-4 hónappal később-
Hétfő reggel van. A diákok és a tanárok is be vannak zsongva, hiszen nemsoká jön a tavasz, azzal együtt pedig a tavaszindító bál.
-Van már partnered?-jött mellém Stiles mosolyogva, miközben a szekrényemet túrtam a matek könyvem után kutatva.
-Hmm, nincs.-mosolyogtam rá.
-Már van.-mondta, majd megcsókolt.
-Ki mondta hogy igent mondok?-nevettem fel, majd átöleltem és bementünk az osztályterembe.
-Sziasztok.-mosolyogtam a többiekre. A létszám hiánytalanul megvolt, illetve egy ember hiányzott csak. David.
-Al, hol a pasid?-kérdeztem tőle mosolyogva, miközben Stiles a derekam köré fonta a karjait.
-Nem tudom, ma reggel is S.O.S.-ben kellett Lydiát hívnom, mert nem jött értem. Remélem nincs gond.-vágott szomorú arcot, de pár perc múlva a tanárral együtt lépett be a mi elveszett báránykánk.
-Hé!-bokszoltam bele óvatosan.-Hol voltál?-kérdeztem.
-Öhm, bealudtam.-mondta, de olyan más volt. Kicsit "nagyobbnak" is tűnt, mint általában. Egy magasak voltunk, most pedig vagy 5 cm-el magasabb volt nálam. Egész órán figyeltem, de semmi változást nem fedeztem fel rajta ezen kívül. Szünetben Allison rögtön az ölébe ült, ő pedig a hosszú smár helyett csak egy szájára adott egy puszit.
-Nem tudom mi van vele. Annyira furán viselkedik.-hívott be órák után Allison a wc-be.
-Ja, én is figyeltem egész nap. Talán valami történt az otthoniakkal, nyugodj meg biztos minden oké. Megyek és beszélek vele.-léptem ki a mosdóból. Reméltem, hogy David valahol itt van még, hiszen vége volt az óráinknak, de szerencsére megtaláltam őt a parkolóban.
-Szia David, mizu?-kérdeztem tőle mosolyogva, ő pedig lassan megfordult.
-Heló. Minden rendben, miért?-kérdezte.
-Hmm, mondjuk mert nem másztál le a csajod torkán egyszer se?-nevettem fel.-Na de tényleg, történt valami amiről nem tudok?-kérdeztem, de ő csak a kulcsaival babrált.
-Kicsit összevesztem tegnap anyáékkal, de semmi vész, majd megoldom. Allison?-kérdezte, bár a hangjában egy cseppnyi érdeklődést nem véltem felfedezni.
-Öhm, szerintem hazament Lyds-el.-motyogtam.
-Okés, akkor majd felhívom. Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsijába és elhajtott. Egy ideig furán néztem utána, majd vállat rántva a kocsimhoz mentem és hazafurikáztam. Amikor hazaértem rögtön felhívtam Allisont.
-Szia. Na mit tudtál meg?-kérdezte.
-Hát nem tudok sok jóval szolgálni. Annyit mondott hogy összeveszett a szüleivel, de szerintem ennél többről van szó.-mondtam kételkedve.
-Hát oké, rendben. Majd meglátjuk.-sóhajtott fel halkan.
-Otthon vagy?-kérdeztem, miközben kimásztam az ablakomon és a megszokott úton kezdtem el rohanni hozzájuk.
-Ahha, nem rég értem haza.
-Okés, nyisd ki az ablakod.-mondtam. Mire odaértem hozzájuk, már nyitva volt az ablaka szóval nem volt más dolgom csak beugrani rajta.
-Szia! Gyere ide.-öleltem magamhoz szorosan.
-Nincs bajom amúgy, csak furcsállom.
-Hívott már? Nekem azt mondta hogy majd felhív téged.
-Nem hívott még.-mondta, majd elgondolkozott. A szíve gyorsabban kezdett verni, majd ijedt szemekkel nézett rám.
-Mi van ha megcsal?-kérdezte.
-Jajj Allison ezt most felejtsd el. Ismerem Davidet, gyerek kora óta. Biztos hogy nem csal meg, ne izgulj emiatt.-mosolyogtam rá. Szinte hallottam ahogy leesik a kő a szívéről.
-Van kedved filmezni?-kérdeztem tőle, miközben az ágyára huppantam.
-Ahha. Valami vígjátékot nézzünk, légyszi.-motyogta. A film után egyedül hagytam Allisont, majd otthon megtanultam és pihentem. Stiles ma nem jött át, ami miatt kicsit szomorú voltam, így magányosan töltöttem az estét.
Hétfő reggel van. A diákok és a tanárok is be vannak zsongva, hiszen nemsoká jön a tavasz, azzal együtt pedig a tavaszindító bál.
-Van már partnered?-jött mellém Stiles mosolyogva, miközben a szekrényemet túrtam a matek könyvem után kutatva.
-Hmm, nincs.-mosolyogtam rá.
-Már van.-mondta, majd megcsókolt.
-Ki mondta hogy igent mondok?-nevettem fel, majd átöleltem és bementünk az osztályterembe.
-Sziasztok.-mosolyogtam a többiekre. A létszám hiánytalanul megvolt, illetve egy ember hiányzott csak. David.
-Al, hol a pasid?-kérdeztem tőle mosolyogva, miközben Stiles a derekam köré fonta a karjait.
-Nem tudom, ma reggel is S.O.S.-ben kellett Lydiát hívnom, mert nem jött értem. Remélem nincs gond.-vágott szomorú arcot, de pár perc múlva a tanárral együtt lépett be a mi elveszett báránykánk.
-Hé!-bokszoltam bele óvatosan.-Hol voltál?-kérdeztem.
-Öhm, bealudtam.-mondta, de olyan más volt. Kicsit "nagyobbnak" is tűnt, mint általában. Egy magasak voltunk, most pedig vagy 5 cm-el magasabb volt nálam. Egész órán figyeltem, de semmi változást nem fedeztem fel rajta ezen kívül. Szünetben Allison rögtön az ölébe ült, ő pedig a hosszú smár helyett csak egy szájára adott egy puszit.
-Nem tudom mi van vele. Annyira furán viselkedik.-hívott be órák után Allison a wc-be.
-Ja, én is figyeltem egész nap. Talán valami történt az otthoniakkal, nyugodj meg biztos minden oké. Megyek és beszélek vele.-léptem ki a mosdóból. Reméltem, hogy David valahol itt van még, hiszen vége volt az óráinknak, de szerencsére megtaláltam őt a parkolóban.
-Szia David, mizu?-kérdeztem tőle mosolyogva, ő pedig lassan megfordult.
-Heló. Minden rendben, miért?-kérdezte.
-Hmm, mondjuk mert nem másztál le a csajod torkán egyszer se?-nevettem fel.-Na de tényleg, történt valami amiről nem tudok?-kérdeztem, de ő csak a kulcsaival babrált.
-Kicsit összevesztem tegnap anyáékkal, de semmi vész, majd megoldom. Allison?-kérdezte, bár a hangjában egy cseppnyi érdeklődést nem véltem felfedezni.
-Öhm, szerintem hazament Lyds-el.-motyogtam.
-Okés, akkor majd felhívom. Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsijába és elhajtott. Egy ideig furán néztem utána, majd vállat rántva a kocsimhoz mentem és hazafurikáztam. Amikor hazaértem rögtön felhívtam Allisont.
-Szia. Na mit tudtál meg?-kérdezte.
-Hát nem tudok sok jóval szolgálni. Annyit mondott hogy összeveszett a szüleivel, de szerintem ennél többről van szó.-mondtam kételkedve.
-Hát oké, rendben. Majd meglátjuk.-sóhajtott fel halkan.
-Otthon vagy?-kérdeztem, miközben kimásztam az ablakomon és a megszokott úton kezdtem el rohanni hozzájuk.
-Ahha, nem rég értem haza.
-Okés, nyisd ki az ablakod.-mondtam. Mire odaértem hozzájuk, már nyitva volt az ablaka szóval nem volt más dolgom csak beugrani rajta.
-Szia! Gyere ide.-öleltem magamhoz szorosan.
-Nincs bajom amúgy, csak furcsállom.
-Hívott már? Nekem azt mondta hogy majd felhív téged.
-Nem hívott még.-mondta, majd elgondolkozott. A szíve gyorsabban kezdett verni, majd ijedt szemekkel nézett rám.
-Mi van ha megcsal?-kérdezte.
-Jajj Allison ezt most felejtsd el. Ismerem Davidet, gyerek kora óta. Biztos hogy nem csal meg, ne izgulj emiatt.-mosolyogtam rá. Szinte hallottam ahogy leesik a kő a szívéről.
-Van kedved filmezni?-kérdeztem tőle, miközben az ágyára huppantam.
-Ahha. Valami vígjátékot nézzünk, légyszi.-motyogta. A film után egyedül hagytam Allisont, majd otthon megtanultam és pihentem. Stiles ma nem jött át, ami miatt kicsit szomorú voltam, így magányosan töltöttem az estét.
Másnap reggel, meglepetésemre Stiles jött értem, pedig nem is volt megbeszélve. Amint kiléptem az utcára szorosan magához ölelt majd megcsókolt.
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Neked is, babe.-mondta, majd kinyitotta az ajtót, hogy beülhessek.
-Mi ez a nagy lovagiasság?-kérdeztem, ahogy bepattant mellém.
-A hétvégén elakarlak vinni valahová, szóval, ne tervezz semmit.
-Okés, nem tervezek.-mosolyodtam el, és hagytam hogy a combomra csúsztassa a kezét.
-Stiles, épp vezetsz a suliba.-mondtam, majd összekulcsoltam a kezünket. Rég nem voltunk már együtt, szóval ma tuti nála alszom. Amint leparkoltunk a sulinál, boldogan pattantam ki a kocsiból, nem tudom miért, de már kezdem megszokni a hangulat ingadozásaimat.
-Ana, mizu?-kérdeztem a barátnőmet, aki a szekrényébe pakolászott. Könnyes szemekkel rám pillantott, én pedig meglepődve néztem rá.-Mi történt?-kérdeztem, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Tegnap Damonre támadtak, amíg suliban voltam. Amikor hazaértem, alig élt, épphogy dobogott a szíve.
-Ki tette?-kérdeztem.
-Nem látta. De most ott van vele Stefan, az öccse, szóval nincs egyedül, de annyira kiakasztott.-motyogta.
-Suli után eljövök hozzátok és meglátogatom.-mondtam.-Sajnálom Ana, de minden oké lesz.-karoltam bele, majd bementünk a terembe. David és Allison a terem két különböző sarkában voltak, és tudtam, hogy valami nincs rendben. Sandra, Vani és Lydia Allisont ápolgatták, szóval mi is odamentünk Ana-val.
-Sziasztok. Mi történt?-kérdeztem.
-Ez a pöcs állandóan visszautasít. Nem keresett tegnap, és ma még köszönni se akart.-mondta, én pedig éreztem, hogy egyre dühösebb leszek.
-David beszélhetnénk?-kérdeztem, és meg mielőtt ő vagy Al tiltakozott volna, kirángattam a teremből.
-Tudod, ez kicsit fáj.-motyogta, de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.
-Mondd még is mi a fene bajod van?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs miről beszélsz.-mosolygott rám.
-Fájdalmat okozol Allisonnak, mi van veled? Nem sikerült megoldani az otthoniakat?-váltottam át hirtelen aranyosba, ami miatt fel tudtam volna pofozni magam.
-Rajta vagyok az ügyön, de nem olyan egyszerű.
-Rendben. Csak annyit kérek, hogy ne bántsd Allisont, oké?-kérdeztem, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Köszi, hogy legalább te nem fordulsz el tőlem.
-Ovi óta legjobb barátok vagyunk, szóval ez a te gondod. Én ez miatt nem fogok összeveszni veled, de ha Allisont megbántod, garantáltan letépem a füledet.-fenyegettem meg, de a végén már mindketten nevettünk.
-Allison örülhet, hogy ilyen barátai vannak.-mosolygott rám.-Én pedig majd beszélek vele, ígérem.-mondta. Még becsöngő előtt visszamentünk a terembe.
-Megfenyegettem, ha bánt téged letépem a fülét.-mosolyogtam Allisonra, aki kicsit nevetett rajtam. Legalább már nem szomorú.....annyira.
-Okés, bár még a füle is dögös, szóval ne tépd le neki légyszi.-mondta, mi pedig mindannyian felnevettünk. Amikor belépett a tanárnő, leültem a helyemre, és vártam az óra kezdetét. Egyfolytában éreztem magamon valaki tekintetét, aki nem Stiles volt hiszen ő mögöttem ül és azt teljesen másnak érezném. Ez olyan fura volt. Hátrafordultam Stileshoz, hogy megnézzem mit írt a füzetébe, amikor a szemem összeakadt Davidével. Miért bámul?
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Neked is, babe.-mondta, majd kinyitotta az ajtót, hogy beülhessek.
-Mi ez a nagy lovagiasság?-kérdeztem, ahogy bepattant mellém.
-A hétvégén elakarlak vinni valahová, szóval, ne tervezz semmit.
-Okés, nem tervezek.-mosolyodtam el, és hagytam hogy a combomra csúsztassa a kezét.
-Stiles, épp vezetsz a suliba.-mondtam, majd összekulcsoltam a kezünket. Rég nem voltunk már együtt, szóval ma tuti nála alszom. Amint leparkoltunk a sulinál, boldogan pattantam ki a kocsiból, nem tudom miért, de már kezdem megszokni a hangulat ingadozásaimat.
-Ana, mizu?-kérdeztem a barátnőmet, aki a szekrényébe pakolászott. Könnyes szemekkel rám pillantott, én pedig meglepődve néztem rá.-Mi történt?-kérdeztem, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Tegnap Damonre támadtak, amíg suliban voltam. Amikor hazaértem, alig élt, épphogy dobogott a szíve.
-Ki tette?-kérdeztem.
-Nem látta. De most ott van vele Stefan, az öccse, szóval nincs egyedül, de annyira kiakasztott.-motyogta.
-Suli után eljövök hozzátok és meglátogatom.-mondtam.-Sajnálom Ana, de minden oké lesz.-karoltam bele, majd bementünk a terembe. David és Allison a terem két különböző sarkában voltak, és tudtam, hogy valami nincs rendben. Sandra, Vani és Lydia Allisont ápolgatták, szóval mi is odamentünk Ana-val.
-Sziasztok. Mi történt?-kérdeztem.
-Ez a pöcs állandóan visszautasít. Nem keresett tegnap, és ma még köszönni se akart.-mondta, én pedig éreztem, hogy egyre dühösebb leszek.
-David beszélhetnénk?-kérdeztem, és meg mielőtt ő vagy Al tiltakozott volna, kirángattam a teremből.
-Tudod, ez kicsit fáj.-motyogta, de jelen pillanatban nem nagyon érdekelt.
-Mondd még is mi a fene bajod van?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs miről beszélsz.-mosolygott rám.
-Fájdalmat okozol Allisonnak, mi van veled? Nem sikerült megoldani az otthoniakat?-váltottam át hirtelen aranyosba, ami miatt fel tudtam volna pofozni magam.
-Rajta vagyok az ügyön, de nem olyan egyszerű.
-Rendben. Csak annyit kérek, hogy ne bántsd Allisont, oké?-kérdeztem, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Köszi, hogy legalább te nem fordulsz el tőlem.
-Ovi óta legjobb barátok vagyunk, szóval ez a te gondod. Én ez miatt nem fogok összeveszni veled, de ha Allisont megbántod, garantáltan letépem a füledet.-fenyegettem meg, de a végén már mindketten nevettünk.
-Allison örülhet, hogy ilyen barátai vannak.-mosolygott rám.-Én pedig majd beszélek vele, ígérem.-mondta. Még becsöngő előtt visszamentünk a terembe.
-Megfenyegettem, ha bánt téged letépem a fülét.-mosolyogtam Allisonra, aki kicsit nevetett rajtam. Legalább már nem szomorú.....annyira.
-Okés, bár még a füle is dögös, szóval ne tépd le neki légyszi.-mondta, mi pedig mindannyian felnevettünk. Amikor belépett a tanárnő, leültem a helyemre, és vártam az óra kezdetét. Egyfolytában éreztem magamon valaki tekintetét, aki nem Stiles volt hiszen ő mögöttem ül és azt teljesen másnak érezném. Ez olyan fura volt. Hátrafordultam Stileshoz, hogy megnézzem mit írt a füzetébe, amikor a szemem összeakadt Davidével. Miért bámul?
Órák után Anaval elmentünk hozzájuk, hogy meglátogathassam Damont.
-Sziasztok!-lépett be hangosan kiabálva Ana.
-Szia.....sztok.-jött elő egy helyes, magas férfi.
-Szia, gondolom te vagy Stefan.-mosolyogtam rá, majd kezet nyújtottam neki.
-Szia, igen. Te pedig?
-Dorina Hunter.-mosolyogtam.-Damon hogy van?-kérdeztem, majd követtem Ana-t fel az emeletre.
-Helo baby!-mondta Ana, majd nyomott egy puszit a szájára.
-Szia Damon.-mosolyogtam, ő pedig integetett.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Sokkal jobban. Annak a gyökérnek keményebben kell próbálkoznia ahhoz, hogy elraboljon.
-Mert el akart rabolni?-kérdeztem.
-Verbénás tűt szúrt belém, majd meg akart kötözni. De ő nem tudta,hogy folyamatosan verbénát szedek.
-Fujj, múltkor Ronald verbénás vért itatott velem, azt hittem belehalok.-mondtam, mire Ana felnevetett.
-Folyamatosan növeljük az adagot, és szinte már immúnissá váltunk rá.
-Hát, köszi, hogy nekem nem segítetek.-mondtam.
-Igen, nekem se.-jelent meg mögöttem Stefan.
-Hát, kezdhetjük.-mosolygott Ana. Lementünk a konyhába, és amíg Ana kitöltött nekünk egy-egy pohár vért, Damon hozott verbénát. Stefannal idegesen egymásra mosolyogtunk, majd vártuk a halálunkat.
-Sziasztok!-lépett be hangosan kiabálva Ana.
-Szia.....sztok.-jött elő egy helyes, magas férfi.
-Szia, gondolom te vagy Stefan.-mosolyogtam rá, majd kezet nyújtottam neki.
-Szia, igen. Te pedig?
-Dorina Hunter.-mosolyogtam.-Damon hogy van?-kérdeztem, majd követtem Ana-t fel az emeletre.
-Helo baby!-mondta Ana, majd nyomott egy puszit a szájára.
-Szia Damon.-mosolyogtam, ő pedig integetett.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Sokkal jobban. Annak a gyökérnek keményebben kell próbálkoznia ahhoz, hogy elraboljon.
-Mert el akart rabolni?-kérdeztem.
-Verbénás tűt szúrt belém, majd meg akart kötözni. De ő nem tudta,hogy folyamatosan verbénát szedek.
-Fujj, múltkor Ronald verbénás vért itatott velem, azt hittem belehalok.-mondtam, mire Ana felnevetett.
-Folyamatosan növeljük az adagot, és szinte már immúnissá váltunk rá.
-Hát, köszi, hogy nekem nem segítetek.-mondtam.
-Igen, nekem se.-jelent meg mögöttem Stefan.
-Hát, kezdhetjük.-mosolygott Ana. Lementünk a konyhába, és amíg Ana kitöltött nekünk egy-egy pohár vért, Damon hozott verbénát. Stefannal idegesen egymásra mosolyogtunk, majd vártuk a halálunkat.
-Jól van. Ez elég gyenge adag.-mondta Damon, majd csepegtetett jó néhány cseppet a vérbe, majd elénk lökte. Óvatosan felemeltem a poharat, majd egy nagyot belekortyoltam. A folyadék végigmarta a torkomat, olyannyira, hogy éreztem ahogy a fájdalomtól előtörnek a fogaim.
-Okés, Dorina nyugalom.-termett mellettem Ana. Lehúztam az egész pohárral, majd felhördültem.
-Ez borzasztóan fájt.-motyogtam, majd Stefanra néztem aki csakugyan rosszul volt. Halkan felnevettem a fájdalmas arckifejezésén, majd Damonra néztem.
-Sokat kell még tanulnotok, mi ennek már a 4-szeresét isszuk szinte.-ölelte át Damon Ana-t, majd megcsókolta.
-Én azért büszke vagyok magunkra.-nevettem fel, majd lepacsiztam Stefannal. Még egy kicsit maradtam beszélgetni, majd hazamentem. A Jeep a házam előtt parkolt, benne Stilessal és Lydiával.
-Sziasztok!-mosolyogtam, majd amikor megláttam, hogy Lydiának könnyes a szeme, azonnal magamhoz öleltem.
-Mi a baj?-tátogtam Stilesnak, de csak megrántotta a vállát. Bekísértem őket a házba, majd leültettem Lydiát az ágyamra.
-Lydia, elmondod mi történt?-simogattam a hátát, miközben zsepikkel tömtem.
-A nagyim....meghalt.-mondta zokogva.
-Úr isten. Sajnálom, Lydia.-mondtam, majd megöleltem.
-És tudjátok mi volt a legrosszabb? Tudtam, éreztem hogy ez lesz.-mondta sírva.
-Lydia, mi itt leszünk neked, mindig.-mosolyogtam rá.
-Tudom, és köszönöm.-mondta, majd felállt az ágyról.-Haza kéne mennem, anya nagyon ki van borulva.-mondta.
-Jól van, Vigyázz magadra!-nyomtam egy puszit a hajába majd kikísértem a kapuhoz. Stiles hazavitte, majd visszajött hozzám.
-Jól van, Vigyázz magadra!-nyomtam egy puszit a hajába majd kikísértem a kapuhoz. Stiles hazavitte, majd visszajött hozzám.
-Szegény Lyds. Gondolom mennyire rossz lehet most neki.-mondtam, miközben a mellkasára helyeztem a fejem.
-Igen, de hagynunk kell gyászolni.-mondta.
-Itt alszol?-pillantottam fel rá, ő pedig nyomott egy csókot a számra.
-Ha szeretnéd, persze.-mondta. Felmásztam, hogy az ölébe ülhessek, majd megcsókoltam. Kigomboltam a nadrágját, és elmosolyodtam amikor hallottam hogy emelkedik a szívverése.
-Szeretlek.-húzódtam el egy pillanatra, majd levettem a pólóját.
-Én is szeretlek.-motyogta, majd levette a blúzomat, és egy isteni délutánon voltunk túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése