Dorina, Sandra és Vani:
Ana:
Allison:
Lydia:
-Szia!-álltam elé.
-Szia!-sóhajtott fel.
-Sajnálom, ami tegnap történt.
-Tudom. Én is sajnálom. Semmi közöm hozzá.
-Én is túlreagáltam. Béke?-kérdeztem mosolyogva.
-Béke.-mondta, majd megölelt.
-Jó estét kívánok mindenkinek, és köszönöm, hogy eljöttek! A mai estén, közös cégünk sikeres működését a Hunter&Hill vállalatot ünnepeljük. Mint tudják, sikerült megkötnünk az egyik legnagyobb üzletet, ami valaha előfordult a vállalat élete során. Köszönjük mindenkinek, azt a sok támogatást, amit kaptunk, leginkább a lányainknak, Dorinának és Vaninak, akik mindig kiálltak mellettünk. Gyertek ide, lányok!-mosolygott apa. Vanival összemosolyogtunk, majd kézen fogva felmentünk a színpadra, hogy megölelgessük a szüleinket. Amikor lenéztem a közönségre, megláttam egy olyan személyt, akit most a pokolra kívánok. Rendeztem az arcvonásaim, és vártam a beszéd végét. Amikor visszakapcsolt a zene, lementünk a színpadról, és végre tudtam pár szót váltani a szüleimmel.
-Miért Vanitól kellett megtudnom ezt a bulit?
-Meglepetésnek szántuk, hogy hazajövünk!-mosolyodott el anya.
-Hát, meglepődtem. De örülök, hogy itthon vagytok!-öleltem meg őket még egyszer, majd elindultam arra az irányba, ahol Theot láttam. Ahogy odaértem, észrevettem, hogy nincs egyedül.
-Szia....sztok!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Szia Dorina! Had mutassam be a falkámat. Josh, Corey, Hayden és Tracy.-mondta Theo mosolyogva. Ja és gratulálunk a sikereteknek.-mondta.
-Köszi! Örvendek, srácok! Beszélhetnénk?-kérdeztem, majd meg sem várva a választ elrángattam onnan.
-Nem elég, hogy te idejöttél még a csatlósaidat is idehoztad?-kérdeztem mogorván.
-Szerettem volna, hogy megismerd őket.
-Minek? Hogy tudjam kikkel kell majd harcolnom a saját falkám védelmében?
-Abba hagynád ezt? Én komolyan gondoltam, hogy nem ellenetek vagyunk. Figyelheted a szívverésemet is, nem hazudok.-akadt ki most már ő is.-Apád erre tart, légy normális.-húzott maga mellé, majd apára mosolygott.
-Jó estét, Mr. Hunter! Gratulálok a sikereknek, elég szép eredmény!-fogtak rögtön kezet, apa pedig azonnal elmosolyodott.
-Köszönjük szépen, David. Köszönöm, hogy eljöttél. További szép estét!-mondta apa illedelmesen, majd tovább állt.
-David?-nevetett fel.-Apád jó arc.-nézett rám mosolyogva, mire megforgattam a szemem.-Csinos vagy.-mondta mosolyogva.
-Öhm...kösz. Te is jól nézel ki.-motyogtam.
-Huhh ez de őszinte volt. Ne morciskodj egész este.-
-Mitől vagy te ilyen boldog? Én inkább eléggé ideges vagyok.-morogtam.
-Ez az este nem arról szól, hogy utáljuk egymást. Táncolunk?-nyújtotta felém a kezét. Még mielőtt elfogadtam volna a kérést, esdeklő szemeibe néztem, majd megfogtam a kezét és hagytam, hogy a tánctér közepére vigyen. Lassan kezdtünk el mozogni a zenére, miközben szétnéztem. Sandra Derekkel, Ana Damonnal, Lydia Stilessal, Allison Daviddel, Vani pedig Scottal táncolt. Mosolyogva néztem végig a többieken, majd vissza vezettem a tekintetem az előttem álló szörnyetegre, akiért annyira odavagyok.
-Meddig fogsz még haragudni rám?-kérdezte.
-Mindig elintézed, hogy egy fokkal jobban utáljalak.-motyogtam.
-Mégis, ha valami ilyesmit csinálok gyorsabban ver a szíved.-vitte lentebb a kezét a hátamról a fenekemre. Igaza volt, az ösztöneim ellen nem tehetek semmit. De akkor sem dőlhetek be neki, amikor állandóan ellenünk forral valamit tervet. Megrezzent a telefonja a zsebében, és mivel pont ott volt a kezem, kivettem és elolvastam.
"Megkaptad a falkádat, kérem, amivel tartozol nekem! -A" olvastam el az üzenetet, és kikerekedtek a szemeim. Éreztem, hogy a gyűlölet mindennél jobban elárasztja a testem, de most erős csalódottsággal és sírásrohammal társulva.
-Te A-val szövetkeztél?-kérdeztem, de úgy elszorult a torkom, hogy alig bírtam beszélni.
-Dorina..-nézett kétségbeesve a szemembe. Azonnal eltaszítottam magamtól, majd az éppen magányosan üldögélő Vanihoz rohantam. A sminkem gondolom teljesen elfojt, hiszen egy percig sem bírtam tovább visszatartani csalódottságom jeleit.
-Vanessa!-kiabáltam neki a hangos zenétől, mire nagy szemekkel rám pislantott és a ház felé indultunk. Allison és Ana is velünk tartott, Lydia és Sandra épp nem voltak ott.
-Dorina, mi történt? Beszélj már kérlek, komolyan rám hozod a frászt!-mondta Allison. Amikor pár perc után a sokk hatása elmúlt, megtudtam szólalni, de még akkor is csak éppenhogy.
-Theo...A-vel szövetkezett.-mondtam zokogva, és akkor úgy éreztem magam, mint a világ legnagyobb hülyéje. Egyszerűen végig az ellenséggel játszadoztam, szerelmes lettem belé, és most ő játszadozik velem és az érzéseimmel.
-Mi?-kérdezték egyszerre a lányok, ami engem még jobban zokogásra késztetett. Lemostam a sminkemet, amikor Theo nagy hévvel betört az ajtón.
-Dorina!-kiáltotta a nevem, de én alig bírtam ránézni. Szomorúan a kisírt szemeimbe nézett, amik már kiszáradtak a sok sírástól. Odamentem hozzá, majd kegyetlenül köptem felé a szavakat!
-Végeztem veled. Örökre.-mondtam, mire összetörten rám pislantott.
-Most pedig tűnj el innen a mocskos falkáddal együtt.-mondtam már egy kicsit magasabb hangerővel. Vetett rám egy utolsó, szomorú pillantást, majd elhagyta a szobát. Én továbbra is összetörten álltam a nappali közepén, mire a lányok körém tömörültek és megöleltek.
-Ha akarod, itt alhatsz ma.-mondta Vani.
-Köszönöm.
-És mi is itt maradunk, mindannyian.-mondta Ana.-Szólok Lydiának és Sandrának.-mondta, majd kiment. Lehuppantam a kanapéra, és csak meredtem magam elé.
-Nagyon sajnálom.-mondta Al szomorúan.
-Sose csalódtam még senkiben sem ekkorát. Pedig sokan átvertek, de ennyire még nem. Megjátszotta, hogy jóban vagyunk, megjátszotta, hogy velünk van. Erre azzal szövetkezik, aki a legnagyobb ellenségünk az egész földkerekségen.-mondtam, majd újra sírni kezdtem. A következő pillanatban, ahogy Ana, Sandra és Lydia beléptek a szobába, egyszerre megrezzent mindannyiunk telefonja.
"Tanuljatok a hibáitokból, drágaságok. Puszi -A"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése