Part 17. Powerful

A hét hátralévő részét Anaval töltöttem, aki állandóan jó tanácsokkal látott el és segített, hogy profi vámpír legyek. Például megtanított arra, hogy hogyan igézzem meg az eladót arra, hogy ingyen megkaphassam a kishűtőmet. Ami miatt amúgy elég lelkiismeret furdalásom van, de így nem kell fizetnem semmiért se szinte. Vért is megtanított lopni a vérbankból, szóval tökre megváltoztam, rossz irányba. Stiles rosszallja az ilyen dolgaimat, de muszáj megbarátkoznia vele, mivel most már ez vagyok én. És sikerült meggyőznöm anyáékat (igézés nélkül), hogy menjenek el a hétvégén pihenni valahová, szóval ma itt alszik Stiles és ketten leszünk itthon. Már messziről meghallottam a Jeep brummogását, szóval kiszaladtam a kapu elé, hogy amint megérkezzen a nyakába ugorhassak.
-Szia baby!-köszöntött mosolyogva, majd megcsókolt. Szó nélkül megragadtam és vámpírsebességgel felszaladtam vele a szobámba. Lefektettem az ágyra és csókolgatni kezdtem.
-Látom vártál már!-mosolygott, majd fordított a helyzetünkön és ő került fölém. Kigombolta az ingem, miközben a nyakam csókolgatta én pedig levettem a pólóját, így elém tárult tónusos felsőteste.
-De még mennyire!-mondtam, majd megcsókoltam, miközben kigomboltam a gatyáját. Éreztem, hogy a pulzusom emelkedik és kezdem elveszíteni az irányítást. Mivel nem akartam ezt az egészet elrontani Stilessal, és elveszíteni a bizalmát, ezért eltoltam egy icipicit magamtól, leszorítottam a szemem és erősen koncentráltam, hogy ne támadjam le.
-Minden oké?-kérdezte.
-Igen, bocsáss meg. Egy pillanat.-mondtam, majd kifújtam a levegőt.
-Nehéz, mi?
-Nem könnyű.-nevettem el magam.-De téged sose bántanálak.-mondtam, majd újra megcsókoltam és tovább vetkőztettem, majd egy isteni este keretében a szerelmem karja között aludhattam el.

Reggel ismét a nap perzselésére ébredtem, mivel levettem lefekvéshez a gyűrűt. Gyorsan felhúztam az ujjamra, majd nyugodtan visszadőltem, hiszen még csak 8 óra volt.
-Felébresztettél!-morogta Stiles, miközben még szorosabban magához ölelt.
-Bocsi!-fordultam felé kuncogva. Az első együtt töltött éjszakánk miatt nagyon fel voltam dobva és nem is voltam már álmos. Nyomtam egy apró puszit a szájára, majd a mellkasába fúrtam a fejem. Mosolyogva gondoltam vissza a tegnap estére, majd szemügyre vettem a nyakán lévő szívás nyomokat, amiket én okoztam. És büszke voltam magamra, amiért nem támadtam le. Erre gondolva viszont rögtön megéheztem, szóval kinyitottam a kis hűtőmön lévő lakatot és megreggeliztem.
-Olyan undi!-nyafogott.
-Ha tudnád milyen finom.-nevettem.
-Scott üzent. Ma Lydiánál buli. Jókor szólnak. De biztos sokan lesznek. Lydia szervezi a legjobb bulikat.-mondta Stiles.
-Ugye elmegyünk?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Persze.-mosolyodott el.

Stilesnak igaza volt. Tényleg rengeteg ember vette körül Lydiáék házát. Rengeteg ember kérdezgetett a balesetemről, és mindegyiknek csak annyit mondtam, hogy könnyű sérüléseim voltak csak.
-Hey Ronald!-mentem oda hozzá.-Mi újság?-mosolyogtam rá.
-Nem érzem annyira jól magam. Biztos a zene miatt.-mondta.
-Sajnálom. Egyedül jöttél?

-Igen.
-Jól van. Gyere, csatlakozz hozzánk!-mosolyogtam.
-Lehet hogy inkább egy picit elmegyek hogy ne legyen ilyen fülsüketítő a zene.-mondta. Én megkerestem Davidet és Allisont, akit a többiekkel táncoltak.
-Hali!-mondta David.
-Többiek?-kezdtem el táncolni.
-Valahol itt vannak! Még Lydiával nem találkoztam, csak akkor amikor jöttünk.-mondta Allison.
-Én se. Megkeresem.-mondtam, majd otthagytam a két szerelmes gerlét. 

-Segítünk.-jöttek utánam. Körbejártuk a házat, amikor Lydiát megtaláltuk egy fehér, hangszigetelt szobában. Mozdulatlanul állt és a falat bámulta, miközben erősen koncentrált. 

-Lydia?-kérdeztem, miközben haladtam felé. Halkan és lassan. Amikor hozzá akartam érni a vállához, felsikított, de annyira hogy az égő megpattant, nekem pedig ki kellett rohannom a szobából, különben megsüketülök. 

-Mi a fene folyik itt?-mentem vissza, amikor Lydia abbahagyta. Ájultan hevert a padlón, én pedig adtam neki egy kicsit a véremből, hogy felébredjen. 

-Lydia? Mi történt?-kérdezte David.

-Én...valaki beszélt hozzám. És....Ronaldról.-mondta.

-Mit mondott?-kérdeztem, Lydia pedig lefagyott. 

-Ronald nem vérfarkas......kanima.-mondta, mi pedig Allisonnal összenéztünk. A Bestiáliumban is benne volt ez a fajta lény. Miután kimentünk, megkerestem Stilest. 

-Ronald egy kanima.-súgtam a fülébe, miközben a nyakába csókoltam.

-Honnan veszed?

-Lydia....hallotta. Vagy valami ilyesmi.-mondtam. 

-Hallotta?

-Azt mondta, hogy valaki beszélt hozzá, és elmondta neki hogy Ronald egy kanima.-súgtam neki továbbra is, hogy nehogy kanima barátunk, vagy bárki meghallja.

-Öhm, rendben.-mondta, majd megfordult hogy megcsókolhasson. A következő pillanatban viszont nagyon gyorsan történt minden. Az emberek sikítozva kirohantak a lakásból, én pedig kerestem a többieket.