-Okés. Kigondolom éjszaka, hogy mit csináljak.-motyogtam.
-Rendben. Egyedül hagyhatlak?
-Persze.-mosolyodtam el. Bár kicsit féltem egyedül, így miután Ana elment, Vanit tárcsáztam.
-Szia!-szólt bele boldogan.
-Nincs kedved itt aludni nálam?-kérdeztem azonnal.-Elmennék érted.
-Uu bocsi nem jó mai nap. Ne haragudj!-mondta.
-Öhm, okés, semmi gond.-mondtam furán.-De minden rendben?-kérdeztem.
-Persze. Holnap elmehetnénk valahova.
-Okés. Majd holnap ha felkeltem megbeszéljük. Jó éjt.-mondtam, majd leraktam. Ariat most nem hívhattam, Vani kilőve, Ana most ment el. A következő áldozatom Sandra lett volna, de állítólag ma telihold van, szóval David, Scott és Liam is ott van velük.
-Szia Lyds! Nincs kedved itt aludni nálam? Elmennék érted.-mondtam a telefonba.
-De, tök jó lenne. Allison is jöhet?-kérdezte.
-Ahha! Akkor elmegyek értetek, okés?
-Oksi! Várunk!-mondta mosolyogva, legalább is úgy hallottam.
-Okés!-mondtam, majd letettem és kinyargaltam a kocsimhoz. Ahogy odaértem a házukhoz, pár perc múlva már csacsogva mellettem ültek, míg én mosolyogva hallgattam őket.
-És te mit csináltál ma?-kérdezte Al.
-Uhh hát...nem ez volt életem legjobb napja.-nevettem fel.
-Mi történt?-nézett rám Lydia meglepetten.
-Otthon elmesélem. Mi van veletek Scottal?-néztem hátra Allisonra.
-Uhh hát minden okés. Most Sandráéknál vannak, teliholdon.-mondta nevetve.
-Értem.-mosolyogtam.-Neked Lyds valaki?
-Senki. Ijesztő vagyok? Vagy miért kerülnek el a normális fiúk?-kérdezte, mire felnevettem.
-Hát, most hogy belegondolok, néha eléggé ijesztő vagy.-mondtam.
-Inkább hagyjuk.-mondta lemondóan Lydia. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, betódultunk a házba, majd fel a szobámba. Mivel már éjfél felé járt az óra, gyorsan lezuhanyoztam, majd a lányokkal lefeküdtünk és beszélgetni kezdtünk.
-Rendben. Egyedül hagyhatlak?
-Persze.-mosolyodtam el. Bár kicsit féltem egyedül, így miután Ana elment, Vanit tárcsáztam.
-Szia!-szólt bele boldogan.
-Nincs kedved itt aludni nálam?-kérdeztem azonnal.-Elmennék érted.
-Uu bocsi nem jó mai nap. Ne haragudj!-mondta.
-Öhm, okés, semmi gond.-mondtam furán.-De minden rendben?-kérdeztem.
-Persze. Holnap elmehetnénk valahova.
-Okés. Majd holnap ha felkeltem megbeszéljük. Jó éjt.-mondtam, majd leraktam. Ariat most nem hívhattam, Vani kilőve, Ana most ment el. A következő áldozatom Sandra lett volna, de állítólag ma telihold van, szóval David, Scott és Liam is ott van velük.
-Szia Lyds! Nincs kedved itt aludni nálam? Elmennék érted.-mondtam a telefonba.
-De, tök jó lenne. Allison is jöhet?-kérdezte.
-Ahha! Akkor elmegyek értetek, okés?
-Oksi! Várunk!-mondta mosolyogva, legalább is úgy hallottam.
-Okés!-mondtam, majd letettem és kinyargaltam a kocsimhoz. Ahogy odaértem a házukhoz, pár perc múlva már csacsogva mellettem ültek, míg én mosolyogva hallgattam őket.
-És te mit csináltál ma?-kérdezte Al.
-Uhh hát...nem ez volt életem legjobb napja.-nevettem fel.
-Mi történt?-nézett rám Lydia meglepetten.
-Otthon elmesélem. Mi van veletek Scottal?-néztem hátra Allisonra.
-Uhh hát minden okés. Most Sandráéknál vannak, teliholdon.-mondta nevetve.
-Értem.-mosolyogtam.-Neked Lyds valaki?
-Senki. Ijesztő vagyok? Vagy miért kerülnek el a normális fiúk?-kérdezte, mire felnevettem.
-Hát, most hogy belegondolok, néha eléggé ijesztő vagy.-mondtam.
-Inkább hagyjuk.-mondta lemondóan Lydia. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, betódultunk a házba, majd fel a szobámba. Mivel már éjfél felé járt az óra, gyorsan lezuhanyoztam, majd a lányokkal lefeküdtünk és beszélgetni kezdtünk.
-Na mesélj szivi.-mosolygott rám Lydia.
-Hát...nagyon úgy tűnik Theo szakított velem.-mondtam, miközben éreztem, hogy ellepik a szemeim a könnyek.
-Mi??-kérdezte Lydia és Allison egyszerre.
-A és Kai miatt.
-De mi történt?-kérdezte Allison, majd felmászott mellénk a matracról.
-Kai áthívott ma estére magához, hogy megbeszéljük a dolgokat. És hát megcsókolt.-vontam szomorúan vállat. Lydia kérdőn nézett, rám, majd dühösen fújtatott egyet.
-Hát...nagyon úgy tűnik Theo szakított velem.-mondtam, miközben éreztem, hogy ellepik a szemeim a könnyek.
-Mi??-kérdezte Lydia és Allison egyszerre.
-A és Kai miatt.
-De mi történt?-kérdezte Allison, majd felmászott mellénk a matracról.
-Kai áthívott ma estére magához, hogy megbeszéljük a dolgokat. És hát megcsókolt.-vontam szomorúan vállat. Lydia kérdőn nézett, rám, majd dühösen fújtatott egyet.
-Tudtam hogy egy seggfej.-mondta.
-Tudom. Holnap megyek beszélni Theoval és Kaial is.
-Rendben. Majd írj, hogy mi lett a vége a sztorinak. Remélem kibékültök.-öleltek meg mind a ketten, majd lassan elaludtunk.
-Tudom. Holnap megyek beszélni Theoval és Kaial is.
-Rendben. Majd írj, hogy mi lett a vége a sztorinak. Remélem kibékültök.-öleltek meg mind a ketten, majd lassan elaludtunk.
Reggel már egyedül ébredtem a lányok hagytak nekem cetlit, amiben leírták, hogy sajnálják, de mindkettejüknek haza kell mennie. Lassan összekészülődtem, majd felhívtam Vanit.
-Na csáóka. Hol talizzunk?
-Brew?-kérdeztem a kedvenc kávézónkra utalva.
-20 perc és ott leszek.
-Okés, én is.-tettem le mosolyogva a telefont, majd összepakoltam a táskámba, és elindultam.
-Na sziaa!-ugrott mosolyogva a nyakamba Vani.-Mi újság?
-Semmi jó. Veled?-kérdeztem, miközben beültünk az egyik asztalhoz.
-Na mi történt? Látom hogy baj van, full karikás a szemed.
-Ajj béna korrektor.-nevettem fel.-Theo szakított velem.
-Miiii? Ezt nem hiszem el.
-Dede. Így van.-mondtam szomorúan.
-De hát szeretitek egymást, nem?-kérdezte.
-De igen. Csak ez a Kai ügy..
-Mi?
-Tegnap Kai elhívott magához hogy tudjunk beszélni. -A megint alám tett, így Theo azt hiszi randiztunk, így szakított velem.
-Uhh. És mi volt Kainál?-kérdezte.
-Hát...rengeteget beszélgettünk. Aztán, ahogy eljöttem volna, megcsókolt.-mondtam.
-Dorinaaaaa!-vinnyogott Vani.-Ne már.
-De. Igen. És az a baj, hogy tetszett. És Kai nem közömbös számomra. Kicsit sem. De Theot szeretem.
-Akkor felejtsd el! Menj vissza Theohoz. Ti olyanok vagytok mint a popcorn és a sültkrumpli fűszer.
-Fuj.-mondtam.
-Én imádom. De tudod hogy értem. Ti egymásnak vagytok teremtve.
-Persze, tudom, és én is így gondolom. Ezért megyek hozzá, amint tudok.
-Menj most. Ez fontosabb. Utána találkozunk. Komolyan mondom.-állt fel, majd engem is magával húzott.
-Jó rendben. Csak kívánj sok sikert.-mondtam.
-Jól van. Sok sikert! Utána gyere hozzám.
-Rendben.-ültem be a kocsimba nevetve, majd gyomorgörccsel elindultam Theo házához. Mire oda értem, már alig kaptam levegőt és kiszáradt a szám. Eddig jól alakulnak a dolgok. Kicsit hezitáltam az ajtó előtt, majd becsöngettem. Pár másodperc múlva Theo nyitott ajtót, majd mélyen a szemembe nézett. Csak fájdalmat és szomorúságot láttam a szemében, ahogy arrébb lépett, hogy beengedjen. Szótlanul bementünk a nappaliba, amikor Aria és David jelentek meg.
-Upsz, bocsi. Mi épp menni készültünk.-lökdöste Aria az ajtó felé Davidet.
-Na csáóka. Hol talizzunk?
-Brew?-kérdeztem a kedvenc kávézónkra utalva.
-20 perc és ott leszek.
-Okés, én is.-tettem le mosolyogva a telefont, majd összepakoltam a táskámba, és elindultam.
-Na sziaa!-ugrott mosolyogva a nyakamba Vani.-Mi újság?
-Semmi jó. Veled?-kérdeztem, miközben beültünk az egyik asztalhoz.
-Na mi történt? Látom hogy baj van, full karikás a szemed.
-Ajj béna korrektor.-nevettem fel.-Theo szakított velem.
-Miiii? Ezt nem hiszem el.
-Dede. Így van.-mondtam szomorúan.
-De hát szeretitek egymást, nem?-kérdezte.
-De igen. Csak ez a Kai ügy..
-Mi?
-Tegnap Kai elhívott magához hogy tudjunk beszélni. -A megint alám tett, így Theo azt hiszi randiztunk, így szakított velem.
-Uhh. És mi volt Kainál?-kérdezte.
-Hát...rengeteget beszélgettünk. Aztán, ahogy eljöttem volna, megcsókolt.-mondtam.
-Dorinaaaaa!-vinnyogott Vani.-Ne már.
-De. Igen. És az a baj, hogy tetszett. És Kai nem közömbös számomra. Kicsit sem. De Theot szeretem.
-Akkor felejtsd el! Menj vissza Theohoz. Ti olyanok vagytok mint a popcorn és a sültkrumpli fűszer.
-Fuj.-mondtam.
-Én imádom. De tudod hogy értem. Ti egymásnak vagytok teremtve.
-Persze, tudom, és én is így gondolom. Ezért megyek hozzá, amint tudok.
-Menj most. Ez fontosabb. Utána találkozunk. Komolyan mondom.-állt fel, majd engem is magával húzott.
-Jó rendben. Csak kívánj sok sikert.-mondtam.
-Jól van. Sok sikert! Utána gyere hozzám.
-Rendben.-ültem be a kocsimba nevetve, majd gyomorgörccsel elindultam Theo házához. Mire oda értem, már alig kaptam levegőt és kiszáradt a szám. Eddig jól alakulnak a dolgok. Kicsit hezitáltam az ajtó előtt, majd becsöngettem. Pár másodperc múlva Theo nyitott ajtót, majd mélyen a szemembe nézett. Csak fájdalmat és szomorúságot láttam a szemében, ahogy arrébb lépett, hogy beengedjen. Szótlanul bementünk a nappaliba, amikor Aria és David jelentek meg.
-Upsz, bocsi. Mi épp menni készültünk.-lökdöste Aria az ajtó felé Davidet.
-Azért jöttem el ma, mert kötelességemnek tartom, hogy elmondjam mi történt odabenn.-motyogtam.
-Hallgatlak.
-Okés. Öhm. Tehát...első pár napban egyedül voltunk Daviddel, majd Kai megjelent. Először seggfejnek tartottam, de aztán fogjuk rá jóban lettünk. Ő egyszer majdnem megcsókolt. De csak majdnem.-motyogtam, de Theot teljesen elöntötte a düh. Szemfogai előtörtek, de aztán lenyugtatta magát és figyelt tovább.
-Sajnálom.-motyogta.
-Semmi gond. Tehát, ezek után elmesélte, hogy megölte a testvéreit, így elhatároztam, hogy nem engedem hogy kijusson, ezért pár órával a holdfogyatkozás előtt megöltem. De mint tudod, újjáéledt, leszúrt minket és kiszabadult.-mondtam.
-Okés.-állt fel, de marasztalnom kellett.
-Van még valami, amit el kell mondanom.-álltam fel én is. Lassan visszafordult, majd kérdően pislantott rám.
-Tegnap elmentem hozzá. Bocsánatot kért, beszélgettünk, rengeteget. Elmesélte, hogy milyen rossz volt neki az a 600 év, ami számomra még mindig felfoghatatlanul sok. Aztán, amikor el akartam jönni......megcsókolt.-mondtam, tartva a reakciójától.
-Jól van. Figyelj.-mondta, miközben szorosan megmarkolta az ajtófélfát.-Egy csókot még el tudok viselni. De tudnom kell. Jelentett neked valamit?-kérdezte. Én csak lesütöttem a szemem, ami miatt felnevetett, majd ott hagyott.
-Én téged szeretlek, Theo!-rohantam utána könnyes szemekkel.
-Többé nem tudom elhinni.-nézett rám ő is sírva.-Most menj el kérlek.-motyogta.
-Hallgatlak.
-Okés. Öhm. Tehát...első pár napban egyedül voltunk Daviddel, majd Kai megjelent. Először seggfejnek tartottam, de aztán fogjuk rá jóban lettünk. Ő egyszer majdnem megcsókolt. De csak majdnem.-motyogtam, de Theot teljesen elöntötte a düh. Szemfogai előtörtek, de aztán lenyugtatta magát és figyelt tovább.
-Sajnálom.-motyogta.
-Semmi gond. Tehát, ezek után elmesélte, hogy megölte a testvéreit, így elhatároztam, hogy nem engedem hogy kijusson, ezért pár órával a holdfogyatkozás előtt megöltem. De mint tudod, újjáéledt, leszúrt minket és kiszabadult.-mondtam.
-Okés.-állt fel, de marasztalnom kellett.
-Van még valami, amit el kell mondanom.-álltam fel én is. Lassan visszafordult, majd kérdően pislantott rám.
-Tegnap elmentem hozzá. Bocsánatot kért, beszélgettünk, rengeteget. Elmesélte, hogy milyen rossz volt neki az a 600 év, ami számomra még mindig felfoghatatlanul sok. Aztán, amikor el akartam jönni......megcsókolt.-mondtam, tartva a reakciójától.
-Jól van. Figyelj.-mondta, miközben szorosan megmarkolta az ajtófélfát.-Egy csókot még el tudok viselni. De tudnom kell. Jelentett neked valamit?-kérdezte. Én csak lesütöttem a szemem, ami miatt felnevetett, majd ott hagyott.
-Én téged szeretlek, Theo!-rohantam utána könnyes szemekkel.
-Többé nem tudom elhinni.-nézett rám ő is sírva.-Most menj el kérlek.-motyogta.
-Ne, Theo.-kezdtem el zokogni, de ő csak felsétált a lépcsőn. Megint azt a fájdalmat éreztem, mint David halálakor. Ki akartam kapcsolni, nem akartam elviselni ezt a hatalmas űrt, ami maradt bennem. Nem tudok Theo nélkül élni, de a Kai felé irányuló érzéseimet se tudom csak úgy megölni. Pedig nagyon szeretném. Lassan feltápászkodtam, majd kislattyogtam a kocsimhoz, és hazahajtottam. A tervem, miszerint haza megyek és egy nagy doboz fagyi mellett egész nap sírok, kudarcba fulladt, amikor megláttam Kai kocsiját a házam előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése