Itt az iskola, az új év. Új barátok, osztály társak, idegesítő alakok és tanárok. Reggel Lydia jött értem és már Vani is a kocsiban volt.
-Új hírek! Allison és David összejöttek.-fogadott Lydia.
-Úristen komolyan? Jajj de édes!-ültem be vinnyogva a kocsiba.
-Na és közted meg Stiles között mi van?-húzogatta a szemöldökét Vani.
-Semmi, azóta nem beszéltünk.-vontam vállat szomorúan. Pedig ő igazán, tényleg tetszett.
-Nyugi csajszi, majd kialakul.-mondta Vani.
-Na és ha már témánál vagyunk, nektek valaki?-vágtam perverz fejet.
-Jacksonnal alakul.-mosolyodott el Lydia.
-Örülök nektek, szép pár lesztek.-mosolyogtam.-Vani?
-Semmi, szokásosan, meg se lepődj.
-Hülye!-mondtuk egyszerre Lydiával.-Mi van azzal a cuki sráccal aki egész végig stírölt a buliban?
-Volt olyan?-kérdezte, én meg facepalmoztam. Ahogy beértünk a suliba és Lydia leparkolt, a szokásos év eleji görcs volt a gyomromban. Nem akarom a hülye dogákat, a hülye tanárokat bámulni majdnem egy éven keresztül. Megint. Bementünk a suliba, majd ki az udvarra az évnyitóra.
-Ott van Stiles.-ujjongott Vani.
-És?-nevettem.
-Sziasztok!-mondta Vani hangosan ahogy odaértünk, ezzel mindenki figyelmét ránk vonva.
-Sziasztok!-nézett a szemembe mosolyogva Stiles.
-Szia!-mosolyogtam vissza. Végig hallgattuk az unalmas beszédet, majd az osztály terembe csődültünk. Stiles elég furán viselkedett, állandóan Scott mellett volt és beszélt hozzá. Nem foglalkoztam vele, amíg oda nem jött hozzám.
-Szia!-mosolygott.
-Szia Stiles. Mizu?-mosolyogtam vissza.
-Arra gondoltam, hogy nincs kedved eljönni az évindító meccsünkre?-kérdezte.
-De, persze. Mikor lesz?
-Csütörtökön, 6kor.
-Oké, ott leszek.-mondtam.-Mi van Scottal? Jobban van már?-kérdeztem.
-Öö, persze, tökéletesen.-mosolygott zavarodottan, majd visszament Scotthoz. Eléggé furcsálltam, de hát oké.
-Sziasztok gyerekek!-jött be az osztályfőnök, és átbeszéltük a nyarat és az év menetét.
Szünetben megjelent egy ismeretlen férfi és fenyegetve Scottékhoz ment. Egy ideig néztem a jelenetet, de amikor Stilest a falhoz szorította, muszáj voltam oda menni.
-Hé, mi folyik itt?-avatkoztam bele.
-Semmi, nyugi. Derek épp menni készül.-mosolygott rá cinikusan Stiles. Derek még vetett egy utolsó gyilkos pillantást Scottra és lelépett.
-Minden oké?-kérdeztem.
-Persze, de most mennünk kell, még a szünetben csapat megbeszélés lesz.-nyomott a homlokomra Stiles egy puszit majd elviharzott. Egy percig mozdulatlanul és meglepődve álltam, majd visszamentem a terembe. Scotték az ofi óra felén estek be, de a tanár nem szólt semmit se.
-Gyerekek, idén mint tudjátok új diákunk van, de őt már ismeritek!-nézett mosolyogva Allisonra.-Viszont még egy lány csatlakozott a mai napon osztályunkhoz, köszöntsétek Ana-t.-mondta, míg a szőke hajú lány feszengve állt mellette. Szünetben Vanival rögtön beszélgetni kezdtünk vele, hogy ne érezze magát annyira furán. Nagyon szép lány és aranyos is, nem mellesleg gyönyörű a gyűrűje.
-Felpróbálhatom?-húztam le az ujjáról, ő pedig az árnyékba húzódott.-Nagyon szép!-adtam vissza neki, ő pedig azonnal visszahúzta az ujjára. Kicsit furán néztem rá, de mindegy. Ma már elég volt a furcsaságokból, szóval próbáltam nem odafigyelni a különös dolgokra.
A nap végén fáradtan mentünk Lydia kocsijához, hármasban.
-Oh, bocsi lányok.-fordult vissza Lydia, ahogy meglátta Jacksont. Mi szerencsétlenül álltunk Lydia kocsija mellett, mert a nagy sietségben azt is elfelejtette kinyitni. Scott és Stiles pont akkor jöttek ki a suliból. Stiles még mindig annyira jól nézett ki, nekem meg még mindig nagyon tetszett. Ahogy felénk nézett, odaintett. Visszaintegettem, majd figyeltem ahogy elballagnak Stiles Jeep-éhez.
-Ne bámuld ilyen feltűnően.-szólt rám Vani.
-De olyan helyes!-vigyorodtam el, de szerencsére Lydia visszajött, szóval Stiles-nak esélye sem volt látni a lányos kifakadásom. Mielőtt beültünk és elhajtottunk volna, Ana gurult el mellettünk egy kék autóval. Egy férfi vezette és valószínűleg eléggé közel álltak egymáshoz hiszen mosolyogva beszélgettek, majd Ana adott neki egy puszit.
-Nem rossz a csávó!-mondta Lydia majd beültünk és végre elindultunk. Tehát Ananak van pasija. Nem is említette. Na mindegy majd holnap kifaggatom. Lydia hazavitt minket Vanival, ő pedig sietett, mert Jacksonnal találkozott.
-Na, mit csináljunk?-kérdeztem.
-Menjünk el piknikezni az erdőbe!-mondta, én pedig nevetni kezdtem.
-Komolyan gondoltad?
-Naná! Hiszen még sose voltunk piknikezni!-nézett rám nagy szemekkel.
-Okés, benne vagyok!-mondtam, majd elindultam keresni egy piknik kosarat, amíg Vani pléd után kutatott. Amikor megvolt minden a piknikhez, megsütöttünk egy pizzát majd elindultunk a legközelebbi erdőbe.
-Vani, ide tilos a bemenet!-nevettem.
-Kit érdekel? Gyere már nem lesz semmi!-mondta, majd átugrott a kerítésen.
-Könnyen beszélsz, pókasszony.
-Pókasszony-kezdett el pukkadozni a nevetéstől.
-Pókember és pókasszony.-nyögdécseltem miközben próbáltam átszenvedni magam a kerítésen. Végül sikerült átborulnom, és egy csomó levél közt landolnom.
-Nem is te lennél!-segített fel nevetve Vani. Beszélgetve elindultunk egy tisztást keresni, de amikor már fél óra után se találtunk csak fákat, lerogytunk a földre és enni kezdtünk.
-Új hírek! Allison és David összejöttek.-fogadott Lydia.
-Úristen komolyan? Jajj de édes!-ültem be vinnyogva a kocsiba.
-Na és közted meg Stiles között mi van?-húzogatta a szemöldökét Vani.
-Semmi, azóta nem beszéltünk.-vontam vállat szomorúan. Pedig ő igazán, tényleg tetszett.
-Nyugi csajszi, majd kialakul.-mondta Vani.
-Na és ha már témánál vagyunk, nektek valaki?-vágtam perverz fejet.
-Jacksonnal alakul.-mosolyodott el Lydia.
-Örülök nektek, szép pár lesztek.-mosolyogtam.-Vani?
-Semmi, szokásosan, meg se lepődj.
-Hülye!-mondtuk egyszerre Lydiával.-Mi van azzal a cuki sráccal aki egész végig stírölt a buliban?
-Volt olyan?-kérdezte, én meg facepalmoztam. Ahogy beértünk a suliba és Lydia leparkolt, a szokásos év eleji görcs volt a gyomromban. Nem akarom a hülye dogákat, a hülye tanárokat bámulni majdnem egy éven keresztül. Megint. Bementünk a suliba, majd ki az udvarra az évnyitóra.
-Ott van Stiles.-ujjongott Vani.
-És?-nevettem.
-Sziasztok!-mondta Vani hangosan ahogy odaértünk, ezzel mindenki figyelmét ránk vonva.
-Sziasztok!-nézett a szemembe mosolyogva Stiles.
-Szia!-mosolyogtam vissza. Végig hallgattuk az unalmas beszédet, majd az osztály terembe csődültünk. Stiles elég furán viselkedett, állandóan Scott mellett volt és beszélt hozzá. Nem foglalkoztam vele, amíg oda nem jött hozzám.
-Szia!-mosolygott.
-Szia Stiles. Mizu?-mosolyogtam vissza.
-Arra gondoltam, hogy nincs kedved eljönni az évindító meccsünkre?-kérdezte.
-De, persze. Mikor lesz?
-Csütörtökön, 6kor.
-Oké, ott leszek.-mondtam.-Mi van Scottal? Jobban van már?-kérdeztem.
-Öö, persze, tökéletesen.-mosolygott zavarodottan, majd visszament Scotthoz. Eléggé furcsálltam, de hát oké.
-Sziasztok gyerekek!-jött be az osztályfőnök, és átbeszéltük a nyarat és az év menetét.
Szünetben megjelent egy ismeretlen férfi és fenyegetve Scottékhoz ment. Egy ideig néztem a jelenetet, de amikor Stilest a falhoz szorította, muszáj voltam oda menni.
-Hé, mi folyik itt?-avatkoztam bele.
-Semmi, nyugi. Derek épp menni készül.-mosolygott rá cinikusan Stiles. Derek még vetett egy utolsó gyilkos pillantást Scottra és lelépett.
-Minden oké?-kérdeztem.
-Persze, de most mennünk kell, még a szünetben csapat megbeszélés lesz.-nyomott a homlokomra Stiles egy puszit majd elviharzott. Egy percig mozdulatlanul és meglepődve álltam, majd visszamentem a terembe. Scotték az ofi óra felén estek be, de a tanár nem szólt semmit se.
-Gyerekek, idén mint tudjátok új diákunk van, de őt már ismeritek!-nézett mosolyogva Allisonra.-Viszont még egy lány csatlakozott a mai napon osztályunkhoz, köszöntsétek Ana-t.-mondta, míg a szőke hajú lány feszengve állt mellette. Szünetben Vanival rögtön beszélgetni kezdtünk vele, hogy ne érezze magát annyira furán. Nagyon szép lány és aranyos is, nem mellesleg gyönyörű a gyűrűje.
A nap végén fáradtan mentünk Lydia kocsijához, hármasban.
-Oh, bocsi lányok.-fordult vissza Lydia, ahogy meglátta Jacksont. Mi szerencsétlenül álltunk Lydia kocsija mellett, mert a nagy sietségben azt is elfelejtette kinyitni. Scott és Stiles pont akkor jöttek ki a suliból. Stiles még mindig annyira jól nézett ki, nekem meg még mindig nagyon tetszett. Ahogy felénk nézett, odaintett. Visszaintegettem, majd figyeltem ahogy elballagnak Stiles Jeep-éhez.
-Ne bámuld ilyen feltűnően.-szólt rám Vani.
-De olyan helyes!-vigyorodtam el, de szerencsére Lydia visszajött, szóval Stiles-nak esélye sem volt látni a lányos kifakadásom. Mielőtt beültünk és elhajtottunk volna, Ana gurult el mellettünk egy kék autóval. Egy férfi vezette és valószínűleg eléggé közel álltak egymáshoz hiszen mosolyogva beszélgettek, majd Ana adott neki egy puszit.
-Nem rossz a csávó!-mondta Lydia majd beültünk és végre elindultunk. Tehát Ananak van pasija. Nem is említette. Na mindegy majd holnap kifaggatom. Lydia hazavitt minket Vanival, ő pedig sietett, mert Jacksonnal találkozott.
-Na, mit csináljunk?-kérdeztem.
-Menjünk el piknikezni az erdőbe!-mondta, én pedig nevetni kezdtem.
-Komolyan gondoltad?
-Naná! Hiszen még sose voltunk piknikezni!-nézett rám nagy szemekkel.
-Okés, benne vagyok!-mondtam, majd elindultam keresni egy piknik kosarat, amíg Vani pléd után kutatott. Amikor megvolt minden a piknikhez, megsütöttünk egy pizzát majd elindultunk a legközelebbi erdőbe.
-Vani, ide tilos a bemenet!-nevettem.
-Kit érdekel? Gyere már nem lesz semmi!-mondta, majd átugrott a kerítésen.
-Könnyen beszélsz, pókasszony.
-Pókasszony-kezdett el pukkadozni a nevetéstől.
-Pókember és pókasszony.-nyögdécseltem miközben próbáltam átszenvedni magam a kerítésen. Végül sikerült átborulnom, és egy csomó levél közt landolnom.
-Nem is te lennél!-segített fel nevetve Vani. Beszélgetve elindultunk egy tisztást keresni, de amikor már fél óra után se találtunk csak fákat, lerogytunk a földre és enni kezdtünk.
-Vani nem sok időnk maradt mert kb 2 óra és sötétedik.-mondtam.
-Ne rontsd el a hangulatot. Tök jó ez a hely. Gyakrabban is kijárhatnánk ide.-mondta pizzát majszolva.
-Jaja, ez igaz. Stiles sose lesz az enyém.-kezdtem el kiönteni a lelkem.
-Ugyan már. Tetszel neki. Csak várd ki a végét, ne hamarkodd el.-tanácsolta. Mindig meg tud nyugtatni ha valami problémám van, ezért vagyunk mi legjobb barátnők és persze rengeteg más miatt is.
-Jól van. De nem akarok pofára esni szóval NEM SZABAD BELESZERETNEM.-mondtam kissé idegbetegen.
-Oké, nyugi. Mi mindig itt leszünk neked.-ölelt meg. Amint befejeztük az első BFF piknikünket, elindultunk visszafelé a kocsihoz. Vagyis azt hittük a kocsihoz tartunk. Ehelyett totálisan eltévedtünk.
-Vani ne mond hogy eltévedtünk.-szenvedtem.
-Hát nem tudom pedig esküszöm hogy ez volt az a fa amellett elhaladtunk.
-Több ezer fa közül honnan tudod hogy melyik mellett haladtunk el?-nevettem.
-Nem tudom.-mondta. Megnéztem a telefonom de nem volt térerő. Egy ideig még próbáltunk visszajutni, de utána csak sétálgattunk. Időközben beesteledett, szóval a sötétben voltunk, egyedül az erdőben. Kicsit se féltünk.
-Fú ha egyszer hazaérek. Anyáék megölnek.
-Engem is. Megírod a végrendeletem helyettem?
-Szerintem nekem sem lesz rá időm.-nevettem. Végül leültünk az egyik fa tövébe és csak néztünk magunk elé. 1-2 órán belül viszont hangokat hallottunk.
-Vani, hallottad?
-Mi?-kelt fel a szundiból.
-Nem tudom. Valaki erre tart.
-Lehetetlen, 2 óra van.-nézte meg a telefonján.
-Ne világíts!!-mondtam a kelleténél kicsit hangosabban.
-Szerintem ezt előbb hallották meg minthogy meglátták az én villanásom de sebaj.
-Nem baj.-mondtam, amikor valaki megszólított.
-Mit kerestek itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése