekek. Meg kell tanulnunk megvédenünk magunkat. Ez a ribanc azt hiszi, hogy csak úgy játszadozhat velünk, mint valami babákkal.-mondta Theo idegesen, és totál egyetértettem vele. Mert mi is nagyon könnyen sérthetőek vagyunk, bár nem annyira mint az emberek, de egy kis gáz, és máris eszméletlenek vagyunk 1-2 óráig.
-Igaza van. Most viszont, srácok, örülnék hogyha nem aludnátok egyedül. Szóval vagy aludjon itt aki egyedül lenne, vagy fogjatok össze, és aludjatok egymásnál.-tanácsoltam.
-Én itt alszom.-motyogta Aria.
-Szerintem mindenki.-mondta Scott, mire a többiek egyetértően bólintottak.
-Okés. Van 12 hely. És lányoknak tudok pizsit adni. Legalábbis pólót.
-Rendben.-mondták. Megbeszéltük, hogy ők elkezdik takarítani a vért és a szemetet, amíg mi Theoval, Vanival és Ariával megágyazunk mindenhol.
-Theo, nagyon megijedtem. És félek is. Most már nem csak a többieket, de magamat is féltem. Hiszen ha ilyen könnyen el tudnak kábítani, simán meg tudnak ölni.
-Én azt sosem hagynám.
-Tudom. De most te is kidőltél.-mondtam.
-Figyelj.-ült le a kanapémra, engem magával rántva.-Tudom, hogy most nem úgy tűnik, de nem kell félned mellettem. Amikor tudlak, megmentelek, tudod jól.
-Persze, tudom. Szeretlek.-mosolyodtam el.
-Én is.-mondta, majd lassan megcsókolt. Miután megágyaztam a kanapémon, átmentem apáék szobájába, ahol szintén 2 perc alatt megágyaztunk.
-Kész a vendégszoba.-nézett be Aria az ajtón.
-Rendben, köszi. Akkor már csak a matracok maradtak.-mondtam, majd a 3 lánnyal bevonultam a szobámba, és kivettem a szekrényemből a matracokat. Mivel csak a vendégszobában nincs kanapé, 4 matrac kellett. Megágyaztam a szobámban a matracra, majd átmentem apáékhoz, ahol Aria már megcsinálta, majd a vendégszobába, ahol Vani szenvedett a lepedőkkel.
-Dorina...
-Igen?-kérdeztem, miközben a párnát igazgattam.
-Én...nagyon félek.-motyogta könnyezve.
-Összetartunk. 12, és még több, mert Damon és Derek is, 1 ellen. Lehetetlen győznie.
-Nincs egyedül. Vagy öten voltak ma.
-Tudom. De akkor is fölényben vagyunk. Nem kell félned.
-De alhatok veletek?-kérdezte, majd halkan felnevetett.
-Persze.-mosolyodtam el, majd megöleltem. Miután végeztünk, lementünk a többiekhez, akik már eltüntették a vért, már csak pár pohár és szemét volt szanaszét.
-Na srácok. Kezdjünk el zuhanyozni.-mondtam. Miután a lányok sorra lezuhanyoztak, és mindegyikőjüknek adtam pólót és rövid gatyát, a fiúk is lezuhanyoztak, így hajnal 2re már mindenki alvásra készen volt. Én aludtam Theoval, Ariaval és Vanival, apáék szobájában Allison és Lydia az ágyban, matracokon Liam és Scott, majd a vendégszobában Stiles és David a matracokon, Sandra és Ana az ágyakban.
-Jó éjt srácok!-köszöntem be egy szomorú mosollyal az arcomon mindkét szobába, majd visszamentem a sajátomba. Bebújtam Theo mellé, majd leoltottam a lámpákat és átöleltem.

-Rossz kedved van?-simogatta az arcom, miközben nyomott a homlokomra egy puszit.

-Nem..nem. Csak ott bent teljesen reményvesztett voltam, azt hittem soha többé nem látlak. Most hogy hazajöttem, boldogan kéne élnem az életem, és már az első nap majdnem megölnek.-nevettem fel szomorúan.

-Sajnálom. Nem kellett volna elengednem egyedül New Yorkba. Veled kellett volna mennem. Senki nem bánthat téged.-motyogta halkan.

-Szeretlek.-csókoltam meg utoljára, majd a mellkasába fúrtam a fejem. 

-Én is szeretlek!-motyogta, majd pár perc múlva lassan elaludtunk.

Part 61. My friends, my family

Reggel első gondolatom az volt, hogy meg kell keresnem a barátaimat. Így, miután felébredtem, gyorsan el is készültem, megreggeliztem, majd felmentem Theohoz.
-Szerelmem.-motyogtam, miközben a hátát puszilgattam.-Én most elmegyek pár barátnőmhöz, jössz vagy maradsz?-kérdeztem.
-Persze, hogy jövök. Ne menj egyedül.-kászálódott fel, majd nyomott a fejemre egy puszit és felöltözött. Azt már nem engedtem neki hogy otthon kajáljon meg, így miközben vezettem, ő mellettem szürcsölte a reggelijét. Amilyen hamar tudtam, kipattantam a kocsiból, ahogy Vaniék házához értünk, majd becsöngettem. Ő is úgy van, mint én, a szülei általában az én szüleimmel együtt vannak üzleti úton, szóval egyedül lakik szinte. Ahogy kinyitotta az ajtót, sikítva a nyakamba ugrott, így én is szorosan megöleltem, és bevittem.

 -Hogy kerülsz ide? Hogy sikerült kijönnötök? Istenem, annyira hiányoztál.-ölelt még mindig, majd a konyhába hívott minket. Ő leült velünk szembe és a kávéját kortyolta, amíg én válaszoltam a kérdéseire.
-David is itt van?
-Ahha. Tuti meglátogat majd, csak hát Arianál aludt.-mosolyogtam.
-Értem. Többieknél voltatok már?
-Nem, te vagy az első.-mondtam.-És este várlak a házunkban, van mit ünnepelnünk.
-Okés.-mosolygott rám, majd búcsúzóul megölelt. A következő Ana volt, akit meglátogattam, ő is hasonló örömmel fogadott, majd Sandra, Allison, Lydia, Scott, Stiles és végül Aria következett.
-El sem hiszitek mennyire boldog vagyok, hogy végre visszatértetek.-ugrott ujjongva a nyakamba, amin csak halkan felnevettem.
-Hát én is borzalmasan boldog vagyok. De most fel kell hívnom anyát.
-Ne fáradj vele. Még az nap kitaláltam valami kamu szöveget, hogy megtaláltunk titeket, majd ahogy elhozták a cuccotokat, meg is igéztem őket.-karolt át Theo.
-Ohh...okés.-mosolyodtam el. Aria felajánlotta, hogy segít elkészülni, szóval a két Raeken és én hazamentünk, David pedig a saját otthonába, hiszen neki kell magyarázkodnia a szüleinek. Bár lehet hogy őket is megigézte Aria.
Pár óra takarítás után késznek nyilvánítottam a lakást, így már csak el kellett készülnöm. Kicsit feltűnőbb sminket tettem fel, majd egy rövid gatyát és egy csinos ujjatlan blúzt kaptam magamra. Theoék is hazamentek készülni, így eléggé meglepődtem, amikor csöngettek. Gondoltam valamelyik barátnőm jött hamarabb, így boldogan mentem ajtót nyitni. Amikor viszont megláttam az illetőt, lefagyott az arcomról a mosoly.
-Szia.-motyogta Kai halkan, miközben a szemembe nézett.
-Nem akarlak látni.-mondtam dühösen.
-De beszélnünk kell. Meg kell hallgatnod.-mondta esdeklően.
-Tűnj el innen, Kai! Nincs mit megbeszélnünk.-mondtam, de szerencsémre pár másodperc múlva megjelent a megmentőm, Theo.
-Kai, szerintem ideje menned.-motyogta a háta mögül.
-Kérlek, Dorina.-mondta, de én faképnél hagyva őt bementem a házba, majd utánam Theo is jött.
-Nem fogom meghallgatni. Nem vagyok kíváncsi a magyarázataira. Embereket ölt meg, Theo, ő egy pszichopata. Undorodom tőle, érted? Ráadásul, oké, hogy én megöltem, de ő túlélte. Minket pedig ott hagyott abban a hitben, hogy sosem jutunk ki onnan.-motyogtam, miközben legurult az arcomról pár könnycsepp.
-Szerelmem, kérlek ne sírj. Csak próbáld meg elfelejteni, okés?-törölte le Theo a könnyeimet, majd szorosan magához ölelt. Megnyugtató szívverését hallgattam, egészen addig, amíg újra nem csöngettek.
-Kinyissam?-morogta halkan a hajamba, majd megpuszilt.
-Nem kell. Ez csak Vani és Lydia.-motyogtam, majd elengedtem, és kinyitottam az ajtót a lányoknak.
-Sziasztok!-mosolyodtam el, majd megöleltem őket és beljebb hívtam. Fél órán belül megérkezett az összes barátom, így iszogatni, zenét hallgatni és beszélgetni kezdtünk. Még Liam is eljött, szóval tényleg elég sokan lettünk. Volt mindenféle kaja, egy csomó vér és pia is. Eléggé jól éreztük magunkat, nevetgéltünk, beszélgettünk, képeket csináltunk, amikor csöngettek. Szemöldök ráncolva mentem az ajtóhoz, miközben éreztem magam Theo tekintetét. Ahogy kinyitottam az ajtót, hátráltam pár lépést, majd kimentem, hogy szétnézzek. A dobozon csak egy "Nyiss ki!" felirat volt, szóval felemeltem, és bevittem a konyhába.

-Srácok!-mondtam, mire mindenki körém gyűlt, ahogy letettem a dobozt a földre. 

-Tuti ki akarjuk nyitni?-kérdezte Allison, Scotthoz bújva.

-Muszáj.-mondta Theo, majd odalépett a dobozhoz és kinyitotta. Egy emberként kiáltottunk fel és távolodtunk el a doboztól, én pedig halálra rémülve Theohoz bújtam, csak hogy ne kelljen látnom ezt a szörnyűséget. 

-Srácok, ez nem igazi!-mondta Scott, mire kicsit lenyugodtunk. Odaléptünk az (ezek szerint) nem igazi fejhez, ami Erica arcát ábrázolta.Viszont ebben a pillanatban az arc kinyílt, és valami füstöt árasztott. Ijedten arrébb álltunk, de nem tehettünk semmit. Ahogy összeestem, még annyit láttam, hogy vagy 5 fekete kapucnis ember lepi el a házat, de már nem volt időm, hiszen a verbénás füst miatt elájultam.