2016. november 2., szerda

Part 39. "Love is a beautiful thing, but it's hurt!"

-Az elmúlt két hétben azon dolgoztam, hogy minél hamarabb visszatérjek a valódi énemhez. Létrehoztam a saját falkámat.-mosolyodott el, én pedig teljesen lesokkoltam.
-Hűha. És mit tervezel vele? Kinyírni az enyémet?
-Nem. Pont, hogy segíteni akarok nektek.
-Mégis hogyan? Azzal, hogy elcsábítasz minket Scottól?-kérdeztem, és éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa. Azt hittem, valami értelmeset is csinált az elmúlt 2 hétben, de igazam volt. Semmi más nem érdekli, csak hogy uralkodhasson az embereken.
-Nálam nagyobb segítséget nem nagyon kaphattok.
-Kösz, de megvagyunk nélküled is. Jó éjt.-pattantam fel, majd felrontottam az emeletre, mielőtt utánam jött volna. Bekulcsoltam az ajtót, és lezuhanyoztam. Testemet ellazította a forró víz, és hirtelen el is felejtettem ezt a barmot, aki épp a kanapémon fetreng. Egy jó 20 perc zuhanyzás után lemostam a sminkem, fogat mostam, és bebújtam az ágyamba. Két óra forgolódás és gondolkodás után sikerült elaludnom.

Reggel a szobámba bevilágító nap sugaraira keltem. Ijedten az órámra néztem, ami 7:35-öt mutatott. Fenébe, el fogok késni a suliból. Szerencsére megtanultam magam vámpírgyorsasággal elkészíteni, szóval 10 perc múlva puccba vágva magam a kocsiban ültem. Theo még a nappaliban aludt, amikor eljöttem, viszont reméltem, hogy mire hazaérek már nem lesz itt. A suliban már majdnem becsöngettek, mire beértem, de a többiek mosolyogva fogadtak, és körbeölelgettek.
-Történt valami tegnap?-kérdezte Ana. Ezért ő a legjobb barátnőm. Szinte kiszagolja, ha valami nincs rendben.
-Theo beállított, miután elmentetek, Lyds.-mondtam a lányoknak.
-Mit akar?-kérdezte Allison.
-Létrehozta a saját falkáját. Bár azt mondta nem akarja a miénket bántani, vagy szétoszlatni, hanem segíteni akar nekünk, de azért legyünk készenlétben. Ha bárkinek valami baja lesz, hívhattok engem azonnal, az éjszaka közepén is. Még ha pizsiben is, de megmentelek titeket.-nevettem fel. Amint becsöngettek, a helyemre mentem, ami még mindig Stiles előtt van. Kicsit kínos ez a helyzet, de az idő elmúltával szerintem olyanok leszünk, mint régen.
Óra után a lányokkal a mosdóba mentünk, ugyanis a fiúknak egyelőre nem terveztünk szólni Theoról. Igazából én kértem, hogy ne tegyük, hiszen amennyire utálom most, ugyanannyira még szerelmes vagyok belé. Sajnos.
-Jól van. A fiúknak semmit. Te sem, Al.-mosolyodtam a pletykás, és mindennél jobban szerelmes barátnőmre.
-Jól van, tartom a számat, na.-nevetett fel.
-Okés. Majd én el mondom nekik, ha fontosnak tartom. De most még nem akarom rá uszítani a srácokat.
-Óóó, te szerelmes.-nevetett fel Vani, majd visszamentünk a terembe, ugyanis mindjárt becsöngetnek.
-Vans!-mentem még gyorsan oda Vanihoz.
-Ezerszer megkértelek, hogy ne nevezz egy cipőmárkának.-forgatta a szemét, mire felnevettem.
-Tudod, hogy szeretlek. Na, nincs kedved ma nálam aludni? Olyan rég volt már olyan.
-Úúú, de lenne.-mosolyodott el.
-Okés, akkor suli után elmegyünk hozzátok a cuccodért, majd hazamegyünk.-mosolyogtam, majd leültem a helyemre.

Suli után úgy tettünk, ahogy megbeszéltük, Vanival ketten mentünk a kocsimhoz. Már távolról kiszúrtam egy eléggé nem kívánatos alakot.
-Hát ezt nem hiszem el.-morogtam.
-Nyugi. Megverem neked ha akarod.-mondta Vani, mire felnevettem. Nevetésem hallatán Theo mosolyogva rám nézett, de én azonnal abbahagytam a nevetést.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Neked is szia. Heló Vani.-mondta, de a barátnőm ugyan olyan kitartóan próbált bunkózni vele. Feszengve állt mellettem, én pedig csak oldalasan rápislantottam.

-Theo, nem kéne itt lenned.-morogtam.
-Miután egyedül ébredtem reggel, gondoltam itt talállak.
-És mit szeretnél?
-Meddig leszel mérges rám?
-Ez nem egy olyan dolog amit olyan könnyű megbocsájtani.-mondtam, majd kinyitottam a kocsiajtót és bepattantam a volán mögé.
-Később átmehetek hozzád?-kérdezte Theo.
-Vani ott alszik nálam.-mondtam.
-Oh. Okés.-mondta, majd arrébb állt a kocsimtól, ezzel szabad utat adva nekem. A szívem majd meghasadt érte, de bűnhődnie kell. Elhagyott engem egy pár szerencsétlenért. Ez azért nem kis vétség. Idő közben megérkeztünk Vaniék házához.
-Siess, itt megvárlak.
-Tuti?-kérdezte.
-Persze.-mosolyodtam el. Unalmamban elővettem a telómat és azt kezdtem el nyomkodni, amikor kaptam egy SMS-t.
"Jól gondold meg, kivel bújsz ágyba kedvesem. -A"
Mégis mit jelentsen ez? Tuti, hogy nem Vanira gondol, inkább nagy valószínűséggel Theora.
-Ezt nézd.-nyomtam a barátnőm kezébe a telefont, amint bepattant mellém.
-Theora gondol?
-Hát nyilván nem rád.-motyogtam.-Tudtam, hogy nem mond el mindent.-morogtam, majd a gázra tapostam. Amint hazaértünk, dühöngve mentem be az ajtón, és nyitva is hagytam, mivel a házat belengte Theo illata.
-Kérsz valamit?-néztem Vanira.
-Majd én csinálok kaját. Te nyugodj le.-mondta. Elővettem a hűtőből egy zacskó vért és inni kezdtem, és ez a csodás íz rögtön lenyugtatta az agyidegeimet. Elégedetten elnyúltam a kanapén, és lehunytam pár percre a szemem. Amikor Vani végzett a kajája elkészítésével, arrébb tolta a lábam és leült mellém. Feltornáztam magam ülőhelyzetbe, és beszélgetni kezdtünk.
-Annyira tanácstalan vagyok.-motyogtam.
-Miben is?-kérdezte a szendvicsét rágcsálva.
-Nem tudom mit érzek. Vagyis, persze tudom, de ha itt van előttem mégis meg bírnám fojtani. De közben már rég a karjaiba vetettem volna magam. De amiket tett azok.....nagyon rossz dolgok. Megölte Davidet, nekem is segített gyilkolni és rossz dolgokra buzdított, és most pedig ellenünk szervezkedik.
-Nem mindig a jó srácokba szeretünk bele.
-Sajnos. Ha lehetne, visszacsinálnám. Még mindig Stilessal lennék, aki megértő és kedves. Nem pedig ebbe az önfejű, irányításmániás faszkalapba lennék szerelmes.-hajtottam a tenyerembe a fejem.
-Hát, vagy megváltozik érted és megbocsájtasz neki, vagy búcsút mondotok egymásnak örökre. Szerintem ő is érez valamit irántad.
-Pff. Max annyit, hogy meg akar dugni.-morogtam szomorúan. 
-Nem hinném. Hiszen melletted állt mindvégig, megvédett mindvégig. 
-Hagyjuk a témát, inkább nézzünk valami filmet!-pattantam fel, majd miután Vani végzett a kajálással, felmentünk az emeletre és filmezni kezdtünk. 

A filmezés után már elég sötét volt. Vanival elsétáltunk a mekibe, mert éhes volt. Én csak orr befogva álltam mellette, a zsír szag teljesen ellepte a hajam. Hazafelé sétálva beszélgettünk, Theoról, amikor megrezzent a mobilom.
"A szerelem szép dolog, de gyakran fáj! Nagyon fáj! -A"
-Hülye ribanc.-motyogtam, amikor valaki a falhoz lökött. 
-Hé!-kiabált rá Vani, de nem ért vele sokat. A fickó szorosan a falhoz szorított, de az arcát nem láttam, mert maszk volt rajta. Kezét szorosan a nyakamra fonta, ami miatt fuldokolni kezdtem. A zsebéhez nyúlt, hogy elővegyen valamit, de arra már nem volt ideje, hiszen a következő pillanatban valaki a falba verte a fejét, aki emiatt élettelenül a földre rogyott. Vettem egy nagy levegőt és a nyakamhoz kaptam, majd lehajoltam és köhögni kezdtem. A srác aki megmentett, felhúzott és szorosan magához ölelt. 
-Sajnálom. Hamarabb kellett volna közbe avatkoznom.-morogta halkan a fülembe, majd nyomott egy puszit a hajamba.
-Köszönöm Theo.
-Hazakísérlek titeket.-nézett Vanira, majd vissza rám. Kelletlenül elhúztam a számat, mielőtt megkezdődött a síri csendes séta.
 -Zárjátok be az ajtókat. Vigyázzatok magatokra.-mondta.
-Rendben, úgy lesz.-mondtam. Vani bement, engem egyedül hagyva Theoval. Nem tudtam, mit mondjak. 
-Annyira hiányzol.-simította egyik kezét az arcomra, majd a szemembe nézett. Kénytelen voltam visszanézni rá.
-Csak szexre kellek neked. Nem akarok kihasznált lenni.-morogtam halkan. 
-Nem csak a szexre kellesz. De úgy se fogsz hinni nekem. Jóéjt.-mondta, majd közel húzott magához és nyomott egy puszit a homlokomra. Pár percig még lefagyva álltam ott, majd bementem és kulcsra zártam az ajtót. Vani kérdőn nézett rám, miközben a hamburgerét majszolta. Én sóhajtva a hűtőhöz mentem citromért, sóért és tequiláért. 
-Mi volt?-kérdezte.
-Ha ebbe bele megyünk, innom kell.-mondtam. Vani felkuncogott, de együtt ittuk meg a fincsi tequilát. 3 után ő már eléggé becsiccsentett, de még tudott járni. Felmentünk, egymás után lezuhanyoztunk, majd beszélgetve elaludtunk volna, ha nem csörren meg a telefonom.
-Uram isten....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése