Reggel első gondolatom az volt, hogy meg kell keresnem a barátaimat. Így, miután felébredtem, gyorsan el is készültem, megreggeliztem, majd felmentem Theohoz.
-Szerelmem.-motyogtam, miközben a hátát puszilgattam.-Én most elmegyek pár barátnőmhöz, jössz vagy maradsz?-kérdeztem.
-Persze, hogy jövök. Ne menj egyedül.-kászálódott fel, majd nyomott a fejemre egy puszit és felöltözött. Azt már nem engedtem neki hogy otthon kajáljon meg, így miközben vezettem, ő mellettem szürcsölte a reggelijét. Amilyen hamar tudtam, kipattantam a kocsiból, ahogy Vaniék házához értünk, majd becsöngettem. Ő is úgy van, mint én, a szülei általában az én szüleimmel együtt vannak üzleti úton, szóval egyedül lakik szinte. Ahogy kinyitotta az ajtót, sikítva a nyakamba ugrott, így én is szorosan megöleltem, és bevittem.
-Hogy kerülsz ide? Hogy sikerült kijönnötök? Istenem, annyira hiányoztál.-ölelt még mindig, majd a konyhába hívott minket. Ő leült velünk szembe és a kávéját kortyolta, amíg én válaszoltam a kérdéseire.
-David is itt van?
-Ahha. Tuti meglátogat majd, csak hát Arianál aludt.-mosolyogtam.
-Értem. Többieknél voltatok már?
-Nem, te vagy az első.-mondtam.-És este várlak a házunkban, van mit ünnepelnünk.
-Okés.-mosolygott rám, majd búcsúzóul megölelt. A következő Ana volt, akit meglátogattam, ő is hasonló örömmel fogadott, majd Sandra, Allison, Lydia, Scott, Stiles és végül Aria következett.
-El sem hiszitek mennyire boldog vagyok, hogy végre visszatértetek.-ugrott ujjongva a nyakamba, amin csak halkan felnevettem.
-Hát én is borzalmasan boldog vagyok. De most fel kell hívnom anyát.
-Ne fáradj vele. Még az nap kitaláltam valami kamu szöveget, hogy megtaláltunk titeket, majd ahogy elhozták a cuccotokat, meg is igéztem őket.-karolt át Theo.
-Ohh...okés.-mosolyodtam el. Aria felajánlotta, hogy segít elkészülni, szóval a két Raeken és én hazamentünk, David pedig a saját otthonába, hiszen neki kell magyarázkodnia a szüleinek. Bár lehet hogy őket is megigézte Aria.
Pár óra takarítás után késznek nyilvánítottam a lakást, így már csak el kellett készülnöm. Kicsit feltűnőbb sminket tettem fel, majd egy rövid gatyát és egy csinos ujjatlan blúzt kaptam magamra. Theoék is hazamentek készülni, így eléggé meglepődtem, amikor csöngettek. Gondoltam valamelyik barátnőm jött hamarabb, így boldogan mentem ajtót nyitni. Amikor viszont megláttam az illetőt, lefagyott az arcomról a mosoly.
-Szia.-motyogta Kai halkan, miközben a szemembe nézett.
-Nem akarlak látni.-mondtam dühösen.
-De beszélnünk kell. Meg kell hallgatnod.-mondta esdeklően.
-Tűnj el innen, Kai! Nincs mit megbeszélnünk.-mondtam, de szerencsémre pár másodperc múlva megjelent a megmentőm, Theo.
-Kai, szerintem ideje menned.-motyogta a háta mögül.
-Kérlek, Dorina.-mondta, de én faképnél hagyva őt bementem a házba, majd utánam Theo is jött.
-Nem fogom meghallgatni. Nem vagyok kíváncsi a magyarázataira. Embereket ölt meg, Theo, ő egy pszichopata. Undorodom tőle, érted? Ráadásul, oké, hogy én megöltem, de ő túlélte. Minket pedig ott hagyott abban a hitben, hogy sosem jutunk ki onnan.-motyogtam, miközben legurult az arcomról pár könnycsepp.
-Szerelmem, kérlek ne sírj. Csak próbáld meg elfelejteni, okés?-törölte le Theo a könnyeimet, majd szorosan magához ölelt. Megnyugtató szívverését hallgattam, egészen addig, amíg újra nem csöngettek.
-Kinyissam?-morogta halkan a hajamba, majd megpuszilt.
-Nem kell. Ez csak Vani és Lydia.-motyogtam, majd elengedtem, és kinyitottam az ajtót a lányoknak.
-Sziasztok!-mosolyodtam el, majd megöleltem őket és beljebb hívtam. Fél órán belül megérkezett az összes barátom, így iszogatni, zenét hallgatni és beszélgetni kezdtünk. Még Liam is eljött, szóval tényleg elég sokan lettünk. Volt mindenféle kaja, egy csomó vér és pia is. Eléggé jól éreztük magunkat, nevetgéltünk, beszélgettünk, képeket csináltunk, amikor csöngettek. Szemöldök ráncolva mentem az ajtóhoz, miközben éreztem magam Theo tekintetét. Ahogy kinyitottam az ajtót, hátráltam pár lépést, majd kimentem, hogy szétnézzek. A dobozon csak egy "Nyiss ki!" felirat volt, szóval felemeltem, és bevittem a konyhába.
-Szerelmem.-motyogtam, miközben a hátát puszilgattam.-Én most elmegyek pár barátnőmhöz, jössz vagy maradsz?-kérdeztem.
-Persze, hogy jövök. Ne menj egyedül.-kászálódott fel, majd nyomott a fejemre egy puszit és felöltözött. Azt már nem engedtem neki hogy otthon kajáljon meg, így miközben vezettem, ő mellettem szürcsölte a reggelijét. Amilyen hamar tudtam, kipattantam a kocsiból, ahogy Vaniék házához értünk, majd becsöngettem. Ő is úgy van, mint én, a szülei általában az én szüleimmel együtt vannak üzleti úton, szóval egyedül lakik szinte. Ahogy kinyitotta az ajtót, sikítva a nyakamba ugrott, így én is szorosan megöleltem, és bevittem.
-David is itt van?
-Ahha. Tuti meglátogat majd, csak hát Arianál aludt.-mosolyogtam.
-Értem. Többieknél voltatok már?
-Nem, te vagy az első.-mondtam.-És este várlak a házunkban, van mit ünnepelnünk.
-Okés.-mosolygott rám, majd búcsúzóul megölelt. A következő Ana volt, akit meglátogattam, ő is hasonló örömmel fogadott, majd Sandra, Allison, Lydia, Scott, Stiles és végül Aria következett.
-El sem hiszitek mennyire boldog vagyok, hogy végre visszatértetek.-ugrott ujjongva a nyakamba, amin csak halkan felnevettem.
-Hát én is borzalmasan boldog vagyok. De most fel kell hívnom anyát.
-Ne fáradj vele. Még az nap kitaláltam valami kamu szöveget, hogy megtaláltunk titeket, majd ahogy elhozták a cuccotokat, meg is igéztem őket.-karolt át Theo.
-Ohh...okés.-mosolyodtam el. Aria felajánlotta, hogy segít elkészülni, szóval a két Raeken és én hazamentünk, David pedig a saját otthonába, hiszen neki kell magyarázkodnia a szüleinek. Bár lehet hogy őket is megigézte Aria.
Pár óra takarítás után késznek nyilvánítottam a lakást, így már csak el kellett készülnöm. Kicsit feltűnőbb sminket tettem fel, majd egy rövid gatyát és egy csinos ujjatlan blúzt kaptam magamra. Theoék is hazamentek készülni, így eléggé meglepődtem, amikor csöngettek. Gondoltam valamelyik barátnőm jött hamarabb, így boldogan mentem ajtót nyitni. Amikor viszont megláttam az illetőt, lefagyott az arcomról a mosoly.
-Szia.-motyogta Kai halkan, miközben a szemembe nézett.
-Nem akarlak látni.-mondtam dühösen.
-De beszélnünk kell. Meg kell hallgatnod.-mondta esdeklően.
-Tűnj el innen, Kai! Nincs mit megbeszélnünk.-mondtam, de szerencsémre pár másodperc múlva megjelent a megmentőm, Theo.
-Kai, szerintem ideje menned.-motyogta a háta mögül.
-Kérlek, Dorina.-mondta, de én faképnél hagyva őt bementem a házba, majd utánam Theo is jött.
-Nem fogom meghallgatni. Nem vagyok kíváncsi a magyarázataira. Embereket ölt meg, Theo, ő egy pszichopata. Undorodom tőle, érted? Ráadásul, oké, hogy én megöltem, de ő túlélte. Minket pedig ott hagyott abban a hitben, hogy sosem jutunk ki onnan.-motyogtam, miközben legurult az arcomról pár könnycsepp.
-Szerelmem, kérlek ne sírj. Csak próbáld meg elfelejteni, okés?-törölte le Theo a könnyeimet, majd szorosan magához ölelt. Megnyugtató szívverését hallgattam, egészen addig, amíg újra nem csöngettek.
-Kinyissam?-morogta halkan a hajamba, majd megpuszilt.
-Nem kell. Ez csak Vani és Lydia.-motyogtam, majd elengedtem, és kinyitottam az ajtót a lányoknak.
-Sziasztok!-mosolyodtam el, majd megöleltem őket és beljebb hívtam. Fél órán belül megérkezett az összes barátom, így iszogatni, zenét hallgatni és beszélgetni kezdtünk. Még Liam is eljött, szóval tényleg elég sokan lettünk. Volt mindenféle kaja, egy csomó vér és pia is. Eléggé jól éreztük magunkat, nevetgéltünk, beszélgettünk, képeket csináltunk, amikor csöngettek. Szemöldök ráncolva mentem az ajtóhoz, miközben éreztem magam Theo tekintetét. Ahogy kinyitottam az ajtót, hátráltam pár lépést, majd kimentem, hogy szétnézzek. A dobozon csak egy "Nyiss ki!" felirat volt, szóval felemeltem, és bevittem a konyhába.
-Srácok!-mondtam, mire mindenki körém gyűlt, ahogy letettem a dobozt a földre.
-Tuti ki akarjuk nyitni?-kérdezte Allison, Scotthoz bújva.
-Muszáj.-mondta Theo, majd odalépett a dobozhoz és kinyitotta. Egy emberként kiáltottunk fel és távolodtunk el a doboztól, én pedig halálra rémülve Theohoz bújtam, csak hogy ne kelljen látnom ezt a szörnyűséget.
-Srácok, ez nem igazi!-mondta Scott, mire kicsit lenyugodtunk. Odaléptünk az (ezek szerint) nem igazi fejhez, ami Erica arcát ábrázolta.Viszont ebben a pillanatban az arc kinyílt, és valami füstöt árasztott. Ijedten arrébb álltunk, de nem tehettünk semmit. Ahogy összeestem, még annyit láttam, hogy vagy 5 fekete kapucnis ember lepi el a házat, de már nem volt időm, hiszen a verbénás füst miatt elájultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése