Part 45. The Raeken's

-Öhm...most nem igazán alkalmas.-néztem rá az ájult barátnőmre.
-Akkor segítek hazavinni, utána kísérj el hozzá.
-Rendben. De honnan tudtad, hogy ismerem?
-Nincs sok vámpír a környéken, szóval itt minden vámpír ismeri egymást.-mondta, miközben együtt vonszoltuk Ana-t.-Amúgy Aria vagyok.-mosolygott rám.
-Dorina. Ő pedig Ana.-néztem az ájult barátnőmre, mire mindketten felnevettünk. Ahogy hazaértünk, Ana-t lefektettem az ágyamba, majd Aria-val beültünk a kocsiba és Theo házához mentünk.
-Na és honnan ismeritek egymást?-kérdezte Aria.
-Hát...ez egy hosszú sztori. Igazából kiadta magát a legjobb barátomnak magát, mivel David az ő hasonmása. De most nem igazán vagyunk jóban.
-Igen, Theo hajlamos arra, hogy bunkó legyen másokkal és leszarja őket.-mondta Aria kicsit szomorúan.

  Oh, tehát ez se egy barátságos találka lesz. Ahogy odaértünk Theohoz, még mielőtt bekopoghattam volna, mosolyogva kinyitotta az ajtót, de ahogy a hátam mögé nézett, lehervadt a mosoly az arcáról.
-Aria?-kérdezte, én pedig kíváncsian figyeltem a történteket.
-Szia, bátyus. Látom sikerült új életet kezdened.-mondta mosolyogva Aria.
-Ti testvérek vagytok?-szóltam közbe.
-Igen, Aria a kishúgom, akiről azt hittem halott. Legalább is a szüleim ezt mondták.-motyogta Theo.
-Hát, hazudtak. Amikor én születtem, ciki volt lánygyermeknek lenni, főleg egy uralkodó családban, ezért a szüleim kitagadtak. Vagyis apám. Anyám mindig meglátogatott, mert tudta a rejtekhelyem, és átváltoztatott vámpírrá. Szóval én is eredeti vagyok.-mondta. Eléggé kedves lánynak tűnt, bár vadócnak is egyben. Talpig feketében volt, vastag fekete sminkkel, bőrdzsekivel.
-Most ha megbocsátasz, Theoval van mit megbeszélnünk.-mondta még mindig farkasszemet nézve a bátyjával.
-Persze.-mondtam. Még vetettem egy utolsó pillantást a megtestesült tökéletességre, aki előttem állt és akit épp gyűlölök, majd Ariatól elköszönve a kocsimhoz mentem és hazamentem Anahoz.

*Aria szemszöge*

Ahogy Dorina a kocsi felé haladt, figyeltem a bátyám csodáló arcát.
-Gyere be!-pislantott hirtelen rám, majd bementünk a nappaliba.
-Tetszik, mi?-néztem rá mosolyogva.
-Igen, de most gyűlöl. Nem bántam valami jól vele az utóbbi időkben.
-Hát azt el tudom hinni.-mondtam.-Amilyen könnyen engem is hátrahagytál, őt se lehetett nehezebb.
-Nem erről van szó. Nem hagytalak hátra, azt mondták meghaltál. És...én hazudtam neki, átvertem, pedig egyáltalán nem érdemelte meg. Senki nem lesz soha olyan, mint ő.-mondta, én pedig kezdtem megsajnálni.

-Hát, akkor hozd helyre. Most pedig, szeretném, ha hivatalosan is kibékülnénk. Nagyon régóta próbálok rád bukkanni.-motyogtam, majd odamentem hozzá és megöleltem.
-Örülök, hogy élsz húgi.-mondta, majd szorosan visszaölelt. Rengeteget változott, izmosodott helyesedett. Utoljára 7 évesen láttam. Ő akkor 9 volt. Szétszakítottak minket egy hülye megfelelési kényszer miatt, most pedig kezdhetjük elölről a megismerkedést, bár nem lesz nehéz. Ahogy csöngettek, Theo kinyitotta az ajtót, majd behívta az embereket.
-Aria, ők itt a falkám. Corey, Hayden, Josh és Tracy.-mondta Theo. Srácok, ő pedig Aria, a kishúgom.-mosolygott rám, én pedig vissza rá. Azt hiszem, meg tudom nevelni ezt a srácot.

*Dorina szemszöge*

Ahogy  hazaértem, Ana már a nappaliban várt engem egy zacskó vérrel a kezében.
-Hol voltál?-pattant fel, ahogy beléptem.
-Miután a vámpír kitörte a nyakadat, megszereztem az ellenszert Aria segítségével. Aria pedig nem más, mint Theo kishúga.-mondtam, mire Ana furcsán nézett rám.
-Te beszedtél valamit?
-Mi? Dehogy! Ana, ez az igazság. A csaj annyi idősnek néz ki mint mi, és Theo is felismerte.
-Találkoztál vele?
-Igen, elvittem hozzá Ariat, miután hazahoztalak.
-Huhh. Okés, ezt még fel kell dolgoznom.
-Ezzel mit kezdjünk?-vettem elő a zsebemből az ellenszert.
-Elzárjuk valahova majd.-vette el tőlem, majd zsebre rakta.-Haza is megyek, elteszem. Van egy helyünk ahova el szoktuk dugni az ilyen fontosabb, titkosabb dolgokat. Holnap talizunk a suliban.-mondta, majd megölelt és elment.

Másnap reggel energikusan ébredtem, bár nem tudom miért, hiszen az életem egy kuszaság. Gyorsan begöndörítettem a hajam, majd kisminkeltem magam és felöltöztem, amikor Aria lépett be a szobámba.
-Szia!-mosolygott rám, majd levette a dzsekijét és leült az ágyamra.-Csini vagy.

-Köszi!-mosolyodtam el.
-Gondoltam, mehetnénk együtt suliba.
-Jössz suliba?
-Aha. Végre megtaláltam a bátyámat, szóval itt maradok. És kezdenem kéne magammal valamit.
-Oh, rendben. Kérsz reggelit?-kérdeztem, miközben lementünk a konyhába. Adtam neki is egy zacskóval, majd én is megittam egyet és készítettem a termoszomba. Mivel Aria kocsival jött, az ő autójával mentünk a suliba.
-Nekem még el kell szaladnom az igazgatói irodába, hogy felvetessem magam. Ebédnél találkozunk.-mosolygott rám, majd elment, én pedig bementem a terembe a többiekhez.
-Sziasztok! Ebédkor megismerhetitek a híres Aria Raekent.-mosolyodtam el.
-Uhh, muszáj? Ha olyan mint a bátyja, inkább kihagyom.-fintorgott Sandra.
-Nem olyan. Nagyon aranyos lány.
-Hát oké, te tudod. De azért légy óvatos vele. A vér nem válik vízzé.-mondta Vani, majd elfoglaltuk a helyünket.
Órák után együtt mentünk a csajokkal az étkezőbe, amikor megláttam az egyik asztalnál Ariat, aki ránk várt.
-Sziasztok!-mosolyodott el.
-Szia! Lányok, ő itt Aria Raeken. Aria, ők itt Sandra, Ana, Vani, Allison és Lydia.
-Örülök hogy megismerhettelek titeket.-mosolygott.-Felvettek, szóval most már együtt fogunk járni suliba.-mosolygott.
-Oh, szuper.-mondtam én is.
-Te vagy a nagy Theo Raeken kishúga?-kérdezte Vani, mire Aria mosolyogva lesütötte a szemét.

-Mint látom a bátyámnak nem megy valami jó híre a városban.-nevetett fel.
-Mondhatjuk úgy is.-morogta Ana.
-Mivel sikerült megutáltatnia magát ennyire?
-Estig sorolhatnám.-forgattam meg a szemem. Mindannyiunk telefonja egyszerre rezzent meg, még Ariáé is.
-Lányok..-motyogta, miközben elolvasta az SMS-t.