Part 47. Finding someone who loves you back

-Theo, mi történt?-kérdeztem, majd beinvitáltam. Leültettem a kanapéra, majd vártam, hogy mondjon valamit.
-Sajnálok mindent, amit ellened tettem. Sosem akartalak megbántani. Pont ez az, hogy mindent azért tettem, hogy megvédjelek. És nagyon sajnálom, hogy minden úgy jött ki, hogy ellenetek vagyok. Túl sok gonddal jár, ha a közeledben vagyok. Úgy döntöttem, elmegyek. De mielőtt ezt megteszem, szeretném, ha tudnál valamit. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak.-mondta.-Csak ennyit kell mondanod, hogy te is így érzel és maradok.-motyogta. Nem tudtam mit mondani. Teljesen lesokkoltam szavai hallatán. Tényleg azt mondta, hogy szeret engem? Miután nem válaszoltam, felállt és kiment az ajtón. Azonnal észbe kaptam és utána rohantam.
-Theo!-kiabáltam, mielőtt kilépett volna a kapun. Könnyes szemekkel rám nézett, majd egy ici-picit elmosolyodott. Karjaiba vetettem magam és megcsókoltam. 

-Én is szeretlek.-húzódtam el egy másodpercre, majd újra megcsókoltam.
-Menjünk fel.-emelt meg, majd felrohant velem az emeletre és lefektetett az ágyamra. Lerángatta rólam a ruháimat, majd én is róla.
-Theo, csináld már.-nyöszörögtem, ahogy a combom közé nyúlt.
-Azonnal, hercegnő.-motyogta, majd megcsókolt és belém hatolt. Felnyögtem, majd végigkarmoltam a hátán mielőtt belecsókoltam a nyakába és ki is szívtam.
-Baby!-motyogta. Hajába túrtam, majd elmosolyodtam. Annyira tökéletes. Ő is rám vigyorgott, majd hosszasan megcsókolt. Már csak arra eszméltem fel, hogy végig járja a testemet az a kellemes bizsergés, majd Theo kihúzódott belőlem és lefeküdt mellém. Ajkait a homlokomra szorította, majd magához ölelt.
-Sose gondoltam volna, hogy szeretsz engem.
-Én is így voltam ezzel. De aztán beszéltem Ariával, aki rávett hogy valljak be neked mindent.
-Nem bírja befogni a száját.-nevettem fel.
-Nem. De így szeretjük.-mosolyodott el.-Lennél a barátnőm?-kérdezte pár perc múlva. Fölé hajoltam, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek, majd elmosolyodtam.
-Igen, Theo, lennék a barátnőd.-motyogtam. Szélesen elvigyorodott, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is szeretlek.-hajtottam a fejem a mellkasára, majd elaludtunk.

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem, amit azonnal kikapcsoltam. A mellettem szuszogó félistenre pillantottam, akinek a zajtól megremegtek a pillái, de nem ébredt fel. Kibújtam a karjai alól, hogy lezuhanyozhassak és elkészülhessek a sulira. A sminkemet gyorsan összedobtam, majd kisétáltam a fürdőből.
-Jó reggelt, gyönyörűségem.-mosolygott rám.
-Szia!-ültem az ölébe, hogy nyomhassak a szájára egy puszit.
-Elvigyelek a suliba?-mosolygott rám.
-Hát elvihetsz.-mondtam.
-Oké baby. Akkor elkészülök, és elviszlek.-morogta a nyakamba, majd egy kicsit szívott az ott lévő vékony bőrön. Kipattantam az öléből, majd amíg ő elkészült én elővettem a reggelinket. Ahogy lesétált a lépcsőn, azt hittem elájulok.
-Készen állsz?-kérdezte, majd felhajtotta a pohár tartalmát. Miután én is megittam, beültünk Theo terepjárójába és a suli felé vettük az irányt.
-Elmondod a többieknek?-pillantott rám.
-Le se tagadhatnám.-mutattam mosolyogva a nyakamra.
-Rendben. Szeretlek.-mondta. Egyből megdobbant a szívem e szó hallatán, amin kicsit elmosolyodott.
-Én is szeretlek.-mondtam, de ő is hasonlóan reagált, mint én. Nyomtam egy utolsó csókot a szájára, mielőtt kipattantam volna a kocsiból. Kettőt dudálva elhajtott, én pedig a szerelemtől fűtve szeltem a folyosókat.
-Szia!-termett előttem Aria.-Úgy látom a bátyám végre összeszedte a bátorságát.-pillantott a nyakamra, ami miatt elpirultam.
-Igen, mondjuk úgy.
-Összejöttetek?
-Hihetetlen egy nőszemély vagy.-nevettem fel.-De igen. Köszönöm.
-Mától szólíts kerítő nőnek.-kacsintott rám, majd a szekrényemhez kísért. Pár perc múlva megjelent a többi lány is.
-Mi történt?-néztek rám, de nem bírtam lehervasztani a mosolyom.
-Theoval kibékültünk.
-Azt látom.-söpörte el a szívásról a hajam Vani.-Ha te boldog vagy, mi is!-mondta, de láttam rajta hogy nem örül nekünk.

-A magad nevében beszélj.-morogta Ana

-Ha Theo megbánt, én tépem le a tökeit.-mondta Sandra, mire mindannyian felnevettünk. A teremben Allison rögtön elújságolta a hírt Davidnek, aki mellett ott volt Scott és Stiles is. Stilestól csak egy csalódott nézést kaptam. Hát, kösz. Úgy tudom te szakítottál velem.

-Nos. Holnap péntek, és adománygyűjtés lesz a suliban. Amire nincs szükségetek, de másnak még szüksége lehet rá, azt hozzátok be légyszíves.-mondta buzgón Lydia egy mappával a kezében. Ő ennek az egésznek a főszervezője, szóval szeretné hogy jól sikerüljön.
-Lydia! Ha akarod, holnap segítünk a gyűjtésben.-ajánlottam fel a segítségem a többiek nevében is.
-Azt megköszönném.-mondta, majd sietve elrohant. Meglepődve utána bámultam, majd bementünk a lányokkal az étkezőbe. Az összes szempár ránk szegeződött, amit nem tudtunk mire vélni. Furcsán összenéztünk, majd ahogy megfordultunk, észrevettük hogy miért néznek minket.