Part 63. Mixed up emotions

+ Sziasztok! A blog szüneteltetése után most visszatértem. Túl vagyok a vizsgáimon, így több időm lesz írni. Remélem tetszeni fognak az elkövetkezendő részek is, jó olvasást! :) +

Az éjszaka folyamán többször is felébredtem, ilyen-olyan rémálmok zargattak. Szegény Theo egy idő után fel is ébredt a forgolódásomra, de nem tehettem róla. Végül hajnal 5kor véglegesen elaludtam, és 11ig fel sem keltem.
-Jó reggelt!-motyogta Vani a matracról.
-Szia!-ültem fel ásítva.-Többiek?
-Nagyrészt már elmentek, még Ana és Sandra vannak itt, és a két Raeken.
-Okés.-keltem fel, majd a fürdőmbe mentem fogat mosni, sminkelni és a hajamat megcsinálni. Semmi extra nem volt, csupán egy kis szempillaspirál és egy vékony tusvonal, a hajam lófarokban, a ruhám pedig egy rövidnadrág crop toppal.

-De csini valaki!-mosolygott rám Vani, ahogy kiléptem a fürdőmből.

-Köszi.-mosolyodtam el, majd lementünk a konyhába, ahol a srácok kajáltak.

-Jó reggelt!-köszöntem nekik mosolyogva, majd a hűtőhöz mentem kajáért. Mosolyogva leültem Theo ölébe, és úgy reggeliztem, miközben a többieket pásztáztam.

-Hogy aludtatok?-kérdeztem, mire Theo fel mordult.-Jól van na. Rémálmaim voltak.-néztem rá mérgesen, majd vissza a lányokra.

-Miért nem keltettél fel?-kérdezte.

-Nem akartalak.-motyogtam. Halkan felsóhajtott, majd nyomott egy puszit a hajamba.

-Mi jól aludtunk. David kicsit horkolt, de nem volt vészes.-mosolyodott el Ana.

-Ja. Te jól aludtál, hiszen egész éjjel rugdostál!-mondta cinikusan Sandra.

-Bocsi. Rossz szokás.-nevetett Ana.

 Reggeli után mind összepakoltak, majd hazamentek, így egyedül maradtam. Elpakoltam a tányérokat, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen volt a telefonszám, de felvettem.

-Halo!-szóltam bele.

-Szia!-hallottam meg Kai hangját.

-Tudtam, hogy nem kellett volna felvennem.

-Kérlek ne tedd le!-mondta.

-Honnan tudod a számom?

-Megkerestem Theo telefonjában. 

-Mondtam neki, hogy kódolja le.

-Nem ezért hívtalak. Beszélnünk kell.

-Miről?

-Bocsánatot szeretnék kérni. Ha elküldöm a címem, átjössz?-kérdezte. Pár másodpercig gondolkoztam, majd hitetlenül a homlokomhoz kaptam.

Nem halogathatom ezt örökre, addig úgysem hagy békén.

-Igen.-motyogtam.

-Köszönöm.-hallottam a hangján hogy mosolyog.-Akkor este, baby.-mondta nevetve, és mielőtt ráförmedtem volna, kinyomott. 

-Ez egy seggfej.-állapítottam meg sokadszorra, amikor megérkezett az SMS.

"River street 143. Este 8-ra gyere. Csók: Kai"

Szem forgatva olvastam el az SMS-t, amikor jött egy másik is. 

"Theo tud róla, hogy Kai az új randipartnered? Eléggé szomorú lenne, ha mástól tudná meg, nem igaz ribanc? -A"

-Az egyetlen aki itt ribanc az te vagy.-motyogtam idegesen, majd kiszáguldottam a kocsimhoz és Theohoz mentem. 

-Szia. Gondolom már megkaptad az SMS-t.-léptem be hevesen az ajtón. A nappaliban Theo ült.

-Már vártalak.-mosolygott rám cinikusan. 

-Theo, -A egy ribanc. Kai pedig erőszakos, ha nem megyek át hozzá, sose száll le rólam. Ezt meg kell értened. 

-És mi van ha nem tudom? Kai mindig is arra pályázott ami az enyém. Úgy látom sikerült neki.-motyogta, majd ott hagyott egyedül. Teljesen meglepődve és összetörve figyeltem, ahogy elhalad mellettem, és mielőtt kitört volna belőlem a sírás, kirohantam a kocsimba és sietősen elhajtottam. Ahogy megérkeztem az erdőszéli házhoz, már zokogtam. 

-Ana!-rontottam be az ajtón, barátnőm pedig meglepetten figyelt engem. 

-Mi történt?

-Azt hiszem.....Theo épp most szakított velem.-nevettem fel idegesen, majd falhoz vágtam az egyik széket.

-Héé, nyugalom. Gyere, mesélj!-ültetett le a kanapéra, majd a kezembe nyomott egy halom zsepit.

-Kai és -A miatt. Kai áthívott magához estére, hogy megmagyarázhasson mindent. -A pedig rögtön leadta a drótot Theonak, aki nagyon dühös rám emiatt. 

-A helyedben nem mennék el Kaihoz.-mondta Ana.

-Tudom. Én se. De kíváncsi vagyok arra, mit mondd. Vagy letépem a fejét ezért, mindkettőért megéri.-mosolyodtam el.

-Te tudod. De Theot biztosítanod kell arról, hogy őt szereted. Tudja, hogy mennyire labilis voltál odabenn, épp ezért azt is tudja, hogy Kai mennyire a kegyeidbe férkőzhetett. Te pedig annyira naiv vagy, hogy biztosan megkedvelted.

-Miért mondja mindenki hogy naiv vagyok?-kérdeztem felháborodottan.

-Mert ez az igazság.-nevetett fel Ana.-Te még Ronaldot is kedvelted, Dorina. Túlságosan közvetlen vagy, amit az ilyen mocskok könnyen ki tudnak használni.-mondta, majd felsóhajtott.-Te....érzel valamit Kai iránt?

-Nem...nem hiszem.-motyogtam, majd a tenyerembe hajtottam a fejem.-Viszont...ő egyszer majdnem megcsókolt. Ott benn.-motyogtam halkan.

-Úristen. Tényleg? Akkor Theo jogosan bizalmatlan. 

-Nem! Nem jogos! Én őt szeretem!

-Te toltad el magadtól Kait, mielőtt megcsókolt volna, vagy David nyitott rátok?-kérdezte, én pedig elgondolkoztam. Igaza volt. Eszemben sem volt megállítani Kait, és fogalmam sem volt, miért. Ha David nem nyit ránk, valószínűleg csókolózunk, vagy még rosszabb.

-David nyitott ránk.-mondtam, mire Ana csalódottan  felsóhajtott.-De csak meginogtam. 1 másodpercre talán máshogy gondoltam Kaira, mint kellett volna, de semmi több. Az is csak azért volt, mert hiányzott Theo. Esküszöm. 

-És most? Most hogy érzel iránta?

-Utálom.-vágtam rá, de a hangom nem csengett valami őszintén. Fenébe is. 

-Ezt el kell mondanod neki.-motyogta Ana.

-Nem, nem kell. Nem akarom elveszíteni. 

-Inkább hazudsz neki?-nézett rám dühösen. 

-Nem, dehogy! Nem hazudok neki.

-Ja, csak nem vagy őszinte. Végülis nem ugyanaz a kettő!-mondta felháborodottan.

-Jól van! Miután lerendeztem Kait, elmegyek hozzá és elmondok neki mindent. Ami odabenn történt.-adtam meg magam. Tudnia kell. Mindig is (na jó, nem mindig) őszinték voltunk egymással, ezt is megoldjuk. Gondoltam én.

Az estére nem nagyon készültem, csak kijavítottam az elkenődött sminkemet. Az autómba pattanva 10 perc alatt odaértem, és illendően késtem pár percet. Meglepődtem a hatalmas ház láttán, majd csöngettem. Nem kellett sokat várnom, kb. 10 másodperc múlva nyílt az ajtó. 

-Szia!-mosolygott rám szélesen Kai. 

-Hello.-mosolyodtam el én is, pedig nem akartam. Esküszöm küzdöttem ellene. 

-Gyere be.-állt arrébb, így könnyedén átléptem a küszöböt.

-Nahát. Szép nagy ház. Hány embert kellett megölnöd érte?

-Csak egy párat.-mondta, miközben a konyhába vezetett. Undorodva megforgattam a szemeim, majd felültem az egyik bárszékre. 

-A kaja mindjárt kész...-kezdte Kai.

-Kaja?

-Igen, főztem. Nem említettem?-kérdezte ártatlanul, de a végén elmosolyodott. 

-Nem fogok veled vacsorázni.-pattantam fel a székről, majd az ajtó felé indultam, de ekkor Kai legyintett egyet, szóval az bezáródott. Hitetlenül elmosolyodtam, majd visszasétáltam a székemhez. 

-Miről akartál beszélgetni?-kérdeztem pár másodperc csend után.

-Ne legyél türelmetlen.-nézett rám, miközben tovább kavargatta a kaját, majd rám kacsintott.

 Eléggé különleges reakciót váltott ki ez belőlem, amiért fejbe vertem volna magam. Sóhajtva lemásztam a székről, majd szétnéztem a konyhában, végül leültem az asztalhoz. Kai pár perc múlva letette elém a kaját, majd leült velem szembe, és elmosolyodott.

-Örülök, hogy eljöttél.-mondta, miközben szedett magának, majd nekem.

-Honnan tudjam, hogy nem tettél bele valamit?-kérdeztem bizalmatlanul.

-Bízz bennem baby.

-Ha még egyszer így hívsz, letépem a fejedet.-mordultam fel, majd turkálni kezdtem a kajában, ami egész finom volt. 

-Sajnálom.-szólalt meg végül Kai. Figyelmesen hallgattam, ahogy próbálja elkezdeni a mondandóját.-Mindent. Tényleg. Azt, ahogy bántam veled, hogy bántottalak, felzaklattalak, kihasználtalak. Sajnálom, ahogy bántam veled.-mondta, végig a szemembe nézve. 

-Nem tudom, hinnem kéne-e neked. 

-Gyere ide és nézd meg magad.-vezette a kezem a szíve helyére.-Nem hazudok. Sajnálom.-mondta, majd a szemembe nézett. A torkom kiszáradt, nem tudtam megszólalni. Csak vizslattuk egymás arcát, amíg el nem húzódtam, és vissza nem ültem a székemre. Kai is ugyan így tett, majd jött a személyem szerint nagyon gyűlölt kínos csend, amit én törtem meg. 

-Maradsz Beacon Hillsben?-kérdeztem. 

-Igen. Egyenlőre. Miért?

-Csak kérdeztem.

-Nem bírnak, ugye?-kérdezte mosolyogva, ami miatt én is elmosolyodtam.

-Nem mondanám. De ez csak tőled függ.

-És mi van veled? Te is utálsz?-kérdezte, mire lesütöttem a szemem. Miért kell ennyire megnehezítenie mindenkinek? Fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy ki iránt mit érzek. Lehet hogy -A-nek igaza van. Ribanc vagyok. De nem tudok mit tenni, ha 2 fiú is kétértelműen viselkedik. Kai egyszer nagyon aranyos, máskor a pokolra kívánom. Theo életem szerelme, viszont a sértődései és a hisztijei kikészítenek. 

-Őszinte leszek, Kai.-tettem le a villám.-Amikor először találkoztunk, egy seggfejnek tartottalak.-mondtam, mire felnevetett.-Aztán, ahogy együtt laktunk, megkedveltelek. Jóban voltunk, sokat beszélgettünk és tisztáztunk sok mindent. Viszont amikor elmesélted, hogy mit tettél a testvéreiddel.....akkor teljesen meggyűlöltelek, és újra seggfej lettél. Most is seggfejeskedsz, próbálsz megcsókolni, miközben tudod, hogy Theoval járok. De mindezen kívül, még mindig látom a reményt benned. Valahol a szívem mélyén tudom, hogy van benned jóság. Ez a véleményem rólad.-mondtam, majd bekaptam egy falatot, miközben farkas szemet néztünk. Végül Kai felnevetett, majd szívdöglesztően rám mosolygott. 

-Szóval kedvelsz?-kérdezte. 

-Ez csak rajtad múlik.-kacsintottam most én rá. Mosolyogva felállt az asztaltól, majd egy üveg Tequilával tért vissza. 

-Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?-kérdeztem mosolyogva.

-Te mondtad nekem.-mondta, majd töltött mindkettőnk poharába. Miután jó párral megittunk, beszélgetni kezdtünk. Sokat mesélt a régi életéről, és a börtönvilágban töltött magányos 600 évről. 

-Hogy bírtad ott ennyi ideig?-kérdeztem.

-Feladtam. Sokszor. Próbálkoztam nyíllal, késsel, kötéllel, de mindig újra éledtem. Meg akartam halni. Minden nap.-mondta, nekem pedig elszorult a szívem.-De amikor megjöttetek, újra reménykedtem. Már nem volt olyan rossz, mint egyedül.-fogta meg a kezem. 

-Sajnálom, Kai.-motyogtam. Ahogy elképzeltem, hogy Kai minden nap megpróbálkozik a halállal, sír és reményvesztett, sírni támadt kedvem. Helyette szorosan magamhoz húztam, és sokáig öleltem. Ahogy elhúzódtam tőle, elmosolyodtam, majd visszaültem a helyemre. 

Még egy teljes órán át beszélgettünk, majd indulni készültem. 

-Köszönöm, hogy meghallgattál.-mosolygott rám, miután felvettem a cipőmet. 

-Szívesen. Ha bármikor egyedül érzed magad, szólj, rendben?-kérdeztem mosolyogva. 

-Rendben.-mosolyodott el ő is. Vállamra kaptam a táskám, majd az ajtóhoz indultam, amikor magához húzott és megcsókolt. Egyáltalán nem számítottam rá, így teljesen meglepődtem amikor a derekam köré kulcsolta a kezeit. Én megmarkoltam a pulcsiját, majd végig vezettem a kezem a mellkasán és lassan eltoltam magamtól. Mielőtt bármit is mondhattunk volna, felkaptam a táskám és sebesen kirohantam a kocsimhoz. Ahogy beültem, a hajamba túrtam, majd rácsaptam a kormányra és elindultam. Remegő kezekkel elővettem a mobilom, és csak egyetlen egy név lebegett a szemem előtt. Amikor nem vette fel, csak magam mellé dobtam a telefont, majd a házamnál kiszálltam a kocsiból és bementem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, lecsúsztam és zokogni kezdtem. Fogalmam sem volt, mit teszek, mit érzek, és mit kellene éreznem. A sírásom még egy óra múlva sem hagyott alább, amikor is Ana hívott. Nem vettem fel, mert azonnal tudná hogy baj van. Viszont, Ana hajthatatlan, így egyáltalán nem lepődtem meg, amikor pár perc múlva szinte rám törte az ajtót. Könnyes szemekkel ránéztem, majd hagytam hogy szorosan megöleljen. Amikor már kaptam levegőt a sírástól, és tudtam beszélni, Ana kapott a lehetőségen. 

-Mi történt Kainál?-kérdezte. 

-Jó volt. Beszélgettünk, elmesélte, hogy mennyire rossz volt neki a börtönvilágban, én megsajnáltam, megöleltem. Éés, megcsókolt.-mosolyodtam el szomorúan.

-Istenem, Dorina!-sóhajtott fel szenvedve Ana.

-Tudom. Tudom. De nem olyan mint gondoltam. Nem magától lett ilyen. A családja tehet arról, ami lett belőle. 

-Nem érdekes, hogy ki miatt ilyen. Ő egy pszichopata. Egy szörnyeteg. Rengeteg embert megölt, szimpla hatalomvágyból. 

-Theot és Ariat akarta megvédeni.

-Akkor miért tesz most alá? Ha annyira nagy haverok, miért cseszik ki vele és csábít el téged? 

-Nem tudom. 

-Gondolom nem sikerült tisztáznod magadban az érzéseid.-mondta Ana mogorván. Nem hibáztattam emiatt, hiszen mint mindig, most is igaza volt. 

-Szeretem Theot. De Kai sem közömbös. Vonzódom hozzá. De nem szeretem. 

-Nem hülyítheted mind két srácot. Tisztázd az érzéseid, majd beszélj velük. Bár 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Kai csak játszadozik veled, beszélj vele. 

-Rendben. Majd beszélek velük.-mondtam szomorúan. 

-Jajj te.-ölelt szorosan magához.-Bárcsak ne lennél ilyen naiv.

-Akkor miért nem beszélsz le róla? Ne engedj hozzá, felejtesd el velem.-mondtam, mire elmosolyodott. 

-Azért nem teszem, mert úgysem hallgatsz rám. Amíg érzel valamit iránta, nem fogsz rám hallgatni, és ha azt mondanám, hogy felejtsd el vagy ne menj hozzá, én lennék a rossz és csak azért is csinálnád. Magadtól kell rájönnöd.