*Péntek*
A héten David minden nap egyre furábban viselkedett. Szinte ellökte magától Allisont, nem nevet velünk soha és szinte mindig engem néz. Ma suli után hazamentem, hogy el tudjak készülni a tavaszváró bálra, amikor csöngettek.
-Szia David! Gyere be!-mondtam mosolyogva, majd felmentünk a szobámba.
-Szakítottam Allisonnal.-motyogta.
-Ó. Sajnálom. Mi volt az oka?-kérdeztem. Haragudtam rá, hogy megbántotta Allisont, viszont annak örülök, hogy őszinte volt vele.
-Már mást szeretek.-motyogta.
-Rendben. Allison nagyon ki...-kérdeztem, de abban a pillanatban megcsókolt. Szinte azonnal eltoltam magamtól, de késő volt.
-Mi a fene van veled David?-förmedtem rá, és akkor láttam meg Stilest az ajtómban.-Stiles, én...-kezdtem volna bele, de mielőtt bármit tehettem volna, dühösen elrohant.
-Nyugodj meg, majd megbékél.-mondta mögülem David. Teljesen elvesztettem a kontrollt, így vámpírformámban a torkánál fogva a falhoz szorítottam.
-Te miattad Stiles szakítani fog velem. Ugye tudod hogy akkor letépem a fejed?-morogtam, de csak felnevetett.-David, fogalmam sincs mi van veled, de ne próbáld meg tönkretenni az életemet. Ez nem te vagy.-mondtam, ő pedig lehámozta a kezeimet a nyakáról, majd szó nélkül ott hagyott.
-Ezt nem hiszem el!-túrtam a hajamba idegesen, majd elkezdtem szétverni a szobám. Két percen belül már minden törött volt, ahogyan én is.
-Hé, hé, hé, nyugodj meg.-jelent meg mellettem Ana.
-Stiles csalódott bennem. David megcsókolt, és ő végig nézte.-mondtam zokogva.
-Ugyan már, ne rinyálj. Ha nem bocsájt meg akkor egy pöcs.-mondta Damon a maga stílusában.
-Nem. Ti nem láttátok az arcát. Nem fog megbocsájtani.
-Cicám, figyelj.-emelte fel a fejem Ana.-Elkészülünk, és megbeszéljük a csajokkal hogy közösen menjünk a bálba, rendben? Stiles pedig majd megnyugszik.-mondta, én pedig lassan bólintottam. Felhívtuk Lydiát, Sandrát, Allisont és Vanit és áthívtuk őket. Allison tökre megértő volt, és megbeszéltük, hogy együtt haragszunk Davidre.
A bálterem gyönyörűen volt feldíszítve, mindenhol virágok, pasztell színek és jó zene. A sok parfüm és virágillat azonnal köhögésre késztetett, de lassan kezdtem megszokni.
-Ott vannak a srácok. De gondolom nem akarunk odamenni.-mondta Vani, én pedig csak vetettem rá egy gonosz pillantást. Bementünk a táncparkett közepére, és egész este figyelmen kívül hagytuk őket. Scott táncolt lányokkal és az egyikkel smárolt is, David pedig minket nézett. Stilest elvesztettem szem elől, de amikor megtaláltam, leesett az állam. Egy lánnyal táncolt.
-Dorina, kérlek, gyere velem.-mondta Ana, majd megfogta a karom. Dühösen rámorogtam, majd kirontottam a tornateremből egyenesen a parkolóba. Odamentem egy autóhoz és betörtem az ablakát, majd párat bele is rúgtam úgy hogy behorpadjon. Egy pár édesen enyelgett pár méterre tőlem. A szívverésük egyre gyorsabb volt, ahogy elmerültek a csókolózásban. Még mielőtt megállíthattam volna magam, rájuk rontottam. A srácnak egy egyszerű csavarással eltörtem a nyakát, majd a lánynak estem. Mámorosan szívtam ki a vért a testéből, majd amikor már teljesen lecsapoltam, vigyorogva ellöktem magamtól. Megfordultam, és az összetört Stilest láttam magam előtt.
-Mi van?-kérdeztem, teljesen nem törődve a helyzet súlyosságával.
-Megöltél 2 diákot.-motyogta halkan, de tökéletesen hallottam a fájdalmat csengeni a hangjában.
-Hát, ez van. Te pedig táncoltál egy lánnyal.-mondtam, de teljesen röhejesnek éreztem magam. Az én hibáim mellett teljesen eltörpült Stiles "hibája".
-Igen, mert nem jött el a partnere, és megkért hogy táncoljak vele.
-Mondd hogy van barátnőd.-kiabáltam. A rózsaszín könnyek azonnal a szemembe tódultak, és lecsorogtak az arcomon.
-Volt. Volt barátnőm.-motyogta, majd hátat fordított és ott hagyott. A lábaim kicsúsztak alólam,de még mielőtt a betonra zuhantam volna, Ana mellettem termett.
-Szia David! Gyere be!-mondtam mosolyogva, majd felmentünk a szobámba.
-Szakítottam Allisonnal.-motyogta.
-Ó. Sajnálom. Mi volt az oka?-kérdeztem. Haragudtam rá, hogy megbántotta Allisont, viszont annak örülök, hogy őszinte volt vele.
-Már mást szeretek.-motyogta.
-Rendben. Allison nagyon ki...-kérdeztem, de abban a pillanatban megcsókolt. Szinte azonnal eltoltam magamtól, de késő volt.
-Mi a fene van veled David?-förmedtem rá, és akkor láttam meg Stilest az ajtómban.-Stiles, én...-kezdtem volna bele, de mielőtt bármit tehettem volna, dühösen elrohant.
-Nyugodj meg, majd megbékél.-mondta mögülem David. Teljesen elvesztettem a kontrollt, így vámpírformámban a torkánál fogva a falhoz szorítottam.
-Te miattad Stiles szakítani fog velem. Ugye tudod hogy akkor letépem a fejed?-morogtam, de csak felnevetett.-David, fogalmam sincs mi van veled, de ne próbáld meg tönkretenni az életemet. Ez nem te vagy.-mondtam, ő pedig lehámozta a kezeimet a nyakáról, majd szó nélkül ott hagyott.
-Ezt nem hiszem el!-túrtam a hajamba idegesen, majd elkezdtem szétverni a szobám. Két percen belül már minden törött volt, ahogyan én is.
-Hé, hé, hé, nyugodj meg.-jelent meg mellettem Ana.
-Stiles csalódott bennem. David megcsókolt, és ő végig nézte.-mondtam zokogva.
-Ugyan már, ne rinyálj. Ha nem bocsájt meg akkor egy pöcs.-mondta Damon a maga stílusában.
-Nem. Ti nem láttátok az arcát. Nem fog megbocsájtani.
-Cicám, figyelj.-emelte fel a fejem Ana.-Elkészülünk, és megbeszéljük a csajokkal hogy közösen menjünk a bálba, rendben? Stiles pedig majd megnyugszik.-mondta, én pedig lassan bólintottam. Felhívtuk Lydiát, Sandrát, Allisont és Vanit és áthívtuk őket. Allison tökre megértő volt, és megbeszéltük, hogy együtt haragszunk Davidre.
A bálterem gyönyörűen volt feldíszítve, mindenhol virágok, pasztell színek és jó zene. A sok parfüm és virágillat azonnal köhögésre késztetett, de lassan kezdtem megszokni.
-Ott vannak a srácok. De gondolom nem akarunk odamenni.-mondta Vani, én pedig csak vetettem rá egy gonosz pillantást. Bementünk a táncparkett közepére, és egész este figyelmen kívül hagytuk őket. Scott táncolt lányokkal és az egyikkel smárolt is, David pedig minket nézett. Stilest elvesztettem szem elől, de amikor megtaláltam, leesett az állam. Egy lánnyal táncolt.
-Dorina, kérlek, gyere velem.-mondta Ana, majd megfogta a karom. Dühösen rámorogtam, majd kirontottam a tornateremből egyenesen a parkolóba. Odamentem egy autóhoz és betörtem az ablakát, majd párat bele is rúgtam úgy hogy behorpadjon. Egy pár édesen enyelgett pár méterre tőlem. A szívverésük egyre gyorsabb volt, ahogy elmerültek a csókolózásban. Még mielőtt megállíthattam volna magam, rájuk rontottam. A srácnak egy egyszerű csavarással eltörtem a nyakát, majd a lánynak estem. Mámorosan szívtam ki a vért a testéből, majd amikor már teljesen lecsapoltam, vigyorogva ellöktem magamtól. Megfordultam, és az összetört Stilest láttam magam előtt.
-Mi van?-kérdeztem, teljesen nem törődve a helyzet súlyosságával.
-Megöltél 2 diákot.-motyogta halkan, de tökéletesen hallottam a fájdalmat csengeni a hangjában.
-Hát, ez van. Te pedig táncoltál egy lánnyal.-mondtam, de teljesen röhejesnek éreztem magam. Az én hibáim mellett teljesen eltörpült Stiles "hibája".
-Igen, mert nem jött el a partnere, és megkért hogy táncoljak vele.
-Mondd hogy van barátnőd.-kiabáltam. A rózsaszín könnyek azonnal a szemembe tódultak, és lecsorogtak az arcomon.
-Volt. Volt barátnőm.-motyogta, majd hátat fordított és ott hagyott. A lábaim kicsúsztak alólam,de még mielőtt a betonra zuhantam volna, Ana mellettem termett.
-Stiles szakított velem.-zokogtam.
-Tudom, hallottam. Gyere, menjünk haza.-emelt fel a földről. Pár perc múlva már a lányok is ott voltak, majd mindannyian elmentünk hozzánk és beszélgettünk, lelkiztünk. A lányok próbáltak nyugtatgatni, de nem jártak sok sikerrel.
Másnap egymáson feküdve ébredtünk. A szemeim a sírástól be voltak dagadva, szóval megmostam az arcom, mielőtt bármi mást csináltam volna vele. Amíg a többiek aludtak, ittam egy tasak vért és a tegnapi elcseszett napon gondolkoztam. Mit rontottam el? Őszintén, miért érdemlem ezt? Nem bántottam senkit, egészen tegnapig, ami miatt pedig rohadtul lelkiismeret furdalásom van.
-Jó reggelt.-morogta Allison.
-Szia. Hogy aludtál?-kérdeztem.
-Lydia lába a nyakamban volt, szóval nem valami jól.-mondta, én pedig hangosan felnevettem. Pár perc múlva a lányok ébredezni kezdtek, mi pedig Allisonnal addig lementünk a konyhába reggelit készíteni.
-Félek az estétől.-jelent meg a kómás Sandra.
-Miért is?-kérdeztem.
-Holdfogyatkozás. Olyankor elveszítjük az erőnket. És hát nem tesz jót.-mondta.
-Veled leszünk, ha szeretnéd.
-Derekkel leszünk, de okés, gyertek át majd.
-Okés. Scottot is hozzuk, és vigyázunk rátok.-mosolyogtam. Miután a lányok megkajáltak, mi pedig ittunk Ana-val, egész nap szomorú és romantikus filmeket néztünk. Sandrát hazavitte Derek, hogy tudjanak készülni az estére, közben Lydiát és Vanit is haza vitték, én pedig Ana-t, miután összekészültem.
-Pakoljunk össze és menjünk, a farkasok már várnak.-mondta.
-Ana....érzed?-kérdeztem már az erdőben.
-Igen de...mi ez?
-Ez Lydia illata. Én vettem neki a parfümöt még 2 éve, azóta ezt használja.-mondtam. Ana rám pislantott, majd a szag irányába mentünk.
-Nincs egyedül.-motyogtam, amikor 5 szívverést hallottam. Egyre közelebb értünk, amikor beszédet hallottunk.
-Lydia, kezd el.-mondta neki valaki. Lydia valami érthetetlen hablatyot kezdett el motyogni. Kiléptünk a fák közül, és nem hittem el amit látok. Lydia egy kivágott fatörzs és egy nagy tál varázs lötty felett motyogott. Azon kívül 3 kör volt. Az elsőben egy vámpír volt, a másodikban egy vérfarkas, a harmadikban David. A férfi, aki Lydia mellett volt, most megfordult, én pedig azt hittem kettőt látok. Pontosan úgy nézett ki mint, David, csak izmosabb volt.
-Fenébe.-morogta. Megpróbáltam odamenni hozzájuk, de egy láthatatlan fal visszalökött.
-Mi ez?-kérdeztem Ana-t.
-Körbeszórták hegyikőrissel. Sose jutunk át rajta.-mondta. Mire visszafordultam, a srác ott volt már előttünk.
-Menjetek haza, okés?-mosolygott ránk.
-Mi a fene folyik itt?
-Csak egy kis kiteljesedés. Ártatlan.-mondta, majd hátat fordított.
-A feláldozás nem ártatlan.-morogta Ana. Ijedten rákaptam a fejem, majd vissza a srácra.
-Te fel akarod áldozni Davidet?
-Igen, kedves. Holdfogyatkozás kell hozzá, egy kis boszorkányerő és 3 áldozat. Egy alfa, egy vámpír, és a hasonmásom.-morogta.
-Bájos.-mosolygott Ana.
-Amikor én születtem, elég komoly járvány volt. Később vérfarkas lettem, de ezt nem tudták, és átváltoztattak vámpírrá, ezzel elnyomva a vérfarkas erőmet. Én voltam az első vámpír a földön. Szóval, ha feláldozom ezt a három piócát....
-Akkor hibrid lehetsz. Vámpír és vérfarkas egyben.-mondta Ana.
-Pontosan, szöszi.-mondta.
-Nem hagyom, hogy megöld őt.-mondtam.
-Sajnos nincs más lehetőséged. Ha nem ölöm meg, sose lehetek teljesen önmagam. A hasonmásokat nekem készítette a természet, a kiteljesedésem számára. Ne tudd meg, mennyi idő volt rátalálni.-mondta szánakozón.
-Rohadj meg.-morogtam.
-Lydia, drágám, gyere ide.-mondta.-Megtörnéd a kört egy pillanatra?-kérdezte a srác. Lydia elsöpörte a hegyikőrist, így a srác gondtalanul ki tudott lépni. Kezei közé vette az arcomat, majd megrázta a fejét.
-Kedvellek. Mindent a barátokért, mi?-nevetett fel. Ellöktem magamtól, és elő kaptam a fogaimat. Ana hátulról fedezett. Közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe kezdett súgni.
-Jól csókolsz.-motyogta, majd kitörte a nyakamat. Picsába.
*Ana szemszöge*
Amikor Dorina élettelenül összecsuklott előttem, rá akartam támadni a fiúra, de gyorsan visszalépett a körbe, így nem tehettem semmit.
-Dorina, kelj fel.-térdeltem le barátnőmhöz, de mindhiába. Egy ideig még ki lesz ütve. Hallottam, ahogy Lydia újra mormolni kezdi a varázsbűbájt. Kezdett összeállni a kép. Egész héten ez a srác volt iskolában, nem pedig David. Ő csókolta meg Dorinát, ő szakított Allisonnal is. Hülye bunkó.
-Kezdődhet a játék!-kiáltott fel, majd a vámpírhoz lépett. Lelkiismeret furdalás nélkül tépte ki a szívét. A vérfarkas következett, majd David.
-Ne..-motyogtam, és éreztem, hogy a szememet ellepik a könnyek.-Lydia!-kiabáltam a barátnőmnek, de nem használt. Hiszen meg volt igézve.
-Ana!-hallottam meg Damon kiabálását.
-Damon!-kiabáltam vissza. Mellettem termett, és együtt néztük végig, ahogy a srác vigyorogva elvágja David torkát a karmaival. Hangosan felsírtam, Damon pedig próbált megtartani, hogy ne essek össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése